Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-01 / 35. szám

NAGYBANYAI HÍRLAP hidd: a mint a te hazád vagy annak szövetsége­se elveszt egy ütközetet, azonnal vége a világnak? 3. Ne nézd le az ellenséget azért, mert a krajcáros újság állandóan a sárga földig lebecs- mérli. Bátor ember sohasem fitymálja ellenfelét, mert ezzel az ellenségnek semmit sem árt, ellenben saját magának szerez rossz órákat, mikor úgy ér­zi magát, mint az ecetbe hullott légy. 4. Ne izgasd magadat és felebarátaidat sem ábrándokkal, sem rémképekkel, sem „azt niond- ják“-kal és „mindenki beszéli“-vel, mert hidd el, hogy a valóság úgyis elég szenzáció lesz, ha nem túlozod is és nem anticipálod. 5. Viszont ne hidd azt sem, hogy meghalni csak ágyban, párnák közt lehet, de a csatatéren nem. Azért tehát fölösleges olyan arcot vágnod, mikor elesettekről hallasz és sebesülteket visznek az utcán, mintha ez valami hallatlan és váratlan dolog lenne. Eddig, fájdalom még minden hábo­rúban volt halott és sebesült és semmi sem okol­ja meg azt a reményt, hogy éppen a mostani világháborúban ne legyen. Kegyetlen következmé­nye ez annak a rettenetes orkánnak, mely reánk rohant s melyben letépett levél módjára sodratunk, fájdalmunkkal, borzalmainkkal egyetemben. 6. Fékezd meg toporzékoló türelmetlenséged, ha a hadvezetőség nem árulja el neked minden tervét, szándékát és lépését, mert ha nem fékezed meg, akkor sem fogja elárulni. A hadvezetőség­től kitelik az ilyesmi. Tehát semmi hasznod sincs belőle, ha a türelmetlenség, kétség,, önmarcango- lás, ijedezés és gyanakodás néhány kilóval meg- megcsappantja testi súlyodat. 7. Valamiképpen kár volt ujjonganod, mikor azt hitted, hogy Japánország a kedvedért az orosz hátának esik, fölösleges most kétségbeesned, mikor ennek éppen az ellenkezője történt meg. Szívleld meg végre, hogy nekünk csak egy szövetségesünk lehet még s ez a rajongó és halálmcgvető haza- szeretet. Japánország messze van, a hazaszeretet azonban, — hála Istennek, — köztünk van. 8. Vannak olyan bölcsek, kik elhiszik a kül­földi lapok minden hazugságát és minden gazdát­lan kósza hirt, a mi seregünk és szövetségesünk veszedelméről szól, de gyanúsnak és hitelre érde- metlennek hirdetik a mi hivatalos jelentéseinket, ha sikerről adnak számot. Figyelmeztetlek, hogy az ilyeneknek ne ugorj be, ne dühöngj, ne hányj epét és ne ess sárgaságba, mert ezeknek az a fő­szórakozásuk, hogy felebarátaikat bosszantsák. Egyetlen gyönyörűségük, hogy szellemi komitácsik és franktirőrök módjára, a naiv lelkek táborai kö­rül lappongva, egynek-egynek bizalmát orvul le- lőjjék vagy elcsípve megkinozzák. 9. Vannak olyan bolondok, a kik készek a tüdejüket kiköpni, hogy lehengereljék Kanavász Manónak vagy Savanyu Péternek a harctéri hely­zetről nyilvánított téves nézeteit. Hiábavaló fárad­ság. A háborúra semmi féle befolyással nincs Kanavász Manó és Savanyu Péter nézete, akár­milyen lesújtó legyen is az eggyik vagy másik ! félre nézvést. A harctéren a Diadal angyala és a Halál vitázik. Mi e vitában a mi dadogásunk ? 10. Hidd el, az egyetlen okos dolog, a mit az ember az izgalmak ez igaz napjaiban cseleked- hetik, az, hogy ne túlozza se a jó, se a rossz ! hirt. A jót fogadja Istennek adózó hálával, de egyszersmind azzal a tudattal, hogy a szerencse forgandó és addig, a mig a háború végeztével katonáink lábhoz nem teszik győzelmes fegyvere­iket, tanácsos mindig egy kissé a csillagtáboron merengve, minden emberi küzdés legfőbb itélő- birájának kegyéért esdeni. A rosszat fogadja fér­fias szilárdsággal és erős nemzet tagjához illő nyugalommal. A háború sorsa rejtelmes és válto­zékony köd, de az erős nemzetnek és embernek j nem szabad változnia : fölnyulnia az égbe a győ­zelmes harc napján és lelapulnia a földre a baj idején. Sziklának kell lennie, mely egyforma ma­yád a verőfényben és az éjjeli sötétségben. 5—1914. K. B. sz. Felhívás. A Magyar Szent Korona Országai Vörös- kereszt Egyletéhez háború idejére kiküldött királyi biztostól. Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége 1914. évi augusztus hó 5-én kelt legfelsőbb elhatározá­sával engem a Magyar Szent Korona Országai Vörös-kereszt Egyletéhez háború idejére királyi biztosként legkegyelmesebben kiküldeni méltóz- tatott. Ebből a minőségemből kifolyólag elsősorban az a kötelesség hárul reám, hogy gondoskodjam a lehető összpontosításáról minden oly mozgalom­nak, mely a sebesült és beteg katonai személyek részére való segélynyújtásra vonatkozik. Az általános gondoskodás ügye, a háború tartama alatt három munkakörre oszlik fel: I. A megbetegedett és megsebesült har­cosokról való gondoskodás. Ez az ügykör a haderőn kivül, kizárólag a Magyar Szent Korona Országai Vörös-kereszt Egyletének hatáskörébe esik. Az ügyeket ellátja a budapesti anyaintézet, (I- Disztér 1.) valamint a vidéki fiókintézetek. A behi ottak családtagjairól való gondoskodás Az erre vonatkozó ügyeket a magy. kir. miniszterelnökség kebelében működő „A Hadba- vonultak családjainak országos segélyző bizottsága“ intézi. 111. A harctéren levő egészséges katonák­ról való gondoskodás és minden oly ügy kezelése, mely nem esik a>. említettek körébe. Az e pont alatti ügy ek ellátása a m. kir. Honvédelmi minisztérium kebeléből ki­rendelt „Hadsegélyző hivatal“ hatáskörébe tartozik. Felkérem ezúton a nagy közönséget — egy­felől az adakozókat vagy önkéntes munkaerőket, másfelől a segélyre szorultakat — hogy minden ügyében a gondoskodásnak, amelyet a mostani nehéz napokban mindenki hazafias forró szeretettel karol fel, a munkakörök említett hármas megosz­tására pontosan ügyelni szíveskedjenek. A kir. biztos hatásköre. Mint a Magyar Vörös-kereszt Egylethez ki­küldött kir. biztosnak hatásköröm nemcsak a Ma­gyar Szent Korona Országainak Vörös-kereszt Egyletére, hanem a német lovagrend és a souvc- rain máltai rend kivételével mindazokra az egyle­tekre, testületekre és egyesekre is kiterjed, amelyek, illetőleg akik a Magyar Szent Korona Országaiban az önkéntes egészségügyi szolgálatban tevékeny részt vesznek. Beteg és sebesült katonákról való gondoskodás. A beteg és sebesült katonákról való gondos­kodás ügyét illetőleg a testületeket, az egyesülete­ket stb. éppen úgy, mint minden egyes magán egyént nem kérhetem eléggé, hogy a hazaszeretet és az emberbaráti érzés eme kiemelendő munkáját elsősorban anyagi eszközökkel segítsék megvaló­sítani. Természetbeni ajándékok (fehérnemű, dohány- nemű, italnemü, iiditő anyagok stb.) szintén sür­gős szükséget képeznek. Pénzküldemények a Magyar Szent Korona Országai Vörös-kereszt Egyletének központjába (Budapest, 1. Dísztér 1.) természetbem ajándékok pedig a Vörös-kereszt Egylet Erzsébetkórliázába (Budapest, I. Győr:-ut 17.) küldendők. Minden olyan felajánlás, mely a sebesült­ápolás ügyét szolgálja, legmelegebb köszönettel vétetik. Különösen megemlítendő itt, mint sürgős szükségesség, sebesült és beteg katonák, ellátás­sal, vagy ellátás nélkül való átvétele. Beteg katona­tisztek és legénységi egyének nagyobb számban való elhelyezésére kiváltkép alkalmasnak mutatkoz­nak kastélyok, kolostorok, sanatoriumok és más nagyobb terjedelmű épületek. Az ellátás az illető tulajdonosok ajánlata szerint, saját költségükre, vagy esetleg a hadi kincstár terhére történhetik Részletezett felajánlások, — esetleg csak meghatá­rozott számú helyiségek és ágyak felajánlása — a Vörös-kereszt Egylet illető vidéki helyi egyleténél vagy esetleg az egylet központi hivatalában (Buda­pest, I. Disztér 1.) esetleg közvetlenül nálam Írás­ban jelentendők be. Orvosok. Fontos és szükséges azoknak az orvosoknak közreműködése, akiknek katonai beosztásuk nincs. Ezeket az orvos urakat, amennyiben 42 éven fe­lüliek és már nem népfelkelők, ezennel felkérem, hogy ha elfoglaltságuk megengedi, önkéntes szol­gálatra nálam vagy a Magyar Vörös-kereszt Egye­sület főmegbizott-főgondnokánál Budapest (Dísz­tér 1.) jelentkezni szíveskedjenek. Betegápolónők. A Magyar Vörös-kereszt Egyesület jelenlegi biztosított személyzetének kibővítése céljából sok hivatásos ápolónőt, mosónőt és kórházi személy­zetet is igényel, első sorban azonban inkább a vidéke a semmint a fővárosban, ahol a létszám a jelen viszonyokhoz képest már is eléggé teljes. Hasonlókép sok önkéntes befegápolónő is igényel- tefik, oly 18 éven felüli asszonyok és leányok, akik a betegápolásban a Vörös-kereszt Egylet sza­bályai szerint kellőkép kivannak képezve. Az ön­kéntes belegápolónők díjazásra nem tarthatnak igényt és csak a harctértől távol levő biztosított fekvésű kórházakban nyernek alkalmazást. Minden betegápolásra önként jelentkező asz- szonynak vagy leánynak Budapesten a Vörös-ke­reszt Egyesület Erzsébetkórházában (Budapest I. Győri-ut 17.) Ibrányi Alice főnökasszonynál, — a betegápoláshoz való kiképzésre pedig dr. Dollinger Gyula udvari tanácsos, egyetemi tanár urnái, (Budapest, Vll. Rákóczi-ut 52.) kell jelentkeznie. Az önkéntes betegápoló személyzet lehetőleg arra a vidékre fog beosztatni, a melyről való. Felelősségteljes, hatalmas az a feladat, amely Ő Császári és Apostoli Királyi Felségének legma­gasabb kegye folytán reám íuházva, előttem áll. Csak abban az esetben tudok ennek a feladatnak sikerrel megfelelni, ha teljes odaadó támogatásban részesít valamennyi állami és önkormányzati hiva­tal és intézmény, valamennyi egyesület és testület, különösen a mentés ügyét szolgáló egyesületek, tehát a tűzoltó, jótékonysági testületek, mentő egyesületek, továbbá minden jótékony nőegyesület a melyek a mostani nehéz napokban már eddig is számos tanujelét adták áldozatkész tetterejüknek. Nem szükséges kiemelni, hogy mily mérhe­tetlenül nagy fontosság az, amely a sajtó részéről való támogatásban rejlik. A sajtó, mint ezt számtalan példa igazolja, a mostani nehéz napokban oly mértékben teljesiti hazafias működését, a mely biztosítja részére min­den magyar legmelegebb elismerését és köszöne • tét. Annak a becses szolgálatnak biztató hatása alatt, a melyet a sajtó a köz javára már eddig is kifejtett — azzal a feléréssel fordulok ezúton a hazai sajtó vezetőihez és munkatársaihoz, hogy a háború által sújtottak javára, hathatós támogatá­sukat a jövőben is érvényesíteni szíveskedjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents