Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-29 / 26. szám
NAGYBANYAI HÍRLAP 4. Erzsikét méltán illetheti. — Itt teszünk említést a főgimnasium VIII. osztályát végzett tanulók nagy csoportképéről, mely Hoffmannál volt kiállítva. Az érdekes tervezés, és sikerült összeállitás Huszthy fényképészt teszi ismertebbé. — n. — Katonai átvonulás. A 85-ik cs. és kir. gyalogezred 2-ik zászlóalja 12 tiszt, 240 legény és 14 lóval junius hó 1-én déli 1 órakor Már- marosszigetről ide érkezik s másnap, julius hó 2-án reggeli 3 órakor tovább vonul, valószínűen Erdély felé. Iskolai értesítő. A nagybányai állami elemi iskolák és kisdedóvók értesítőjét az 1913-1914-ik tanévről Székely Árpád tantestületi elnök adta ki. Kandó Katalin óvónő kedves apróságot ir benne a gyermek életéről. Székely Árpád az év történetét irja meg, Imre Károly a tantestület működéséről ad számot. A statisztikai kimutatások és utasítások a jövő tanévre zárják be a tartalmas füzetet. Mozi. A múlt heti előadások érdekes darabokat vetettek vászonra. „Páris lángokban" igen szép és érdekfeszitő történetet mutat be a francia — porosz háborúból. „Ursel Grófné és „Őfensége“ vígjátékéban henni Porten nagyhírű és ragyogó szépségű művésznő csillogtatta remek alakításait. Egyáltalában ez időszerűit az újabb filmköl- csönző vállalatok a legszebb képeket küldik, hogy a legkényesebb Ízlést is kielégítsék. Az időjárás állja a sarat, mert nincs nap eső nélkül. Úgy látszik a Medárdus napján esett eső betartja az előírásos negyven napot, pedig akkor rettentően szomorú jövendő vár reánk. Már a harmadik esztendő reménységét és áldását teszi tőnkre a nyár állandó esőzése és amit a hegyoldalak megvédelmeznek a folyók árvizei ellen, azt tönkre teszi a nyári esőzés. A drágaság már most is kibírhatatlan, de mi lesz ha az esőzés meg nem szűnik és a lábán rohasztja el a gabonát? A helyzet kétségbeejtő és javulás nem is mutatkozik, a meteorologiai intézet is napról-napra csapadékot jelez előre és a mi a legszomorubb, jóslata be is válik napról-napra. Múlt hét is egyik valóságos ítélet idő volt városunkban. A villám csapások egymásután sújtottak le s több helyt károkat okoztak. Szerencsére, embeiélet nem esett áldozatul. Hat éves találkozó. Szombaton este kedves találkozóra gyűlt egybe egy viruló leánysereg az Istváu-szálló éttermében. Azok, kik 6 év előtt végezték az itteni polgári leányiskolát, találkozóra gyűltek s szeretett tanítónőikkel együtt vidám hangulatban töltötték az estét. A megjelentek névsoia a következő: Almer Anna, Almer Mária, Balázs : Jolán, Delhányi Erle, Dienes Piroska, Fábián Böske, Gerdenits Mariska, Goldstein Ilona, Goldstein Margit, Hosszú Leona, Heilbrun Ilona, Kazamér Margit, Kupás Erzsébet, Jaucsovits Margit, Miskolczy Jatu, Marchbeín Szeréna, Mándy Irén, Miszovits Erzsébet, Muzsnay Olga, Neubauer Margit, Széchényi Ilonka, Vásárhelyi Erzsébet, Wieder Irén. A tanárnők közül Waigandt Anna igazgatónő, Neubauer Hermin osztályfő Röszner Valér. A főgimnázium kép- és rajzkiállitása. Balezer György tanár ismét megmutatta, hogy művészember s hogy növendékeit a helyes utón vezeti. A főgimnázium növendékeinek Kép és rajzkiállitása valóban- kiváló figyelmet és érdeklődést kellhet a nagy közönség körében. Sok tehetséges ifjú munkáiban gyönyörködtünk. A vigécekről. Sokszor irtunk már a részletfizetés alapján álló ügynökök garázdálkodásáról. Különösen a könyvügynökökről, kik — tisztelet a kivételeknek, — hitvány portékát sóznak a gyanu- talan közönség nyakába. Ez időszerint a megyében ismét sorra járják a városokat és pedig nő ügynökök, kik sokkal veszedelmesebbek férfi kollégáiknál. Egyik megyei lap ezt irja róluk, amit okulásul mi is szószerint leközölünk: A hét folyamán két hölgy járta be a vármegye városait és előfizetőket gyűjtöttek egy soiozatos könyvtárra, amiből állítólag a Dunántúli közművelődési egyesület percenteket kap. A jótékonyság nevében kopogtatott be a két nőnemű könyvvigéc mindenüvé és szép eredménnyel távoztak a megyéből. Kikapcsoljuk az esetet a két nő személyétől és csak általánosságban foglalkozunk az esettel. Tudvalevő dolog, hogy Magyarországon nem igen szeretnek az emberek könyvet venni, de annak nem az emberek az okai, hanem a könyvkiadó vállalatok. Ezek koldusbéreket fizetnek az iró embereknek, a megvett müveket Ízléstelen, tarka köntösbe, de rossz papíron, még rosszabb illusztrációkkal tálalják a közönség elé, ellenben olyan horribillis áron, Végre erőt vett felindulásán, nyugalmat erőszakolt zaklatott idegeire, s hangja már alig reszketett, mikor mondta : — Maga fáradt lehet a hosszú vasúti utazástól, menjen pihenni Sándor. A férfi durcásan a pamlag sarkába vetette magát s azt felelte: — Tudom már, ki akar dobni, — akár csak Lola. Én itt maradok. — Itt ? ! — Itt nálad ! — Sándor! kiáltott a szegény asszony s a hangjában rezgő félelem és fájdalom kissé kijózanították a férfit. Megyek már, szólt neheztelőleg és felkelt, — tőlem ne féljen. Jó éjt mamzel Nitouche 1 s ezzel eltávozott erősen becsapva az ajtót maga után. * »JC * * Körülbelül éjfél után két óra lehetett, mikor Sándor fölébredt fekhelyén, hova mámoros fejjel félig öltözve dűlt le. Agyában tompa fájást érzett, s gondolatait csak lassanként tudta rendezni. Néhány percre volt szüksége, mig tudatára ébredt annak, hogy hol van; ez a gondolat kijózanitólag hatott reá és hirtelen felült ágyában. Most már emlékezett mindenre: úgy történt, hogy ott hagyta eddigi könnyelmű életmódját és hazatért elhagyott feleségéhez azzal a szándékkal, hogy nyugodt, tiszteséges életet folytat, aztán tegnap este a bor, az asszony . . . Világos, hogy úgy viselkedett, mint egy kocsis. Égő homlokát tenyerébe hajtotta s elkezdett gondolkozni. Lelkiismerete kínozta, de még jobban az a tudat, hogy képtelen lemondani eddigi életéről. Szereti ezt az asszonyt ? Igen, szereti, mint jobb szellemét, mint egy édes anyát, mint nővért, de jósága, lelkinagysága mindég feszélyezte és feszélyezi. Mindig jó, mindig türelmes és szelíd, ezt nem lehet elviselni. Tisztán látta, hogy az asszony sem szeretheti őt többé, élénken emlékezett arra az undort kifejező mozdulatra, melylyel kitépte magát a karjából. Egész esti együttlétükből ez a mozdulat maradt meg emlékében legélénkebben. — Egy darabig csak menne, — mormogta magában, — kegyelem kenyeren és bilincsek között, de végre újra csak feltámadna bennem az a bizonyos vadállat. Eh mit! itt hagyom, elmegyek! Felállott, meggyujtotta a gyertyát s a mint a gyertya sáppadt fénye az éjjeli asztalra esett, megpillantotta rajta revolverét; — ni, ni, mondta mosolyogva s azután nagyot ásított. Vissszaüll az ágy szélére s belebámult a gyertya lángjába. Mondhatlan életunalom fogta el; feje fájt, gyomra kavargóit, úgy találta, hogy nem érdemes élni. Eszébe jutott Lola, az orpheumi tán- ezosnő, a különsjzobában átdőzsölt éjszakák, a pezsgő, az uzsorások, s kezébe vette a fegyvert. Egy pillanatra felmerült előtte a felesége képe is, a tiszta, jó, szerető, irgalmus asszony, de a másik percben ráborult lelkére az árnyék, homlokára szorította a fegyver csövét s a golyó könyörtelenül fúródott mámoros agyába. V. Emma. hogy az csak részletfizetésre legyen árulható. Akkor azután útnak bocsájtják a könyvvigécek rajait, akik az eszközökben nem válogatva, igyekeznek reásózni a közönségre a könyveket. Fogásaik ismerhetők a törvényszéki rovatokból, de ezer eset közül legfeljebb egy kerül bele ebbe a rovatba, mert a legtöbb becsapott hallgat és — fizet. A legveszedelmesebb módja a becsapásnak az, amikor a „jótékonyság szent nevében“ nőnemű vigé- cek szállnak sorompóba, mert ezek elől bajos kitérni, fel lévén ők ruházva a reábeszélés tudományának minden asszonyi fortélyával. Az ilyen irodalom terjesztést nem köszöni meg sem az irodalom, sem a „jótékonyság“. Az irodalom nem nyer vele, mert az egyenesen elriasztja az embereket a könyvektől, a jótékonyság pedig egyenesen vészit vele, mert az ilyen koldus erőszakosság diszkre- ditálja a célt. Szinte érthetetlen, hogy egy jótékonysági intézmény miként adhatja a nevét oda az ilyen vállalkozásnak. Hiszen ezzel árt önmagának és árt a jótékonyságnak is. Az egyszer becsapott ember idegenkedve fog fogadni minden jótékonycélu kezdeményezést és a legridegebbeu fog elzárkózni az adakozástól még ott is, ahol arra érdemesekről van szó és ahol arra igazán égetően szükség van. Módját kellene találni annak, hogy a jótékonyság eme hiénáit lehetetlenné tegyék. r Értesítés. Tiszteletei értesítem a szülőket, hogy a minden évben szokásos nyári tánctanfolyamot július hó 5-én kezdem meg. Tanítás három csoportban d. e. 11- 12-ig és délután 5-7-ig. Kereskedő és Iparos ifjúságnak este Va9-től 10 óráig. A délelőtti és délutáni tanfolyamban a régi táncokon kivül külön csoportokban, külön dijjazás nélkül tanítva lesznek a szalon Tangó, Furlána, Tatao, Mexis, Brezi- liene, Hánákis, Two-Step, Oen Step, és szebbnél szebb vizsgatáncok. Magánórákat adok bármely táncból háznál és a tánczteremben. Beiratkozni lehet lakásomon, Kossuth Lajos u. 9 sz. A mélyen tisztelt szülők b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel Rád Ruben tánctanár. Bikszád. Vármegyénk e gyönyörűséges fürdője a napokban nyilt meg s máris 100 vendég látogatta. Az idei saison tehát kedvező cimuspiao- sok között kezdődik. A polgári leányiskola ünnepélye. Gyermekcsicsergéstől volt hangos szombaton este a Lendvay színház. A polgári leányiskola növendékeit láttuk a színpadon, kik szavaltak, énekeltek, zongoráztak és táncoltak ; majd pedig az ünnepély után a nagy étteremben táncoltak Dula Jancsi kitűnő muzsikája mellett. Waigandt Anna, a gondos igazgató örömünneppé varázsolta a leánykák évzáró ünnepélyét s az ő munkatársai, a szeretett tanítónők fáradságot nem kiméivé tanították be a növendékeket szerepőkre. A műsor a következő volt : 1. Piolog. Irta Révai Károly. Szavalja Révai Erzsiké I. o. t. 2. Eilenberg: Parademarsch. Zongorán játszik Stoll S. és Mostis P. IV. o. t. 3. Költemények. Farkas Imrétől. Szavalja Csordás I. IV. o. t. 4. Speindler: Mazurka. Zongorán játsza Soltész I. II. oszt. t. 5 Furlana és Tatao. Táncolja 12 növendék. 6. Ballada a három patkányról. Heltay J.-től Szavalja Govrik M. 1. o. t. 7. Doppler K. : Magyar táncok. Zongorán játszák Schreiber E. IV. o. t. és Szántó R. II. o. t. 8. Rege a csodaszarvasról. Sztojanovits daljátéka. Előadja az iskola énekkara, táncbetéttel: közben szaval Katona A. IV. o. t.
