Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-12 / 19. szám
2 NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1914. május 12. A magyar fürdők ügye. Pompázik a tavasz s ismét virulnak a fák és zöld a mező. Szép Magyarhon lakossága, különösen annak pénzesebb része, ismét útnak indul, hogy benépesítse a külföld gyönyörű fürdőit. És megindul újra a sajtó kesergése a magyar fürdők silány és züllött állapotán; szidni fogják őket és hagyni fogják abban a nyomorúságban, amelyben keletkezésük óta leledznek. Így megy ez évtizedek óta. Vezércikkekben, tárcákban és panaszos fürdőlevelekben zengik el, hogy mennyivel külömb odakint és mily drága, mily rossz idehaza minden, amit a magyar fürdők nyújtanak. És ami szegény magyar hazánk évente szegényebb lesz azzal a sok millióval, amit kiviszünk és még szegényebb azokkal a milliókkal, amelyeket behozhatnánk és a magunk javára előteremthetnénk. Kérdjük : miért van ez igy ? és nem lehetne-e másképen ? Az Országos Balneologiai Egyesület 25 éve küzködik, hogy ezt a beteges állapotot megváltoztassa, 25 év előtt rámutatott arra, hogy igenis van mód reá, hogy azt a gazdag kincset, ami a magyar gyógyforrásokban rejlik, kiaknázhassuk és hogy nem a vállalkozók élhetetlenségén múlik, ha ez eddig meg nem történt. Rámutatott arra, hogy a magyar fürdők legmostohább elbánásban részesülnek úgy a kormányzat, mint a nagytőke részéről. Rámutatott arra, hogy csakis egy egészséges magyar fürdőtörvény megalkotásával lehetne ezen a bajon segíteni és 25 éve könyörög egyik kormánytól a másikig : alkossák meg a magyar fürdőtörvényt 1 Az utolsó két évtized minden kormánya belátta a kérelem jogos voltát és foglalkozott az üggyel. Foglalkozott 1893-ban Wekerle Sándor kormánya és elkészítette az első törvényjavaslat tervezetét, 1901-ben Széli Kálmán a másodikat, 1908-ban újra Wekerle Sándor kormánya a harmadikat, 1911-ben gróf Khuen-Héderváry kormány a negyediket. És ime ma, 25 év munkája után ott állunk, hogy nincsen fürdőtörvény. Ijesztő példája ez annak, hogyan senyved el minden gazdasági törekvés e hazában és hogyan riad el mindenki : tőke és vállalkozó attól, hogy a fürdőügyhöz csak közeledjék is. Hiszen ismeretes, hogy alig van a külföldnek olyan gyógyforrása, mint pl. Bálványosfürdő, Borszék, Herkulesfiirdő, Hévíz, Korond, Szliács, Szováta, Trencsén-Tepiic, Tusnád, Pöstyén és van e felségesebb tájéka az Alpoknak, mint aminőt a regényes Tátra, vagy a Fogarasi havasok, a Re- tyezát, a Hargita nyújt ?! És csakugyan olyan élhetetlen a magyar vállalkozás hogy ne tudná megteremteni azt, amit külföldön még a naiv tiroli és svájci paraszt is eltalál ? Csakugyan nem tudná értékesíteni a források erejét, a vidék szépségét a nagy közönség kedvére és kényelmére? Hiszen azt látjuk, hogy a külföldi fürdők hemzsegnek a magyar származású vállalkozóktól? Hát miért nem maradnak ezek itthon és miért értékesítik tudásukat éppen külföldön ? * Egészen bizonyos, hogy nem igaz az, miképp e nemzet fiai élhetetlenek volnának és nem igaz az, hogy nem tudnók itthon is megteremteni azt az idegen forgalmat, amelyből milliókat lehet kovácsolni. De ahhoz, hogy a magyar fürdők füllend üljenek, nem elegendő ha tavasszal megindul a lapokban a szidalmi áradat, amint az eddig történt. Ahhoz elsősorban az szükséges, hogy meg- alkottassék a magyar fürdőtörvény, amely egyrészt gondoskodik a fürdők rendjéről és csendjéről, rendezett viszonyokat teremt a fürdővállalkozás és a szűk látkörü, nehézkes, sőt sokszor kapzsi községek és hatóságok között; másrészt szerető kézzel támogatja azokat ott, ahol támogatásra szorulnak. A már négyszer megtervezett fürdőtörvényben nincsen egyéb, mint amit ezernyi apró iparvállalat amúgy is megkap ezen országban. A fürdővállalatok fejlesztéséhez feltétlenül szükséges törlesztési hitel igénybevétele. Ennek megteremtése végett az államtól egy kamatbizto- sitási tartalék-alapnak bizonyos időn át évi 400.000—600.000 koronával támogatását kérjük. Ezen állami áldozat sem jelent azonban állami kamatmentes kölcsönt, vagy szubvenciót, amely közvetlenül az államnak vissza nem térül és aminőt egyes iparvállalatok, segélyre szoruló földművelő vidékek, a helyi érdekű vasutak többszörösen nagyobb összegben kaptak és kapnak. Mi csupán oly állami előlegeket kérünk, amely arra szolgál, hogy a tőkének a fürdővállalatokkal szemben mumetetlen feloszlásnak indult hullák ezrei hevernek útón-útfélen. 1881 őszén Wetterstädt visszarendeltetett a kurd harctérről s hősi bátorságának jutalmául a sah az Oroszlán és a Nap-rendet adományozta neki. Ezzel be is fejezte 3 évre kiszabott szolgálatát s tiszttársaival egyetemben Európába visszatért. E napok eseményeiről Wetterstädt a következőket jegyzi föl : „Amikor Nasr ed Din sahná! búcsukihallgatáson megjelentem, ő felsége azt az ajánlatot tette, hogy maradjak meg végleg a perzsa hadsereg kötelékében. Sajnálattal adtam értésére, hogy szabadságom lejárt s igy vissza kell térnem az osztrákmagyar hadseregben elfoglalt állásomra. Alig, hogy Bécsbe érkeztem, a perzsa követtől s a teheráni hadügyminisztertől ismételten felhívást vettem a visszatérésre. Elutasítottam. .1885 végén Nasr ed Din sah egy kirándulást tett egész az orosz határig, amikor is mintegy 15 ezernyi katonaság mindenféle fegyvernemből kisérte őt útjában. Az orosz kormányzó, Ko- maroff tábornok mintegy száz katonatiszt élén tisztelgett a sah előtt, ki beakarta mutatni azoknak válogatott csapatják A bemutatás azonban balul ütött ki. Még abban az órában táviratot küldött ő felsége Bécsbe s kért, hogy azonnal induljak Perzsiába. Nem tudtam ellentállani, ismét neki vágtam a veszélyes és fárasztó útnak, 1886-ban, 5 évi távoliét után Teheránba érkeztem. De minő más világot találtam ott! Az európai műveltségű, erős kezű nagy vezér és egyúttal hadügyminiszter már nem élt: megmérgezték. A mostani hadügyminiszter, a sah kedvenc fia, a katonaság bőrén rendkívül meggazdagodott. A pompás hadsereg: gyalogság, vadászok, műszaki csapatok és tüzérek osztagai, mint a füst eloszlottak. Eltávozásunk után többé nem fizették a zsoldot, nem élelmezték őket s igy nagy része megszökött a szolgálatból. A fiatal, derék tisztikar a legnagyobb nyomorba jutott. Épen amikor Teheránba érkeztem, Perzsia és Törökország közt konfliktus tört ki a kurdok miatt. Parancsot kaptam Nasr ed Din sah ő felségétől, hogy azonnal a török határra siessek s a határt erősítsem meg belátásom szerint s igyekezzek a mi kurd törzseink főnökeit magunk részére megnyerni. E célból ellátott ő felsége minden hatalommal, melynél fogva diszkardokat, kitüntetéseket, érdemjeleket, díszruhákat, magasabb rangot és adóelengedés Ígérhetek a törzsfőnököknek. A parancs értelmében útra keltem tehát és mindenütt a legnagyobb kitüntetéssel fogadtak. Utam nehéz és fárasztó volt, de rendkívül érdekes. Úgy érzem magam, mintha 20 éves ifjú volnék. 12.000 emberből álló hadosztály parancsnokságát vettem át Täbrisben. Az utolsó két hónap volt regényes életemnek legcsodálatosabb, legregényesebb időszaka. tatkozó bizalmatlanságát legyőzze és amely a legnagyobb valószínűség szerint teljes összegében az államnak közvetlenül is visszatérül. Az az áldozat tehát, amelyet az ország ösz- szes gyógyfürdőinek intenzív fejlesztése az államtól megkíván, nem nagyobb, mint amit az állam egy-két vármegye állattenyésztésének fejlesztése érdekében — nézetünk szerint igen helyesen — évi költségvetésébe felvesz ! * Az Országos Balneologiai Egyesület küldött- ségileg fordult a jelenlegi Belügyminiszter, Pénzügyminiszter és Kereskedelmi miniszter urakhoz és kérte őket, hogy vigyék végre dűlőre a magyar fürdőtörvényjavaslat sorsát. Ha nem akarják megadni mindazon kedvezményeket, amelyeket már az előző kormányok kilátásába helyeztek, akkor adjanak legalább annyit, amennyit adhatnak. De ne hagyják a magyar fürdőügyet tovább is azon a lejtőn, amelyen ezidőszerint van és ne hagyják veszni az országnak ezt a fontos gazdasági érdekét. Hiszen a hazai gyógyfürdők fejlesztése egy kész iparág, amelyet nem is megteremteni, csak nyomorúságból feltámasztani szükséges. Olyan iparág, amely egyúttal a közegészségnek is fontos szolgálatokat tesz. Olyan iparág, mely nem kizárólag egyes emberek vagyonosodását jelenti, hanem egész érdekelt községekét és környékekét. Nagyobbrészt hegyvidéki, támogatásra szoruló népességről van szó, amely ennek révén kenyérhez jut. Az a csekély áldozat pedig, amelyet a Magyar Állam a fürdőtörvénynek hozna, százszorosán megtérül, mert bizonyos az: hogy az ország őstermelése, ipara és kereskedelme a bel- és külföldi fürdővendégek révén, úgy magukban a fürdőkben, mint az ország többi részét is élénkítő idegenforgalom által erőteljes fellendülést nyerne; hogy igy a közegészségügy lényeges javulása állana be : hogy végül az államkincstár egyenes és fogyasztási adókban és illetékekben, vasúti személy és teherszállítási dijakban kiszámíthatatlan uj bevételre tenne szert és többszörösen visszanyerné azt csekély áldozatot, melyet nyújtana. Kurdistán magas bérceit bejártam ; meglátogattam a kurd törzseket; ahol ezelőtt 6 évvel mint ellenség fordultam meg, oda most, mint a sah követe léptem félelem nélkül. Akkor leégett falvakat, városokat láttam ; legyilkolt emberek hullái hevertek lábaim alatt; most mint békekövet a sah felhívásával kezemben léptem, amit perzsa tábornok nem mert volna megcselekedni. És mindenütt lelkes, szép fogadta- tatásban \ olt részem. Lovasok százai csatlakoztak kíséretemhez s végig jártuk a törzsfőnököket. Ha valahol künn a szabadban sátrat verettem s a kurdok megvendégeltek : a nép ezerszámra tódult és körül állva bámult engem, mint egy csodaállatot. Perzsa ember nem mer ide a hegyek közé jönni. Eljárásom eredményes voltáért úgy a sah, mint a perzsa kormány a legőszintébb köszönetét és háláját fejezte ki. A kaldeai keresztények nagy küldöttségekkel kerestek föl. Ezeknek ruházatuk hasonló a kurdokéhoz s külsőleg alig lehet őket megkülömböztetni. Ázsiai Törökország egyrészét is beutaztam, hogy megismerjem az ottomán vallás hívet is. (Folytatása és vége következik.) Révai Károly.
