Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-23 / 25. szám
NAGYBÁNYAI HÍRLAP kesztő a legújabb biológiai kísérletekről számol be. „A másodlagos nemi jellemvonások megváltoztatása operáció utján“ címmel. Dr. Nagy Jenő Helgoland madárvilágáról mond el érdekes dolgokat. László Artur azt a beszélgetés számláló gépet és rendszert ismerteti, melyet a fővárosi telefonhálózatban most fognak bevezetni. Dr. Gáspár Lajos a „tápsóról“ cseveg. Érdekesek a banánról és a villámhárító történetéről szóló cikkek is. A kéthetenként megjelenő folyóirat előfizetési ára a Dai- vin-Könyvtár köteteivel együtt félévre 5 K. Mutatványszámot küld a kiadóhivatal, Budapest VI. Andrássv ut 60. Tornavizsga a polgári leányiskolában. Múlt héten zajlottak le a polgári leányiskola tornavizsgálatai. Az uj tanítónő : Pentsy Böske kitűnő vezetése alatt a növendékek szabatos fegyelmezett gyakorlatokat mutattak be s a nagyszámban megjelent szülők és érdeklődők az elismerés meleg hangján nyilatkoztak a fiatal tanítónő módszeres tanításáról. A júniusi országos vásár. Az úgynevezett urnapi országos vásár forgalma meglehetős gyenge volt. Felhajtatott 1360 darab szarvasmarha, 1252 drb. ló, 1392 darab sertés, 58 drb. juh kecske, összesen 4062 drb. Eladatott 626 drb. szarvasmarha, 328 drb. ló és 222 drb. sertés, össz- szesen 1176 drb. A kirakó vásár alig ért föl egy jó hetivásárral. Mulatságok. Junius 29-én a szatmári Dalegylet concertje a Lendvay színházban. — Julius 4- én a nagykárolyi dalárda kirándulása és estélye a Lendvay színházban. — Úgy értesülünk, hogy július elején színházi est is lesz Komái Beita, Szemere Gyula, Csikváry Margit Nádor Zsiga s más fővárosi művészek közreműködésével. Egy kis vasládika története. Mauks Kornélia, az ifjúság kitűnő írónője, Mikszáth Kálmán sógornője ezzel a czimmel pompás hosszabb elbeszélést irt a Jó Pajtás-ba, — egy a régi magyar világból való színes és érdekes történetét, mely most folyik a magyar gyermekek kedves lapjában. Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja legújabb számába ezenkívül Benedek Elek és Fövé- nyessy János Írtak verseket, Bér Böske elbeszélést Bér Dezső rajzával, Sebők Zsigmond folytatja Dörmögő Dömötör szerencséjének történetét, Schöpflin Aladár érdekes dolgokat mond el a czeruzáról, Zsiga bácsi krónikás adomákkal mulattat a Wiirtemberg-huszárokról, Benedek Elek folytatja Oh szép ifjúságom czimü regényét. A kis krónika rovat apróságai, a rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-tár- sulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 köröné 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem- utcza 4. Egyről-másról. Mi, öregek ha vissza pillantunk a 40 év előtti érettségi vizsgálatokra, valami tündöklő fénysugár szórja kévéjét megtört szemünkbe s fiatalos pezsdülést érezünk szivünkben. Minő más világ volt akkor 1 A magyar pedagógia még bölcsőjében szunnyadt. A 67-iki kiegyezés után még évekig tartott az állapot, mig a magyar tan-és nevelési rendszer megvethette lábát a középiskolákban. Brassóban például, a róm. kath. főgimnáziumban mi még német nyelven érettségiztünk, de vegyítettük a magyarral; sőt jó igazgatónk — Muresán, — még románul is adott föl kérdéseket a latin klasszikusok fordításánál. Valóságos bábeli nyelvzavar volt. Tankerületi főigazgatónk, hatolykai Pál Sándor beszélt mind a három nyelven egyformán és soha nem kifogásolta feleleteinket, bármilyen nyelven adtuk is meg. Vizsga alatt szunyókált a júliusi kánikulában ; bukásról szó sem volt, mert azt tartotta, hogy akit előbb ki nem rostáltak, azt az érettségin nem szabad elejteni. Még csak az kellett volna ! Igazgatónknak fia, Muresán Aurél osztálytársunk volt s mi tűrés- tagadás, — a leggyengébb mindannyiunk közt. Őt pedig keresztül kellett vinni. Hát még minket, akik mégis valamicskével többet tudtunk! Aztán más viszony is volt a tanár és tanítvány közt akkor, mint ma. Patriárkális viszony. Az öreg tanárokat lebácsiztuk; ők meg úgy szólítottak : fiam ! A fiatalokkal jóajtáskodtunk. Amit ugyan akkor sem helyeseltem, most még kevésbé. Mikor aztán a „Testimonium maturitatis“ a kezembe volt, nagy bucsuestélyt tartottunk az összes tanárok részvételével s bizony össze tegeződtünk a jó öreg Légárd Józsi bácsival, a ki a magyar irodalomnak volt tanára, de a kitől, ha hirtelen megkérdeztük volna, hogy ki volt Szenei Molnár Albert, azt felelte volna, hogy ninc^bemutatva neki! Az öreg Muresán az igazgató a latin klasz- szikusokat niagyarázgatta, de úgy, hogy közbe- közbe mindig egy-egy oláh közmondást vegyitett. Tőle tanultam a következőket: Fuga-i ru$inoasä, dar-e sänätoasä. Bränza e buná, dar-e in fóle de cáne. Care e de una, e §i de alta. Oprea face berea §i Oprea bea cu muerea. Sat. S ime milyen jól tanított: mai napig emlékemben maradt minden szava. A mai rendszer alatt oly igaz, mint a két- szer-kettő, hogy magam is elhasalnék; egyet azonban megállapíthatunk: soha sem szabad a tanárt okolni elbukásunkért. Annak mindig mi magunk vagyunk okai; meg talán a mai tanrendszer 1 * * * Elvonult a katonaság! Vége a színes utcai képnek. Pedig be jól esett szemünknek az egyenruha. Hát még hogyan búslakodhatnak a lányok és asszonyok! Egy szép asszony azt mondá a napokban : Istenem ! Már nincs kiért öltözködnünk ! Nem érdemes kórzózni 1 A számon volt a felelet, de elhalgattam. Azt akartam neki mondani, hogy: „ha nincs kiért felöltözni, van kiért le.............“ Pardon ! Grácia ! BÁNYÁSZAT. J A villamosság újabb csodái. Irta és előadta az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagybánya-vidéki osztálya által 1914. évi május hó 30-án rendezett népszerű felolvasás alkalmából: Kápolnai Pauer Victor. (Folytatás.) Ha a váltóáram nem sokszor változtatja irányát, vagyis nem szapora váltakozásu, vagy a mint mondják: nagy frekvenciájú, már nehány száz voltnál, tehát ami világitó áramunknál alig nagyobb feszültségnél, öl. Érdekes azonban, hogy a nagy szaporaságu, sűrűn irányt változtató áram, bármily magas feszültségnél sem bir káros befolyással az emberi szervezetre. Mennél magasabb a hang, annál elviselhetetlenebb, de van egy pont, mely fölé, ha a hang emelkedik is, nem halljuk, semmit sem hallunk. Ilyenforma tünemény a szapora váltakozásu áram nagy feszültségének veszélytelensége is. A váltakozó áram zavart, hullámzást okoz az éther óceánban, épen úgy, mintha hullámokat vernénk a tenger vizén. Mennél szaporább váltakozásu az áram, annál különösebb jelenségek lépnek föl. Hogy emeljük az áram irányváltakozások számát ? Erre többek közt a villamos szikra alkalmas. Minden szikra kisülés két ellentétes villamossággal megtöltött fémgömb között egy-egy mesterséges villámlás. S érdekes, hogy a pillanat alatt átcsapó szikra nem egy egyirányban lefolyó kiegyenlítődés, hanem valami ide-oda rezgő áramlás. Szapora áramirányváltakozást tehát a szikrázás felhasználásával is el érhetünk. Nem a szikra kelti a villamos hullámokat, hanem a rezgő áramkör, mely nem egyéb számtalanszor irányt változtató villamos áramlásnál s melynek előidézéséhez csak egy segédeszköz a szikrázás. Marconi azt tapasztalta, hogy ha a szikrázó rézgömbök egyikét alumínium sodrony segélyével, staniollal bevont póznával vagy gömbbel kötötte össze, vagy ezek helyett 60—100 méter hosszú árbócra feszitett dróttal, vagy hajóárbóccal kapcsolta : az elektromos hullámkeltés jobban sikerült. Ezek a magas árbócok : az úgynevezett antennák. Ilyen antennák az Eiffel torony is, a pold- hui 70 méter magas Marconi-féle tornyok s a már a világ minden részén található drótnélküli táviró állomások feladó és felvevő tornyai. Mindenkinek önkéntelenül az a kérdése, ha ezekről olvas, vájjon milyen eszközök állanak rendelkezésünkre, hogy a feladott sürgönyöket csak az kapja meg, a kinek szól ? Bizony ez nehéz probléma. Legegyszerübbeu úgy mutathatunk rá, ha a következő közismert jelenségre hivatkoznak. A pohárszékben őrzött poharak között sokszor akad egy, melyben, ha kevés viz is van, a zongorázás közben megütött hang valamelyikénél megcsendül. Úgy mondják ezt, hogy ez a pohár és a zongora bizonyos hangja össze van hangolva, rezonál. Rezonancia ez a tünemény. Ilyen összehangolását a feladó és felvevő készülékeknek tanulmányozzák, most pár év óta, a szikra távíróval foglalkozó tudósok. így volna csak a táviratok titka megőrizhető. Hiszen jelenleg sok amatőr azzal mulat, hogy pár száz méter hosszú drótkerítését beköti egy kohe- rerel, vagy más villamos szemmel ellátott felvevő készülékbe s kihallgatja az óceánra bocsájtott híreket. , Mikor Marconi az elektromérnökök londoni társulatában ezekről a problémákról beszélt s azt a találmányát, mely nagy lépéssel vitte előre az összehangolás kérdését, bemutatta, a szellemes Ayrton profeszor szólalt föl. Igazán alig hinnők, hogy egy szakember, kit rideg, prózai léleknek képzelnénk, milyen poétikusan szól ezeknek a feladatoknak jövőjéről. „Hogyha majdan valaki távoli barátját akarja fölhívni, mondta Ayrton tanár, hangosan kiáltja az ő nevét elektromágneses hangon. Persze csak ő fogja hallani, akinek a széles e világon egyedül van barátjával összehangzó elektro-mágneses füle. Hol vagy ? és jönne a felelet, messze távolról : „Lenn vagyok egy kőszénbánya tárnájában“ vagy pedig „Fönn vagyok a délamerikai Andeszek hágóján“, Vagy a „Csendes Óceán közepén.“ vagy talán akárhogy hívod már barátodat, nem jönne felelet s te immár tudnád, hogy ő nincs többé. Gondoljuk csak el, mit jelent az, hogyha a család tagjai, amint ma a lakószobákon keresztül hívják egymást, épen úgy szólhatnának egymáshoz majdan az északi saroktól a déli sarokig. És a hang nem gyenge sercegés, mint a mostani táviró gépeken, hanem „tiszta hang annak, aki hallani akarja és teljes csönd annak, a kinek nem szól“ Mesébe illő távlatot mutat az angol tudós s ámuló szemeinket meg kell dörzsölnünk, hogy csak belepillantani is merészek legyünk. Lesz tehát drótnélküli telefon is ? Sir William Preece, az angol főur, majd Graham Bell tanár, a világhírű feltaláló, később Hammond Hayes, kiről még szólunk, végre a Marconi rendszerre emlékeztető találmánya az amerikai A. I. Collinsnak mind csak előfutárai a még később eljövendő csodás kornak. Vegyünk először két érdekes készüléket: Graham Bell fotofonját- ez fénybeszélő- és a ha-