Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-03 / 9. szám

1914. március 3. NAGYBANYAI HÍRLAP latnak Nyíregyházára kell bevonulnia. Ez okból a szelvénybérlök naponta két szelvényt is bevált­hatnak. Erre azonban a telt ház- rendszer mellett aligha fog kivihető alkalom kínálkozni! Hétfőn „csak felnőtteknek“ való darab ke­rült szilire Sztájkol a gólya cím alatt. Francia mű izigvérig, de Heltai átültette magyar földre s huszárhadnagyot állított a darab középpontjába. A színdarab könnyű, pikáns bohósága csillogó derűt árasztott szét. Páris gondtalan gaminsége fűszerezve tipikus pesti könnyelműséggel. De azt meg kell adni, hogy a legsikamlósabb területen sem billenti fel a jó Ízlést s stílusa a legfinomabb pikántéra kifejezésére mesterileg van megváltasztva. A darab abból indul ki, hogy egy házasulandó huszártiszt régi kedvesének azt az utolsó kíván­ságát teljesiti, hogy feleségét egy hónapig nem vezeti be a házasság misztériumába; ebből a fogadásból aztán a legvidámabb, fejtetőre állított helyzetek keletkeznek. Remekül játszódta meg sze­repét Antal Erzsi; éneke, tánca elragadó volt. Nagy művészet nyilvánult meg Stoll Béla játékában ; Róna Stefi a hamvaq szilvánál is érintetlenebb ártatlanságot interpretálta pompásan ; Lajthai — mint eddig mindig — elsőrangú alakítást nyújtott, Hornokat Gabriella és Rónai jóízű, kifogástalan játékukkal gyönyörűséget szereztek. Kedden este a Jótékony Asztaltál saság ka­barét rendezett a színtársulat tagjainak közremű­ködésével. Általában nem szeretjük a kabarét, nincs is mit mondjunk róla. Nem nekünk való, csak hadd maradjon a fővárosi közönségnek, mi megelégszünk a színművészet által nyújtott gyö­nyörökkel. Azért egyenesen rátérünk a kis bohó­zatra, mit a társulat egy pár jeles tagja gördülé­kenyen adott elő. A „Panipoulette éhes“ cimü kis bohózatnak sok kacagtató részlete van, sőt I meglehetős pikántéria csillan meg benne, de disz- J kréten finoman, mit Deák Flóra és Lajtliay briI- liánsul oldottak meg. Szerdán egy régi jó francia bohózatot, a „Váljunk el“-1 hozták színre kevés közönség előtt. A darab régi ismerősünk, de azért állandó harso­gó kacagásban tartott mindnyájunkat. Kitünően oldotta meg feladatát Ragoz Imre, ki ez estén valóban ekszcellált. Pompás alakok voltak: Homo- kay Gabriella, Róna Stefi, Rónai Géza, Lenkey, Ölvedy. Zöldi Vilma egy nem neki való szerep­ben unatkozott. Kár a jeles drámai művésznőnek ilyen szerepet osztani, mely nem egyezik tempe­ramentumával. Csütörtökön a “ Vig özvegy“ ment Kiiry Klára vendégmüvésznő. felléptével. Ebben lépett föl először Gyöngyi Jolán ujonnauszerződött kolora- tur énekesnő is, Valenciámé szerepében. Gyöngyi Jolánnak szép tiszta, csengő hangja van, megjele­nése is vonzó. Azt hisszük a közönség meg fogja kedvelni. Fekete László jelesen játszik, de hang­jában egy kis fátyolozottságot eszleltünk. Minden mozdulata előkelő, rutinos színészre vall. Galgó- czyn is meglátszott a betegség; hangja nem csen­dült úgy, mint máskor. Jó alakok voltak: Rogoz, Rónay, Stoll, Bónyi, Lenkey, Homokay Gabriella. Deák Flóra, Róna Stefi. Mit mondjunk a vendég­művésznőről? A közönség a régi jó emlékek ha­tása alatt erősen tapsolt neki. A ház zsúfolásig tele volt. Pénteken a bájos zenéjü „Lili“ ment Kiiry Klárával a címszerepben. A vendégmüvésznő a már tőle megszokott jó kedvvel játszott. Különö­sen mint nagymama páratlan volt. Fekete László ismét megmutatta, hogy művészember; játéka gyö­nyörűségünkre szolgált, csak nincs még teljesen hangjánál. Ráírni, Honiokai Gabriella, Lajthai, Stoll Béla, Bónyi előnyösen hozzájárultak az est sikeré­hez. A színház ismét zsúfolásig megtelt. Szombaton Gárdonyi jeles falusi története, a ßo/ nient nem nagy közönség előtt. Annak idején, mi­kor ez a népszínmű először került szilire a fővárosban valóságos eksztázissal írtak róla a lapok s a nép­színmű újra feltámadását jósolták. Sajnos az ope­rett-láz útját vágta a magyar falusi történeteknek. Pedig micsoda falusi üde levegő árad felénk be­lőle ! Hja ! Más ma az Ízlés ! Malacságokra éhe­zünk. Az előadás gördülékeny volt. A játszó sze­mélyzet minden tagja lelkesen közreműködött, hogy a szép darabot diadalra segítsék. Délután 3 órakor ifjúsági előadás volt, melyen az összes tanintézetek növendékei, mintegy 5—600- an jelentek meg a tanárok és tanítók vezetése alatt. Az ördögűző huszártiszt cimü tanulságos bohóza­tot mutatták be pompás játékban. Hétfőn este a „A frankfurtiak“ cimü vígjá­tékot adták. Ma, kedden Farkas Imre nagyhírű énekes vigjátéka: „A hónapos szoba“ kerül szinre. HÍREK. Március 2. Személyi hír. Dr. Makray Mihály polgármester pár napot hivatalos ügyekben Budapesten távol volt. Eljegyzés. Orosz Béla füzesgyarmati keres­kedő eljegyezte fancsóvics József szabóiparos, vá­rosi képviselő leányát: Margitkát. Március Idusa. A nevezetes nap em­lékezetét városunkban ezidén is megünnep- lik a templomok, iskolák és társadalmi egye­sületek. A „Polgári Olvasókör“ március 15-én este 7 órakor társasvacsorát tart, mely­nek keretében a Kossuth-serleg megeme­lésével diszbeszéd lesz. Ennek megtartásá­ra a kör választmánya Földes Béla dr., vá­lasztókerületünk orsz. gyűlési képviselőjét kérte fel. Uj zeneszerző. Pokol Elek borpataki bánya- birtokos fia: Ince, ezidőszerint a budapesti Ferenc-Jó zseí intézet növendéke egy zenemüvet adott ki, mely­nek szövegét Kenessey irta. A zenemű Fényes An- nuskának, a főváros fiatal színművésznőjének van ajánlva. Kapható Kovács Gyula könyvkereskedé­sében. Ára 1 K. 20 fillér. Esküvők. Marosán László borpataktelepi lakos, bányaigazgató most vasárnap kötött házas­ságot néhai Pokol Sándor leányával: Mariskával Fogarason. — Debreczy Bálint, a Hermes könyv­nyomda üzletvezetője f. hó 26-án tartotta esküvőjét Pásztorkay Erzsikével, Rásztorkay József férfi- | szabó leányával. (Minden külön értesítés helyett.) Az uj primadonna. Antal Erzsi, az eltá­vozott primadonna helyére Márffy dr. Radó Nellit szerződtette. Áthelyezés. Ifj. Molcsány Gábor s. erdő­mérnök Nagybányára helyeztetett át. Rendben a vízvezeték. Mindössze annyi az igaz, hogy Felsőbányán két helyen csőrepedés történt, a melyet Nagy Z. Sándor főmérnök már is rendbe hozatott. És hogy verték a dobot min­den városi intézménynek mindenkori ellenesei! Mi azt hisszük, hogy közönségünknek hatóságilag i- gazán lelkiismeretesen és jól felfogott érdeke kí­vánja meg, hogy hasonló bajok esetén, melyek utó­végre a világon mindenütt, a lehető legtökélete­sebb műnél is előfordulhatnak — ilyen a vízve­zetékünk is — türelmünk ne az első percben szakadjon meg, hanem igyekezzünk a hatóság szorgos gondoskodását odaadólag segíteni vagy leg­alább — kígyó-béka kiabálásával — nem zavarni. A Kaszinó közgyűlése. Az immár 80 éve fenálló Kaszinó-egylet szombaton d. u. 6 órakor tartotta meg évzáró és tisztújító közgyűlését Stoll Béla elnöklete alatt. Az elnök megnyitó beszédé­ben excuzálta a választmány azon eljárását, hogy ezidén nem készítette elő a szokásos Széchenyi társasvacsorát, a mennyiben az egylet oszlopos emberei osztották az elnök azon nézetét, mely sze­rint az idei farsang a családokat amúgy is tulter­helte, tehát nem volna célirányos e terheknek még társasvacsorák rendezésével való emelése. Indítvá­nyozta ezért az elnök, hogy az uj választmány hatalmaztassék fel, mikép belátása szerint megha­tározandó időben a Kaszinó 80 éves fenállásának emlékére díszközgyűlést hívjon egybe, a melyet hölgyek részvételével vacsora kövessen. A közgyű­lés ezt el is határozta. Érdekes volt az elnöki megnyitónak az a része, a melyben a tagoknak azirányban való felkérése foglaltatott, hogy min­denki tartsa kötelességének az országosan is elfa­jult korrupció üldözését, hogy annak nagy meze­jén mind kevesebb ártalmas virágok nyíljanak. A közgyűlés a számadásokat letárgyalva a tisztikart és választmányt újból megalakította. Elnök ismét Stolt Béla, igazgató Molcsány Ernő lett. Jegyző, pénztárnok, ellenőr, ügyész a régiek maradtak. A választmány tagjai: Bay Lajos, 1. Berksz Leó, Csü- dőr Lajos, Dergáts Sándor, Gellért Béla, Dr. Ká­dár Antal, Dr. Makray Mihály, Martiny István, Molcsány Gábor, Moldován László, Morágyi Ist­ván, Neubeur Ferenc, Oblatek Béla, Km. Papp Sándor, Dr. Rencz János, Szabó Adolf, Szabó Jó­zsef, Szentmiklóssy József, Szőke Béla. Választás alá nem eső állandó választmányi tagok: Drumár János, Madán Ferenc, Torday Imre. A Jótékony Asztaltársaság estélye. Hús­hagyó kedden a Lendvay-szinházban ismét bál volt, a farsang utolsó mulatsága egybekötve ka­baréval. A kabarékról más helyt elmondtuk véle­ményünket, most csak azt említjük meg, hogy an­nak egyetlen fénypontja : Nemethy Miklós festő­művész tárogató játéka volt. Nagy és díszes kö­zönség hallgatta végig a műsort és 11 óra után az ifjúság táncra perdült, mely a reggeli órákig tartott. A rendezésért különös érdem illeti az el­nökségen és bizottságon kívül Sipos Lajost, a társaság e legagilisebb tagját. Díszpolgár főszolgabiró. Meleg ünneplés­ben részesítette előző vasárnap Erdőd nagyközség a vármegyei szolgálatból megválni készülő szere­tett főszolgabiráját, Berencei Kovúts Sándort, akit első díszpolgárának választott meg. Ez az ünnep­lés őszinte szívből fakadó volt, s nyilvánvaló bi­zonyítéka annak, hogy a közügyekért buzgón dol­gozó tisztviselők munkájukért hálát, szeretetet és megértést nyernek, berencei Kováts Sándornak oroszlánrésze van abban, hogy Erdőd adóhivatalt, kövesutat kapott; vezető részt vett az erdődi tár­saskör fejlesztésében, tavaly az erdődi országos Bartók-ünnepély rendezésében és Erdőd nagyköz­ség számos oly kisebb-nagyobb közügyében, mely­nek gyümölcsei csak a jövőben fognak megteremni. Hamvazó szerda. Az elmúlt héten bekö­szöntött a nagy böjt. Zajos farsang után egy kis csöndesség, amit csak a színház pezsgő mozgalma zavar meg. Hamvazó szerdán Rumpold ismét kitett magáért úgy, mint más években is: hering lakomát rendezett törzsvendégei részére. Délután 5 órakor vette kezdetét a lakoma s késő éjjelig tartott a p/mpás, a habzó Szent János-sör mellett. Gyászhir. Varmegyei közéletünknek nagy halottja van. Az árvaszék elnöke: Ilosvay Ferencz halt meg. Haláláról a vármegye tisztikara ily szö­vegű gyászlapot adott ki: Szatmár vármegye tisz­tikara mély fájdalommal tudatja szeretett tiszttár­sának nagyilosvai Ilosvay Ferenc, a vármegye ár­vaszéki elnökének érdemes közszolgálata 34-ik évé­ben folyó évi február hó 23-án történt gyászos elhunytát. Nagykároly 1914. évi február 24-én Kegyelettel őrizzük emlékét! Rózsa Miklós könyve. Az utóbbi időben példátlanul fellendült művészeti életünk mellett, amikor a sűrűn megismétlődő modern kiállítások állandóan felszínen tartják a képzőművészeti kér­déseket, bizonyára nemcsak a müveit közönség, de maguk a szakemberek: festők, szobrászok, építészek és műbarátok is gyakran kerülnek az elé a feladat elé, hogy Ítéletet és véleményt kell

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents