Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. március 23. 12 szám. TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Foniunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház), ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----------Husvétkor. E lmúltak a nagyhét gyásznapjai s a kereszténység leggyászosabb napja, a nagypéntek, mely napon keresztre feszittetett a Megváltó. A protestánsok templomaikban háromszor húzták meg a harangokat s az orgona mélabús akkordjai mellett fölzugott a Passió, Péter apostol siralma, melyben a Mester megtagadása feletti mély fájdalmát zengte el az ur szolgája. A katholikus szentegyházakban pedig elnémultak a harangok a gyász jeléül s az oltárokat gyászlepelbe vonták. S ime harmadnapra a sírbolt ajtai szétnyíltak, a fegyveres katonák szétfutottak és Krisztus feltámadott! annyira, mint napjainkban, a kételkedésnek, a tagadásnak pozitiv valóságokat fürkésző korszelleme. De hiába minden! Krisztus vallásának sziklaszilár.; talapzatát csak érintik a korszellemnek piszkos hullámai; — magát a Krisztus földreküldetésének nagy, világtörténeti jelentőségét meg nem másíthatják. Sőt, azt hisszük, ez a koronkénti kis tévelygés csak hasznára válik a keresztény igazságoknak. A jobbak annál lelkesebben, odaadóbban választják lelkivigasztalásul a keresztény humanizmus bölcseletét s bizony, a mostani húsvéti harangszó sokkal több népet hódit a templomba, mint valaha. az ideálokhoz, melyekre bennünket a mi hitünk tanit. Ez a ragaszkodás emel ki minket az élet sivárságából a mai húsvéti ünnepen. Nem lehet olyan közömbös lélek, akit a husvét legendája s az a sok szimbólum, amelyet a Kálváriát megjáró igazság feltár, valahogyan meg ne ihletne, ne érintene, a lelkére hatástalan lenne! A nagy élethivatásnak ezt a fönséges tragédiáját látva hiszünk és bízunk a magunk hivatásában, kicsiny célokért való törekvésünk igazságában és győzelmében. Minél nehezebb az élet harca, annál nagyobb szüksége van a verejtékes homlokkal, a lankadó izmokkal dolgozó embernek a husvét szimbolikus ünnepére. Husvét van! Az igazságnak, egy nagy hivatás igazolásának s az eszme föltámadásának szimbóluma. Immár majd kétezer év óta! S ki tudja, hány ezer évvel ezután is még az marad! Amig csak emberek élnek itt a földön. Jöhetnek bármilyen idők és korok, ennek a szimbólumnak nem lehet elpusztulnia, az ember leikéből nem lehet kivesznie. Tagadhatatlan, hogy a kereszténységnek ezt a legnagyobb ünnepét, a hóditó hitnek ezt a fényes legendáját, a hosszú kétezer éven keresztül sohasem ostromolta Legyünk ellátva a természettudományi ismeretek bármekkora nagy tömegével, hűen ragaszkodunk mi mindig azokhoz az ideálokhoz, melyekre bennünket a mi hitünk tanit. A kutató emberi szellem csodákat művelhet; szolgálatába hajthat minden természeti erőt, de annyira sohasem viszi, hogy az emberiséget a hitétől megfossza. A hit a mi kővárunk, a mi erősségünk, amelyben megnyugszunk s meg kell nyugodnunk mindig. A léha kétkedő megtagadhatja, de mire megy vele? Nekünk ragaszkodnunk kell azokhoz A husvét megtanit bennünket arra, hogy kinek-kinek biznia kell a maga igazságában. Egyesnek, nemzetnek egyaránt. Csak arra van szükség, hogy a minek a végső diadalában törhetetlen lélekkel bízunk, valóban igazság legyen. De még sok másra is megtanit bennünket a husvét. Megtanit a közjóért való önfeláldozásra is. Ebben az önző, anyagias korban ezt fogjuk a legnehezebben megtanulni, életigazságunknak vallani. De hinnünk kell, hogy megjön annak az igazságnak is a feltámadása, mely elsöpör minA „NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Az öreg Barázda Bálint temetése. — irta : Révai Károly. — (vége.) Ilona engedelmesen távozott, s egyedül hagyta anyját a belépő Heintzelmannal. — Nagyságos asszonyom ! — kezdte a szót a főhadnagy német nyelven — bocsásson meg, hogy ide tolakodtam. E házban van lakásom s úgy véltem, kötelességet teljesítek, ha tiszteletemet teszem önöknél. — Uram ! — szólt Rápolthyné hidegen s állva fogadta a főhadnagyot — én azt a nyelvet nem értem, nem is akarom érteni; tellát azt sem tudom, hogy ön most mit mondott. De azt tudom, hogy a mi útjaink nem haladnak egy irányban. Mi nem óhajtunk megismerkedni senkivel ; mély gyászunkat, fájdalmunkat nem kiváltjuk idegen szemek előtt fitogtatni. Kérem önt uram, kíméljen meg jelenlététől. — Heintzelmannak meglehetős gyakorlottsága volt a magyar nyelvben, inkább jobban értett, mint beszélt; azért a fenebbi elutasító, rideg szavakat tökéletesen átértette. Arca lángba borult, mert az özvegy minden szava, mint éles kés fájó metszése érintette őt. Leküzdötte azonban lelki háborgását, és csöndes, nyugodt hangon felelt magyarul, de minden szavából a mély bánatot lehetett kiérezni. — Nagyságos asszonyom ! Ezt nem érdemeltem meg. Rápolthyné megbánta hevességét; igyekezett előbbi bántó szavait némileg enyhíteni, nyugodtságot erőltetett magára, aztán csöndes, remegő hangon felelt; — Ne csodálkozzék főhadnagy ur hevességemen ! Önök jelenléte sok szomorú dolgot juttat eszembe. Nekünk, magyaroknak, nagyon sok fáj! — És én oka vagyok-e annak, mi a magyaroknak fáj ? — Oka ön is, a többi is, kik önnek társad ! De hagyjuk ezt a tárgyat! Legjobb lesz, ha jövőre is úgy tekintjük egymást, mint ismeretlenek. Lássa uram, nekem leányom van, kinek jövőjét nem szabad könnyelműen kockára tennem. — Ó nagyságos asszonyom, én mély hódolattal viseltetem önnek leánya iránt! — Elég uram ! Szakítsuk végét e céltalan beszélgetésnek! ______ f természetes ásványvíz gyógyA Lf 1 h 1 ® i hatása hurotos bántál máknál JL# M JL ». W Am WlJ A. páratlan; a legutóbbi termésű A'r'ieevzéket------------------------------------------------------------. ... .------------~7~. savanyu uj borral vegyítve Kapható kí vánatra küld A BlkSZÜÜl gi/Ogi/MO igazgatósága. « künn,-, italt szolgáltat. mindenhol.
