Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-10 / 45. szám

tői való félelmében. Ennyit produkált a kettős szövetség az el­ső három hónapban és ha ezekhez az eredmé­nyekhez hozzászámítjuk, hogy Oroszországot, a pökhendi gőgös muszka medvét, megálllitottuk nagyhangon bejelentett lehengerelésben, akkor meg­állapíthatjuk, hogy a kettős szövetség eddig di­csőséggel végzett. De ezek a diadalok mind — ugylátszik csak bevezető eseményei a háborúnak. Mi bátrak vagyunk és megadjuk az egyetlen választ, mely ugyan nem oldja meg a kérdést, de meg kerüli és igy ad megoldást. Ez a megkerülés pedig az, hogy teljesen mindegy, menyi ideig, meddig tart a háború. Nem szabad függővé tenni attól, hogy soká lesz a bé­ke, vagy holnap leteszik- e az ellenfelek a fegy­vert. Az, amit a háború első hónapjában a két szö­vetséges produkált, elegendő biztosíték arra, hogy ez a háború már csak a nu nagy, általános és végleges győzelmünkkel végződhetik. Arra a kérdésre azonban, hogy meddig tart a háború, ezek az események és sikerek semmiféle választ nem adnak. Nem adnak, mert nem adhat­nak, mint ahogy nem adhat erre a kérdésre vá­laszt senki. Ez a legtökéletesebb, leghomályosabb kérdés, amely most mint sorsdöntő kérdőjel feke- télik mindnyájunk előtt. Minden ipari és keres­kedelmi tevékenység lendületét elvágja ez a kérdés, senki sem tudja hogy vagyonát — akár garasai, akár milliói vannak — hogyan ossza be, hogyan használja fel; senki sem tudja belefogjon- e abba amibe belekezdett, hiszen nem tudja hogy e- zek a háborús zavarok meddig tarthatnak. Már pedig ez a fontos, nem pedig a háború időtartama. Ha a háború hosszabb ideig is eltart és a szövetséges seregek diadalt diadalra halmoznak, akkor nekünk, akik itthonmaradtunk és puha ágy­ban pihenhetjük ki magunkat, nem szabad fáradal­makkal és szűkös helyzetekkel törődnünk, hanem dolgoznunk kell annak a nagy célnak érdekében, amit a háború el akai érni. Teljes gazdasági felszabadulást kell kivívnunk magunknak és ezt csak úgy érhetjük el, ha itthon komolyan és vállvetve dólgozunk, levetjük magunk­ról a kishitűséget és ugyanolyan bátran harcolunk, mint véreink esőben, hóban, nélkülözések között odafenni és odalenn. marosan a cár kezébe juttatta; a haditanács erre azt határozta, hogy a szövetséges hadak Páris fe­lé törjenek. A legrövidebb idő alatt az ellenség már Meaux-nál volt. Párlst kimondhatatlan félelem és izgalom fogta el; a kővetkező nap inMáiia Luj­za császárné fiával, a római királlyal már elmene kült. Hiába hívta föl József király, Napoleon hely­tartója, Páris népét arra, hogy minden ember fegy­vert fogva védelmezze Párisi, a mikor a Montmar tre ormairól a sziléziai divíziók ütegei megszólaltak. Páris népe lázban égett és maga József király adta ki a parancsot, hogy a császári generálisok adják meg a várost. Hajnalban a császár brigád­jai kivonultak Párisból. Reggel nagy plakátok hir­dették, hogy a szövetséges hadak nem ellenség módjára vonulnak be a városba, hanem mint jó barátok. Napoleon hős népe megadta magát, a császár rendithetlen nemzete pedig teli torokkal kiáltotta : Vive le roi, vive Louis XVIII. Március 31-én déli 12 órakor vonultak be a szövetségesek a megalázott Páris bulevárdjaira. Délceg német gránátosok, daliás svalizsérek, nyal­ka magyar huszárok álltak vártát utcahosszat és a St. Martin diadalkapuján át harsonák harsogá­sa, katonabandák muzsikája mellett diadalittas da­cossággal vonult be Sándor, muszka cár, Frigyes Vilmos burkus király és Schvarzenberg herceg mint Ferenc magyar király képviselője. NAGYBANYAI HÍRLAP Egység a nemzetben. Nincs mai napság, a mindennapi tapasztala­tok alapján merem hinni és remélni, hazánk gon­dolkozó és érző hü honpolgárai között egy sem, kit hidegen hagynának az előttünk most lefolyó világesemények, melyek alapjait fogják megvetni a jövő nemzedék világfelfogásának, jellemének, gondolkozásának és megfogják ét lelni hazánk min­den állampolgárában a testvériségnek, az összetar- tózandóságnak és őszinteségnek nemes jellemvo­nását. Az a széthúzás, mely a háború előtt hazánk­ban a külömböző politikai pártok és nemzetisé­gek között itt-ott előfordultak, úgyszólván egy csapásra szűnt meg. Pedig azt hitték ellenségeink, hogy amint meglesz az orosz hadüzenet, az oszt­rákmagyar monarchia népfajok szerint alkotó ré­szeire fog szétesni. Mi történt? Az, hogy a veszély első pilla­natában népünk, mint egy család testvérei jajdul- tak fel: Veszélyben van a haza/ Az történt, hogy a hősök kora támadt fel s uj eposok alakjai bonta­koznak ki izmosán feszülő inakkal, büszke csillo­gó szemekkel, dacolva minden vésszel, veszéllyel, mindnyájunkat, kik szép hazánk fiai vagyunk, egy azon érzés fog el, egy azon remény táplál a győ­zelem érzése, a győzelem reménye, olyan győze­lemé, mely évtizedek hosszú sorozatára fogja ösz- szes népünknek, vallás, nemzetiségi különbség nélkül, biztosítani a békés, munkás, boldog csa­ládi életet és a kulturális továbbfejlődés lehetősé geit. A hazaszeretet és királytisztelet nemes érzé­sében egybeolvadva látom én most hazánk minden­rendű, rangú és fajú népeit. Azok a testvéreink, kik ott fent északon és lent délen, a királygyilkos Szerbiában, a világtörténelem véres fejezeteit írják s a kultúra csatáját vívják egyformán érzik, hogy az orosz kancsukás elnyomatás dagadó tengerét fogják fel erős mellükkel és hogy amerre erős karjukkal az utcát vágják és biztos fegyverükkel azt megvédik, az az ut mindannyiunkra nézve az emberi jogok, az emberi szabadság és a kul­túra útja. Egyformán érezzük mi itthonmaradottak, a tőlünk távol titáni küzdelemben lévő testvéreink­kel, hogy ez a haza ami közös édesanyánk, ez a A színes formaruhától, a ragyogó fegyverek­től, a hatalmas kísérettől szinte elkábult Páris né­pe, elkáprázott a szeme és a tegnap még legyőz­hetetlen császári nép ma meghunyászkodva haj­tott térdet az ellenség előtt. De nem tellett bele egy esztendő s a csapodár város ujfent Napóleon császárnak hódolt. A császár­nak ez a második hatalma azonban csak száz na­pig tarott. Napoleon 1815. márciusban tért vissza Elba szigetéről Párisba, de 1815 junius 22-én a világ ura másodszor is leköszönt a trónról, a párisi császári hadakat pedig Davoust generálisra bizta, mert a Waterlooi katasztrófa után a szövetséges ha­dak megint Franciaország felé tartottak és már ju­nius végén újra állást foglaltak st. Denis és a Montmartre alatt. Davoust serege már julius 3- án kapitulált. 7-én pedig két porosz hadtest má­sodszor is bevonult Páris falai közé. A poroszok ismét a Port St. Martin alatt vo­nultak be; vidám katonamuzsika és trombitaszó mellett végig masíroztak a buievardokon és a Bois de Boulógne sűrűjében vertek sátortábort. ' A poroszok a békekötésnél majdnem össze­koccantak az angolokkal. Blücher tábornok . záz- millió frank hadi sarcot vetett ki a városra; a po­roszok el akarták vinni Páris műkincsének egy részét. Gneisenau generális pedig azt követelte, hogy Napoleon föbelövessék. Welington angol hadvezér azonban mindezt ellenezte. 1914. november 10. hazai föld az, mely minket ápol és eltakar, ez a hazai föld az, melyen nekünk élnünk vagy hal­nunk kell. Büszkesség kell hogy eltöltsön mindenkit azon a tény látásán, hogy a mai világesemények­ben, melyeknek középpontjában a monarchia áll, a legnagyobb összetartásunkon bámulhat a világ és szuggesztiv erőnkön, mellyel magunkhoz tu­dunk láncolni számos idegenajku népet, akik a magyar földön keresik meg kenyerüket és most velünk lelkesednek, a mi igazunkat vallják és elszakadhatatlannak, hálásaknak érzik magukat. Ezt az egységet kontstatáljuk ma s Isten ál­dását kérjük hazánk minden hűséges fiára! HÍREK. November 9. Személyi hírek. Dr. Szmik Gyula nagyági m. kir. bányakerületi főorvos pár napig városunk­ban időzött. Dr. Wagner József főorvos a harc­térre visszautazott. i Az esti istenitisztelet állandósitása. Csernoch János dr. bíboros hercegprímás a Buda­pesten tartott részleges püspökkari értekezlet határo­zata értelmében fölhívja a lelkészkedő papságot, hogy az októberben tartott esti ájtatosságokat a háború miatt a hónap elmúltával ne szüntesse meg, hanem a helyi viszonyoknak megfelelő keretekben továbbra is tartsa fönn. Haláleset. Vettük a következő gyászjelentést: Pityik György férje, György, Gizella, Rózsi, Idus, Irénke gyermekei; Pityik GyörgynéTohotán Ágota menye, Magos Gyula veje, Bencsik Teruska, Pi­tyik Lacika és Ágica unokái úgy a saját, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megrendül­ve tudatjuk, hogy a felejthetetlen jó hitves, forrón szerető édes anya és szeretett nagymama : Pityik Györgyné túri Gerendy Ilona f. hó 6-án reggel 1/i 3 órakor, fáradhatatlan és áldásos életének 57- ik, boldog házassága 40-ik évében, hosszas, de megnyugvással viselt betegség és az üdvösségünk­re rendelt szentségek többszöri felvétele után, csen­desen az Urban elhunyt. Drága halottunkat folyó hó 8-án, délután 3 órakor fogjuk a róni kath. val­lás szertartása szerint Posíarét-utcza 27. számú gyászos háztól örök nyugalomra elhelyezni. Jó lelkének üdvéért a szentmise-áldozatot folyó hó Végül 1870-ben, a szedáni kapituláció után a németek hihetetlen gyorsasággal haladtak Páris felé. Frigyes Vilmos trónörökös, és a szász trón­örökös hadteste már szeptember 17-én körülzárták Pá­risi. A császárságot közben a köztársaság váltotta föl, a nemzeti kormány élén Gambetta állott, a vá­rost pedig Trochti generális védelmezte. Egy fél mi­llióra rugó katonaságot toborzottak össze; de az már nem volt hadsereg. Tavaszig védelmezte ma­gát az éhező Páris, s közben a hadsereg Maimai­son és Le Bourge ellen nagy kirohanást is tett. A német ütegek borzalmasan bántak el a francia fő­várossal; egész utcákból csak füstölgő romhalmaz és omladozó kőtörmelék maradt, nyilvános épüle­tek, templomok és paloták düledeztek a robbanó gránátoktól és miután Werder és Manteufel sere­gei a franciák utolsó reménységét, Bourbaki sere­gét megverték, Belfort eleste után Páris is megad­ta magát. Egynegyed millió német katona állott Páris előtt, ott a Mont Valerien, Vi.icens, Nogent és Is- sy erődök alatt A németek főhadiszállása már Ver- sailesben volt, január 18-án Vilmos porosz királyt német császárrá kiáltották ki. Az uj császár azután 1871. március 2-án vonult be Párisba, és a vi­lág legkényesebb, legbüszkébb városa tehetetlenül nézte, mint vonult be a győző ellenség. Vilmos császár, Frigyes trónörökös, Bismack’ Moltke, mind ott lovagoltak a diadalmas csapatok élén.

Next

/
Thumbnails
Contents