Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-03 / 9. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1914. március 3. Miért szükséges a tOrvényhat. szervezetét reformálni? — Irta : Istvánffy István. — Felvethető az a kérdés, hogy miért szükséges a törvényhatóságok szervezetét reformálni és a törvényhatóságokról alkotott 1886. évi XXI. t.-czikket revízió alá venni ? A feltett kérdésre a választ az alábbiakban adjuk meg. A reform első sorban az általános fejlődésben találja meg -magyarázatát. A törvényhatóságokról szóló törvény 27 évvel ezelőtt lépett hatályba. Ez idő alatt a társadalmi és életviszonyok annyira megváltoztak, a közszükségletek annyira megszaporodtak, hogy ma már egyesek, valamint maga a társadalom, sőt maga a_ állam is számos olyan feladatot rónak a törvényhatóságokra, számos olyan kérdés megoldását várják a közigazgatástól, amelyek azelőtt közszükségletet vagy nem alkottak, vagy egyesek, illetőleg testületek (egyházak) által nyertek megoldást. Fejlődik a közélet, a közfelfogás, a társadalom ; fejlődnek az igények, a szükségletek, szaporodnak a megoldandó feladatok, fejlődni kell a működésre kiszabott szervezetnek is. Az alkotmányos élet helyreállítása után sürgős feladat tárgya volt a törvényhatóságok szervezetének, közjogi viszonyainak, hatáskörének megállapítása. Az alkotmányos élet helyreállítása óta 2 nagy szervezeti reformunk volt: 1870-ben és 1886-ban. Mind a kettőnél a főtörekvés odairányult, hogy a kormány befolyása a törvényhatóságokra minél inkább növeltessék. Ma a törekvés ellenkező irányban halad. Ma oda törekszünk, hogy az önkormányzati hatáskört tágítsuk és a kormánynak önkormányzati ügyekben való felügyeletét és ellenőrzését és az ebből folyó jogait csökkentsük, a törvényhatóságoknak régi szervezetét és hatáskörét, amelyet az 1886. évi törvény az 1870. évi törvényből majdnem teljesen változatlanul átvett, a közigazgatás és a közjó érdekében reformáljuk. Hol voltak a városok a 70-es és 80-as években és hova fejlődtek ? S hol állanak ma ? Minő közigazgatási, vagyoni, pénzügyi, gazdasági, kulturális, szociálpolitikai feladatok teljesítését követelik a városoktól ? Ehhez ma már modern szervezet és szabad mozgás kell. Az 1886. évi törvényt már csak azért is reformál li kell, mivel a törvényhozása vármegyék, valamint a törvényhatósági városok szervezetét és hatáskörét ebbe a törvénybe szorította be. Ez ! a bekényszerités helytelen, mert a vármegyei törvényhatóságok szervezete és hatásköre, a történelem folyamán, más fejlődést mutat, mint a városi törvényhatóságoké. Más volt a feladatuk a vármegyéknek és más a városoknak. A vármegye ma is főképpen az agrárérdek képviselője, az állam és a községek között középhatóság, a községi közigazgatás és önkormányzat ellenőrzője és felügyelője és részben másodfokú hatóság. A vármegye törvényhatósága a megyei önkormányzatot, az állami közigazgatás közvetítését látja el és különösen a múltban élénk politikai működést fej- j tett ki. A városok pedig az ipar, a kereskedelem és a kultúra gócpontjai. A nemzeti államnak — mondhatni — alapkövei, támaszai és a nemzeti eszméknek előmozdítói. A törvényhatósági városok törvényhatósági és községi — háztartási, vagyoni, gazdasági, pénzügyi stb. — önkormányzati ügyeket intéznek egy személyben. A két törvény- hatóság között külömbség van területben, működésben, mások az érdekeik és ebből folyólag fel- í adatuk is, ennélfogva szervezetük és hatáskörük sem lehet egyforma. Maga a törvényhozás is érezte a törvényhatósági törvény megalkotásánál a két törvényhatóság között levő különbséget. Ezen úgy igyekezett segíteni, hogy ott, ahol lényegesen eltérő jelenségek mutatkoztak, a városi törvényhatóságokról külön szakaszokban rendelkezett, másrészről az illetőségi és háztartási ügyeknél a községekről rendelkező törvény megfelelő szakaszait alkalmazta, mig a megyék háztartásáról külön törvényben (az 1883. évi XV t.-c.) rendelkezett. Már az 1847—48-iki törvényhozás felösinerte a külön törvénynek szükségét, amidőn a megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról a XVI. a megyei tisztválasztásról a XVII. és a szab. kir. városokról a XXIII. t.-cikkeket megalkotta. Külön törvényben keli tehát megállapítani a vármegyei és külön a városi törvényhatóságok szervezetét és hatáskörét. A mai törvény hibája az is, hogy a városi törvényhatóságok hatásköre és szervezete hiányos. A városi törvényhatóság szervezetéről és hatásköréről a törvény alig egy-két szakaszban intézkedik. A törvényhatóság egyetemét tevő törvényhatósági bizottság szervezete sem felel meg a modern követelményeknek, működése, valamint a többi szervek működése nehézkes, lassú. Az autonómia korlátolt, az államhatalom beavatkozási joga igen nagy, ami az önkormányzat működését erősen megbénítja. Szükséges a reform a magyar nemzeti állam kiépítése és megszilárdítása érdekéből is, mert a nemzetiségi kérdés helyes megoldása nagyrészben a jó közigazgatástól függAz uj választási törvény szerint a törvény- hatósági választásokról külön törvény intézkedik. Tehát az uj választási törvény szerint a törvény- hatósági törvénynek a bizottsági tagválasztásokra vonatkozó^rendelkezései revízió alá jönnek. Ez a revízió az önkormányzatra igen lényeges, mivel a törvényhatóságokra vonatkozó uj törvényben — előreláthatólag — a mainál szélesebb alapon fogják a választói jogosultságot megállapítani és bizonyára a választhatóságnak is újabb feltételei lesznek, ami a törvényhatóság mai képét meg fogja változtatni. Az országgyűlési választói jog kiterjesztésével pedig fontos állami és nemzeti érdekből mutatkozik szükségesnek a törvényhatóságok íeformja. A felhozottak megokolják, hogy a törvény- hatóságok szervezeti reformjára, illetőleg a törvényhatósági törvény revíziójára és uj, modern városi törvény alkotására elengedhetetlen szükség van. Lendvay színház. Vasárnap este mutatkozott be a „Cigányprímás“ pompás operettben Radő Nelli, a társulat most szerződött uj szubrett primadonnája. A kellemes megjelenésű, temperamentumos, mesterkéletlen otthoniassággal játszó fiatal művésznő teljesen meghódította a telt házat, a mely bizonynyal minden alkalmat fel fog ezután használni, hogy az intelligens, diseret primadonna behízelgő énekét s keresetlenül kedves játékát élvezze. Azének művészetben elért tökéletesség típusaként jelentkezett az előadáson Gyöngyi Jolán, a ki színpadunkon eddig páratlanul áll. Boldog lehet a direktor, hogy ezt a kitűnő koloraturistát szerződtette! * * * * A színi iroda közli, hogy a színi társutat legutolsó előadása március 19-én lesz, mert a társuRózsa könyvét nem elolvasni, hanem áttanulmányozni kell. (b. t.) * * * Rózsa Miklós, a kiváltó esztétikus és műtörténész tudvalevőleg művészeti irodalmunk régi, kitűnő munkása, aki a modern művészi mozgalmak bátor előharcosaként szinte egyéni élmény gyanánt élte át az uj magyar művészet szabadságharcát. Bizonyos tehát, hogy a magyar művészettörténetnek éppen ezt a legértékesebb fejezetét hivatottabb toll alig írhatta volna meg, hiszen Rózsa Miklós már ott állott e művészet bölcsőjénél s azóta is együtt küzdött, együtt dolgozott könyve hőseivel mindmáig. Ez annál jelentősebb „A magyar impresszionista festészet“ tárgyalásánál, mivel a nagyszabású munka természetszerűleg a magyar művészet mai állapotát és mai alkotásait magyarázza, s igy az iró nem forrásmüvekből, hanem tisztán és kizárólag csak egyéni élményeiből és judiciumából meríthet. S csakugyan, alig van élő (s az utolsó negyedszázad alatt elhunyt!) magyar festő, akinek művészi jellemrajzát Rózsa Miklós uj könyvében bőségesen és kimerítően meg ne találnók. „A magyar impresszionista festészet“ ott veszi fel a magyar művészettörténet fonalát, ahol az eddig megjelent munkák annak fonását abbahagyták s igy Rózsa könyve már csak ezért is egyedül álló, úttörő munka, mely művészeti irodalmunkra komoly nyereséget jelent. De külöuö- sen értékes azért is, mert először világítja meg a mai magyar művészetnek kapcsolódását múltúnkhoz és az egyetemes művészethez ; mert megtanít a modern művészet esztétikájára, hogy tudjuk : mit kell keresnünk a modern képben és hogyan kell néznünk a laikusnak többny/re még ma is oly ide- genszerü, uj szellemű műalkotásokat; mert megmagyarázza a mai magyar művészet összefüggését a modern világnézettel, tudománnyal, irodalommal, zenével és tánccal s nem összefüggéstelen, különálló tanulmányokban, de szervesen egységes, mozgalmas történeti képben mutatja be a modern művészetet. Viszont olvasmánynak is roppant érdekes, mert amig egyrészről megalkuvást nem ismerő bátorsággal veszi szigorú revízió alá a köztudatba már-már átment eddigi értékméréseket, viszont másrészt megvesztegető intimitással világit be a magyar festő-műtermek titkaiba, művészeink festői- és emberi jellemébe s ezekből az adatokból szerkeszti meg mindegyiköknél külön-külön s aztán egy nagy egységben a holnap művészetének várható perspektíváit. Rózsa Miklós könyve nem száraz művészettörténet; nem elvont esztétikai- vagy müvészetbölcseleti munl a, hanem mindez együttvéve, egységbe foglalva a temperamentumos szép- iró forró és színes stílusában, úgy, hogy ez a könyv olyan izgalmasan érdekesen hat meglepő lírai és drámai fordulataival, akár valami művész- regény s igy nemcsak a művészek és szakkörök, de az intelligens olvasóközönség között is bízvást nagy elterjedésre van hivatva. A terjedelmére is impozáns kötethez, mely Gőtz B. Ernő finoman stilizált, színes címlapjával díszítve jelent meg, Lyka Károly irt a szerző széleskörű munkásságát melegen méltató gyönyörű előszót. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÖVEK-nél. Budapest, VI., Tsréz-Korut 3o. Gjfir-uteza 13, A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakaritás.
