Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-01 / 48. szám
gyesült seregek harcvonalának felállításával az o- rosz túlerő ellen, melyet kegyetlenül nagy tömegekben vezényeltek a mi működő hadaink ellen a Dublin—Varsó közötti harczok után. A mint tudva van, az egyesült seregek az uj döntő harchoz készülődnek. \ Pilsudzky ezred utolsó elhelyezése, bármily része legyen ezen tervnek, érdemel különös megenlitést. A légió 1. ezredének tegnapi visszatérése. a mint egyertelmíileg katonai körökben nyilatkoznak, egy stratégiai mesterfogás, mert mint tudva van, rendkívül nehéz körülmények közt legkisebb veszteség nélkül lett keresztül vezetve és kivitele eszünkbe juttatja a legkiválóbb és legbátrabb fogásokat, melyek a háborúk történeteiből ismeretesek. A tegnapi kivonulás egyik résztvevőjétől következő hitelt érdemlő értesítést vettük: A Kielcze—Zawichost vonal védelme után a működő hadak, és azok közt a légió I. ezrede teljesítette a visszavonulást a délnyugati vonalra a legnagyobb rendben, daczára, hogy őket az ellenség túlerővel támadta. A trén elég közel tartózkodott a fronthoz, tehát az uj alakulás nagyon nehéz volt, különösen ha figyelembe vesszük a királysági utak rettenetes aláázás és süppedékes állapotát. A trén párhuzamos csoportokban, fedezet mellett kiváló rendben vonult ; nagyon gyakran védte őket ezredünk, védekezve a támadó o- rosz lovasság és tüzérségtől, veszteség nélkül. Ezen átvonulás bizonyos időszakában ezredünk megbizatott az ellenséges hadak ereje, felállítása és elhelyezésének kipuhatolásával Miershow irányában. Pilsudzky vezénylő tábornokunk kivezényelt ezen szolgálatra 3 kiváló zászlóaljat és pedig az 1. III. és V.-íket. melyek azelőtt kiváló bravúrral a Laskai 5 napos gyilkos csatában kitűntek. Ezen zászlóaljak lovaságunkkal együtt Pil- sudzki vezénylete alatt kivonullak hétfőn reggel az ellenség megtámadására, az ezred többi része a tüzérséggel, trénnel és pionír osztálylyal az e- loirt irányban kivonult az osztrák divízióval. A kémszemle kiválóan sikerült. A mi zászlóaljunk gyors menetben indult az ellenséges arczvonal megtámadására észak nyugatról délkelet felé. A mi lovas és gyalog őrjárataink pontosan kipuhatolták az ellenség erejét és menet irányát; bizonyos esetben a mi őrjárataink bravúrja anny'ra sikerült, hogy a falu szélén megtudták, hogy a községben a kozákok kenyeret sütnek a két óra múlva oda érkező orosz gyalogság részére. Hétfőn délután azonban tudomást nyertek arról, hogy összeköttetésünk a főerővel megszakadt, mert lovasság támadta meg balszárnyunkat. Igaz, hogy azok visszaszorítása játék volt, vezényletünk azonban, nefh akarta a trén visszavonulási vonalát megzavarni, merész és bravúros lépésre szánta magát, elhatározta, hogy összeköttetését a főerővel déli irányban tartja fenn, mert tudomása volt, hogy ezen a vonalon gyűl össze az ellenség ereje. Ezen hadműveletet természetesen csak az éj leple alatt lehetett keresztül vinni, tehát el lett határozva, hogy 2 erőltetett meneteléssel kedd és szerda éjszaka déli irányban, Krakkó felé áttörünk. Ezen merész terv kiválóan sikerült, tegnap reggeli ’ 7 órakor beérkezett az ezred Michalovczéba, csa- tározva az utolsó őrjárattal a szó- szoros értelmében egy csepp vérvesztés nélkül, hozva magával zsákmányolt lovakat és 7 foglyot. Az ezred áttört nagyon tekintélyes ellenséges haderők közt, átvonulva néhány lépésnyire az orosz őrségek mellett, felfegyverezett és éber táborok között. Ezen a légiók részére emlékezetes szerdai éjszakának a lefolyása következő volt: A községből éjjel 9 óra felé kiindultunk, a melybe a legénység az erőltetett kedd éjjeli menettől kifáradva, egész nap pihent, gyűjtve uj erőt a veszedelmes áttöréshez. Elindulásunkkor sötét volt, korom sötétség, szükség volt különös gyakorlatra, hogy az osztályok közötti összeköttetést el ne veszítsük. A legénység vidáman menetelt, habár a hátrahagyott tábori konyhát forrón siratta. Már félórára elindulásunk után ki voltunk téve a muszka őrség lövöldözésének. Az előőrsre lőtt egy kozák, ezzel felriasztva az egész őrséget,, imly abban a pillanatban lóra kapott. Itt szükséges kiemelni katonáink kiváló fegyelmezettségét, melynek a lövés meg volt tiltva és habár biztos volt a treffer, lőfegyverét nem használta, hanem szuronynyal rontott a megfutamodókra. A kozákok megfutottak, veszve egy lovat, tehát szükséges volt megfeszíteni az összes erőket, hogy a fellármázott nagyobb muszka erő üldözését elkerüljük. Megkezdődött a veszett, de dicsőséges menetelés. 3 zászlóalj lépett szellemszerüleg mint papucsban a divánon. Egyetlen szó nem esett a seregben, egyetlen kard csörtetés sem volt hallható, egy sajka vagy kulacs csörenés, egyetlen botlás a köveken vagy fába, sem volt hallható, surranás nélkül, legmélyebb csendben kúszott csapatunk, mint egy szellem, mezők, községek, erdők árkok és vízmosásokon át. Igaz hogy az éjjeli menetelés feltételei kiválók voltak. A felhőktől eltakart, de kellő teli hold világította a tért annyira, hogy 100 méternyi távolságra lehetett tájékozódni, hogy az összeköttetés ne legyen megszakítva, hogy senki el ne maradjon, hogy fába ki ne törjön a fogunk, hogy vízmosásokba avagy árkokba össze ne törjön a csontunk. A hamis hold egy pár pillanatra két ízben kisütött, a csapat elindulásnál kapott parancshoz alkalmazkodott, pillanatnyira levették a fegyverről a szuronyt, hogy annak villanásával el ne árulják magukat, midőn a hold ismét a felhők közé bujt, akkor automatikusan ismét megjelent a szurony a fegyvereken. Természetesen szó sem lehetett arról, hogy az utakat használhassuk, toronyirányában mentünk szántóföldeken, réteken, erdőkön többször mély vízmosásokon, gyakran mentünk több méter magasságú meredek partokra. Minden községben a- melyeken átmentünk, a muszkák voltak elszállásolva és az őrségek kiállítva. Bámulatos látvány volt és különös érzelmet éltünk át, midőn egyik községből a másikba átnienve, az ellenség fényjeleket adott. — Felderítő csapatunk igazolta, hogy az egyik községben egy tüzérezred, a másikban egy gyalogezred van elszállásolva, természetesen mindketten fenntartották a távolban levő csapattal az összeköttetést. — Átsiklottunk tehát az oroszlán torkán, elkészülve arra, hogy a muszkatábor felaralmirozása esetén többszöri túlerő támad meg minket. A mi csapataink Pilsudzky által szerencsésen és dicsőén lett vezetve, ő maga az élén ment gyalog és vezette az egészet, oly módon csúsztunk számos és a muszkasereg által megszállva tartott számtalan kilométert (80—90). Természetes hátrálásról szó sem lehetett itt, csak keskeny, több percnyi időköz kitolásáról és annak felhasználásáról az éjj leple alatt, a hajnal hasadta előtt. Nem fukarkodott az orosz tüzérség fényszóró világítással, de mihelyt a fénye minket megcsókolt, az egész csapat mint egy ember földre hasalt, öntestével takarva a szuronyuk aczél pengéjét. így reggeli 7 órakor elértük a Michalowiczi erdőt, melynek közeléből kiűztünk még 2 kozák patrult. 1 órára lepihentünk a mohán, rövid szen- deredés és falatozás, pillanat múlva további ut. Az erdőből való kiindulás után még dördültek lövések; ime a mi lovasaink fognak bölényeket 4 dragonyos és 3 gyalogos képében. Ez a finnlandi testőrség kémőrsége volt, mely minket nyomozott. A foglyoktól beszerzett informatiók a hadseregünk részére nagy értékűek voltak. Nemsokára elértük az osztrák őrsöket és bevonultunk az erőditéseink vonalába. Mint legutolsó lépte át a határt az 1 és 2 zászlóalj 2 százada, mely az ezred hátvédje volt. A légionáriusok átlépték az oszlopok vonalát énekelve „rövidke viszontlátásáig“ zengett a seregből. Végletekig kifáradva és kimerülve, álmosan és kiéhezve, elértük Krakkót, rövid pihenőre a zaklatott éjszaka után, melynek veszedelmeiből kimentett minket genialis és szeretett vezérünk. Ö- rök emlékű lesz ezredünk ezen menete a történelem lapjain. Lengyel eredetiből fordította : Syntenis Rajmond. Arc-szeplökr érne. A tél meghozta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szepló'-Crémre“. melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 150. próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. RÁKÓCZY FERENCZ DROGÉRIÁBÓL NAGYBÁNYÁN. Felelős szerkesztő: dr Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda, Étvágy és gyomorjavitó a Misztmogyoró&i gyógyforrás víz. évszer fertőző betegségek ellen. Tanulók a Hermes könyv-nyomdába felvétetnek. Eladó ház! hogy hói? megmondja a kiadóhivatal. Fizessünk elő a Nagybányai Hírlapra.
