Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-23 / 25. szám
HÍREK. Junius 15. A .köszöntés. A köszöntés jelképes beszéd. Mert nem csak szavakkal lehet köszönteni. Hány köszöntés történik a szemnek egyetlen tekintete, a kéznek gyöngéd szorítása által. A köszöntés tulajdonképen csekélység, mondhatni semmiség: egy fejbólintás, kalap emelés vagy egy rövid szócska, múló hang, lehelet, visz- hangja talán egy ábrándos szép dalnak; néha virágillat, elsárgult papírlap . . . A köszöntésben benne van, vagy benne lehet : gőg és szerénység, gyűlölet és szerelem, szívesség és keserű gúny, hódolat és lekicsinylés. Semmiben sem nyilvánul meg úgy a jellem, mint a köszöntésben, mely tulajdonképen eredetileg az udvariasság és előzékenység kifejezője. A társadalmi szokás a köszöntést kötelezővé tette. Még pedig általánosan a kalap levétel külső formája által. A ki csak njjavai megböki kalapját és morog valamit, az udvariatlan, sőt valljuk be igazán : paraszt. Különösen ha ezt nőkkel szem- | ben cselekszi. A nő feltétlen tisztelet és hódolatot j követelhet magának. Már tudniillik a tiszteletre méltó nő. Vannak nők, kiknek este 9 óráig nem illik köszönni ; 9 órán túl is csak akkor, ha senki sem látja ! Mindezt pedig elmondom az Urnák 1914-ik esztendejében azzal a célzattal, hogy kegyelmet kérjek a rövidlátók számára, kik — nem akarok rájuk ujjal mutatni — sokszor elhaladnak tisztes nők előtt anélkül, hogy köszönnének. Ezeknek kegyelem hölgyeim ! A rövid látás, nagy Istencsapás ! Ezek bizonyára még az esti 9 órán túl cirkáló hölgyeket sem veszik észre! Személyi hirek. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénz- ügyigazgató a héten városunkban időzött. — Szenimiklósy József vezető kir. járásbiró a debreceni kir. ítélőtábla elnökének beiktatása ünnepségén a hét végén Debrecenben járt. Honvédtemetés. Megható gyászünnepséggel kisérték ki utolsó útjára Nagy Sándor honvédet a ref. temetőbe. A gyászház előtti térségen Mladeiovszky Lajos temetkezési intézeti vállalkozó nagyszabású katafalkot állított föl, a koporsó körül nafta lángok égtek, kereken a térség fekete posztóval volt bevonva. Pont 4 órakor délután vette kezdetét a gyászszertartás óriási közönség j komról. Közel voltam az ájuláshoz. Valami oly rettenetes félsz lepett meg, minőt soha nem éreztem. Késő délután értem ki a kerülő utakon az országúira Rákos közelében. Ott lerogytam egy kőhalmazra, mint az üldözött vad. Sok idő kellett, I mig némileg magamhoz tértem s neki indulhattam újra utamnak. Teljes sötétben értem el Szent Domokost, hol már Ilire volt a madéfalvi nagy égésnek. Azt mondták, hogy valami vándorlegény pipája gyújtotta föl a csűrt, melyben aludt s attól tüzet fogott a szomszéd ház s igy elhamvadt az egész j falu, koldusbotra juttatván egy virágzó székely községet. A vándor legény eltűnt, sohasem akadtak reá. ... Ha akkor én bemegyek az égő faluba, a feldühödött nép talán rajtam tölti boszuját. Hátha még megfogtak volna, amikor dobogó szívvel, kétségbeesetten bujkáltam a falu alatt, hogy kikerüljem az égő községet. Nincs az az isteni hatalom, mely megmentett volna a tüzhaláltól ! A meredély szélén jártam. És én úgy hiszem, hogy valakinek az imádsága lebegett fejem fölött és szerető sóhajtása kisért vándor utamon. Vájjon nem-e a Lizáé volt ? jelenlétében, melynek soraiban a hivatalok vezetői, a városi tanács képviselői, a polgárság nagy tömege vett részt. Soltész Elemér ref. lelkész magas szárnyalásig hazafias beszédet tartott az utotsó nagybányai honvéd koporsója fölött, mely után a bányászzenekar megható gyászindulója mellett megindult a 4 lovash alotti kocsi. A görög katholikus, evangélikus és református templomok szomorúan búgó harangszava kisérte a nagy idők utolsó bajnokát a temetőig. A nyitott sir fölött Révész János evang. lelkész mondott gyönyörű imát, mely szószerint igy hangzik : Seregeknek Ura, Népeknek Istene, Meny- nyei Atyánk, mily sok Szem, mily sok kéz terjeng feléd s te hallgatsz mindenkit, megvigasztalod a bánkódót, megerősíted a gyengét, fölemeled az elesettet, fölkarolod azokat, a kiknek arra legnagyobb a szükségük. Bús érzelmekkel állunk itt előtted mi is a nyitott sir köröl, az ég alatt, a föld szilién ; lelkünk vissza száll a múltba ; látunk jeleket és csodákat, tüzbe rohanó bátor csapatokat, elszánt tettre késíz ifjakat, látjuk a győzedelemre siető nemzeti zászlót fennen lobogni büszkén, magasan, Budavár fokán s a veressipkás had villogó nyüzsgése, mint tündéri álom visszatükröződik az öreg Duna moraj ló habjaiban. És látunk tágas mezőket elborító haldokló vitézeket, mélységes nagy közös sírokat, látunk bitófákat és kereszteket, halljuk sötét börtönök busán csörgő vasbilincseit. Régi dicsőségünk tisztes, öieg alakjaitól búcsúzunk most s midőn ez utolsó nagybányai 48-49-es közvitézt teszük a haza drága földjébe, melyért sikia szállott ő is, megsebesült testében, lelkében s a melyért hordozta évtizedeken át a szegénység, nyomorúság nehéz igáját, midőn vég- bucsut veszünk tőle minden érzésünk imává olvad át. Imádjuk nagyságodat jó Istenünk, a ki teremtettél lelkesedést, áldozatkészséget, tör- hetlen bátorságot e hazában. Imádjuk gondviselésedet, a ki nem hagytad el népedet a sötét siralom gyászos éveiben sem s az éjszaka után ismét hajnalt támasztottál. Imádjuk irgalmadat, kegyelmedet, mellyel fölkaroltad az elfáradt öreg testvérünk sorsát is, megengedted, hogy hosszú ideig éljen köztünk s ősz fürteivel, görnyedő alakjával, munkás küzdelmével, az ő igénytelenségében is tanítson minket hazaszeretetre. O adj neki csendes nyugodalmat Atyánk ölében, és vigasztald meg az őt sirató gyermekeket, rokonokat, barátokat. Áldd meg szeretet magyar hazánkat, hogy ha utolsó is a nagybányai 48- as honvéd közvitézek közül az, a kit most temetünk, de ne legyen utolsó azok közül, a kik honunkért lelkesedni, áldozni, élni, halni tudnak. Taníts mindnyájunkat, hogy mikor nagy eszmékről, magasztos célokról van szó, semmivel se gondoljunk, ami életünk is ne legyen drága nekünk, csakhogy elvégezhessük a mi futásunkat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettünk Tőled, hogy egykor minket is az emberek hálája, tisztelete áldása kisérjen sírunkba, mint ez elaggott testvérünket, s halljuk majd helyeslő szózatodat: „jól vagyon jó és hiv szolgám“ és oda lenn a sir ölén álmodozzunk édes hazánk nagyságáról, szabadságáról, igazságról, szeretetről. Atyánk! Jöjjön el hozzánk a te országod szent fiad a Jézus Krisztus által! Ámen! Az ima elhangzása után fölcsendült a bányászzenekar felséges áhitatos „Szózata“ a „Hazádnak rendületlenül“. Hála és köszönet azoknak, kik megadták a lehetőségét annak, hogy a nagy idők egyik bajnokának végtisztesség tételét impozánsé tegyék: első sorban a városi tanácsnak, a református, evangélikus és görög katholikus egyházak lelkészeinek ; Mladeiovszky Lajos temetkezési vállalkozónak, a bányászzenekar vezetőségének és végül a nagy közönségnek, mely megjelenésé- sével emelte a gyászos ünnepélyt. A szatmári dalos egyesület programmja. Mult számunkban már közöltük volt, hogy Péter Pál napján este a szatmári dalos egyesület hangversenyt ad a Lendvay színházban a következő műsorral: A dalegyesület előadja Erkel Ferencz Falu végén ez. dalát. 2. a) Carmen Habaner, Di- zestől. Előadják dr. Ambrózy Sándorné Bendiner Nándor kíséretével, b) Carmen Lequedika. 3. Liszt Ferencz Magyar Phantasia. Előadja Faragó Ibolyka. 4. Carmen nagy kettőse. Előadják dr. Ambrózy Sándorné és Katz István. 5. Elvennélek . . . Férfi-kar Erkel Ferencztől, énekli a dalegyesület. 6. Részlet Puccini „Pillangó kisasszony“ czimü operából. Énekli dr. Fekete Dezsőné; zongorán kiséri Bendiner Nándor. A hangverseny fele jövedelme a nagybányai jótékony nőegyleté lesz. Jegyeket elő lehet jegyezni a róni. katli. plébánián. Páholy 10—12 kor. Földszint 3, 2, 1 K. 60. A dalárdával egyidejűleg a rendőrtisztviselök országos egyesületének tagjai is városunkba érkeznek. Érkezés 29-én délelőtt 9 órakor; délben közebéd a Ligetben, délután kirándulás a fernezelyi kohóhoz és este V29 órakor hangverseny. Nyugdíjazás. A földmivelésügyi miniszter Kende Dániel kir. erdőtanácsost és Szepessy Gusztáv kir. főerdőmérnököt folyó évi julius hó 1-től nyugalomba helyezte. Diákmajális. Végre! Harmadszor kitűzött határidőre végre megtarthatták a diákok majálisukat, de csak a Széchenyi-ligetben, mert az előző napi esőzések a Lapos erdőben feláztatták a talajt. Szombaton délután 2 órakor indult a diáksereg lobogó zászlók alatt a cinteremből a bá- nyászzenekar indulója mellett. Indulás előtt a zenekar meghatóan játszotta el a Himnuszt, mit a diáksereg s a jelenvolt tanárok és közönség ka- laplevéve együtt énekelt. Itt közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy két fiatalember — talmudisták, — föltett kalappal hallgatták végig a magyar nemzet imádságát. S hogy a kalap le nem repült a fejükiől, azt igazán csak a magyar birkatürelemnek köszönhetik. — A diák csapatok Uj Gyula tornatanár vezénylete alatt négyes sorokban, a Rákóczi induló gyújtó hangja mellett vonultak a Rákóczi téren keresztül a ligetbe. Amint azonban elindultak, sűrűn beborult az ég s pár perc múlva hatalmas zápor keletkezett dörgés és villámlással, hogy megrontsa a diákok szerény mulatságát. Künn a ligetben azonban nem sokat törődtek a zuhogó záporral; fedél alatt voltak. Az ifjúság két zene mellett vígan mulatozott; pompás estebédet kapott, bort és sört is, ami élénk éljenzésre hangolta az ifjusságot tanáraikkal szemben. Este felé megkezdődött a tánc is, amikor a 4 alsóosztály zeneszóval bevonult á városba. A 4 felsőosztály pedig fáradhatatlanul táncolt az éjféli órákig. Pályázat. Posta-távirda gyakornokjelölti állásokra. A m. kir. posta-távirda és távbeszélő gyakornokjelölti állásokra ezennel pályázat hirdettetik. Ezen állásokra csakis azok az ifjak pályázhatnak, akik főiskolát, középiskolát, vagy ezekkel egyenrangú más tanintézetet sikeresen elvégezték, 18-ik életévöket már betöltötték, 25-ik életévöket azonban még meg nem haladták, továbbá magyar állampolgárok. A fölvételnél előnyben részesülnek azok, akik jogvégzettséggel bírnak. Ezen feltételeken kívül a pályázók községi, erkölcsi bizonyitvány- nyal fedhetetlen előéletüket, közhatósági orvosi bizonyítvánnyal pedig ép- egészséges, a posta távírda és távbeszélő szolgálat minden ágának (: éjjeli, mozgóposta stb. szolgálat:) elvégzésére testileg is alkalmas voltukat igazolni tartoznak. Továbbá azok, kik a fő-vagy középiskolát az 1913-1914-iki tanévet megelőzőleg végezték, tartoznak hiteles módon azt is igazolni, hogy azóta hol voltak alkalmazva, illetve mivel foglalatoskodtak. A sajátkezűig irt és születési, orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal fölszerelt folyamodványokat a már közszolgálatban állók elöljáró hatóságuk, a
