Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-09 / 23. szám
1914. junius 9. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. BÁNYÁSZAT. j A villamosság újabb csodái. Irta és előadta az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagybánya-vidéki osztálya által 1914. évi május hó 30-án rendezett népszerű felolvasás alkalmából: Kápolnai Pauer Victor. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Nehéz feladat vidéki városban a fizika köréből népszerű előadást tartani, s ha Nagy Endre barátommal mégis rászántuk erre magunkat, azt csak úgy mertük tenni, hogy ismerve a nagybányai közönség szives elnézését, számítottunk a kezdet nehézségeinek megértő méltánylására. Mert egészen más, sokkal könnyebb és hálásabb dolog egy nagy városban a közönség elé lépni, ahol bármilyen, szebbnél-szebb kísérlet bemutatásához megvannak a szükséges készülékek, s ahol még kevesebb utánjárással is, kényes és felcsigázott igények játszva kielégíthetők. A főgimnázium tekintetes igazgatóságának szives seg'tsége nélkül egészen lehetetlenné vált volna ez a szerény kísérletekkel s nehány újabb készülék bemutatásával tervbe vett — mondjuk szabad liceumszerü összejövetel. Hálás köszöne- tünlcet fejezzük ki tehát a műszerek szives átengedéséért Rer.z igazgató urnák s bátrak leszünk, üdvözölve a megjelent Közönséget, a villamosság újabb csodáival Önöket megismertetni. Utánozni fogjuk előadásunkban a lehetőségig a franciákat s mindenből inkább csak Ízelítőt fogunk nyújtani s megígérjük, hogy részletekkel untatni senkit sem akarunk. A franciák, akik nagy mesterei a csevegésszerü, könnyed előadásnak, a kik szinte játszva képesek a hallgatósággal a legnagyobb problémákat, szellemes, néha élces modorban megértetni, vagy legalább is az érdeklődésüket felkelteni, kiválóan ügyesek voltak a világkiállítások rendezésében is. Az ilyen Parisban rendezett világkiállításoknak mindig valami cloujuk volt, — valami eddig nem látott szenzációjuk. Ilyennek készült 1889-ben az egész világ érdeklődése mellett a híres Eiffel torony, a 300 méter magas, karcsú, vas-csoda, melynek építését minden nemzet visszafojtott lé- lekzettel figyelte. Eiffel, ki Budapesten a Margit hidat építette s hazánkban különben is ismert volt egyszerre világhírű lett. Érdekes, hogy még mérnök körökben is alig tudják mit ábrázolt a Eif- feltorony ? Nos ez a vas-kolosszus valami óriásnak képzelt lánchíd egyik lánctartó pilonját persze szinte hihetetlen méretekben — mutatta be. A clou annyira hatásosnak mutatkozott, hogy még 11 év múlva is az 1900-iki világkiállításnak is clouja maradt s az újabb, egyéb szenzációkat is elhomályosította. De azt kérdezik bizonyára hölgyeim és uraim minek beszélek én itt az Eiffel toronyról — ennek csak nincs köze a villamosság újabb csodáihoz? Tévednek. Nagyon is köze van. Engedjék meg, hogy egy érdekes képet rajzoljak Önök elé. Három év előtt egy este ismét az Eiffel tornyot bámultam a Szajna másik partjáról, a Trocadero lépcsőjéről. Eszembe jutott, hogy ez, a mondjuk hivatásnélküli, alkotás, mily óriás szerepet játszik most. Mert láttam az éjszakában, hogy cikkáztak a torony teteje mellett a villámok, — mesterséges villámok, melyeket a halandó ember keze kormányzott ennek a modern Bábel toronynak szé- ditően magas csúcsa körül. Ekkor folytak a franciák kísérletei, hogy drótnélküli szikra táviró összeköttetést létesítsenek innen, Páris közepéről, a hires Mars mezőröl, az Eiffel torony csúcsáról — az Atlanti tenger végtelen zöld hullámmezőin át, a kanadai partokkal. S mint később olvastam, épen ezen az éjjelen sikerült céljukat elérni ! S azóta ! Az Eiffel toronyról adja a francia hadvezetőség az atlanti- és földközi hajórajnak az utasításokat, innen oszt parancsokat az idegen légió századainak a Szahara oázisaira és Marokkóba. Innen jelzik az óceánhajóknak a delet — mert ez a torony a világ drótnélküli szikratávíróinak legmagasabb tornya, — mint mondják antennája. A szimpatikus fiatal olasz Marconi az emberiségnek nagyszerű találmányt ajándékozott. Mert a drótnélküli távírót ő találta fői, bármennyire is szeretnék ezt tőle elvitatni. Rengeteg munkájába került neki a niig célt ért s már világhíres ember volt s még mindig emberfeletti munkát végzett. Gyönyörű menyasszonya — egy milliomos amerikai miss, — ki maga kérte meg az ő kezét, mikor lángeszének bűvkörébe került — rövid mát- kaság után visszaadta a jegyürüt, mert belátta, hogy ennek a nagy férfinak még a szerelemre sem jut ideje. Kárpótlást talált-e az elveszett boldogságért a sikerekben, — vájjon ki tudja? Annyi bizonyos, hogy csodás érzés lehetett az, a mikor 1901. december 2-án, Hospitalpointban Amerikában, meghallotta azokat a jelzéseket, melyeket Cornwallból az elképzelhetetlenül távol fekvő angol partokról, küldtek át neki drót nélkül az óceán másik széléről. A három rövid jelből álló s a távirászok e- lőtt „S“ betűt jelentő, ismert pont és vonás sorozat átjutott a világ másik végére, — kábel nélkül. De miért ez a betű ? Ez volt talán a megállapodás? Nem. A hosszú táviratból, melyet drót nélkül, szikratávíróval Angliából Amerikába küldtek még egy egész szó, vagy egy szótag se érkezett meg, csak egyetlen egy betű! De ez elég volt. Mindenki megdöbbent. A világtenger felett érintkezett két ember, minden látható, megfogható kapcsolat nélkül s még a laikus is belátta a találmány mérhetetlen horderejét. Mert most már nem külön, magára hagyott világ az Óceán feneketlen mélységei felett, a vihar által felkorbácsolt hullámszörnyetegekkel küz- ködő kis hajó. Nem érzik utasai a szörnyű elha- gyatottságot a sósvizek sivatagján — hiszen láthatatlan kötelék főzi őket az emberiség társadalmához, a közelben tartózkodó, bár a láthatáron kívül eső hajókhoz. A rettenetes katasztrófa, ha be is következik, a hajó vészjelet adhat. De már nem szirénával — a göztülökkel, vagy ágyulövéssel, melyeknek hanghullámait foszlányokra tépte eddig az orkán, a tengeri bősz vihar, hanem a szikratávíró bűvös hullámai, a villamos hullámok, szólítják elő a segítő hajókat. Így kért a „Titanic“ szörnyű végóráiban a bátor távirász segélyt s az óriás hajó, melyet jéghegyek összeroppantottak, már sülyedt s ez a kötelességtudó, hős marconista még mindig adta a drótnélküli táviró vészjelét a hajó mélyében levő táviró fülkéből. S a hajó, a világ legnagyobb és legpompásabb gőzöse, már félig viz alatt volt s ő még helyét el nem hagyta, s a meg- fnlás rémes perceit bevárva nem mozdult. Hajók mindenhonnan siettek elő a drótnélkül nyert sürgönyöktől hajtva, az utasok közül, mint méltöztatnak tudni, szivetttépő jelenetek közt mentetek nehányat meg, de őt- a nagyszerű hős férfit, nem találták meg. Mert nem is keresték. Tudták, hogy kollégái hívására sem hagyta el helyét s szent kötelességét tovább is teljesítette. A bámuló világ e hős emlékét szoborral örökíti meg s igy ennek az uj találmánynak már vértanukat is köszön az emberiség. A személyszállító hajók utasai nem gondolnak ezekre a rettenetes lehetőségekre. Ők másképen élvezik ezt az uj csodát. Drága pénzen sürgönyöket küldenek haza családjaiknak s várják az uj marconigrammokat, drótnélküli sürgönyöket, melyek érdekes újságokat hoznak. Mert az óceánjáró hajók utasai is megtudják a világ legérdekesebb eseményeit. A szalongőzösökön, az Atlanti tenger 3000 méter mély feneke fölött, hírlapok jelennek meg, melyek ugyan kissé soványak, de minden fontos dologról értesítik a kiváncsi utasokat. Békében igy használják Marconi találmányát, de háború esetén is nagyszerű szerepe van a szikratávírónak. Már az orosz Japán ellenségeskedés idejében is drótnélküli sürgönyök utján adták parancsaikat a tengernagyok. A fürge kis japánok képesek voltak, még az orosz hajóhad admirálisa által küldött, fontos, drótnélküli szikratávírókat, markonigrammokat is elolvasni, mig az oroszok készülékei a japán sürgönyök felfogására nem voltak fölhangolhatók. A szárazföldi sereg is automobilra szerelt szikratávírókat használ s bár szerepük itt nem oly fontos, mint a tengeren, még is nagy szolgálatokat tehetnek ezek a készülékek alkalom adtán. Léghajókat is fölszereltek már drótnélküli távíróval s kitűnő sikereket értek el. Folyt. köv. BÁNYÁSZATI HÍREK. Nyugdjazás. A m. kir. pénzügyminiszter Farkas Ferenc számtanácsost végleges nyugalomba helyezte. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Mészáros Gyula selmeczbányai számtisztet Nagybányára helyezte át, a bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez. Bányászati osztályülés és estély. Múlt hó 30-án tartotta a Bányászati és Kohászati Egyesület nagybányai osztálya évi rendes közgyűléséi a bányaigazgatóság tanácstermében, mely alkalommal az évi költségvetés, a titkári és pénztárosi jelentéseken kívül az alapszabályok módosítása is tárgyaltatott. Ülés után a főgimnázium fizika-termében, nagy hallgatóság előtt Kápolnai Pauer Viktor mérnök tartotta meg felolvasását a villanyosság újabb csodáiról és Nagy Endre tanár demonstrálta a felolvasottakat. A nagyérdekü felolvasást lapunk bányászati rovatában hozzuk. Este a Kaszinóban kitünően sikerült estély volt Dala Jancsi pompás muzsikája mellett. A konyhát Rampold Gyula jóhirnevü vendéglője látta el. A jelen volt hölgyek névsora a következő: L Berks Leóné L Berks Lajosné, Delhányi Zsigmondné, Gellért Bé- láné, Gretzmacher Gyuláné, György Gusztávné, Hoffmann Árpádné, Muzsnay Ferencné, Muzsnay Olga, Neubauer Ferenczné, dr. Tóth Gáborné, Veress Józsefné, dr. Wagner Józsefné, Berks Em- mike és Erzsi, Delhányi Erle, Gellért Elma és Aranka, György Elma, Neubauer Margit és Pentsy Böske. Halálozás. A m. kir. bányaigazgatóság nyugalmazott kezelőtisztje Göbel Imre, f. hó 2-án elhunyt. A család a következő gyászjelentést adta ki: Gőbel Imréné altorjai Prick Eugénia fájdalomtól megtört, de Isten akaratában megnyugvó szívvel tudatja úgy a maga mint rokonai Szervey Adolf- né Göbel Teodora, özv. Binder Ferencné Göbel Melánia, Göbel Antónia, Király Józsefné Daempf Ilona, Daempf István, Toóth Kálmánná Daempf Róza, Árkosi Aurélné Daempf Mariska és Kapu- sinszky Jánosné Zachey Hermin nevében is hogy drága jó férje, a szerető rokon Göbel Imre nyugalmazott in. kir. bányaigazgatósági tisztviselő f. év és hó 2-án hajnali 4 órakor életének 77-ik, boldog házasságának 41-ik évében, megerősítve az üdvösségünkre rendelt szentségekkel, hosszas szenvedés után elhunyt. Felejthetetlen halottunk drága lelkeért f. hó 4-én d. e. 9 órakor mutatjuk be az
