Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-06 / 1. szám
Vli. évfolyam. Nagybánya, 1914. január 6. t* A TÜ /\ ~n> /\ T .Tl/r T lÉJS SSZiÉ:2:"X2I:t.OX>^Ij]VH H'ETIíjÍIF’Az Országos fflagyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidíki Osztályának és a Nagybányai ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. O Felelős szerkesv ő-tulajdonos: r. flJTfil Ni OY GÁBOR. Szerkesztősbe: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Főmunkatars. RÉVAI Ki, R OLY. Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház —— — hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. .............— Új év. Feltartóztathatatlanul rohan az idő a megsemmisülésbe. Ma már 1914-et Írunk az Ur születése után. Bevonultunk a nyitott kapun az Ígéret földjére. ígéret ? Ki ígért nekünk jobbat az eddiginél ? Senki más, csak az a csalfa remény, melyről halhatatlan Csokonaink azt irta egykor: „Csak maradj magadnak, biztatóm valál; hittem szép szavadnak s mégis megcsalál!“ 0, ez a csalfa reménység éleszti bennünk a hamvadó lelket s ösztönöz élni to-, vább. Valamit várunk a beköszöntött új évtől ! Valami olyat, a mi kárpótol a sok szenvedésért. A nagy beteg az uj évtől várja job- bulását, a szegény — a jobb módot, a földes gazda — földjének dús termését, a meddő asszony — a gyermekáldást, a rab a szabadulását, a honfiú — hazájának felvirágozását. De a gonosz ember is az új évtől várja gonoszságának gyümölcsét; a gazdag azt várja, hogy vagyona megtízszereződjék ; a rosszlelkü embertársának letörését lesi ; a gyermekekkel megáldott asszony meddőségért imádkozik s a hazaáruló -— hazájának elpusztulását kivánja. Ó, meglehetne e Liáoszba. bolondulni ! Szörnyű dekadens é kezd válni az emberiség. Más erkölcsi világnézet uralkodik ma azért, mert a képmuíatás viszi az életben a főszerépet. ■ Akármerre nézünk, mindenütt csak árnyékot latunk. Lázas tülekedést minden téren. Egymást akarják az emberek leszorítani minden eszközzel. Akit anyagilag tönkretettek, azt erkölcsileg is meg kell ölni, mert az erkölcs sokszor nagyobb hatalom a vagyonnál. Ami nem sikerült az elmúlt ó évben, — fog sikerülni az újban ! Csak meg kell indítani egy kis hólabdát — lavina lesz belőle, ha lefelé gurul a meredélyen. Féktelen eszközökben nem válogató embertársaink nem gondolják meg, hogy a ki valakit gyűlöl, azt bizonyos mértékig tiszteli is s azok keresik leginkább a becsületet, akik azt elvesztették. Azt mondtam : műiden litt csak árnyékot látunk! Kifáradt, kisírt szemünk csak árnyékot lát, mert elvesztettük hitünket a fényben. Pedig ott van az a fény, ahol az árnyék. Egyik a másik nélkül nem képzelhető. Ha mindjárt csak egy kis pász- tortüz is az a fény, de mégis világit! Ennek a kis pásztortüznek a világán; haladjunk be az új esztendő útjára ! Ez a kis fénysugár világítson nekünk, hogy elkerülhessük az örvényeket, az éles sziklákat, melyek megsebeznek Ne féljünk a küzdelemtől ! A becsületes, nyilt harc — nemesit. Félre a nagyravágyó gondolatokkal ! Ambicionis méta est tumuita. A nagyravá- gyás határa a sir. Minden tettünkben a közjó iránt érzett szeretetünk vezéreljen s azért küzdjünk leginkább, hogy az árnyékok nehogy a fel legekbe nőj jenek! Az 1914-i k évet úgy harcoljuk meg, nehogy becsületünk fölött gyászmelódiát énekeljenek. A tülekedő emberek ne bántsanak minket, hiszen régi közmondás : „Az ostobaság előre tolakodik, hogy láttassa magát,- az okosság háttérbe vonul, hogy lásson !“ Boldog uj évet kívánunk olvasóinknak! Veszedelmes emberi szokások. hzt a cikket tulajdonképen egy orvosnak kellett volna megírni; de mivelhogy hirtelen nem találtam kéznél olyan orvost, ki a mütőkés mellett ( a tollat is szívesen forgatja, — megírtam én, a ' laikus és ajánlom embertársaim figyelmébe. Nem nagyon hiszem, hogy szavaimnak foganatja legyen. Mert évtizedes rossz szokásokat bajos dolog egy hírlapi cikk olvasásának hatása alatt elhagyni. A„NA(SyBÁNyAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Szilveszter éjjelén. — Irta: Révai Károly. — Amint az újév perce közeleg: Az ó év ajka búcsúszót rebeg. De mielőtt a holttestet elásom, Még végig nézem évi számadásom. Kesergnek az én embertársaim Ez elmúlt évnek pusztításain. Magam panaszra okot nem találtam, Mert egész évben virágok közt jártam. Nem dúskáltam a jó lét emléjén, Maradtam az, ami voltam : szegény ! De azárt mégis volt egy drága kincsem, Minő hétország határában nincsen! Egy vigkedélyü, kacagás leány Sugárözönt szórt mindennap reám ; Mosolygós ajkán csattogott az ének És osztogatta mézét a szivének. Járt-kelt a házban, mint a fergeteg, Az utca csendjét is ö törte meg; Mikor trilázva elkezdett dalolni: „Ez Erzsi!“ — mondták az utca lakói. Ezért ömölt rám egész év alatt A boldogság, mint tengeráradat. Ezért nem láttam — amit láttak mások, — Hogy mit tettek az elemi csapások. ... De ime most, Szilveszter éjjelén, Valami árnyék közelit felém ; Az óra is, mely ütését lerójja, Mintha egy kígyó sziszegése volna. Az uj esztendő borúsan virrad S hervasztja az én szép virágimat; ATán azt akarja, hogy megtörve lásson S ne vigyem által vidám számadásom. A puha párnán alszik kis babám De lázas pir van fehér homlokán ; Bíboros ajka csendesen gyagyog; „Apám beteg vagyok /“ .... Életepizódok. — Irta: Krizsán P. Pál. — A kendő. Van nekem egy szerencsés kaliberű barátom A P. Laxi. Don luan svádája kölyök. Lehet is! Egy modern Adonis. Sok szép alakú tulajdonságán kívül olyan fekete a szeme, hogy az asszonyok nem ok nélkül vetnek közelében keresztet és nem ok nélkül morfondíroznak magukban igy: — ... Ne vigy minket a kísérteibe . . . f ■’ természetes ásványvíz gyógyi wC. L^i fj ^ I hatása hurotos bántalmaknál ^ JL Mm. KJP mAwL M páratlan; a legutóbbi termésű 7—;----------,, ,------------------------------------------------------------------------------ savanyu ui borral vegyítve Kanhatn ki vánSrakuid a Bihszádí gyagyfi»”'1 -^ntósága. % kitűnő italt szolgáltat, % | mindenhol. |