Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-28 / 30. szám
1914. julius 28. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. na, ha most — midőn gyermekeink vérük hullásával tesznek tanúbizonyságot hazaszeretetük — és király hűségükről, — itt nálunk szólna a zene, tombolna a tánc és kacaj és ricsaj töltené be a pjskporos levegőt. A „Vasárnapi Újság“ Julius 26-iki száma érdekes képsorozatot közöl a kecskeméti baraczk- vásárról Bagdadból, továbbá képeket az albánjába menő román katonákról, a lorgchamsi katonai szemléről, melyet a julius 14-iki franczia nemzeti ünnep alkalmával tartottak, továbbá gróf Tisza István miniszterelnök ebédjéről; melyen a kormány összes tagjai jelen voltak, képes közleményeket a moziról, a budapesti khiainakról stb. Novellát Szőlősi Zsigmondtól közöl a szám. Költeményeket pedig Szabolcska Miliálytól, Lányi Viktortól, Farkas Imrétől és Kosztolányi Dezsőtől s folytatja Kaffka Margit „Állomások“ czimii eredeti regényének s a „Patrícius“ czimü fordított angol regényének közlését s a rendes heti rozatok. Irodalom és művészet sakkjáték stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4/sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Anyakönyvi közlemények. Születtek : jul. 14. Lupucz Péter bányamunkásnak „Sándor“; jul. 11. Hobán Dömötör erdőmunkásnak „Athanász“; jul. 16. Petrován György szakácsnak „Erzsébet, Ilona“ ; jul. 16. Lakner Lajos erdőtisztnek „Margit, Irma“ ; jul. 22 orrosi Sólyom Ferenc ref. vallásta- nitónak „Ferencz“ ; jul. 23 Korkálcsuk János bányamunkásnak „Éva“; jul. 17. Lupse János erdőmunkásnak „János“ ; jul. 19. Lupse Dömötör erdőmunkásnak „Illés“; nevű gyermeke. Elhaltak: jul. 17. Papp Péter vasgyári géplakatos g. kath. 21 éves, hastyphus ; 1912 nov. 22-én Bécsben Horovitz Sámuel metsző izr. 53 éves, érelmeszesedés; jul. 23. Korkálcsuk Éva g. kath. 1 napos veleszületet gyengeség; jul. 24. Máre János g. kath. 14 hónapos bélhurut. Házasságot kötöttek: jul. 19. Pap György József kereskedő és Vezeli Albina nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak; Pap József és Tárca Agaszia nagybányai; Omge Ödön és Baczay Margit Berta nagybányai; Dongó Gyula és Markocsán Juliánná nagybányai lakósok. Egyről-másról. Szokatlan volt eddig a vidéki hírlapokban „Apró hirdetések“-et közölni ; nem is emlékszem, hogy láttam volna kis városi lap hasábjain. Nem pedig azért, mert a kisvárosban élő szóval ellehet végezni mindennemű kérdést és feleletet rövid u- ton. Mert ha én kilépek a kapumon, már 2 perc múlva találkozhatok azzal, kivel elintézni való dolgom van. Nem úgy a fővárosban, hol órákhoszá- ig kell járnom valakinek a lakását megtudni; a találkozás pedig valóságos osztálysorsjáték. Maga az apróhirdetés — ha az illem és erkölcs határain belül van, sok dologban megkönnyíti az ügyesbajos ember dolgát. Hogy pedig csakugyan a határokon belül legyen, arra két tényező ügyel: a sajtótörvény és a tisztesség. Főleg ez utóbbi az a tényező mely nem engedi meg az elfajulást. Mert például a szerelmi floitöléseknek nyomdafesték által való publikálása kisvárosban teljesen fölösleges. Könnyű azt megcselekedni apróhirdetés nélkül is. Hiszen már megírtam egyszer, hogy egyik utcában egy kerítés falára krétával Írott üzeneteket és feleleteket találtam : no meg ami szépséges ligetünkben is láttam virágtávirat váltást egy ifjú pár közt. Minek hát hírlapi közlés, amikor e feleletre épen egy hétig kell várakoznia a szerelmes léleknek; amit pedig kissé nehéz ki állani, legfeljebb csak az olyanoknak, kiknek bizonyos meggondolás! vagy megfontolási időre van szüksége. Minden egyébre tehát, igen jó szokás az apró hirdetés, csak épen szerelmi históriákra nem. Mert egyik lapszámtól a másikig egy hét alatt kihűlhet az érzés, elalhatik a láng s az elhamvadt parázs alatt egy boszantö keserű érzés marad. * * * Hogy olvasás céljából kölcsön adott könyvekkel is lehet pajkosságot elkövetni s a megszeretett valakivel pompásan levelezni anélkül, hogy illetéktelenek abba betekintést nyerjenek, arról meggyőződtem nemrégen egy régi-régi könyv ócska lapjainak forgatásánál. Valami régi Beniczkynéféle regény akadt kezembe, melynek egyik lapján ez áll: „Náray olyan ember volt ki a szép asszonyt csak tőrbe akarta csalni. Jó akarói figyelmeztették is: Kár oly szeretettel gondolni Nárayra.“ E regényrészlet utolsó sora alá volt huzva irónnal mely figyelmes olvasás és összetétel után igy alakult ki: „Károly szeretettel gondol Ninára.“ Tiszta dolog ! Egy Károly egy Ninának adta kölcsön akönyvet olvasni s a regény, egyik sorával vallomást tett neki. Azért tanácsos a kölcsön adott könyvek soraiban böngészést végezni. * * * Akik vasúton sokat és sokszor utaznak, azok megdöbbenéssel vehetik a hirt, hogy a vasutigaz- gatóságok el akarják tiltani a vasúton a szokásos kártyajátékot. Vége lesz a ferblinek s a huszonegynek ; sőt még az alsósnak is kitörik a nyakát. A kalauzoknak kötelességévé tétetik a legközelebbi állomáson bejelenteni, ha valakit kártyázáson érnek. Istenem! minő becsületes, kezd lenni a világ ! Mivel töltik ezután az utasok idejöket Nagybányától Szatmárig és vissza ! CSARNOK. Másnak a fia. Irta: Francois de Nion. (Folytatás és vége.) — Engedje meg, hogy elébb azt mondjam meg, ki vagyok. A báró Maré Chanips de Mer- ville-család tagjai Tiercile-Haut, Saint Leger stb. urai, Norniandiában a legelőkelőbb urak közé tartoznak; a rouni parlamentnek elnököt, a király hadseregének egy brigadérost adott, de az utóbbit Fenteney-ben megölték. A család 89-ben udvari jogokra tett volna szert, ha kellemetlen eseményeivel a forradalom nem jött volna közbe. — A mit itt elmondott, ahhoz nekem semmi közöm. — Téved. Tehát régi becsülésben álló nemesi család, hiteles leszármazási családfával, amely a tizennegyedik századba is elnyúlik; vannak 11- gyan hivatalnokok is köztük : de csak magasabb hivatalnokok. — Még most sem értem a dolgot és aztán nem is igen érek rá. — Uram ön 1863-ban született, mint Maria Jane kisasszony és egy ismeretlen apa gyermeke. — Uram ! — Kérem, hallgasson csak végig minden felfortyanás nélkül. Amit önnek elmondandó vagyok, kissé különösnek fog látszani, de kérem lássa benne ön iránt táplált nagyrabecsülésem, hogy úgy mondjam : szimpátiám jelét .... — Nos .... — E név „Jane“ azt mondja, hogy ön édesanyjának természetes és törvényes fia . . . ön azonban igazgatója az aszfaltbanknak, lovagja a nemesi légiónak, a párisi pénzemberek egyik leg- tekintélyesebbike. E kétséges származás kényes, sokszor abnormális helyzetekbe sodorja önt. — Uram türelemmel hallgattam eddig, de már szeretném tudni, hova fog kilyukadni. A másik egy csomó lebélyegzett sürü hivatalos irásu papirt vett elő. „A jegyzői hivatalban Lebuat jegyző előtt aláirott szeptember 2. keletű ezen iratban elismerem önt fiamnak. Hivatalosan és jogosan tehát báró Maré Champs de Merville nevet viselheti Ön.“ Aláírás. Bár uralkodni szeretett volna magán, Edmond Jane felpattant ültéből: — Maga . . . maga ... De micsoda jogon ? Maga az én apám, maga ? — Magam sem hiszem. És maga fiának vall engem, anélkül, hogy engem előbb értesítene, anélkül hogy belegyezésem kikérné1? hát milyen idős maga tulajdonképen? — Ötvenesztendős ragyok. — És maga egy negyvenesztendős ember apjának adja ki magát! A törvénynek ahhoz semmi köze ; gondolja meg, hogy bárki eljöhet és azt mondhatja, hogy hogy ő önnek apja. Még egy rovottmultu egyén is. Én azonban büntettlen előéletű vagyok. És a mellett egy szép nevet adok önnek. Jeane megingott. — A törvény .... A törvény! — A törvény nem gondolt arra, hogy egy törvénytelen fiúnak hirtelen akadhat egy apja vol- taképen. Tulajdonképen senkinek sincs érdeke abban, hogy valakit fiának ismer el. — És önnek? Miben rejlik az ön érdeke? Ah, de én értem már. Ön valami járadékra akar szert tenni; pénzt akar kicsikarni tőlem. Hányat ismer igy el fiának naponkint? Hány br. Maré Champs de Merville van már ? Ohó barátom ! De én segítek magamon; pert indítok ön ellen, — Szavamra mondom, ön az első, akinek nevem adom. Tudja a beállott szűkös viszonyok. . . . Hanem nem akarok részvétet kelteni önben irántam ; egyébként, ha megegyezünk, írásban is adom önnek, hogy se nővérrel, se fivérrel nem ajándékozom meg az ön belegyezése nélkül. — Ön egy himpellér ! Takarodjék ! Tudom, mitévő legyek: följelentem. — Megjegyzem önnek, hogy teljesen informált vagyok arról, hogy a törvény részéről az apakereset ilyen formája nem támadható meg. Gon dolja meg tehát uram a mi nevünk szép név. Busásan megéri azt a rongyos pár aranyat, a mit ön hónaponkint nekem juttat majd. És egy pör önnek csak botrányokat szerezne. Aztán a dolgot úgy lehetne rendezni, mintha ön meglelte volna a régi családi papírjait és csak régi nevét és nemességét venné föl.... Én eltűnők majd, majd, távol maradok .... falusi életet élek majd . . . . Fölkelt ültéből és könyökével végig simogatta borzas kalapját. — Leszek oly bátor és ^holnapután ismét eljövök, hogy megtudjam végleges elhatározását. * Bár a telefonok vadul csengetni kezdtek, a szócsövek dühösen fütyültek és már többször kopogtak, sőt dörömböltek az ajtón, Edmond Jane mozdulatlanul ült tovább karosszékében. A meglepetéstől fakadt indulatok vihara söpörte végig agyát. Lassan fölemelte a fejét: szemeit a négyszögletes kártyapapirosra meresztette és újból elolvasta a rajtalevő nemesi nevet. Aztán a tükör elé állott, elmosolyodott és figyelmesen méregette végig magát. Érezte hogy nemes emberré válik. Felelős szerkesztő: dr Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda,
