Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-29 / 26. szám
Vil. évfolyam. Nagybánya, 1914. junius 29. 26. szám TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület iv gybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona j negyedéire 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. | Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dp. AJTA5 NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség:: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda N agybányán, Hid-utca (Bay-ház -----------hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------------xw JBsmrsosaBKssT.- s A nemzet gyásza. A mi kis városunk is mély me<dilető- déssel, könnybe lábbadt szemmel vett tudomást a fővárosból vasárnap délután érkezett megdöbbentő hírről. Azóta lapunk Is rendkívüli kiadásban közölte olvasóinkkal a rettenetes tragédiát, melynek áldozatául FERENGZ FERDINAND trónörökösön tét és nejét, ZSÓFIA főhercegasszonyt siratja az egész magyar nemzet, a monarchia s őszinte részvéttel fájlalja az egész világ. Serajevo, Bosznia fővárosa örökidőre a mély gyász és szomorúság kifejezője lesz történelmünkben; ott esett áldozatni férfi kora delén a magyar trónörökös és neje egy gaz gyilkos revolvel lövéseinek, melyek nyomán mérlelhetetlen keserűség, bánat és gyász támadt. A magyarok Istene óvja meg e szerencsétlen nemzetet minden rettenetes következménytől, mely e páratlan elszántsággal végrehajtott gyilkosság nyomán fakadhat ii Trx.'&smaa Tisztaság. Itt a nyár! Hivatalosan is beléptünk a nyári időszakba. Jönnek a forró kánikulai napok, amikor a ragyogó égboltról tüzesen süt alá az áldott verőfény s érleli a búzát, gyümölcsöt, a földes gazda egyetlen reményét. A hosszú téli és tavaszi munkálatok, fáradságok jutalma : a termés édes ! reménységgel tölti el a földmivelő ember , lelkét. De a nyári napok beköszönésével a veszedelmek is növekednek. Minden oldalról százszoros erővel leselkedik emberre, állatra a betegség, a dögvész, a pusztulás. Már tudniillik ott, ahol a tisztaságot nem tartják princípiumnak. Áll ez különösen a városokra, hol a piacok, mészárszékek, pékmühelyek, .gyümölcsáruló sátrak a szennynek, a ragálynak melegágyai. Faluhelyt — amely külömben is fák közt, gyümölcsös és konyhakertek ölében fekszik, — sokkal kedvezőbb a helyzet. De a város az ő poros utcáival, szennyes vizeivel, csatorna kifolyásaival, műhelyeivel, gyáraival tengernyi piszkot, bacilust dob felszínre s sűrű embertömegeinek érintkezése által villámgyorsan terjeszti a kóros veszedelmek csiráit. Mi hát a teendő ? Semmi egyéb, mint a tisztasági elvek, rendszabályok szigorú és következetes végrehajtása. Különösen a piac, a vásártér az a hely, hol a köztisztaság érdekében a legerélyesebb kötelesség teljesítés vár a hatóságra. Mert az élelmi szerek szennyes volta katasztrofális eredményt okozhat bármely község lakóira. És itt nem szabad félrendszabályokkal dolgozni. A legszigorúbb ellenőrzést kell a rendőrségnek gyakorolnia minden vásárnapon. A falusi egyszerű földmives embernek nem sok érzéke van a tisztaság iránt. Az a parasztasszony könyökig beleturkál mosdatlan kezével a tejbe, tejfölbe; piszkos rongyokba göngyöli túróját, vaját; szennyes edényekb teszi gyümölcsét s a városi ember szükségből megvásárolja a falusi termékeket s viszi haza a kóros betegségek millió csiráit ártatlan gyermekei körébe. Egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy kiüt köztünk a vérhas, a tífusz, a kolera, amit aztán elnyomni száz doktor sem képes, ha rendszabályaikat s a tisztaság iránt való rendeleteiket figyelmen kívül hagyják. ä „NA^yBÁnyAi Hírlap“ tárcája Júniusi reggel. — Irta : Révai Károly. — Hullámos pázsit dagadó ölében Várom, mig kél a júniusi nap; Már látszanak az égi meredélyen Küllői, amint szinte bomlanak. A földnek anyja kúszik föl az égre A végtelenség cégtáblájául, Mint óriás aranykalászos kéve, Felbontott haja vadaira hull. Legelső csókja homlokomat éri, Az ölelése szilaj és tüzes; Csókját az asszony ily bőven nem méri, Ha tiszta szivii és szemérmetes. Aranyszövetböl varrott köpenyével Elfödi szépen reszketésemet S mig csókja ömlik szakadatlan hévvel, Kacér mosollyal szemembe nevet. Lehelteiének édes suttogása Mint gyönge szellő, — végig simogat; Bármilyen nagy volt az élet csapása, Leveszi rólam mind egy perc alatt. Szivembe békét, nyugalmat varázsol, Vihart, hullámot szépen elsimít S rám szórja az ég kincses ládájából A szeretetnek drága gyöngyeit. Ó, áldott napfény, ne hagyj el halálig! Végy karjaidba, ringass édesen! S majd akkor is, ha alkonyatra válik, Ölelj sziláján, szenvedélyesen. Legyen enyém a szived dobogása Aranyvirágos kék ruhád alatt; S ha majd megyek a hosszú utazásra, Add rám utolsó bucsucsókodat I Megoldás. — Sokat szenvedett ? kérdezte a férfi. — Sokat. A férfi rá nézett az asszonyra s meglátta őszülő haját s halvány arcát; valami megszégye- nülés fogta el, lenézett a kezében tartott kalapjára s elkezdett mindenfélét beszélni : — Persze, ez magától értetődik; én dőzsöltem, tivornyáztam és maga szenvedett, pedig . . . pedig mikor elmentem azzal a ledér teremtéssel, akkor is csak magát szerettem, Mária. Az asszony nem felelt, nézte az előtte ülő embert s kérdezgette magától, hogy ez a sápadt, rekedt férfi ritkuló hajával, téveteg tekintetével az ő délezeg, szép férje-e, ki őt három év előtt elhagyta ? A férfi látva, hogy nem kap választ, megza- varodotf és újra megszólalt: — Nem hiszi ? — hát nagyon is hihetné I Árjegyzéket kiyánatra küld a üszőt!: pilisi igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyít uj borral vegyitve $ kitűnő italt szolgáltat. • aaea—aa ▼ T ▼▼ ▼ T Kapható mindenhol
