Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-25 / 34. szám
TV Vil. évfolyam. Nagybánya, 1914. augusztus 25. I 34. szám TARSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Hlfífi7.etési árak : Egész évre G korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. releíTwsSerkeszto-tuIajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház -- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ---------Le ngyelország. Egy nemzethez száll a lelkünk, amelynek egykor virágzó nagy életét derékban törte ketté a történelem. S ime most a lengyel nép ktizködéseinek, komor elnyomatásának sötét horizontján felvillant egy reménysugár. Dörgő ágyutorokból röppent ki, de nyomában nem ijedelem, megrettenés támadt, hanem a sziveknek nagy megkönnyebbülése, a telkeknek acélos megifjo- dása. A szakadatlan ágyumoraj, mely most végigleng a bánatos lengyel síkságok felett, tüzvörös sziliekben tobzódó hajnalt hozott magával, a szabadság, a népjólét, a kultúra virradatát. Valami csoda kábultság foghatja el ott az embereket s megvonaglanak a falvak és városok, mert aki eljött hozzájuk, a rég látott vendég, most csillogó arany- vértezetben újra itt van, mint egykor, hajdan, Nagy Lajos, Báthory István korában. A szabaditásoknak nagy korszaka ez s a lengyel népnek éreznie kell, hogy azok, akik e szent hivatással elküldettek, legelőször iájuk fognak gondolni. A kancsuka ellen indultak harcba a magyar és német seregek. A história szelleme küldötte őket, győzniük kell ! Az orosz zsarnokság belesáppadt a támadásba, mely iromba nagy testét érte s nem akar hinni szemeinek, amint látja, hogy hadereje mint porlik el s mállik szét seregeink irtózatos pörölycsapásai alatt. Még alig kezdődött el a tánc s máris annyi kozák-holttest borítja a csatateret, mint máskor egy középszerű háború egész tartalma alatt. Erre ugyan nem gondolt az atyuska. De a híres grand nation se, amely azt hitte, hogy milliárdokkal megfizetett zsoldosai kényük-kedvük szerint fognak végiglaposni Európán. Hogy nem igy fog történni, azért hálát adhat a gondviselésnek az egész müvek emberiség, az egész civilizáció. Szegény agyongyötört, megsanyargatott. lengyel testvéreink ! Mennyit kellett szenvednetek ! Hasztalanul epedtetek évszázadokon át a szabadság üditő italáért, hiába néztetek vágyó szemmel napkelet felé, onnan csak egy durva ököl meredt az arcotok elé. Hitetek legyen erős és megdönthetetlen abban, hogy most már nem busul többet a lengyel hona állapotján. Pár hét még s ez a dal csak emlék immár, néma ködlő borongás a kedély láthatárán. Mindazzal közeledik felétek a két legeurópaibb nagyhatalom, ami csak becsessé, értékessé teheti az ember, a nemzet, a népek életét. Jogosságot hoz nektek és — mint a szózat mondja — felszabadit a moszkovita járom alól, mert már Szobieszky király óta bensőleg egybe van forrva Lengyelország dicsőséges hagyománya nyugati szomszédaival. Le fogja dönteni a korlátokat, amelyek a nyugat kultúrájának eredményeitől elzárnak és megnyitja számotokra a szellemi és gazdasági haladás minden forrását. És % A„NA6YBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A király. Irta: Szcivay Gyula. Nyári fák közt, tiszta téren, Meghajoltan, hófehéren, Szent aggastyán lépeget. Gondol rendre, sok mindenre, ■ S sző tervezve, elmerengve Boldogító szépeket. — Gondol erre, gondol arra, Jó németre, hű magyarra S mig telkével diskurál, Áttekint az utón végig: Negyvennyolctól — nyolcvannégyig! A király. Földalatti szörnyek odva Küldi rémhírét vihogva S zúgva sírnak fel a fák; Könyben úszó szemek árja Mind öt nézi, mind azt várja: Most szakad rá a világ! *) A Budapesti Hírlap augusztus 18-iki számából. S legenda vet villanó fényt: Sírból kelő Szent Lászlóként Kiegyenesedve áll Sújtó bórádat, megifjodtan, „ Meggondoltan, megfontoltan A király. Rác határtól lengyel tóig Kalásztenger borzolödik, Tisza, Duna háborog; Merről hadát hozta Árpád, Haddal öntik el a Kárpát Oldalát a táborok. Csúcson-ormon föl az égig Emberhullám árja kéklik, Nincs előtte akadály, — Közte, vele egybeforrva Hótakarta oimok orma: A király. Nyílt szemekben hálakönny ül, A világnak szive könnyül, És kalaplevéve ált, ha majd jő a bércen által Hófején a glóriával A király. Zúgjon át most sikon-bércen, Nemzeti kartól kísérten, Templomhangn orgona ! Ősz királyát hadba kelve, Pajzsán tartva ünnepelje Hálás magyarok hona. Végzi, amit Árpád kezdett, Megifjodva ez ős nemzet Újabb évezredre áll: Éljen, — Isten védje, ója — Második honfoglalója A király! Gyilkosoknak, cinkosoknak, Bűnös hátán áttaposnak Hős, haragos hadai. Testvérnépek föltámadnak-, S allelujás áhitatnak Népimáját hallani. Reggeli bevásárlások. Irta: Roberto Bracco. A Via Toleda járdáján, reggeli 10 órakor. — Bocsánatot kérek, asszonyom, ez a zsebkendő az öné . . . Árjegyzéket kívánatra küld fl természetes ásványvíz gyógy- hatása hurutos bántalmaknál páratlan ; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve ídi gyógyfürdő igazgatósága. italt szolgáltat. # ÁD1 TY YY Y Y Kapható mindenhol
