Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-01 / 35. szám

4. NAGYBANYAI HÍRLAP 1914. szeptember 1. oldalon a kereszthegyi oldalon is szép csendélet fo­lyik. Tegnap vasárnap lévén, mivel a főkapitány ur a fürdést mind arra felé terelte, fiiröd- tek is ott rengetegen, nemcsak nagybányaiak, de fernezelyiek is s az alsóbb körökből nem idegen­kednek a szilva, szőlő megdézsmálásátó! sem. Ke­vésbé és teljes pucér alakok lovak stb. lubickol­nak a pliszában, oda kin a parton pedig ütik a csendest. De történik egyéb is, tegnap például Andrejka Nikita, a hős montenegrói király druszá­ja, fernezelyi lakos, d. u. 3 órakor, a portörő tá­jékán azzal mulattatta a fürdő közönséget, hogy lányának a haját a kezére csavarta s úgy ütötte a lányt mert nem akart menni szolgálni. Sokan po­fozták az embert, félre húzták a hüvelyk úját, de már a négy úját nem bírták, oly erősen tartotta és húzta a leánya haját, Estefelé meg egy legényt négyen megvertek, minden ok nélkül neki támad­tak, orrba vágták és megrakták. E mellett sok helyen a faágak letörve, kifosztva, körül kerített helyek naponta tiz helyen betörve stb. Szóval ta­lán jó volna a kapitányságnak egy kis őrségről is gondoskodni, ha mái a fíirdözők százait rang és felekezeti külömbség nélkül arra terelte. A főispán a gazdákhoz. Csaba Adorján főispán a következő iratot intézte a Szatmárvár- megyei Gazdasági Egyesület elnökségéhez: Az 1907. évi XLV. t.-c. §-a értelmében a gaz­dasági cseléddel kötött szerződés megszűnik, ha a cseléd mozgósítás alkalmával bevonul és a szerződés megszűnte miatt egyik fél sem igé­nyelhet kárpótlást. A törvénynek ez a rendelke­zése, amely a szerződést kizárólag a jog szem­pontjából méri, nyilvánvalóan nem menthet fel senkit azon hazafias és emberbaráti kötelesség alól, hogy tehetsége szerint lehetőleg gondos­kodjék annak a gazdasági cselédnek itthonma­radt családjáról aki a békében a magyar föld­nek munkása és most annak vérével védelme­zője. Jól tudom, hogy milyen nehéz helyzetben van most a gazda inaga is, de azt is tudom hogy hazafias hivó szóra minden áldozatra kész. Arra kérem, tehát Címedet, szíveskedjék a gaz­daközönséget alkalmas módon felhívni, hogy a gazdasági cselédek és munkások itthonmaradt családját vegyék a gazdák pártfogásukba a munkaképes családtagok alkalmazása, a járan­dóságok méltányos kiszolgáltatása által és álta­lában a jótétemény bármely alkalmas módján mentsék meg őket a nyomorúságtól és az em­berszeretet cselekvő munkája által a hazáért küzdő harcosok könyező családjának szerezzék meg a szeretet, a részvét és a segítés áldásait. Csaba főispán. Újabb adakozások. A hadba vonultak csa­ládjainak újabban adakoztak : István Szálló rész­vénytársaság mozi jövedelméből 35 K, Gálffy Pál aug. szept. havi. adománya 9 K, Dregyán Miklós 4 K, Kiss Lajos mészáros követendő például min­den levágott szarvasmarhából 3 kg. húst ajánlott fel. Beküldetett. Tekintetes Szerkesztőség ! A Nagybányai Hírlap ez évi augusztus 25-i 34-ik számában közölt „Ha vérrel nem, legalább pénz­zel !“ c. felhívásból arról értesülök, hogy a segély- ző bizottság emberei újból gyűjtésre indulnak. — Ebből azt veszem ki, hogy szülővárosomban a hadbavonultak családjainak segélyezése csak ese­tenkénti gyűjtés utján és nem heti befizetések ut­ján történik. — Minthogy az itteni segélyző bi­zottság alakuló gyűlésén abban állapodtunk, meg, hogy az egyeseket és családokat sokkal érzéke­nyebben érintő s mégis csekélyebb anyagi ered­ménnyel járó egyszerstnindenkorra való befizetés vagy alkalmi gyűjtés helyett a heti befizetések ál­tali segélyezést alkalmazzunk, — abban a remény­ben, hogy szülővárosom bevonult katonáinak csa­ládjait ez utón támogathatom, röviden közölni kí­vánom a heti befizetések általi segélyezés módját. — Mindenki, a ki csak segíteni akar a kereső nélkül maradt szegény családokon, kötelezze ma­gát, hogy mindaddig, mig a háború tart, heten­ként bizonyos összeget a segélyző bizottság pénz­tárosához (itt a községi pénztáros) befizet. Az alá­írás és a felajánlás igen szép eredménnyel járt, mert igen sok a heti 2—5 koronás részlet, a sze­gényebb viszonyunk pedig 1 koronát ajánlottak fel hetenként. Ennél kevesebbet már csak igen keve­sen ajánlottak fel. — A gazdálkodók közül sokan terménybeli segítséget igéitek s kellő időben be­szolgáltatják azt is. A támasz nélküli családok se­gélyezése igy sokkal állandóbb és egyenletesebb, tehát a célnak sokkal jobban megfelelő. Megje­gyezni kívánom, hogy a 18-án tartott „Katona nap“-on közel 500 korona gyűlt be az utcai per­selyekben. (Köztük egy 50-kás is volt, melyet egy bájos fiatal leány kapott egy (rokon) fiatal ember­től egy — az utcán adott s kapott ezuppanós csókért.) Ez is egyik kellemes módja a gyűjtésnek. Ezen kívül a helybeli hölgyek — asszonyok, lá­nyok — az itteni m. kir. polgári iskolá­ban szorgalmasan szabnak varrnak s készül az itteni tábori kórház berendezése s felszerelése is. Mátészalka, 1914. aug. 27. Tisztelettel: Dr. Fiiley Lajos. Anyakönyvi közlemények. Születtek: aug. 21 Filip Gusztáv bányamunkásnak „János“ ; aug. 19 Krisztián György bányaácsnak „Ilona“ ; aug. 18. ifj. Berindán Pál fuvarosnak „Erzsébet,, ; aug. 23 Eckstein Mór bankhivatalnok Budapest „Mag­da“ ; aug. 17. Korán György fuvarosnak „Ferenc Káioly“ ; aug. 26 Gorgán Aurél bányamunkásnak „Anna“ ; aug. 27. ifj. Vajay Károly rendőrségi alkalmazottnak „Sándor“ nevű gyermeke. Elhallak: aug. 22 Tivadar Hermina, g. kath. 8 hónapos bél­hurut ; aug. 23 Dudra Mária, r. k. 23 napos, gyen­geség ; aug. 24. Román Tamás, napszámos, g. k. j i 65 éves aggkori gyengeség; aug. 26. ,Csepregi Ilona, r. k. 9 napos, gyengeség; aug. 27 Fehér ' Laura 13 hónapos, bélhurut; aug. 27. Kusnyér György bánya intéző, g. k. 66 éves, bélgümökorban. Házasságot kötöttek : Rudics János és Fuchs Mári borpataktelepi lakósok. Kihirdetés alatt állanak: ifj. Balogh Károly zenész és Kozák Anna nagy­bányai lakósok. A Szatmár-Nagybányai vasút részvénytársaság igazgatósága szomorú fájdalmas szívvel jelenti, hogy az igaz­gatóság tisztelt és szeretett tagja bizáki Puky József cs. és kír. kamarás, ny. ministeri tanácsos folyó évi augusztus hó 19-én hosszas szenvedés után elhunyt. Budapest, 1914. augusztus hó 22. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni! Egyről-másról. Micsoda jelenetek fordulnak elő most a ka­tonák harcba indulása alkalmával. Mintha meg­elevenedtek volna a regés ősidők. Tisztek, közem­berek csak úgy vetélkednek egymással, hogy va­lami bravúros tettet cselekedjenek. A harctérről egyremásra érkeznek a hírek egy-egy regébe illő hős cselekedetről. Valósággal a Szondyak, Zrínyi­ek elevenedtek meg! Még az utolsó cigánybaka is azon töri fejét, hogy valami rendkívüli dolgot kövessen el. Itthon a bucsuzás perceiben sem nélkülöz­zük a megható jeleneteket. Egyik erdélyi város­kában történt, hogy az ezredet fölállították a pia­con ndulásra készen. A főparancsnok szemlét tartott honvédjei fölött; egyszerre észreveszi, hogy az egyik sorból kilép egy harcos, s átszalad a térségen a civil közönség közé, ott ölébe ragad két kis leánykát s csókjaival halmozza cl. Tudjuk, kik katonák voltunk, hogy mit tesz az, ha valaki a „vigyázz“ állásból ki merésze! lépni! A legszi­gorúbb büntetés vár a fegyelem sértőre. A jóságos tábornok láda a jelenetet, végig nézte szónélkül, csak a szemét törölgette keszkenőjével. Mikor a honvéd visszatért s beállt ismét a sorba, a tábor­nok oda lovagolt, megveregette a harcos vállát s azt mondta neki: „Nekem két kis fiam maradt otthon édes fiam I“ Mulatságos jelenetekben sincs hiány. Ugyan­csak Erdélyben történt, hogy a százados igy szó­lott századjának embereihez, kik nagyrészt román fiuk voltak : „Fiaim ! Vészes felhők tornyosultak hazánk egén ! Azért tőletek, akik jó királyunk ru­háit viselitek, elvárom, hogy hősiesen fogtok küz­deni az ellenség ellen !“ „És most őrmester! fordítsa le azt, amit mondtam, román nyelvre !“ Az öreg zupás őrmester köszörült egyet a torkán, csavart kettőt torzonborz harcsa bajuszán s román nyelven igy adta vissza a százados be­szédét : „Fiuk! A kapitány ur azt mondta, hogy most indulunk a muszka ellen s aki köziiletek — az Isten fáját — nem hoz három muszkát eleve­nen a kapitány ur eleibe, az megemlegeti azt a 6 órai kurtavasat a mit kap, örökké! * * * A földesúr megszólítja bérlőjét, Náthául, ami­kor keresztül utazott a falún : „No Náthán, Tő­ikére pénz legyen, mert nekem is szükségem van reá !“ „Wie liajszt ? Pénz? Hát nem tetszik tudni nagyságos urnák, hogy most statárium van ?“ <A boldogtalan a moratóriumot össze kalamistrálla a statáriummal.) CSARNOK. Miatyánk. — Irta : Révai Károly. Sötét van. Lefutott a nap, Kék bársonyt ölt a boltozat, Aranyboglárral ékített köpenyt. Lélekzetfojtott csönd van fent és lent. Csak messze-messze valahol Búg tompán a tüzes pokol. Talán vihar, mely égzengésbe csap, Vagy ágyudörgés. —- Isten tudja csak! S amint igy nézem az eget, A villanást, a felleget: Eszembe jutnak jó magyal fiuk, Kik most kötik a harci koszorút. Látom a zászlók erdejét, Egy millió szurony hegyét, Dübörgő ágyuk végtelen sorát, Vitéz huszárok nyalka táborát. A csöndben hallok riadót, Fegyvert opogást, ágy úszót És diadalmas „rajtát,“ „éljenzést“ Mi elnyomja az ágyudörrenést. Ó, pedig csönd van! Semmi más, . Csak egy kis áldó suttogás. A riadót két reszkető ajk ontja: Kis leányom a „Miatyánkot“ mondja! . Hirdetéseket elfogad a

Next

/
Thumbnails
Contents