Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-10 / 10. szám
Javuló pénzviszonyok. . i ‘V 'i l'i A járadék-kibocsátás sikerének titka kétségtelenül az Európaszerte mutatkozó nagy pénzbőség. A tőkepiacok nagy pénzfeleslegek fölött rendelkeznek és igy nem csoda, ha az 5%-nál magasabb kamatozást -nyújtó magyar állami címletek iránt igen nagy kereslet mutatkozott. Mint a hitel- krizisek után rendszerint, ezúttal is a pénz nagymérvű visszafolyása észlelhető a tőke központi gyüjtőmedencéiben, holott ezzel szemben a gazdasági élet, amely a nyomasztó viszonyok között böjtre rendezkedett be, még huzamosabb ideig nem támaszt megfelelő keresletet a pénz után. Az ipari konjunktúra kétségtelen aláhanyatlása, melynek világos jelei az ipari fogyasztás csökkenése, a megrendelések elmaradása avagy csak gyér beérkezése és az üzemredukciók folytán ijesztő mérveket öltő munkanélküliség, a legnagyobb tőke- konzumens: az ipari termelés keresletét csökkenti úgy, hogy nemcsak újabb befektetésektől tartózkodik ezúttal az ipar, hanem még a folyó - hiteleket is igen kis mértékben veszi igénybe. A hitel- krizis folyamán úgy állott a dolog, hogy az ipar a pénzhiány miatt volt a tétlenségre kárhoztatva, most pedig megfordult a helyzet és az ipari tevékenység szünetelése tétlenségre készteti a hiteltőkét. Hacsak valami újabb külpolitikai komplikáció be nem áll, már a legközelebbi jövő könnyű és bő pénzt fog hozni. A nagy pénzintézeteknél máris rendkívül nagy pénzbőségről beszélnek és a vezetőknek nagy gondot fog okozni a reájuk bízott tőkék megfelelő gyümölcsöztetése. Minthogy a kamatszámla nyeresége a múlt évi drága kamatláb eltűnésével egész bizonyosan csökkenni fog, a nagy bankok már most iparkodnak egyéb üzletekkel pótolni az e tételnél feltétlenül jelentkező hiányt. Itt is, ott is uj üzletek, uj tervek körvonalai bontakoznak ki és a tőkebőség már emissziós tevékenységre is serkenti a pénzintézeteket. Az osztrák nagybankok egymásután emelik fel tőkéjüket és habár nálunk a tőkeemelési tervek konkrét alakot még nem öltöttek, igen valószínű, hogy a bankvezérek a pénzbőséget fel fogják használni arra, hogy intézeteik saját tőkéit a rendkívül meggyarapodott idegen tőkékkel helyesebb arányba hozzák. Elkövetkeznek tehát ismét azok a jő idők, len, hogy a művészeknek a vidéken való tartózkodása ma is előnyös úgy a művészeknek, mint a művészetnek. Következnék azonban a kérdés másik fele: előnyös-e, ha kolóniába tömörülve több művész dolgozik együtt? A feleletünk erre az: általában előnyös, de csak addig, mig kenyérkereseti versengés nem támad köztük. Használ, ha a telep művészeinek a többsége már magasabb nívójú művész, akik egymás művészetét már nem zavarhatják s ha — a telep többi tagja még fejletlenebb művész, akire az erősek csak jó hatással lehetnek. Hátrányos pedig akkor, ha a többség kisebb tehetségű s a kisebbség nem eléggé kimagaslóan kvalitásosabb. S végül, a lehető legártalmasabb, ha a többség nem dolgozik, mert a lustaság művészek közt is ragadós. Megint másik kérdés, — hasznos-e a telepbe való tömörülés a művészek megélhetése szempontjából ? S itt mindjárt le kell szögeznünk, hogy ezt a kérdést némelyek szeretik bizonyos fokú álszeméremmel a telepek elbírálásánál kikapcsolni, hangsúlyozván, hogy a müvésztelepek célja mü- vészetfejlesztés és nem az anyagi helyzet javitása. Tény azonban, hogy amint semmiféle szellemi hárcból a gazdasági körülményeket nem lehet kizárni, úgy a művészetnél sem lehet figyelmen kívül hagyni. A tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy a kolóniák gazdasági helyzete kezdetben kedveamikor bőséges hitelforrások állnak rendelkezésére az ország gazdasági és üzleti életének. A jelzálog- hitel terén egyelőre ugyan még nem jelentkezik ez a gyökeres javulás, egyiészt azért, mert az állami és egyéb közkölcsönök nagy áradata eddig magának foglalta le a tőkepiacon rendelkezésre álló uj tőkéket és igy a záloglevelek könnyű és gyors elhelyezése még nem indulhatott meg, másrészt és speciálisan nálunk azért nem, mert a járadékkibocsátás egyelőre oly magas kamatozást nyújt a tőkének, amely mellett a záloglevél-hitel túlságosan drága volna. Főként ez az oka annak, hogy az építőipar terén még nem állott be az a fellendülés, amely a pénzbőség idején mindig észlelhető. Az állam példáját követve, már a legközelebbi időben Budapest székesfőváros és számos vidéki magyar város fedezni fogja sürgős kölcsön- szükségletét. Amig ezek a kibocsátási műveletek végre nem hajtatnak, a záloglevél-piac terén lényeges javulás nem igen várható. Ámde a tőke- képződés a külföldön oly nagy mérveket öltött, hogy a feleslegeket ezek a kibocsátások sem fogják konzumálni és belátható időn belül elkövetkezik a záloglevelekre is a vá/va-várt fordulat, amely emissziós intézeteinket abba a helyzetbe fogja hozni, hogy ismét erőteljesebben hozzáláthassanak a jelzálogüzlet kultiválásához. Az általános pénzpiaci helyzet javulása örvendetes módon már a vidéken is éreztetni kezdi a hatását. A vidéki pénzintézetek előtt ismét bőséges hitelforrások nyílnak meg. A múltak tapasztalatain okulva óhajtandó volna, hogy a hitelszerzés könnyűsége ne csábítsa a vidéki hitelélet vezetőit olyan üzleti expanzióra, amelynek gyászos következményei a szűk pénzviszonyok beálltával mindig elhárithatatlanok. Épen most fokozottabb mértékben kell törekednie a vidéknek arra, hogy üzleti tevékenységében az óvatosság és szoliditás által előirt keretekben maradjon meg, nehogy a betéti üzlet szabályozásának jelszava alatt és bevallottan purifikáló célzattal az államhatalom a vidék hitelszerveinek működését megbéníthassa. Könnyű pénz idején nem nehéz sok üzletet csinálni. De viszont nagyon nehéz rossz időben elviselni a túlhajtott üzleti tevékenység elmaradhatatlan kárait. Ezt tartsák szem előtt a magyar vidéki pénzintézetek, amikor ismét ezüst tálcán hozzák elébük a hitelt. zőtlen, — később évekig nem remélten kedvező, — majd viszont beáll a reakció : a művészek helyi eladása vagy jelentékenyen megcsappan, — vagy pedig az árak szállnak le. Megjegyezzük, hogy — különösen a vidéken — a piktura értékességének, kvalitásának sokszor alig van befolyása az árakra, mert a témájuknál vagy kidolgozásuknál fogva tetszetős, de egyébként minden kvalitást nélkülöző képek általában jobb árakon — és nagyobb tömegben kelnek el. Ez a körülmény azután a kedvezőtlenebb anyagi helyzetben élő tehetségesebb művészeket is gyakran a giccs- gyártásra hajtja, — tehát a komoly művészettől elvonja. Mivel pedig a tucatmunkák készítése mégis csak kevesebb időt és fáradságot vesz igénybe, a rövid idő alatt készült sok képnek hirtelen forgalomba hozatala az árakat megint csak lenyomja, s a közönség, — ennek a hatása alatt, mert hiszen a legtöbb nem képet vesz, hanem névaláírást — az ugyanezektől a mesterektől kikerülő kvalitásos képekért sem akar már nagyobb árat fizetni. Ez persze megint csak giccselésre, tömegtermelésre és a művészet teljes csődjére vezet. S ezen az állapoton csak az segíthet, ha a kolónia néha-néha vagy anyagilag függetlenebb, vagy pedig a művészi meggyőződéséből semmi szin alatt nem engedő újabb elemekkel felfrissül. Tehát — amennyire előnyös a természetbe való közvetlen el merülés — olyannyira hátrányos Lendvay színház. Hétfőn a Rothschild család történetét: a „Frankfurtiakat“ mutatta be a társulat drámai személyzete. Értékes és érdekes darab, mely Molnár Ferencz kitűnő fordításában az eredetiség ingerével hat. Az 5 Rotschild fiú — Stoll, Rónay, Rogoz, Lenkey, Galgóczy valóságos bravúrt fejtettek ki; legkevésbé sikerült alak volt Jákob személye, Lenkey kreálásában, ki szörnyen unottan játszott, az utolsó jelenetet pedig teljesen elejtette. Csodáltuk Lenkeit, ki külömben jó színész, — hogy ez estén olyan fáradtan játszott. De annál pompásab- ban alakított Rogoz, ki mesterileg dolgozta ki szerepét. Kitűnő- volt Homokai Gabriella az öreg zsidóasszony szerepében és bájos volt Róna Stefi, mint Salamon leánya; Lajthai, Fekete, Bónyi kifogástalanok, mint mindig. A színházban nem nagy közönség volt, pedig a szép darab megérdemelt volna tele házat. Kedden Farkas Imre „Flónapos szoba“ vig- játékát mutatták be elég nagy közönség előtt. Kár volt a fáradságért! Az egész közönség — kivitel nélkül — unatkozott és boszankodva távozott a színházból. Soha annyi hülyeséget egy rakáson ! Jó lesz a műsorról véglegesen levenni. Zöldi Vilma, ez a jeles tragiku, megint unottan játszott a nem neki való szerepben. De hát mikor látjuk már drámában, mely az ö eleme! Sajnáljuk a művésznőt, akin meglátszik, hogy valóságos gyötrelemmel kénytelen megoldani feladatát. Bájos volt Deák Flóra, ki rászolgált a sokszoros tapsra. Homokai Gabriella jeleskedett ellenszenves szerepében; Lajthai, Bónyi, Stoll, Lenkey igen jól játszottak, de ők se tudták a darabot megmenteni jól megérdemelt bukásától. Szerdán Offenbach régi jó „Szép Helénája“ ment kevés közönség előtt. Nem csoda. Minden évben egyszer-kétszer lejátsza minden társulat. /Pedig megérdemelte volna a nagyobb közönséget, ha egyébért nem, a Gyöngyi Jolán énekmüvésze- teért. Csodásán énekelt! Pompás volt mellette Galgóczy, ki még nincs ugyan teljesen hangjánál. Kedves volt Ladányi Mariska. Rónai ismét megmutatta, hogy elsőrangú alakitó tehetség. Stoll Béláról mindig csak jót Írhatunk. Kár, hogy az ócska vicceket nem cserélik ki újabbakkal; az az egy-pár és két-pár csizma már régen elkoptak. Csütörtökön Strausz nagy operettje, a „ Tavasz“ is lehet, ha a művészek az illető vidéken való megélhetésre rendezkednek be. Ami a müvésztelepeknek a közönségre való hatását illeti, az csak a legelőnyösebbnek mondható s éppen ebben rejlik a kolóniák órási kulturális jelentősége. Nevelő, müvészetmegkedveltető hatásuk minden más kulturintézmén>nél (amik közé nálunk még a teljesen értéktelen kultúrpalotákat is sorozzák) is eredményesebb. A művészet szeretetének hajlama megvan minden emberben, csak kell jönnie valaminek, ami ezt a hajlamot kiváltja. A szépet mindenki szereti, de viszont szükség van arra, hogy a közönség a szép élvezésében irányítva legyen. Kezdetben ugyan bizonyos álintelligenciából fakadó önérzettel igyekeznek ezt az irányítást visszautasítani, — a vezetést bizonyos kelletlen huzódozással fogadják — de később szívesen hagyják az ízlésüket finomítani, sőt örömük is telik benne. E tekintetben utalunk a szolnoki müvészte- lepre, melynek kultursikereiből elég, ha felemlítjük, hogy a telep tízéves fennállása alatt Szolnokon százhatvanezer korona ára kép kelt el, pedig a városnak 30.000 lakosa között 25.000 a földmive- lő, továbbá, hogy ottan az évi hat-tizezerkoronás jövedelmű lateiner emberek és kereskedők lakása telve van képekkel, hogy az újonnan ott letelepülők már az első napokban megtudhatják, hogy ott a bon tón-hoz tartozik képet venni. S ha hozzá
