Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-06 / 1. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1914. január 6. yosszas és erőteljes önuralom szükséges a vesz-delmes emberi szokások leküzdésére. Azt mondja a közmondás : százféle betegség van, de egészség csak egy. Abból a százféléből 99-et a meggondolatlan ember maga idézi elő. De ha csak egy kissé is gondolunk a fejlődő bajokra, azt a 99-et redukálhatjuk felére. Kapóra jött témám kiegészítéséül egy rövid kis elmélkedés is, melyben föl van sorolva nehány emberi rossz szokás, melyeknek rendesen szomorú következményei vannak. Ha csak e néhány rossz szokástól tudnám embertársaimat elriasztani, úgy e cikkecskét nem hiába Írtam. Az emberiségnek egyik legveszedelmesebb szokása az, hogy testét különböző helyeken körmeivel felvakarja. Mi történik ez által! Az, hogy a vakarással a körmök megsebesítik a bőrt és a nyákhártyákat s a tisztátalan körmök inficiálják a sebet, mely gyakran halálos is lehet. A ki furun- kulusban vagy karbunkülusban szenved, azt mindig önmagának tulajdoníthatja. Mert az arcon és fejen nem támadhat orbánc, ha a bőrfelület sértetlen. Veszélyes a körmök rágása is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gyermekeket minden lehető módon meg kell akadályozni a körömrágásban. Veszedelmes leginkább azért, mert ha a körömnek nincs meg az ujj védelmére szolgáló normális hosszúsága, ebből különböző bajok támadhatnak. Vannak emberek, akik ajkukat harapdálják s ilyenmódon a felsértett ajkat inficiálják. Mások — különösen nők, — nem villával, hanem késsel esznek, miáltal könnyen megvághatják ajkukat, vagy nyelvüket. Eminenter kárhoztatandó szokása a nőknek, hogy varró- és gömböstüt fogaik közé vesznek, miáltal gyakran az elnyelés veszedelmének vannak kitéve. Az is a nők rossz szokása, hogy varrás közben a cérna- vagy selyemszálat fogaikkal harapják ketté s a testeit cérnaszál a foghusát megmérgezi. Általános emberi rossz szokás mosdatlan kézzel a szemeket érinteni, az ajkak közt kotorászni, vagy épen enni. E tekintetben példát vehetnénk izraelita polgártársainktól, kik csakis tisztára mosott kézzel ülnek asztalhoz. Úgy hiszem, ez benne van vallási dogmájukban is. Határozottan elítélendő rossz szokásuk a dohányzó férfiaknak, hogy égő szivarjukat le-leteszik asztalra, székre, kemencére, virágállványra stb. s azután ismét amúgy porosán, piszkosan szájukba teszik, miáltal tömegesen szedik magukba az jnfieiáió anyagokat. Vannak unesztetikus dolgok, amikről beszélni nem illik. Ezeket hát föl sem sorolhatom. De a tisztaságkedvelő ember abban is mindig körültekintéssel jár el. A csók elsőrangn esztétikai fogalom. De azért vigyázzunk annak gyakorlásánál ! A csók a rajongó szeretet megnyilvánulása. És gyakran éppen a csókkal tesszük szerencsétlenné azt, akit legjobban szeretünk. Mi az élet ? Az emberi vér tisztasága 1 Mig az a vér tisztán kering ereinkben, addig ne féljünk a sorvasztó betegségektől; mihelyt azonban egy csöppnyi méreg jut bele: életünk kárhozat lesz és átok mind magunknak, mind környezetünknek ! Arc-szepiőkróme. Az ősz meghagyta a szepjőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Crémrp“, melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnekNagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. HÍREK. Jauuár 5. Minden a szemnek, semmi a kéznek. A régi jó időben, mikor még a nagyhírű j Brassai Sámuel egyetemi professzor volt a kolozsvári Muzeum kertjének fő-főfelügyelője, emlékszem minden utkanyarodásnál, virágtáblánál egy tábla volt kifüggesztve ezzel a fölirással : „Minden a szemnek, semmi a kéznek!“ Ezt a fölirást Brassai bácsi azok számára készítette, kik szerették a virágot — a gomblyukban. Ez a fölirás jut eszembe, valahányszor bálba megyek. A bál nem egyéb mint leánykiállitas, még pedig olyan modorban, hogy ami a nőkben a legkívánatosabb és leggyőzedelmesebb : tudniillik a titokzatosság, — lelep- leztessék. Jaj, micsoda nyakat, vállat, melleket, karokat láthat egy bálban a kiváncsi szem 1 S ezt mind a divatnak lehet köszönni. Mert a divat már megszűnt ellenőrzője lenni a szeméremnek. Nem az erkölcsök változtak meg. hanem a divat. A női lélek örömest veszj tndomásul a divat szertelenségeit; követi is mint ujjtást és eszébe se’jut, hogy kapcsolatot keressen a divat és a szemérem közt. Hát mi még csak megvagyunk ezzel, ahogy vagyunk- De mit szólnánk, ha a bálban megjelenne az ausztráliai asszony a szenegáli leány, a ka- raibi hölgy s a Salamonszigeti némber! Ezeknél ugyanis a legszebb divat egy hársmadzag a csípőjükön. Az egész világon hódit a divat. Hiába is küzdenénk ellene. Ebben a harcban csak mi, férfiak lehetünk a vesztesek 1 Emlékeztető. Szombaton az Iparos Ifjak Önképző Körének estélye az István király szálló nagy éttermében. — Jan. 17-én a Kereskedők és Kereskedő Ifjak Körének tancmulatsága a Lendvay Színházban. — Február 1-én a ref. egyház báty ubálj a a Lendvay szinhzban. A mi támadásaink. Tudvalevő, hogy a városi takarékpénztár választmányának karácsony szombatján lezajlott választó ülésében Kupás Mihály az újonnan megválasztott igazgatót, igazgató- sági és felügyelő bizottsági tagokat a többség nevében beszéddel üdvözölte s ebben nem a legnagyobb kímélettel emlékezett meg lapunk támadásairól. Múlt számunkból lekéstünk szerény megjegyzéseinkkel; amiért most kamatostúl óhajtjuk Kapás Mihálynak tartozásunkat leróni 1 Az a beszéd, melyet elkövetett, ügyesen volt recitálva és meglepetésünkre minden pironkodás nélkül; pedig az embereknek pironkodni illenék, a mikor múltjukat megtagadják 1 Kupás Mihály ott állott lapunk bölcsőjénél, ringatta azt tüzzel-hévvel s nem rajta múlik, mert elgyengült ahoz, hogy a megizmosodott gyermeket bölcsőjéből kiborítsa ! E vásott gyermeknek éktelen lármája egykoron, illetőleg még a minap is kedves zenéje volt, mely a kitűzött célok állhatatos szolgálatára ösztökélte s lám, amikor már elérte nem is mind önzetlen céljait (: közgyám-választás:), megátkozza azt az orgánumot, amely mindig egyenes és őszinte, ha kíméletben és darabos is és ilyen volt akkor is, mikor kis porszemek útját egyengette, a mik most vihartól kavarva a gyengén látók szemébe csapódnak s könnyet csikarnak elő, de nem szívből eredő rokonszenv és igaz emberbaráti érzések könnyét, hanem a farizeusok könnyét, a nagyképüsködők hazug könnyét, a kik a takarékot féltik, a tespedő békességet óvják — pedig csak a maguk nehány könnyű garasát kuporgat- ják s becsület rongyokra szaggatott gúnyájával Szóval — mit cifrázzam 1 — affélé szép fiú. És erről ő igazán nem tehet. De hódit is ám. (Ki is ne hódítana manapság hasonló körülmények között ?) Peisze még az agy velő — sejtjei egészségesek — és garzon ember. Jó minapában is meglátogattam. Vasárnap délelőtt volt. Akkor bujt be a papucsába, amikor beléptem. Elbeszélgettünk. Egyről-másról, garzon — és nem garzon dolgokról. Kopogtak. Egy vasárnapias, jóképű parasztmenyecske lépett be. Tessenek kérem elhinni, hogy olyan volt, mint egy — mondjuk — karácsonyi ajándék bábu. — Tanító Úr 1 A kis leányom, az első osztályos tegnap az iskolában feledte kendőjét. El szeretném vinni. Lexi mosolyog, kacsint és kimegy. Átadni a kendőt. És — és — türelem — visszajön. És kiszól az ablakon a távozó asszony után: — Hát a kendőt nem viszi ? — Enyhe! — felel amaz. Nó de hiszem megkapja a lányom holnap is . . . Lexi cigarettára gyújt, az asszony elmegy. A fizetés. Ruténországi Laca Péter Amerikába vándorolt. Pénzt, hozományt szerezni a lányának. Pedig még csak két éves volt az istenadta. Már t. i. a lány. Húsz éves csecse felesége, a Marcsó őszintén megsiratta. V. Sándor segédjegyző ur azonban megvigasztalta . . . Csupán az volt még a baj, hogy igen sokáig vigasztalta a hamis ... És a tyúkok is — halljatok csodát! — különös módon kukorékolni kezdtek . . . Két év múlva finom nadrággal, pincsivel, de kevés pénzzel megjött Péter gazda. És örvendett ifjú feleségének, Marcsónak meg a kis fiának, Va- szilnak — az uj gyermeknek. És beállított — erdőbe is menve, baltával a kezében, — a segélyjegyzö úrhoz. — Fizetni jöttem Pan Nótárius ! V. Sándor segéd jegyző ur kövesed ni kezd a széken, arca szinkeyeréket mutat és nyitja a fiókot — védőeszközért. Péter megnyugodtan folytatja: — Finom vér, uri-vér kerül a családomba. Ezt Borzsina Ádám nem mondhatja! Köszönöm Nótárius uram 1 Ajándékul, fizetésül hoztam egy öt-dollárost . . . És leteszi az asztalra. A segédjegyző nagyot sóhajt, a paraszt átlépi — kifelé — a küszöböt. A kisértet. Egyik hosszuhajnélküli, de attól jobb festőművészünkkel történt. (Neve felesleges.) A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakarítás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-körut 36. Gyár-utcza 13.
