Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-29 / 52. szám
nyékét s szivárványt tereget Hazánk fölé az égre. Küldjük esdő szivünk fohászát Hozzá, a Megváltóhoz, egy szivvel-lélekkel mondván : „Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel!“ Emelkedik a drágaság. A rendkívüli drágaság az a probléma mai napon, amely — hogy úgy mondjam, — legnagyobb népszerűségre tett szert a háború után. Ma utcán, nyilvános helyen és a családban csak két dologról folyik a beszéd : a háborúról és a drágaságról. Mert ez a két fogalom ikertestvér, akiit együtt kopognak be az ajtón és egymást soha el nem hagyják ; hüs ges kísérői pedig: a nyomor és szenvedés, folyton ott settenkednek nyomukban. Ezeknek a kísérőknek feltünedezését látom már itt-ott szükebb hazánk területén és az ellen kérünk remédiumot. Mert orvosszer kell ide, ahol a drágaság következtében a társadalom gerince, a középosztály szenved a legjobban és a legintenzivebben ; sőt talán — mondhatjuk, — az az egyedüli, aki szenved. Mert a mi parasztnépünk a háborúval régen nem élvezett jólétbe jutott. Óriási összegekre rúg az a segély, amit az állam a visszamaradottaknak hónapról-hónapra kifizet. Egyes családok olyan jövedelemhez jutottak, aminőről azelőtt álmodni sem mertek. Vannak parasztasszonyok, akik havonta 70 korona segélyt élveznek gyermekeik után. Ez olyan összeg, aminő, különösen télen sohasem fordult meg a mi kicsiny igényű parasztunk házában. Nemcsak hogy havonta nem volt 70 koronája, de az egész télen sem, mert a munkaalkalom hiánya miatt nem tudott ennyit keresni. Most azonban dolgozni se kell érte. Mindössze a családfő megy el a háborúba és a család belecsöppen — az ő mértékük szerint — a dús jólétbe. Ennek a következménye azután az, hogy meggyéiül a piac, nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A messzebb fekvő falvak asszonyai nem keresik fel a városok élelmiszer piacait, mert nem szorulnak rá, mert nekik kényelmetlen a nehány fillér haszonért begyalogolni Nagybányára, vagy Felsőbányára akkor, amikor önmagától is megjön — Gaiaud anyó, én a maga helyében nem tűrném ezt! Isten tudná megmondani, hol jár a maga ura! Az öregség nem védi meg az embert az ostobaságtól! Erre aztán megindult a szó. Mindenki a másikat igyekezett lefőzni a pajkos megjegyzések terén. Az öreg asszony komolyan megbotránkozott. —Igazán szégyelhetnék magukat az urak 1— szólt rájuk haragosan. Tíz órakor megittak még egy jó forró puncsot. A jegyző határozottan be volt már csípve. A konyha-ágyra megint csak Gobert sorsolták ki. Nyomban kitárta az ablakokat, hogy friss levegő áradjon be és kivigye az átható ételszagot és borgőzt. Azt gondolta, hogy az éjszaka legalább háborítatlanul fog aludni. — Garaud ma éjszaka nem fog felkelteni 1 — szólt megelégedetten. A jegyző is meghallotta és kidugta a fejét az ajtón. —Garaud anyó, jó lesz vigyázni, nincs itthon a gazda! A többiek hangosan kacagtak. , —Úgy kell neki, minek csavarog másfelé! Az öreg asszony furcsán nézett az urakra. Egész este olyan furcsa volt. Egészen megváltozott. Máskor nevetett volna az ilyen tréfákon. Egyszerre csak elkezdett hangosan sírni. A a sok fillér. A jóléttel nőnek az igények és szaporodik a kereslet és ennek következtében rohamosan emelkedik az ár. Csak nézzünk szét a nagybányai piacon 1 Egy tojásért már 16—18 fillért kérnek a falusi asszonyok és hogy a tej termékek ára még nem emelkedett ily horribilis magasra, az csak annak köszönhető, hogy a görögkeleti vallásuaknak még mindig tart a böjtjük, amikor nekik a tejes ételek élvezete tiltva van. A zsir ára kilogrammonként 2 K. 50 fillér, mert hízott sertés nem kerül a piacra ; azt manapság levágják a polgártársak odahaza a maguk használatára, mert nincs szükségük pénzre. A liszt- és kenyéruzsorát a kormánynak kellett szabályozni, annyira felcsigázta a gabonaárakat a kínálat hiánya, mit a spekuláció és a bűnös kapzsiság okozott a nyár gyenge termése nyomán. Ha most, a tél elején idáig jutottunk, mi lesz velünk a nincsetlen tavaszon, amikor majd a raktári készletek ritkulni kezdenek, amikor csak a termelők hombárjaiban lesz jól elrejtett gabona ? Nehéz kérdés, de megoldása nem lehetetlen, hisz a kormány figyelme és energikus akcióképessége ma már annyi bajt el tudott hárítani a túlterhelt társadalom fejéről. De sürgős és alapos segítség kell már most is és főleg kell ez a kis existenciáknak, akikről tudjuk, hogy normális viszonyok között is csak a legszigorúbb beosztás mellett tudnak megélni és csak igen nehéz egyensúlyozás mellett tudnak áttámolyogni az élet, a drágaság, a kötelezettségek ezernyi örvényén. Rendkívüli körülmények rendkívüli eszközöket teremtenek, amelyek kis sérelmeket nem vesznek tekintetbe, mert ezek eltörpülnek a nagy cél mellett. Közigazgatásunk erélyes vezetőségére hárul a feladat, hogy ezeket a nagy következményeket rejtő, egyelőre kicsiny bajokon segítsen. És hisszük, hogy ahol annyi tanujelét láttuk a szociális gondoskodásnak, ahol a források kikutatásában annyi találékonyság, a segítő eszközök megválasztásában annyi tapintat és a végrehajtásban annyi erő és energia van, mely a személyi érdekeknek föléje emelkedik, ott ebből a labirintusból is megtalálják a kivezető fonalat Magát az intézkedést pedig egy szo/ongva reménykedő osztály áldása fogja fogadni. jegyző meghőkkenve csukta be az ajtót. Garaud anyó azonban nem feküdt le. betakarította az asztalt, aztán felpiszkálta a tüzet, rátett egy nagy rakás rozsét és feltett egy fazék vizet a tűzhelyre. Gober már az ágyban volt. Hallotta az öreget motoszkálni és kidugta a fejét; —Csak nem fog éjszaka mosogatni, Garaud anyó ? —Én—dadogta az öreg—én . . . holnap reggel sok a dolgom 1 .< —Csak az hiányozna még!—mormogott Gober.—Feküdjön le, egy-kettő! Öt perc múlva nem akarom látni! Értette ? Reggel két óra felé valami zajra ébredt fel. Az öreg még mindig ott kuporgott a tűz előtt és friss rozsét vetett a tűzre. —Az ördögbe, Garaud anyó 1 Maga még mindig nem feküdt le ? Az öregasszony zavartan kelt fel. —Úgy látszik, maga teljesen megbolondult 1 Menjen már aludni, de lehetőleg azonnal ! Az öreg nagyot sóhajtott, de nem mozdult. Góber vadul átkozódott. Végre hallotta nyi- j korogni az ágyat. —No, békességem lesz végre ? —Igen ... Jó éjszakát 1 Másnap a többi vadásznak kellett öt felkeltenie. Volt is durva tréfa elég. 1914. december 29. A Zeppelinekről. Az ellenséges indulatu országok remegve nézik a Zeppelinek diadalmas érvényesülését. A német hatalomnak leküzdhetetlen erő áll a Zeppelinekben rendelkezésére. A közel jövő meg fogja mutatni, hogy a német hatalom nem csak szárazon és vizen de a légben is legyőzhetetlen lesz. A Zeppelin féle léghajó hatalmas térfogatánál fogva drótnélküli távirófelszerelést is vihet magával és igy leszállás nélkül adhat hirt azonnal az ellenség felfedezett hadállásáról. A repülőgép csak rövidebb távolságra alkalmas a felderitőszolgálat sikeres elvégzésére. Így különösen az ellenséges tüzérség állásának a ki- fürkészésére hivatott, mert ehhez nem kell közvetlenül az ütegek felé repülnie, a magasból mesz- szire elláthat. A németek nehezebb, úgynevezett páncélos repülőgépei, hosszabb utazást szükségelő harci célokra inkább alkalmasak, azonban minden repülőgépet egyaránt veszélyeztet az ell.nséges puskatüz. Ezzel ellentétben a léghajók, elsősorban pedig a Zeppelinek fel sem vesznek néhány puskagolyót. A léghajó burkolatát igen sok gólyó eltalálhatja anélkül, hogy leszállásra kényszerítő gázömlés történhetnék. A Zeppelinek mindegyike legalább 17 különálló gömbből áll és ha harmadrészüket átlyuggatva, ezekből ki is tódul a gáz, a többi elegendő nemcsak a levegőben való tnegma- 1 radásra, hanem a további emelésre és haladásra is. A Zeppelinek ellen csak ágyukkal lehet védekezni, azonban elégséges a megfigyelésre még mindig alkalmas 1500 méteres magasságba emelkedniük, hogy a rendszeres ágyútüz hatása köréből kikerüljenek. A repülőgépek és léghajók ellen a rendes tábori ágyún kiviil nemcsak mozsarakkal, hanem különleges szerkezetű ágyukkal is lövöldöznek. Erre a célra amellett olyan lövedékeket használnak, amelyek világitó vagy füstölgő hatásukkal megfigyelhetővé teszik azt, hogy hová jutottakéi és igy a célzás hibáit újabb célzással javítani lehet, természetesen csak akkor, ha a célbavett légi jármű továbbra is iőtávolban marad. Másik sajátságuk ezeknek a lövedékeknek az, hogy a célban nagy körben robbannak és így a nagy léghajó jelentékeny részét : szétrombolhatják. A repülőgép és a léghajó harcában az utóbbié a nagy fölény, különösen a Zeppelinek vehetik —Gober, nem lesz szerencséd a vadászaton ! —A fő hogy a szerelemben volt! Garaud anyó hallgatagon főzte a levest, gondoskodott a kutyákról és vizet hozott a kútról, hogy megmosakodhassanak. A szemei ki voltak sírva. Reggeli alatt tovább folyt az évelődés. Végre a jegyző igy szólt: —Elég lesz a tréfából, urak! Induljunk! A patrontáskáját kezdte keresgélni, melyet belépéskor Garaudék ágyára dobott. Egyszerre felkiáltott : —Itt fekszik valaki! Mind az ágyhoz ugrottak. Még néhány széket is felborítottak. Gober lerántotta a takarót, meg a vánkosokat. Krétafehéren támolygott vissza az ágytól. A szalmazsákon Garaud apó holtteste feküdt. Mellette még látható volt a mélyedés, melyet az asszony teste nyomott a szalmazsákba. Az öreg sirt és szivettépően zokogott. — Tegnap reggel halt meg, édes uraim ! De el kellett titkolnom az urak előtt I Különben nem .kartak volna itt aludni ! Máshová meg nem mehettek volna éjszakára! Azt gondoltam magamban, —szegényt ez már nem ébreszti fel úgy se ! És aztán az urak vadászni jöttek ide. Nekem lesz időm sírni, majd ha elmentek.
