Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-26 / 21. szám
meg az értekezletet s magvas beszédben fejtegette a turisztika nagy előnyeit, mely nemcsak egészségügyi de közgazdasági szempontból is fontos valamely vidékre nézve. Utánna Farkas Jenő felsőbányái polgármester adta elő az értekezlet célját s oda konkludát', hogy minél számosabban lépjenek be az egyesületbe. Dr. Kádár Antal bányakerületi főorvos meggyőző érvekkel bizonyította, hogy sokkal célszerűbb lesz a turista egylethez csatlakozni, mert a Kárpálegyesület kizárólag a Tátrát kultiválja s a mi szépséges bérceink, völgyeink figyelmen kívül hagyatnak. Az értekezlet kimondta, hogy mindenek előtt tagokat fog gyűjteni s egy újabb értekezletnek tartja fönn a döntést. Egyelőre azonban a Kárpát egyesület zászlója alatt tömörül. Gyűlés után számos belépés történt. Hasonló értek zlet zajlott le vasárnap a Polgári Olvasókörben is. Tornavizsga. A gimn. tanulóifjúsága május hó 30-án d. u. Vd órakor — kedvezőtlen időjárás esetén, junius 13-án d. u. lÍA órakor — tornaünnepélyt rendez a gimn. udvarán, a következő sorrenddel : I. Felvonulás oszlopokba. II. Himnus III. Közös szab. gyakorlatok. IV. Helyből távugrás I,—VII. o. számára (verseny). V. Gyakorlatok két lovon. VI. Gúlák két lovon. VI1. V—VII. o. 5-ös csapatokban suiylökés (verseny oszt. között. Vili. Svédszerü gyakorlatok három tornapadon IX. V— VII. o. 5-ös csapatokban távugrás (verseny ószt. között. X. Gyakorlatok két korláton, XI. Gúla két I orláton. XII Magasugrás V—Vll. o. közölt (verseny) XIII. Vívás. XIV. Dijak kiosztása. XV. Szózat s elvonulás. Az ünnepélyen számozott ülőhelyek lesznek. Belépődíj személyenkint 50 fiit, mely összeget a szegény tanulók segélyezésére fordít az intézet vezetősége. Az ünnepély azon versenyszámait (1500 m. futás, 100 ni. síkfutás, staféta futás, gerelydobás, diszkozvetés, melyek úgyis nagy térségen bonyolíthatók le: az intézet által tervezett majálisán tartják meg. Az „idegen forgalom.“ cimii lapba Farkas Jenő felsőbányái polgármester mesteri czikkeí irt Felsőbánya városról különösen a nyaralással való vonatkozásában, mely czikketa vidéki lapok közül sok átvett. Igazán bámulatos az az agilitás, melyet a testvérváros polgármestere a nyaralásügyi és idegen forgalom emelése érdekében városa javára kifejt ! Erősbbödik bennünk a hit, hogy városunk vezetősége is maholnap kellő kitartással lát hozzá hogy e kies fészek gazdasági előnyei a turisztika és nyaralásügy terén is kiaknáztassanak ! Egyről-másról. A napokban ismét szó volt a „potyáról.“ Ez- egy örökös, kifogyhatatlan szemrehányás, melylyel az újságírókat csipkedik. Csipkedik ? Nem ! Dorongolják ! Tulajdonképen nem is kellene e meggondolatlan szemrehányás ellen védekeznünk, mert liisen csak olyanok illetnek azzal bennünket, akiknek halvány fogalmuk sincs az újságírás ideg- sorvasztö munkájáról. De kapóra jött a „Szamos“ szerkesztőjének lapjába irt talpraesett cikke ; ebből ide iktatok — az ő szives engedelmével, — egy néhány megjegyzést. A potyát hánytorgatók értsenek belőle. Dénes Sándor ezeket írja: A sajtótörvény gondoskodik arról, hogy ha kárt csinálunk valakinek, fizessünk, — nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy ha viszont hasznot csinálunk valakinek — mert ilyet is tudunk — akkor az is fizessen meg nekünk. Az utóbbi időben ugyanis úgy elárasztanak bennünket kommünikékkel, amelyek különféle bálokra és más, egyáltalán nem közérdekű vigalmakra vonatkoznak mintha Szatmáron és az országban nem is érdeklődnének ma egyéb iránt, csak hogy hol verhetjük össze a bokánkat. Referádákat kívánnak tőlünk, felülfizetések nyugtázását azokról a 40 fillérekről, amelyeket a NAGYBÁNYAI HÍRLAP Nemeskeblü Aladárék a jótékony célra való tekintettel adományoznak és senki sem nyugtázza hírlapikig azt, hogy mi még ezekre a feliilfizetésekre is felülfizetünk, mert legalább 2 korona értékű helyet, 4 korona értékű szedést fordítunk rájuk. Igaz, hogy minden kedélyes hacaeáréra kapunk „Tisztelet-jegy“-et, amiért ingyen unatkozhatunk. — De hogy ezért a szerkesztőségnek egy embere eltölt egy pár órát, dolgozik in yen, azt nem veszik figyelembe. Nem tisztelt közérdek, ennyire olcsók még sem vagyunk. A mi munkánk pénz, a mi nyomdászaink nem dolgoznak ingyen, a mi papirosunkat meg kell fizetni még ha hitelbe adják is. A rendőrségnek kötelessége rendet tartani, mégis pénzt vesz e1 azért, meit az ilyen alkalmakra kivonul, a cigány nem húz ingyen egy nótát sem, a villamos az közmű, közebb mű, mint mi vagyunk, mégis felszámítja az elhasznált áramot. És mi tudjuk, hogy Budapesten igen tekintélyes összegeket fizetnek a lapoknak a hangverseny kommünikékért, mert ott azon az állásponton vannak, hogy a hangversenyt nem tisztán a zene múzsájának tiszteletére, hanem a Saját Pénztár javára szokták rendezni s a Saját Pénztár üzleteit senki sem köteles ingyen előmozdítani. Egy betű nem sok, de annyit sem adnak ingyen, csak ott, ahol nyilvánvaló az igazi közérdek. De ott, ahol beléptidijakat szednek, ahol üzleteket csinálnak, ott nem ugrunk be a „Tisztelet jegy“ csábításának és a belépti-jegy formájában megnyilatkozó tiszteletért nem dolgozunk. Tessék a reklámot is hozzászámítani a rezsihez és tessék megfizetni. * * * Heinéről tudva van, hogy ki nem állhatta a papokat. Mig a rendezetlen vallás hitelveit követte, azalatt fölfalt egy nehány rabbit; mikor aztán rá- önfőtték a keresztvizet, akkor a keresztény papokat kezdte ki. Egyik munkájában ezt írja a papokról: „A katholikus papok úgy járnak-kelnek e földön, mintha övék volna a menyország ; a protestáns papok pedig úgy feszítenek közöttünk, mintha a menyországot kibérelték volna.“ Majd alább ezt írja : „Három féle emberrel nem lehet semmi nagyot alkotni: hivatalnokkal, tudóssal és pappal.“ Egyszóval a papok megfeküdték a gyomrát épen mint Petőfinek, ki hasonlóan nagy ellenszenvvel viseltetett irántuk. Kivételt csak kettővel tett, kiket nagyon szereteti: Tompával és Márkányi Bélával. * * * Két ember ült az asztalnál és poharozott. Mindakettőnek csinos, bájos szép felesége vau. Az egyik úr A. a másik B. A. igy szólt B-hez : „Milyen boldog vagy te barátom, hogy olyan gyönyörűséges, bájos, jóságos feleséged van. Valóban irigyellek !“ B. ránéz barátjára és sóhajtva csak ennyit felel : „Barátom! Igazi bájos, szeretetreméltó asszony mindig csak egy van a világon : a más felesége!“ Véletlenül hallgattam ki a két ur bölcselkedését s bosszankodva gondoltam el. hogy miért is nem jutott ez eddig eszembe ? Arc-szeplőkréme. Az ősz meghagyta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak Mi mással, mint arckrémmel? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Grémre“, melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplök, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. BÁNYÁSZAT. Veress József m kir. bányatanácsos ünnepi beszéde Selmeczbányán, Péch Antal szobrának leleplezése alkalmából. (Folytatás.) A mai gyorsan haladó időben, az egymást gyorsan követő változások mellett hamar is feledünk. Figyelmünk mindinkább megoszlik; uj törekvések, irányok és emberek foglalkoztatják elménket. Távolodunk azoktól, kiknek emléke egykor legélénkebben élt bennünk s kik a magyar bányászat alapjait rakták le nagy küzdelmek között. Mindazonáltal, a mint a magyar bányászok szivéből nem halhat ki Péch Antal emléke, úgy az én lelkemből sem távolítja azt el a/, idők változása. A szeretet melegével tekintett reá a kis gyermek és tanuló ifjú, a legbensőbb tisztelet és hála köt hozzá azon időből, midőn a fiatalság reményeivel léptem pályámra. Büszkén vallom őt gyakorlati éltem első tanítójául, kinek buzdítása, jó akaró atyai figyelme és dicsérete, elismerése sarkalt arra, hogy várakozásainak eleget tenni igyekezzek. Lelkülete nyílt, őszinte volt, szívesen hajlott a bizalomra, minden iránt érdeklődött, de soha az ő vezetésre irányított tevékenysége az apró jelentéktelen részletekben el nem vesz. Munka sze- retete és munkássága lankadatlan, egész életlefolyása példánykép. Péch Antal működésének fóczélja volt a bányászatot a magyarság szolgálatába szegődtetni és a kincstári bányászatnál a magyar nyelven való ügy vitelt minden rázkódfatás nélkül bevezetni. A ministeriúmba lépésének első napjától kezdve tehát különös gondja volt a magyar nyelvű bányászati felsőbb szakoktatás mielőbbi életbeléptetése is. Ezen irányú munkálkodásának eredménye, hogy midőn 1870 évi december hóban az általa alapított lapok kiadását és szerkesztését a m. kir. bányászati és erdészeti akadémiának adja át, az uj szerkesztő, a szintén ma ünnepelt Kerpely Antal már büszkén irja a lap élén hogy a „jelen íanév lefolytéval végre magyar bányász akadémiánk lesz!“ Hivatalos elfoglaltsága és a szerkesztés sok oldalú teendői között időt talál még további irodalmi munkásságra, 1869-ben közre bocsátja. „Az érczek észuzóérczek előkészítésének elvei és gya- koilati szabályai“ czimü hézagpótló munkáját. A kincstári bánya- és kohömüvek tekintélyes részét veszi 1872 évben szakértői szemle alá a ministerium megbízásából. Hogy mily munkát és mennyi tanulmányt hárított reá ezen megbízatás, annak tanúbizonysága a megvizsgált müvek sorozata. Az országgyűlés képviselőháza elé terjesztett munkálatában a szakavatott tudás, széles látkör nyilatkozik meg s ma is mintául szolgál arra, hogy nagyobb kiterjedésű bányászatok viszonyait, mikép lehet röviden úgy megismertetni, hogy ezekből a nem szakember is megfelelő fogalmat alkothasson a kérdésben levő bánya értékéről és közgazdasági fontosságáról. 1873 év őszén foglalja el Péch Antal mint ministen tanácsos a selmeczi bányaigazgatói állást. A selmeczi bányakerület benne oly vezetőt nyert, ki már is alaposan ismerte ezen bányászat viszonyait, s részletesen is foglalkozott ezen nagy múltú bányászat uj életre keltésének kérdéseivel. Mint igazgató fáradhatatlanul folytatja tanulmányait, kutatja az érctelepülés viszonyait, minden elhatározásában az alapos megfontolás vezeti s bár nevezetes eredményeket ér el, reményei valóra
