Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-08 / 36. szám

1914. szeptember 8. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. Elemérné 4 K, Smaregla Mihályné 5 K, dr. Stoll László 10 K, Steiuíeld Lipótné 2, Slesinger Jenő 2, özv. Siniay Tivadarné 2, Szirmay Istvánné 2, özv. Schrötterné 2 K, Székely Lajcsiié 1 K, özv. Szőke Albérlőé 1, Sz ki csak Ödönné 10, Salamon Ávráin 1, Szász Jánosné 50 f, Sesták János 60 f, szatmár—nagybányai vasút igazgatósága 200 K, Szirti Róza 1, Somkerekyné 2, id. Szlracsanyekné 4, Szőke Béla 5, SztojanoviCs Dezső 25 K, özv. Szatmáry Béláné Budapest 20 K, Stoll Tibor 8, i Szabó József főerdőtanácsos 10, Szabó Bálint 2, Szeleczky János 5 K, Tréger Lajos 5, Troplovics Márton 2 K, Török Ferencz 2, Tömlő Miklós 2, Theer Ferenc 40, Turman Irma 1, özv. Turma/m Olivérné 10, Tersánszky János 1, Taub Berta- lanné 2, Török Ferencné 3, Takács Károlyné 2, Takács Józsefné 50 f, Tömlő Józsefué 1, Tég­lás Lajos 40 f, Tóthfalusy Józsefné 2, Tevjovits Emilné 20 f, Törökné 18 f, özv. Tliurzó Ferencné 1, Téglás Imréné 40 f, Tar Károlyné 2 K, Tóth Ferencné 5 K, dr. Troplovits Imréné 2, Thorma Ferenc 1, Tribusz Lajosné 20, Tréger Lajosné 1 Törők Ilona 1, Takács Sándorné 1 K, Than- hofferné 2, Tréger László 5, Torday Imre 15 K, Tréger Lajos 4 K, Török Ferenc 3, X. Y. 1 K. Vas Gyula üzletvezető 2, Vértes cég 5 K, Wass Lajos 4 K, dr. Wass Gyuláné 1, Wieder Péter 7, Wenk Gyula 10, Vajda Márton 2 K, dr. Weisz Ignác 10, Wasserblatt Ábrahámné 1 K, Wiener­berger Károlyné 2, Veress József 20 K, Váradi Albert 3, Walter Ferenc 1 K, Virágh Mária 1 K, Virágh Bálintné 3, Váradi Józsefné 1 K, Virágh Mária 20 f, Witt Béláné 1, Veress László 20 K, Wienerberger Károly 2, Wienerberger Béla 10 K, Weisz Soma 40 f, Wiedliné 60 f, Váradi Al- bertné 2, Weisz Jakabné 20 f, Vernóczy István 5, Vezeli Jánosné 2, Vigdorovics Erzsi 20 f, Weisz Imréné 4 K, dr. Winkler Jenőné 10 K, dr. Vaí> Gyuláné 5 K, Waigandt Anna 20, dr. Wagner Józsefné 10, Virág Istvánné 3, Wiesnér Richardné 5, Wiedl Jánosné 1 K, Winkler Jenő 0, Zelinger Lajos 2, Zeleznyák Leó 3, Zsem- bery Ilona 5, Zárkövy Bonifácz 10 K, Zavilla Já­nosné 1, dr. Zoltán László 110, Zoltán Ákosné 5, Zsurzse Jánosné 40 fillért. HÍREK. Szeptember 7. Örök dicsőség. Nagy csoportosulások a Kovács Gyula könyv- kereskedése és a Widder gyógyszertára előtt jel­zik, hogy szenzációs táviratok vannak a kirakat­ban kifüggesztve. Néha életveszélyes tolongás van; mindenki elsőnek akarja olvasni a diadal híreket, hogy aztán megnagyitva tovább adhassa. Jól esik az emberek lelkének, ha hozzá tehet valamit. Nem is hazugság okából, hanem szent meggyőződésből; némely ember megalkotja magának az egész tér­képet : ezek a kávéházi Conrádok. így van, Így kell lenni! — mondják szent és megingathatatlan meggyőződéssel, — s más ember fia magyarázhat akármit, ők el nem térnek álláspontjuktól; sőt ha­lálosan sértve érzik magukat, ha hallgatóik vakon el nem hiszik. De van dolga ilyenkor az „azt mondják“- nak, „beszélik“-nek, most „hallottam11 -nak is. Pedig azok mind mesék! Egy árva szó sem iga/, belőlük. Csak azt kell elhinni, amit a Minisz­terelnöki iroda ad ki. Abból is lehetőleg csak fe­lét. És a mi fő: a sorok közé nem kell belema­gyarázni semmit! Sajnos mindnyájan úgy vagyunk vele, hogy a táviratokat elkezdjük niagyarázgatni, amiből az­tán éppen ellenkezője jön ki annak, amit valóság­ban tartalmaznak. Érdekes alakok a pessszimisták, az úgyne­vezett halálmadarak. Van ebből is néhány szép példány. Ezek mindent rosszra magyaráznak s azzal rémitgetik hallgatóikat. A pesszimisták ve­szedelmesek. Nem tanácsos velük szóba állam, mert el­rontják a hivő, lelkes embernek egész napját, sőt éjszakáját is. Tulajdonképen leghelyesebb volna, semmit sem olvasni, semmire se hallgatni, nem is menni emberek közé, hanem átaludni ez izgal­mas heteket, napokat. Úgyis Isten segedelmével s hős katonáink jő vollából örökdicsőségre fogunk virradni! Aki ezt nem hiszi, az kishitű, gyáva ember! Kinevezés. Dr. Szokol Edgár orvost király Ő felsége segédorvossá nevezte ki. Hivatal vizsgálat. Kölcsey János szatmári kir. táblabiró, a helybeli járásbíróság ügyvitelének megvizsgálása czéljából a múlt hó 28-án váro­sunkba érkezett. A vizsgálat most szombaton nyert befejezést a szokásos rend és pontosság megálla­pításával. Esküvő Briestyánszky Endre m. kir. erdő segédmérnök, láposbányai erdőgondnok ma tart­ja esküvőjét Gellért Elma urleánynyal, Gellért Bé­la m. kir. bányatanácsos leányával. Égly Sárika. Ennek a bájos kis leánynak jó lesz a nevét megjegyezni, mert pár év múl­va a művészet terén, hallani fogunk róla. Most is pompásan lefestette Nagybánya város látóképét s kiállította a Hoffmann-féle üzletben eladás céljá­ból, hogy annak értékét a hadbavonultak család­jainak felsegélyezésére adhassa. Akadt is vevőj; az az első órában ; s nem is egy, hanem hét, kik közül azonban csak egynek juthatott a szerencse, hogy birtokába vehesse. Gratulálunk a kis mű­vésznőnek ! Haláleset. Kruzsnyiczky József nyug. ni. kir. bányaigazgatósági művezető — ki csak pár hó előtt lépett nyugalomba, — hirtelen elhunyt. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Krusnyiczky Józsefné Kusnyér Ilka neje; Mariska, Jenő, Péter, Józsi, Ilonka gyermekei; Krusnyiczky János és családja, Krusnyiczky András és családja, Szirmai István és családja, testvérei; özv. Kusnyér Gyöigyné anyósa, valamint az unokák és az ösz- szes rokonok nevében is szomorúan jelentjük, hogy a szeretett férj, felejthetetlen jó apa, testvér, nagyapa, vő és rokon Krusnyiczky József nyug. m. kir. művezető f. hő 1-én reggel 6 órakor, fá­radhatatlan életének 63-ik és másodházassága 6-ik évében rövid szenvedés után, jobblétre szenderült. Kedves halottunkat f. hó 2-án, délután 5 órakor fogjuk a róm. katli. vallás szerint örök nyugalomra kikisérni, inig lelkiiidveért a szentmise-áldozatot f. hó 3-án, reggel, 7 órakor fogjuk az Egek Urának bemutatni. Nagybánya, 1914. szeptember 1. Nyu­godjék békességben és az örök világosság fényes- kedjék neki! Halálozás. Alsóujfalu községben aug. 27- én halt el Páska’ György Alsóujfalu és Feketefa­lu gör. kath. plébánossá, volt szamosujvári pap­nevelő, szentszéki ülnök 78 éves korában. A bol­dogult Alsóujfalu község szülötte volt s tanul­mányainak a bécsi Pazmaneiidiban való elvégzése után élete legnagyobb részét Szamosujvárt töl­tötte mint theologiai tanár, számos most éltük de­lén lévő igaz jó lelki pásztort nevelt az egyháznak, s jó magyar embert a hazának. 54 éves korában a taní­tásba belefáradtam nem a kényelmesebb, sa jövedel­mezőbb magasabb egyházi állások elnyerése után törekedett, hanem visszajött szülőfalujába, hogy élte utolsó napjáig a két község népének igaz­lelki vezetője legyen. Egy negyedszázadot töltött itt egész idejét híveinek, egész jövedelmét a szegé­nyek és árvák gyámolitásának szentelve, nemes visszavonultságban s a szegényekért önként vál­lalt szegényes életmódban. 26-án még köteles­ségét végzé, 27-én pedig rövid szenvedés után magához szóllitá az Ur igaz szolgáját. Temetése aug. hó 30-án volt fényes papi segédlettel s paptár­sai egy része szeretett tanárukat, valamennyien a követésre méltó paptársat, a két község népe fe­ledhetetlen lelkipásztorát, a szegények jóltevő aty­jukat, mi pedig, kik őt közelebbről ismertük, az igaz embert vesztettük benne. Beküldetett. Üzend egy pár vadásznak. Lapunkban leközölt Szabályrendelet rém légből kapott, hanem az vármegyénknek olyan ininiszte- rileg is jóváhagyott statútuma, mely mindenkire kötelező. A tiltott kopókkal való vadászást az ille­tékes hatóságok bizonyára meg is fogják torolni, ha ilyen tárgyban feljelentést tesznek. A most va­sárnapi vadászást, poszpfunduson történt, már tudja a rendőrség. Jankovics Bozsó. Egy rövidke távirati hir jelent meg a' lapokban, mely katonás rövidség­gel adja tudtul az országnak, hog Jankovics Bo­zsó szerb tábornokot a mi magyar bakáink elfog­ták. Ez egy kis országos szenzáció, mert Jankovics volt annak a testületnek elnöke, szervező lelke, amely meggyilkoltatta a trónörökös párt. Az or­gyilkosok elnökére — ha a hir valónak bizonyul, — szép jövő vár 1 A faddi kis házikó békés lakó­ja : Báli Mihály már előre mosolyog hozzá s ké­szül a cselekvésre. Mert hogy Bozsó urnák nem golyó dukál, az már holt bizonyos 1 Egy vékony­ka zsineg teszi meg azt a szolgálatot amit a tá­bornok ur megérdemel 1 A ligeti virágház. Lapnnk több olvasója fölkért bennünket, hogy hozzuk szóba a ligeti virágház omladozó voltát, talán meghallgatják a városházán s tesznek valamit érette. Mert a lige­ti kertész ott akarja hagyni véglegesen, ha kellő­képen ki nem tatarozzák. A kertészt pedig ki kö­zel 30 év óta gondozza a ligetet, — kár volna elveszíteni s különben is a város érdeke, hogy az a virágház — mint városi épület, — össze ne omoljon. Talán most még csekély összeggel lehet­ne segíteni a bajon, mig később már tetemesen többe fog kerülni. Szerencsétlenség. Vasárnap délután, a fel­sőbányái utcában, a görög kath. templom közelé­ben szerencsétlenség történt. Egy Krecsun nevű fiatalember töltött revolverrel babrált, mely véletle­nül elsült s a golyó mellébe fúródott. A sérült é- let halál közt lebeg. Ebből az alkalomból ismétel­ten kérjük a rendőrkapitányságot, hogy a fegyver viselési tilalmat szigorúan alkalmazni szíveskedjék. Vendégeink. Lengyelföldön hadba szálltak a férfiak. Eggyütt harcolnak a magyar fiukkal, s mintha a régmúlt dicső idő éledne : győzelemre viszik a zászlót. S mig a két testvérnemzet fiai a lengyel mezőkön csatáznak, a védtelen lengyel nők a lovagias, magyar vendégbarátsághoz folya­modnak. Kolomea város fiai elmentek mind a zászlók alá a harci kürt szavára. A magukra ma­radt nők közül tizenhármán érkeztek városunkba. Férfi csak egy jött, s az is világtalan. Ennek is fáj a szive, hogy el kellett jönnie, s nem foghat fegyvert a többiekkel a szent ügyért. Özv. Ost­rowski Rafael né három fia a lengyel légiókban : a szokolok közt harcol. Ostrowski Mária, Liebhart Hermina és Otília, Szeffer Paulina, Klimkievics Olga, Schweiczer Hedvig és Piánk Wanda a ko- lomeai tanítóképző tantestülete Gróniniczki Miklós, ny. erdőtanácsos, neje és kis lánya : Mária, főgimn. IV. o. tanuló, Liebhardt Zsófia, apátlan-anyátlan árva, főgimn. I. o. tanuló és két cseléd egészítik ki a csoportot. A lengyel folyóknál dörög az ágyú, villog a kard. A lengyel sas szárnyát bontogatja. Magyar, lengyel vitézek ajkán zeng a csatadal : „Nincs elveszve Lengyelország 1“ . . . Boldog re­ménység tölti a sziveket, hogy nincs messze az óra, melyben felhangzik a boldog: „Alleluja Polo- loniae 1“ S mig a lengyel Kárpátok harcizajtól visszhangzanak a lengyel nők imája Hedvig, ma­gyar királylány, lengyel királynő, városában száll az Ég felé: „Szent oltárodnál térdre hullva ké­rünk 1 Szabad hazánkat oh ad vissza nékünk!“

Next

/
Thumbnails
Contents