Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-05 / 18. szám
„Vasárnapi Újság“ kiadó hivata/ában (Budapest, IV., Egyetem-ütcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a„Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál legújabban a következő bejegyzések tétettek: Születtek: ápr. 24 Bálint Béla kocsisnak „Béla“; ápr, 19 Tali János vasúti munkásnak „Piroska“ ; ápr. 21 Nagy János bányamu- kásnak „György“ ; ápr. 23. Szabó Valér asztalos segédnek „Géza“ ; ápr. 25. Domincza Gábor napszámosnak „János“ ; ápr. 25 Váczi Károly bányafelvigyázó iák „Olga“; ápr. 27. Markovics Mária napszámosnak „Géza“ ; ápr. 21 Bukóvá Ignácz bányamunkásnak „Terézia“ ; ápr. 25. Lupsa Pál erdőmunkásnak „György“ ; ápr. 28. Zelenszki József ácssegédnek „Lujza, Ilona“ ; ápr. 24. Elek Margit házicselédnek „Jolán“; ápr. 27 Székó Péter szobafestőnek „Antónia, Matild“ ; ápr. 24. Berger Efraim italmérőnek „Zsigmond“ ; ápr. 30. Demeter Máriának „József“ nevű gyermeke. Elhaltak: ápr. 25 Szőke Albert járásbirósági irodatiszt, ref. 56 éves, hastyphus; ápr 25 Román József kő- mivessegéd g. kath. 25 éves tüdővész; ápr. 26. Rudics Dénes bányakovács, r. kath. 50 éves, tüdőlob; ápr. 26 Tyallár Róza cseléd, g. kath. 18 éves, agyhártyalob; ápr. 28 Duma Flórián napszámos, 59 éves koponyatörés; ápr. 27 Újlaki Sándor csizmadiasegéd ref. 59 éves, alkohol mérgezés ; ápr. 28. 'Szaszarán Sándor g. kath. 20 hónapos, lüdőgyuladás; máj. 1. Molnár József ny. tanító ref. 84 éves végkimerülés; ápr. 30. Csóká- si János kádársegéd r. kath. 34 éves, gégegiiniő- kór. Házasságot kötöttek: Papp László cipészsegéd és Kemény Juliánná nagybányai; Vincze János asztalosmester misztótfalusi és Székely Nagy Janka nagybánya-borpataktelepi; Fazakas József vasúti munkás és Petrován Mária nagybányai lakósok ; Az Anker Élet- és Járadékbiztositó-Tár- saság Bécsben 1914 április 25-én tartotta gróf Prokesch Osten Antal ur elnöklete alatt 55-ik rendes közgyűlését. A lefolyt üzletév számadási jelentése a gazdasági viszonyok ismert kedvezőtlen volta dacára a folytonos fejlődésnek és virágzásnak kedvező képét mutatja. Kiállíttatott 9583 kötvény 70,544.761.46 K tőkére és 226,540 K járadékra. A biztosítási állomány 1913.év végén 92,929 szerződésben 619,946.123.30 K tőkére és2,090.915 64 járadékra rúgott. A számadási évben a bevé- telek37,265.448.21 K-t tettek ki. Az összes vagyon 210,835.767.98 K; ennek elhelyezésénél a társaság a hagyományos szigorú szolidsággal járt el, melyet a felügyelő- bizottság elismerőleg hangsúlyozott. A kifizetések 1913. évben bitositási ösz- szegekben, visszavásárlásokban, járadékokban és nyereségosztalékokban 22,544.360.81 K tekintélyes összeget. A társaság fennállása óta teljesített ösz- szes kifizetések kerek öszegben 488 millió K-t tesznek ki. Az évi felesleg az egyes osztalékkate- goriák üzemszámlájának eredményével együtt, 4,095-291.41 K-t tesz ki ; ebből a halálesetre nyereséggel biztosítottak javára 2.878.969.78 K jut. A részvényesek 480,000 K-t kapnak (részvényenként 240 K-t mint a múlt évben). Akülönféle tartalékok javára 500,000 K utaltatott át. A nyeres- ségrészesüléssel kötött haláleset és vegyes biztosítások üzemszámlájának feleslegéből a biztosítottak részére nyeresség osztalék gyanánt az 1913 évre kifizetésre kerül és pedig „A“ osztalékterv szerint (régi számla) egy évi díjnak 40o/°-a, „A“ osztalékterv szerint uj számla egy évi díjnak 22%>-a és „B“ osztalék terv szerint a biztosítás tartamának mérvéhez képest egy évi díjnak 468%-ig terjedő összeg. Tekintettel a biztosítottaknak magas nyereségrészesülésére, nem tagadható meg Anker vezetőségétől annak elismerése, hogy rendkívüli gondosságot és bőkezűséget tanúsít és a részvényesek érdekeit a biztosítottak érdekével öszhang- ba tudja hozni. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. V. Emma Budapest. Köszönet a küldeményért s hála a megígért további munkálkodásért. — /. Lajos Budapest. Megkaptuk s örömmel meg is kezdtük közlését. Egyről-másról. Ha egy fiatal embert vagy leányt megkérdeznek, hogy mondja meg : mi a csók ? A leány lesütné szemét és némán elpirulna, a fiatalember pedig lángoló arccal nézne föl s remegő ajkkal válaszolna: mennyei élvezet! Fiatal asszonyok gonosz mosollyal néznének, érett asszonyok tetötől-lalpig lenéznének, öreg bácsik csettintenének nyelvükkel. Ha pedig önmagamhoz intézném e kérdést: lemondóan intenék kezemmel s egy mélyet sóhajtanék. Nem régen olvastam valahol, hogy különböző korú és nemű embereket kérdeztek meg körkérdés alakjában, a csók minemüségéről. A beérkezett feleletek igen tanulságosak, s megszivlelés okáért közlök belőlük egy nehányat. Nem azért, mintha a feleleteket szentirásnak tartanám, hanem inkább azért, hogy a különböző felfogásokkal megismerkedjünk. 1. Egy német biró döntvény alakjában ki- mondta, hogy a csók nem egyéb, mint a testre más által gyakorolt olyan érintő hatás, a melyhez a megcsókoltnak beleegyezése szükséges. Hat még mi az ördög? Miért kellene oda beleegyezés ? Nem is ér egy pipa bagót sem az olyan csók, melyhez előbb engedélyt kell kérni. 2. A csók a szerelem kipattantója. Ez a válasz már pedzi a valóságot. 3. A csók, az együttérző lelkeknek susogó szava. 4. A csók, az odaadás külső megnyilatkozása. 5. A csók, a legkedvesebb intézménye ennek a szomorú világnak. 6. A csók, a hosszasan tartó, egymásba omló édesség. 7. A csók, a testnek olyan megnyilatkozása, mely boldogsággal kezdődik és kétségbeeséssel végződik. 8. A csók nem egyéb, mint pilula alakban kifejezett szerelem. 9. A csók az impulzus kezdete. 10. A csók a gyönyör kivonata, az élet elixirje. írhatnék még száz és egy nehány ilyen meghatározást is, ami azonban nem vinne közelebb a tudományos meghatározás elméletéhez. Elég az hozzá, hogy — úgy látszik, — a csók jó dolog s annak édessége attól függ, hogy milyen hosszan tartó. De én már csak lemondóan intek kezemmel s nagyokat sóhajtok . . . * * * Társas játékot játsztak egy kedves családi körben. Fiatal asszonyok, leányok, gavallérok Voltak együtt vagy tizen. Egy okos asszonyka azt mondta: írja fel mindenki egy papirkára, hogy mit óhajt, mire vágyik ? A névtelenül megírt óhajokat aztán fölolvassák s találják ki, hogy melyiket ki irta ? Nosza megindult a kedves irka-firka s a papirszeleteket egy kalapba gyűjtötték össze. íme a 10 cédula tartalma : 1. Szeretnék aggszüz lenni, hogy életem végéig izgasson az élet misztériuma. 2. Pap szeretnék lenni, hogy az asszonyok és leányok gyónási titkait megtudhassam. 3. Gazdaságra vágyom' hogy uralkodhassak társnőim fölött. 4. Szeretném, ha olyan ruháim volnának, milyenek senki másnak nincsenek. 5. Addig szeretnék valakit csókolni, mig bele fojtanám a lélekzetét. 6. Szeretnék mindennap szeretni. 7. Szeretném múltamat kitörölni s jövőmre előjegyezni. 8. Egy olyan hosszú csókra vágyom, mely addig tartana, míg a párisi express vonat Kons- tantinápolyba érkezik. Lehet a vonat bumli is. 9. Ha rajtam állana, minden férfiút meghódítanék. 10. Mire vágyom? Ó, mit ér az élet gyermek nélkül! Nagy riadalommal, kacagással olvasták fel e tiz lapocskát. Csak az utolsónál komolyodott el a társaság s tétován néztek egymásra, hogy leolvassák valamelyiknek arcáról a szerzőséget. Nem tudták kitalálni, mert az a szép fiatal asszony, kinek szeméből egy könycsepp pergett alá, — hirtelen letörölte csipke kendőjével. CSARNOK. A prágai zsidó temető. — Irta: V. Emma. — A prágai Ghetto :Judenstadt / a 7-ik században Krisztus urunk születése után keletkezett. Ezen a meghatárolt darab földön éltek és haltak a prágai zsidók mindaddig, mig csak II. József császár nagylelkisége újabb kiváltságokhoz és jogokhoz nem jutatta őket. Az ujonan épülő paloták dacára, a régi Ghetto szűk szennyes utcáinak képe évszázadok alatt kévéséit változhatott; a büzhödt levegővel valami nyomasztó szomorúság érzete nehezedik az ember lelkére, önkénytelenül halkitjuk lépteinket s összeszorul a szivünk, ha tekintetünk belemélyed a homályos utcasarokba, hol annak idején egy titokteljes külön világ élt, mely ismeretlen vallási szertartásaival és zárkózottságával félelmet és és borzalmat kelteit a keresztény lakosságban. Alacsony, boltíves zugolyok fölött — hol szegény sorsú zsidók kínálják ócska portékájukat — egymásfölé sürü ablaksoruk tornyosulnak, néha 3-4 emeletig. Nyaktörő csigalépcsők vezetnek fel az emeletekre. A rozzant házak undorító képet nyújtanak, — ezek némelyike hárántékosan vau megdülve s a szenytöl elvakult ablakok azt a hitet keltik a szemlélőben, hogy e házak lakatlanok; pedig minden épület tu! van tömve lakókkal, s még csak 30-40 év előtt is a népesedés és nyomor oly nagy volt, hogy egyetlen zugolyban, melyet szobának neveznek — három-négy népes család lakott s a padlón mésszel húzott vonalak jelöltek ki egyes családok lakhelyét. Látni itt tipikus alakokat most is : hosszú fehérszakálu véneket s fekete szemű élénk gyermekeket, kik nagy zsivajjal játszadoznak a ronda* ságokka! telt kövezeten. Van itt zaj, kiabálás mindenfelé, mely csak akkor néniül el kissé, ha idegen lépked el a boltajtók előtt, honnan kíváncsian néznek utána az árusok és árusnők. Amint irány nélkül e szűk sikátorok egyikén benéztem, szemembe ötlött egy magas szürke kőfal, melynek sarkára fekete táblán ez volt felírva „Zum Friedhoffe. A cimetiére.“ Egy okos szemű, alig 7 éves fiúcska amint meglátott, rögtön kivált a zajongók táborából, s azt a kérdést intézte hozzám, hogy a temetőt akarom- e látni ? s aztán be sem várva a feleletet vezetőmül szegődött. Bár semmi szükségem vezetőre nem volt, mégis elfogadtam az élelmes fiúcska kíséretét, mire azonban hozzám lépett egy másik maszatos arcú bélié s korrekt hanghordozással, ékes német nyelven ezt mondta : Kérem, ez a fiú nincs feljogosítva idegenek vezetésére. Ön jegyet pénzért az irodában válthat s ugyanott kap komoly vezetőt, ki mindent megmagyaráz ! Nevettem s pár krajezárt nyomtam a kis szónok kezébe, megtartva bátor vezetőmet is. A temető a Ghetto közpén áll kőfallal körülvéve, alig félholdnyi terület, hová évszázadokig