Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-26 / 34. szám

NAGYBÁNYAI HÍRLAP

5.

1913. augusztus 26.

Juliánná Mária varrónő nagybányai; Somkutyán János erdőmunkás és Román Anna nagybánya- szilastelepi; Bojcsuk László napszámos és Kaver- nyuk Mária napszámos nagybánya-szilastelepi; 0- polcsuk Pál napszámos és Bojcsuk Rozália napszámos nagybánya-szilastelepi; Lupse Demeter erdömunkás és Deák Fraszina nagybánya-kőbá- nyatelepi lakosok.

Arc-szeplőkréme,

A nyár meghozza a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Crémre“, melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek.

Nagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér.

II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán.

Egyről-másról.

Sokan szépnek tartják, ha a női test bársonyán valahol anyajegy van. Bizony nagyon is elsőrangú szépség — kelléknek tartom ! A régi emberek azonban mindenféle babonaságot kötöttek hozzája, mert azt tartották, hogy az anyajegyekből meg lehet tudni az illető nő vagy férfi jövendőjét. Például a nő baloldalán levő anyajegy a lehető legrosszabbat jelenti, t. i.: többször megy férjhez. A férfi baloldalán sötétlő anyajegy azt jelenti, hogy az illető börtönbe kerül. A homlokon levő anyajegy kegyetlenséget és szellemi korlátoltságot árul el; példa volt reá — a többek közt, — Neró római császár, kinek homlokán hatalmas szőrös anyajegy volt. Akinek nyakán van az anyajegy, az a Báli Mihály kezére kerül. A melyik leánynak ajkán van anyajegye, az gazdag férjet kap, vagy nagy vagyont örököl. A száj szögletében ékeskedő kis fekete lencse azt jelenti, hogy annak tulajdonosa szereti a csókot, mig a kinek orocskáján díszeleg, — az mindenbe beleüti az orrát. A vállán levő jegy perverz hajlamokat árul el. Sat. sat. A régi emberek ilyenféle jóslatokba bocsátkoztak. Hogy aztán volt-e valami alapja? az már más kérdés. Mi csak azt tudjuk, hogy amig az anyajegy viselője fiatal, addig úgy hívjuk az ő díszét: lencse ; egy bizonyos koron túl bizony már szemölcs.

*

• * *

Egy időben a zsidó papok, az úgynevezett talmudisták a fölött vitatkoztak, hogy mikor született Ádám ? Az évnek melyik időszakában ? Meddig volt a paradicsomban ? S az eredendő bűnt hány éves korában követte el? Nem sok dolguk lehetett a talmudista uraknak, ha ilyeneken törték a fejőket. Szerintük okvetlenül tavasszal született, még pedig délelőtt 9 órakor s már délfelé elkövette a szörnyű bűnt; délután 6 órakor pedig ki is alkobolitották a paradicsomból. Mások szerint 8 napig volt a paradicsom lakója; mert legalább is annyi idő kellett neki, mig Éva önagyságával megismerkedett. A régi ókori irók 34 évre teszik a paradicsomi életet. Ma már nincs paradicsomkert a mi számunkra! Mert a legtöbb embernek abban telik le egész élete hogy várja azt a pillanatot, amikor élni kezdhet.

*

* *

Ha a fényképész kedvezőtlen formában örökíti meg becses arcunkat, alakunkat, egyszerűen nem vesszük át a képet. De hogy valaki még törvény elé is menjen azért, mert a képe nem jó, ilyet csak most hallottunk először. Egy asszony lefényképezted magát; mikor a kép készen volt, kifogásolta, hogy keblének vonalai a féyképen kedvezőtlen formát mutatnak. Erre a kifogásra a fényképész két épen ottlévő ur jelenlétében hangosan és meglehetősen udvariatlanul azt mondta, hogy erről nem tehet, mert az asszony testformája a valóságban is olyan szomorú képet mutat. A megbántott asszony fölháborodva távozott. Néhány nap múlva fölkereste az asszony férje a fotográfust és fölszólította, hogy kérjen bocsánatot sértő megjegyzéséért. Igen izgatott szóváltás után haragosan elváltak egymástól és azután találkoztak a bíróság előtt. A férj felesége panaszának megerősítésére — orvosi bizonyítványt adott át a bírónak. Ez az orvosi bizonyítvány igazolta, hogy a panaszos hölgy kifogástalan testalkatú és különösen azok a formák, amelyekről a pörben szó van, az asszony fiatal korának megfelelő frisseséget mutatnak. A biró végül kibékítette a feleket, miután a fotográfus megfelelő nyilatkozatot tett és kötelezte magát, hogy viseli a perköltséget és még egyszer kedvezőbb állásban lefotográfozza a panaszos hölgyet.

CSARNOK.

A „Nap“ templomából.

„Nap“ templomába sajgva száll az ének, Panasza búgva kél az ég felé,

Papnője Ili, de szakgatott lepelben Veti magát örök tüze elé.

Hangja sikolt,

Szemfényt kiolt A könyek árja ;

A főidre hull,

Arcra borul S keserve szókba lgyen tolul:

„A köd, mint egy zuhanó tejfolyó Busán patakzik a hegy oldalán ;

Felhő cellába büszke Napsugár Világgyülölve rég meghalt talán ;

Fülem hiába fut a fákra, ringatózni A sok madár csapongó vig dalán : Meghalt a nyár, megölte őt a köd,

Hig szemfedővel mely mindent beföd.

Teli a fa, de kínnal érleli,

Mint özvegyasszony várandó fiát.

Fanyar a szőlő, boradó gerezdje Lángéletért a Naphoz fölkiált;

Termékeny ősz majd sírva nézdeli Rakott iszákja ijesztő híját.

Nincsen sugár, letűnt az égről,

Mint elszórodt nép hős királyi székről.

A szívben is lidércek fojtanak,

Pók szövi be a lélek zugait,

Móh lepi el, halálra bénitón Az ember ész teremtő útjait; Elkárhozottan, minden örömet Az ember is magától elhajít :

Penészvirág a földnek ékessége Holott szaga kiált a gyilkos égre.

Kegyes Napunk, kicsiny papnőd könyörg: Hajnalra vedd fel ékes köntösöd, Áldás-szóró, sugáros szekeren Jelenj meg újra híveid között;

Fü, fa, virág, ember, dalos madár, Teremtés, — tőled nyerte életét: Tenélküled a büszke embersziv Halotti mécs, lélektelen sötét.

Hozzád kiált szavunk,

Nélküled elveszünk;

Hasogatott szivünk,

Hasogatott mezünk.

A föld sikolt feléd,

Hallgasd női szavát:

Óh, küldd el fényedet S vedd el az éjszakát.

Meddőség súlyos átka Ne verje földedet,

Halál vigyorg a meddő év nyomán Oh, szándd meg népedet!“

Szent berkeken sikongva fut az ének, Oltár! lángok fölcsapódva égnek.

Nagy Margit.

—

BÁNYÁSZAT. X')

Egy bolond százat csinál.

„Elhótyavetyélnek egy kincses bányát,“ — cim alatt majdnem az összes fővárosi lapokat s most utóbb ezek nyomán a „Nagybányai és Vidéke“ hasábjait is bejárta az a téves hir, hogy Rézbányát a kincstár egy porosz vállalkozónak potom áron elvesztegette.

A ki e híreket a lapok hasábjain elhelyez- gette, annak halvány fogalma sem volt a rézbányái dolgokról s laikus volta kitetszik abból is, hogy „bizmuttal és ezüstérccel teli bányáról“ beszél, mely kincseket ér s óriási összeget képvisel. Tájékozatlanságára vall az is, hogy az elárverezett Rézbányáról azt Írja, hogy „épületek, földterületek, lakóházak, hivatali helyiségek, kohótelepek, raktárak, műhelyek kezelési testületek, turbina és ércgörgő malom“ került kotyavetye alá.

Mindebből a híresztelésből egy szó sem igaz! mert a kincstárnak Rézbányán néhány rozoga é- pületénél egyebe sincs; sem földterület, sem turbina, sem ércgörgő malom, mely utóbbit Diósgyőr már régen beolvasztotta.

A nagybányai bányaigazgatóság — melynek fönhatósága alá tartozik Rézbánya, — nem bo- csátkozhatik hírlapi polémiába riporter pletykákkal, de fölhívja az olvasó közönség szives figyelmét arra, hogy ne üljön föl alaptalan híreszteléseknek, melyek nagyon is laikus észjárás szülöttjei.

Felelős szerkesztő: dr rfjtai Nagy Gábor.

Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda.

2661 —1913. tkví. sz.

Árverési hirdetmény kivonat.

A nagybányai kir járásbíróság, mint tkvi. hatóság közhírré teszi, hogy Dr. Katz Izsó nagybányai lakos ügyvéd által képviselt Marosán Demeter zazari lakos végrehajtatónak Gyise Mihály (nős Hotye Anyiskával) zazari lakos végrehajtást szenvedő elleni 45 K. 30 f. hátralékos tőke követelés és járulékai iránti végrehajtás ügyében a szatmárnémeti kir. törvényszék a nagybányai kir. járásbíróság területén levő zazari 496. sz. betétben A. I. 4—7. sorszáma 780. 1403. 1751. 1752. hrsz, jószágtestre egészben 221 korona becsértékben az ottani 497. számú betétben A. —j— 1. sorszám alatt 1265/2 hrsz. 1739. 1730 korona, ugyanezen betétben A. 2. rend. sz. a. de az 1. sz betét A. lapján bevezetett közös rétből járó 210/34430. rész 2 korona becsértékben az ottani 502. sz. betétben A. I. 1—2 sor. sz. a. 226. 227. és A. II. 1—3. sorsz. a. 1520/1 1520/2. 1726. hrsz jószágte^tek ’/a-ed része 1218 korona becsértékben az árverést 3171 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlan 1913-ik évi szeptember hó 13-ik napján délelőtt 9 órájakor Zazar községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog, de a vhm. 26. §-a értelmében a kikiáltási ár kétharmadánál alacsonyabb áron alól el nem adható, s ha legalább ezen alacsonyabb ár nem lesz elérhető, a kiküldött az árverést felfüggeszti.