Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
1913. március 23. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. képek sohasem fogják pótolhatni a színpadok élő alakjait. Lehetséges, hogy a beszélő mozgóképek fokozatos tökéletesítése révén elkövetkezik az az idő, hogy egész drámák is előadhatók lesznek ily- módon, ezt az időt azonban mi és gyermekeink aligha fogjuk megérni- A valóság az, hogy a kine- tofon egyelőre még a már megszokott mozgóképek varázsát is nélkülözi és habár előrelátható, hogy a kinetofont majd minden ember igyekszik legalább egyszer megnézni, de bizonyos az is, hogy ez a kíváncsiság nem fog olyan mérveket ölteni, amely már veszélyeztethetné a színházak érdekeit. Kétségtelen, hogy Edisonnak sikerült a hangot az alak megjelenésével összeköttetésbe hozni, a hang azonban, eddig ki nem derített okból, rendkívül gyenge és olyan, mintha a távolból szűrődnék a színpadra. Ezenkívül a kinetofonnál olyan hiányok is mutatkoznak, a melyek a rendes mozgóképeknél azok gyors leforgása folytán teljesen eltűnnek. A filmek gyors haladását ugyanis a gramofon-lemezek természetszerűleg lassúbb járásához képest mérsékelni kellett; ezenkivül a kinetofonnál a szereplők a mélyebb színpad hátteréből jönnek előre és igy a szereplők alakjai annál nagyobbak lesznek, minél közelebb jutnak az előtérhez. A háttérben például megjelenik egy kis leányos alak, s mire az előtérbe jut, ahol énekelni kezd, egy felnőtt hölgy áll már a nézők szeme előtt. Egy művésznő szereplésénél a kine- tofon nézőközönsége szinte megijedt, amikor a kép hátterében üldögélő művésznő felemelkedett és előre jött. Valóságos óriás állott ekkor a nézők előtt, akik egyszerre mosolyogni kezdtek, amint a művésznő aránytalanul gyenge hangon énekelni kezdett, a többi szereplő pedig a háttérben szinte törpének látszott. Ez pedig komikus hatást kelt és nagy hibája a találmánynak, hogy színdarabok előadásánál a távlati hatást nem tudják megszüntetni. A kinetofon maga érdekes, de ennél nem is több. Az előadásban az illúzió teljesen hiányzik, sőt a beszéd maga szinte zavarólag hat, mert a hangnak a személyhez tartozóságát sehogysem lehet a kinetofonnál megérzékiteni. A jó mozgóképek egységes, sőt lebilincselő benyomást keltenek; a képek gyors egymásutánban vonulnak el a nézők szemei előtt és igy az esetleges hiányok nem tűnhetnek fel annyira. A kínetofon azonban egyelőre még tulságo.an mesterkélt, inkább kísérletnek látszik és a hozzáértők nem tudják belátni, hogy miért kell ennek előállításához olyan nagyszabású, kombinált gépezet, amelyet a rendes mozgóképek mellé alkalmazott külön, egyszerű beszélőgépekkel lehetne helyettesíteni Edison bizonyosan sok pénzt fog keresni a kinetofonnál, hiszen arra mindenki kiváncsi lesz. Beszélik, hogy egy amerikai impreszárió egymillió dollárról szóló cheque-et tett le a feltaláló asztalára és ezenkivül többmillió dollárt ígért a kinetofon bemutatási jogáért. Edison azonban nevetve visszautasította ezt az ajánlatot, minthogy máris több szerződést kötött egyes színházakkal, amelyek maguk biztosították ezt a jövedelmet. A kinetofon első bemutatását a közönség óriási lelkesedéssel fogadta, ez a lelkesedés azonban a további előadások során fokozatosan csökkent, úgy, hogy Edisonnak még nagyon sokat kell a találmányon tökéletesíteni, ha azt akaija, hogy a kinetofon általános és maradandó tetszésben részesüljön. Bérbeadó két szoba, konyha és egy gyümölcsös kert egy évre. Értekezni : Veresvizi-ut 30. sz. alatt. Nők költészete. *) — Irta: Petői iné, Szendrey Julia. — A hajdan oly nagy és hatalmas Hellen föld dicső leányától a magas szellemű, lángérzelmü s a költészet egén évezredeken keresztül ritka fényű csillag gyanánt tündöklő Saphotól, jelenkorunk ismert nagy elvonultságban munkálkodó írónőig majdnem mindeniket balsors, hiúsult remények — lelki szenvedések vezérlettek a bútépte keblet vigasztalólag enyhítő költészet tündérhonába. Női keblekben úgy fogamzik a költészet isteni j szikrája, mint a tengeri csigában a megbecsülhe- i teilen gyöngy. Fájdalom és szenvedés által! Ne csodálja azért senki, ha majd minden női szívből fakadt müveken kisebb vagy nagyobb mértékben bizonyos ábrándszerü gyászszinezet borong. Férfit több tekintetek késztethetnek az irodalom terére lépni: hon, emberiség, szeretet, dicsvágy, kénytelenség vagy épen haszonlesés, hölgyet ellenben egyedül azon szükség, hogy érzelemtől túláradó — megfeszülni fengegető keblén — meg nem értett, a földi lét köznapisága által ki nem ! elégíthető vágyak elzokogása által némileg köny- nyitsen. Oly bárándos zenének kell ennek azért is lenni, mint csalogány nyögdécselése méla holdvilágos éjeken. Férfiak remekei, ragyogva az ész és philo- ; Sophia világától, többnyire a lélekhez vannak irányozva s azt ragadják meg hatályos szónoklatukkal. Nő müvei meleg szívből fakadva, a szívhez vágynak szólni egyedül. Valóban nőileg érző szív csak gyöngédséggel teljes, érzékeny müveket teremthet. Mely nő ez ösvényről letérve férfiakat illető philo- sophiálásba mélyed s a hideg észnek akar becsértéket szabni, vagy a szigorú biró szerepét játszani : eltévesztő a pályát, melyen haladva tán szivnemesbités s művelés által mulattatva hasz- nálhatna s veszélyben forog magát nevetségessé ■ tenni. Ha valamely müveit szellemű hölgy meg nem elégedhetne azon korlátokkal, melyekbe a szűk valóság szoritá, tulemelkedik az élet mindennapi- ságán s a fö.di salakot levetkezve nemesb élve- | zetért hevülő lelkét a költészethez fordítja, ez rá nézve boldogító szellemmé válik. Költészet által csak jobbakká, nemesebbekké lehetünk, melegebben tanít az bennünket érezni, hon s emberiség iránt. Hivebben teljesitni bármily nehéz feladattal összekapcsolt kötelességünket. Elvonja elménket a gyötrő gondoktól, — vigasztal j hiúsult reményeink felett — s midőn éltünk végkép elsötétül, midőn egyenkint hullanak láthatárunkról világitó csillagaink, melyek mindegyikéhez egy szivélet vala kapcsolva — s már-már a hit, remény és szeretet oszlopai is ingadozni kezdenek, s előttünk nem mutatkozik más ut a menekülésre, mint a halál: legsötétebb örök éjében föntart ez ilyenkor bennünket e fájdalomlakta világból vilá- , gosabb tündérhonba vezérelve, mely e dús phan- tasia ábránd képeivel van színesítve. Egy férfiúnak számtalan ut áll nyitva megsemmisült élettervét másként alkotni, hiúsult reményei felett vigasztalódni. Övéik a hon, s nép boldogitás bár terhes, de magasztos gondjai, gyü- léstermeik szónokszékei, a philosophiának magát a földi lét gondjain tultevő tanai. A vadászat zajától hangzó erdők s bércek rengetegei, — az utazás j jótékony elszórakozása, — a tenger mérhetetlen szabad tere, az uj világ Eldorádója. Oh! de mi marad más egy hölgynek, mi őt a hiányos földi | lét szenvedésein tulragadja, mint a költészet tün- ! dér templomába menekülni ? Ki ide fel tud emelkedni, bármily vihar s vész zúgjon is körülötte, annak szellemi élete csak szép és gyönyörteljes lehet. De hogy e rendkívüli *) A nagy költő nejének kevesek által ismert cikke, mely 1848-ban, az „Eletképek“-ben jelent meg. jótékonyság, — mit az ég kegye e földi élet szépítésére rendelt, befolyást gyakoiolhasson felettünk, ahhoz müveit szellem, nemes lélek, s hőn érző szív kívántatik. Törekedjünk e kincseket jókor magunkévá tenni, mit leginkább jeles költőink szorgalmas s figyelmes olvasása által érhetünk el. Anyák, kiknek az ég gyöngéd leányokat adott, igyekezzetek az ő fogékony kebleiket a költészet megkedveltetése által művelni s nemes- biteni. Csak úgy lehetnek majd egykor a honnak hü leányaivá, csak úgy teljesíthetik s foghatják fel egész szentségében fontos hivatásukat, ha szivük nemesen érző, szellemük miveit. És ez élet súlyos próbákkal teljes utain gyöngéd lábaikat a képzelt örömvirágok helyett mi könnyen tövisek sebezhetik, s mi üdvös leend ilyenkor, egy oly Asyl álland előttünk tárva, hova a balsors üldözései elől menekülhessenek: „A költészet tündértemploma !“ 1848. HÍREK. Március 15. Alleluja. Feltámadott a dicső Istenember! Mit ö megjósolt, — az beteljesült, íme, két ezred óta lángolóan A kereszténység forró napja süt. Az egyetértés valóság, nem álom! Nagy szeretet van az egész világon. Nagy szeretet van! Ember, embertársát Oly hőn szereti, hogy felfalni kész! A hadi tettek koszorúja: semmi, Ki gyilkol, — az a legnagyobb vitéz! Mig itt-ott zeng az Alleluja ének: Vért ontanak a Balkán keresztények! Alleluja! Legyen dicsőség néked Isten fia! Szándékod tiszta volt. A sz eretetet hirdetted örökké, Hogy üdvözüljön az élő s a holt. Nagy fényedet most elönté az árnyék, Kár volt meghalnod e hitvány világért! Lapunk előfizetőinek, olvasóinak, hír- Vetőinek és munkatársainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. Felhívás adakozásra. Vettük a következő felhívást: Kegyes jóltevőnk ! Alantirtak — teljes tudatában ama nemes és hazafias feladatnak, melyet zászlónkra irtunk, — bátorkodunk alázatos kérésünkkel t. Címedhez fordulni; Kohóvölgy (ezelőtt Horgospataka) szegény munkás lakói részére óhajtunk templomot építeni! Nagy ami szegénységünk ! Ennél csak hazafiságunk, vallásos erkölcsi életünk lehet nagyobb, melynek örök időkre szóló kulturális emléket állítani legyen szent hivatásunk, Isten és a krisztusi emberszeretet dicsőségére! Az örök szeretet nevében kérjük: ne vesse el szerény felhívásunkat, sőt legyen ügyünk apostola, hogy itt, a Láposhegységben elszigetelt s hazafias gócponton a legégetőbb kulturszük- ségletet, „a templomot“ a hazafiság filléreiből felépíthessük. Kohóvölgy lelkes munkásai öntötték dicső szabadságharcunk idején a „Kossuth ágyukat“. A történelem is följegyezte; „Messze vidék összes harangjai a kohóvölgyi kohóba gyüjtettek, hogy ágyukká öntessenek“ (Kádár, Szolnok Doboka monographiája.) Egy dicső múlt szerény emléke lebeg fölöttünk s még ma is a nép szivében ég, mely azért él itt, hogy őre legyen örök időkig a magyar nemzet szabadság-ösztönének. Ily hazafias áldozat valóban kultúrát kivan, mely megérdemli az észrevételt, a támogatást is, a nemzet
