Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-20 / 42. szám
tályok közül melyik, mennyiben és miként teljesítették kötelességül - í. Kérlelhetetlen lesz ez az Ítélet, mert a ritka időknek ritka kötelességei vannak és mert a mai nemzedék nem magáért és jelenéért, hanem a fiai és tán unokái boldogságáért, Magyarország jövendőjéért állja a kíméletlen küzdelmet. Jó lesz, na azok, kik mindenből kibújni szeretnek, megjegyzik maguknak e fentebbi sorokat. Mert csakugyan kérlelhetetlen lesz és rettenetes az ítélet I Áihiresek. A rémhírterjesztés a belügyminiszter rendelete óta veszélyes mesterséggé lett. Személyes érintkezésben most már nem is mernek a gonoszok álhireket terjeszteni. Még telefonon működnek azonban. De ennek is vége, mert telefonrendelet jelent meg, ezzel a szöveggel: Az u- tóbbi időkben ismételten előfordult, hogy egyes távbeszélő előfizetők olyan riasztó híreket terjesztettek távbeszélő utján, amelyek minden alapot nélkülöztek és a harci eseményekről kiadott liivalós értesítésekkel homlokegyenest ellenkeztek. Figyelmeztetem a -közönséget, hogy az ily közlésektől tartózkodjék és megjegyzem, hogy a posta és távirdaiigazgatóságok utasítást kaptak hogy az ily esetekben az illető előfizető állomást a használatból zárják ki. A hercegprímás a kaíh. papság magatartásáról. Mivel az orosz betörés alkalmával történt, hogy az ellenség által veszedelmeztetett terület papsága a fővárosba menekült, Csernoch János dr. bíboros hercegprímás a legközelebbi napokban uj körlevelet fog intézni a papsághoz. Ez a körlevél a hercegprímásnak a papsághoz intézett rendeletét fogja tartalmazni, a melyben szigorúan meghagyja, hogy a papságnak nem szabad semmi körülmények között sem elhagynia plébániáját, vagy azt a helyet, hová föiöttes egyházi hatósága rendelte. Szüret. Gyönyörű idő kedvezett a múlt héten megkezdett szüretnek. Ez évben azonban nagyon helyesen, némán, csendesen folyt a munka. Sehol a hegyeken egy dal, vagy egy kurjantás. A szüretelők lelke ott járt a harctéren a szeretett fiuknál, kiknek néha napokig nincs aki nyújtson egy csöpp enyhitő italt. A polgárőrség. Smaregla Mihály rendőrkapitány felhívására a polgár őrségbe ezideig a következők jelentkeztek: Duma Mihály, Gergeiyfy Gusztáv, Hubert András, ifj. Verdes György, Kup- sa János, dr. Káplány Antal, Asztay Vilmos, Mé- gay Miksa; Lengyel László, lezig Ábrahám, Porán Gábor, Bumb János, Fernezán Kosztán, Szfán Miklós, Petruska János, Mike József, Markovits József, Oláh László, Inkey Ödön, Pap Aurél, No- velly Sándor, Lövinger Illés, Ábrahám Mózes, Gyi- mán György, Fülep Imre. Becske Sándor, Bara- zsu Endre, Gódián Antal, Nuridsán Móni, Lesko- vits József, Boda Gyula, Debreczeni Káioly, Vér- les Ignácz, Füredi Jenő, Krón Móricz, Schreiber Izidor, Hoffman Árpád, Berényi Simon, Lővy Ernő, Schvarcz Vilmos, Wienerberger Géza, Fábián Lajos, Bányay Péter, Magyar Zoltán, Solymossy András, HeilbrunJakab, KramfnerHermán, Kornreich Illés, Klein Bernát, Fridricskó Ferencz, dr. Mak- ray Mihály, Égly Mihály. A hadbavonultak érettségi vizsgája. A vallás- és közoktatásügyi miniszter már augusztusban megengedte, hogy a junius hónapi érettségi vizsgálaton egy évre visszavetett tanulók, ameny- nyiben bevonultak és e célra szabadságot kaptak, már szeptemberben álljanak ismétlő érettségi vizsgálat elé; most kiadóit rendelete e kedvezményt kiterjeszti a szeptemberi pótéretségi vizsgálaton egy évre visszavetett és harcba vonuló tanulókra is. Az ilyenek ugyanis, ha tizennyolcadik életévüket betöltötték és fegyveres katonai szolgálatra alkalmasaknak találtattak, a minisztertől engedelmet kapnak az ismétlő érettségi vizsgálatnak már decemberben való letételére. A középiskolák legfelsőbb osztályaiba járó és szüieik engedőimével harcba vonult iauuiók azt a kedvezményt kapják, hogy nem tekintik őket kimaradotta-knak s ha a harctérről visszatérne :, félbeszakított tanulmányaikat úgy folytathatják, hogy az évet nem fogják elveszitteni. Az ily tanulók az állami és a királyi katholikus középiskolákban megmaradnak minden kedvezményük (tandíjmentesség, ösztöndíjak stb.) élvezetében is. Étvág]/ és gyomorjavitó a Misztmogyorósi gyógyforrás víz. Óvszer fertőző betegségek eile n. A görög-katolikus püspökség székhelye Nyíregyházán. A hajdudorogi görög- katolikus uj püspökség feje, Miklóssy István püspök fölterjesztést intézett Tisza István gróf miniszterelnökhöz és közölte a kormányelnökkel, hogy az uj görög- katolikus püspökség székhelyéül Nyíregyházát választotta. A nagyjelentőségű felterjesztés igy hangzik: Nagyméltóságu miniszterelnök ur! Vau szerencsém excellenciáddal közölni, hogy Debrecent ez évi szeptember 23-án elhagyván, állandó lakásomat Nyíregyházára tettem át, mely várost nagyméltóságod készséges hozzájárulásával a hajdudorogi magyar görög-katolikus püspökség végleges székhelyéül választottam. E városi székhely úgy középponti fekvését mint lakosságánál« kulturális nívóját és fejlődésképességét tekintve, az egyházkormányzat érdekeinek teljes mértékben megfelel. Viszont abban az elfogultságtól ment hamisítatlan magyar szellemben, a moly Nyíregyháza város egész társadalmi légkörét betölti, boldog megnyugvással látom erőforrását a hazafias önzetlenségre való nevelésnek a melyben egyházmegyém ifjúságát a jövő lelkipásztorait és tanítóit, a nép vezetőit részesíteni leghőbb óhajtásom. Ha hozzáteszem még, hogy székhelyem közönsége nemcsak jelentékeny anyagi áldozatot hozott püspöki megyémért, hanem a székhely-kérdés végleges eldöntésének visszhangjaképp előttem már Debrecenben egy közel ötszáz tagú küldöttséggel nagyarányú igen lelkes demonstrációt rendezett s azóta is megható jeleit nyilvánítja a görög katolikus magyar püspökség iránt érzett meleg rokonszenvének: a hála legbensőségesebb érzelmeivel kell megemlékeznem nagyméltóságod nemes hajlandóságáról, a melynek közrehatásával a hajdudorogi püspökség székhely kérdése ily szerencsés megoldást nyert. Fogadja nagyméitóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Nyíregyháza 1914 október 8. Miklósy István, a hajdudorogi görög-katolikus magyar egyház püspöke. Hosszú Vazul püspök a huszárokhoz. Szamosujvárott a harctérre induló huszárokat a város egész közönsége magyarok, románok és örmények lelkes ünepléssel búcsúztatták el a minap. A huszárokat a főtéri templom előtt imára vezényelték. A közönség fuvózenekar kísérete mellett a Himnuszt énekelte. Azután Hosszú Vazul gör. katolikus püspök szép beszéddel búcsúztatta el a szamosujvári huszárokat. Amig a trombitás háromszor fújt kürtbe, mondotta a püspök — három fohász szállott, kedves fiaim, kebletekből az égbe. Az első a királyért, aki békés hajlamai mellett is életének nyolcvannegyedik évében trónja és birodalma becsületéért kardot kényszerült ragadni. A második a hazáért, ezért a gyönyörű magyar hazáért, amelynek megszentelt földjében por- ladoznak atyáitok csontjai, ezért a hazáért, amelynél szebbet az Úristen nem teremthetett s amelyen kívül nincsen számunkra hely ! A harmadik fohász a ti itthon maradt szeretteitekért száll az Úrhoz, esedezve vigaszt és támogatást... Maga- takról azonban megfeledkeztetek, mert ti, vitéz huszárjaim, magatokat készséges áldozatnak tekintitek királytokért, hazátokért, szeretteitekért. Ti helyettetek az imát, a fohászt mi fogjuk elvégezni. Imáinkkal megostromoljuk a Mindenható -szivét, hogy fegyvereiteknek győzelmet., 'királyunknak és hazánknak dicsőséges békét ajándékozzon s titeket vezéreljen körünkbe a dicsőséges glóriájával övezve. A román püspök szivhezszóló 'beszéde a hallgatóságot mélyen meghatotta. A közönség és a huszárok is hangosan zokogtak. Azután Szemző Elemér parancsnokló huszárszázados megköszönte a püspök szép szavait. Anyakönyvi közlemények: Születtek : okt. 3. Gorzó Demeter bérkocsissegédnek g. k. „Demeter“ ; okt. 5. Kovács Kruppa András bányamunkásnak r. k. „András János“ ; okt. 8 Pintye Gergely kocsisnak g. k. „Regina“; okt. 6 Kor- kálcsuk György bányamunkásnak g. k.„Aranka“; okt. 9. Lupsa Flóra erdőmunkásnak g. k. „Mária“; oki. 10. Ajtai Nagy János mészáros iparosnak halvaszületett fiú; oki. 10. NyerjákJános bányamunkásnak r. k. „János“ nevű gyermeke. Elhaltak : okt. 9. Babás Kosztán, g. k. 74 éves, székcsináló agyhüdésben; Bárok Sándorné sz. Födi Ilona r. k. 36 éves, nyug. lovasrendőr neje, szivhüdésben ; akt. 11. Kardos Lajos í. k. 26 é- ves, zenész, tüdőgümőkorban; okt. 12. özv. Ma- day Pálné sz. Papolczy Veronka ref. 78 éves, végelgyengülésben ; okt. 13. Török József g. k. 63 éves, nyug. m. kir. főerdőőr, tüdőgyuladásban ; okt. 14. Marosán Gyirászin Sándor g. k. 72 éves kőművesmester hólyagrák. Kihirdetés alatt állanak : Benyó Antal bádogos és Páska Anna nagybányai lakosok. Egyről-másról. Háládatlanok vagyunk hadseregünkkel szemben. Türelmetlenkedünk. Már tudniillik azok, akik azt hiszik, hogy a muszka- kiverés egy-két óra alatt lehetséges. Ezek a Conrád urak egész nyíltan és teljes megbotránkozással hangoztatják, hogy „mégis csak disznóság, hogy még mindig Mára- marosban garázdálkodik az orosz, s csapataink nem képesek kiverni onnan !“ Csöndesen, szóta- lanul hallgattuk ketten egyik barátommal ez okos kirohanásokat s csak összenéztünk. Mindketten tudtuk, hogy mit gondoljunk a nagyhangú Con- rádokról. Istenem ! Könnyű a meleg szobában, jól fel- teritett és dúsan megrakott asztal mellett intézni a népek és nemzetek sorsát! Lehet hadseregekkel dobálózni, őket felvonultatni, az ellenséget tönkre verni. De oda künn szélviharban, esőben, hóban- fagyban, étien,- szomjan, gyudörgés, fegyverropogás közt, égő falvak füsitengerében, gépfegyverek zakatolása közt, hol a halált ingyen és sűrűén osztogatják, — egészen másként megy á dolog. Ott nem kalabriászpártiról van szó; nem azt kérdik, hogy ki mondja be az Uhut, vagy a Fedák Sárit, hanem azt, hogy kinek lelkében van meg az a hatalmas, hazafias erkölcsi erő, hogy a küzdelmet tánforithatatlanul, rettenthetetlenül végigcsinálja s ha lassú tempóban is, de végül mégis győzedelmeskedjék. Nem ! Igazán mondom nem szeretem hallgatni azt a sok otrombaságot, amivel némelyik magát okosnak akarja feltüntetni. * * * Szigeten, — amikor hadseregünk oda bevonult, — a főispán lakásában, egyik szoba zugában — áilitólag egy részeg orosz hadnagyot találtak, ki az éjjeli mulatság után mámorát még nem aludta ki. A vármegyei öreg hajdú akadt reá egy díványon, ahol nagyokat horkolt a vitéz hadnagy ur, A hajdú megrázta kissé a snájdig tisz- tecskét és talpra állította, udvariasan megmondván neki, hogy a főispán ur hazaérkezett. Bután nézett maga körül a lajdinánd ur s mosolyogni próbált. De rögtön megfagyott a mosoly ajkain, amint kitekintett az ablakon. Lenn az
