Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 8. szám
2. Levél kiállításokról. — Irta: Boromisza Tibor. — Budapest, 1913. február 18. Az idén is megvoltak a szokásos és sablonos kiállítások. S az idén sem mondanak semmi újat — érdekeset az ily kiállításokra állandóan „kész mesterek !“ De végre is unalomig elcsépelt dolog erről bővebben emlékezni. Csodálatos azonban, hogy a „nagy szenzációkat“ igérő „Művészház palota avató kiállítása“, korántsem elégítette ki a fölcsigázottság szülte érdeklődést. Teljes objektive megállapíthatom, hogy a számos pucscsok s az állandó, sőt kizárólagos művész-politizálás nem éppen tiszta hullámai — roppant hátrányára vannak az egész intézmény tulajdonképeni rendeltetésének. Mert hát ha a Müvészház szintén nem kizárólagos művészetet cselekszik — mivel különb a többi hasonintéz- ménynél? Hol vannak a megalakulásánál elhangzott bőm basztok ? A létjog indokai? A progressiv fiatalság egyedüli fölkarolása? Itt legföljebb klikkről lehet szó. S ilyenek voltak s vannak egyebütt is. Pár ember egzistenciális • megélhetése még sem jelenthet művészeti közügyet! A Művészházban eddig főleg erről volt szó — s igen kevés a művészetről s ez erősen érzik is a kiállítás nívóján. Közepes műcsarnoki megjelenés — föleresztve némi ultratörekvésekkel. Egyben azt is lehet konstatálni, hogy ami újnak látszik, nem mindig jó. A megalkuvó progressivitás rosszabb a mara- diságnál. A kiállítás anyaga igen vegyesen van összeállítva. S talán nagyon is érvényre jutott benne a „kecske és a káposzta“ régi, de üzleti szempontból mindig bevált elmélete. Mert pl. bármily nagyra is becsülöm Mednyászky művészetét, miért kell hogy azt nekem — neked, a ma megszületett modern, sőt ultragicscsek szószába találják fel ? S a jó atyáskodási rendszer s a finoman alkalmazkodó ifíju titánok, a taktikázó műanarchisták kölcsönösségéből undorítóbb dolgok születnek, mint a teljes elnyomatásból! A kiállítást erősen karakterizálja a kis forradalmárok nagy megtérése (a föltétlenül mindig hü elvek alapján!) s nagy beérkezéstől elpetyhüdt mesterek másod, sőt harmad tavasz-virágzása — kis elrugaszkodása (természetesen kellőleg adminisztrált alapon !) Technikai szempontból pedig agyon van rendezve, túl van zsúfolva. * * * Mennyivel inkább harmonikus, erőteljes 0. Laske és Franc Barwig gyűjteményes kiállítása, amit a „Könyves Kálmán“ agilitásának köszönhetünk. Laske tulajdonképen építész volt, irja Székely Andor a Művészeti Krónikában és monúmentálitást szerető egyénisége csak évek fáradságos munkája árán vedlett át pittoreszk hatásokat összefoglaló grafikussá és végül egy stambuli útja után a kelet ragyogó szinpompájától megtisztult festővé! Dolgai emlékeztetnek Brenghel mozgalmas, életerősen vibráló figuráira; azonban dacára a legelaprózottabb részletmegoldásoknak, az egész kép összhatásában nála a monumentális megjelenésből mit sem vészit. Talán kissé elbeszélőnek lehetne jelezni, azonban ez nem megy ez esetben a festőiesség rovására. „Golgota“ cimü vásznán beállítja a „nagy eseményt“ egy mulató, tobzódó vásári mozgalom csúcspontjára. Jeruzsálem akkori képét adja, amint a napi mozgalomba a golgotái esemény szorosan bekapcsolódik. Dolgain keresztül sugárzik az őszinte, megalkuvást nem ismerő, absolut művészi törekvés. Barwing, a szobrász szintén a Hagenbund tagja, messze felülemelkedik a mi megrendelésekre működő szobrásztanunkon. Teljesen leszürődött stílusban adja elő mondani valóját, kitünően ismerve az anyag karakterét. Szóval fából fát farag s nem vaskarikát, amint ezt minden vonalon észlelni lehet. * * * Teteje mindennek kétségtelenül a „Futurista és expressiónista“ kiállítás. Ez a kiállítás még üzleti szempontból is jó fogás volt a Szalonnak, mert röhögő ember akad bőven Budapesten is. És a röhögés ragályszerü, hasznos is, elősegíti a vérkeringést s ezért szívesen fizet a „jó nagy közönség !“ De vájjon hányán sejtik a röhögök közül, hogy az 1 kor. entré-vel a saját szegénységi bizonyítványukat bélyegezték fel ? Elképzelhetlenül nagy a bornirtsága a tömegembernek. S a kiváltságos „hozzáértők“ jó százalékát pedig azok képezik, kik vagy a sokszor hihetetlenül tájékozatlan „műkritika,“ vagy ami még rosszabb, a nagyképü, elavult piktortekintélyek leadott véleményén keresztül nézik az uj mozgalmakat. S ez lenne a közvélemény! Igen találóan jegyzi meg a kiállítási katalógus előszava, hogy az úgynevezett „nagy közönség“ áliász „közvélemény“ csak fogalom. Nincs sehol s nincs senkinek szüksége rá. S hogy mégis készül, gyártódik, ez semmi egyébb, mint reklámmunkája egy valakinek, esetleg egy hülyének, hogy nevét az utca szájába adja. Itt az eredete sok „nagy tekintélynek“! Beszélni szokás csupán a nagy közönségről, arról, aki gondosan távol tartja magát mindenünnen, ahol kultúrát mérnek. Ez a kiállítás a legkomolyabb és legtöbbet Ígérő az idei szezonban. Oly perspektívákat tár föl, amik komoly művészi feladatokra serkenti': okvetlen azt a pár fiatal embert, kik akarnak mé j valamit egyebet is a jóllakottságnál ez országba i. De megjósolhatom azt is: e kiállítás úté 1 gomba módra fognak szaporodni a reklám-futuristák is. Makótól — Jeruzsálemig! A futuristák mozgalmát már e lap hasábjai i ismertettük, újólag legnagyobb szimpátiával ke 1 köszönteni e bátor forradalmat, mely fölrázza a teljesen tespedésnek indult művészeti életünket. A tiszta abszolút egyéniség kultusza, menten minden tradicionális sallangtól, igazán egyedüli ideálja lehet a XX-ik század emberének. A múltak hagyományain rágódó középszerűségek igy is mészetet. Ó, mily szép patyolat téli ruhájában ! A természet egy végten apróra föloszlott Istenség, íme előttünk a hatalmas Rozsály : hófehér sima homlokán cicázik a napsugár; alább a szálerdőben még sötét rémek remegnek, az éjszakának elkésett, megkövesedett alakjai. Szemben, a hegyormon, a kohókémény karcsú tornya, mint egy török minarett nyújtózik az ég felé: nagyokat sóhajt, s minden sóhajtásra ontja a füstöt magából. De már haladunk is fölfelé a hegyen. Némán, szótlanul, mert a vadnak éles hallása van. Lüktet a mély csöndesség, csak az erdő szivének dobbanását lehet hallani. Micsoda szin- pompa az erdőben ! A földre gyémántot havazott a tél; a szürke, kopaszfák északos oldalain sötétzöld bársonyos moha s az effail haragos zöld lombja. Az ágakon keresztül az öröktüzforrás, — a nap — fénycsikja szivárvány színeket fest s körülcsókolja szemünketÓ áldott Nap ! Te a földnek ősanyja ! Ki arannyal átszőtt ruhádban jársz fölöttünk s oda hinted sugaraidat a sötét életbarázdákba! Csönd .... Megállunk . . . Egy éles füttyjelre összerezzenünk, mint a kit félálomból ráznak föl. Jönnek a vadőrök, kik kora hajnal óta nyomoznak. Négy szarvas tehén ! Ez a jelentés. Urfiak- ról nincs szó ; azok tilalom alatt állanak. ügy magamban boszankodom a törvényre. Miért kímélik a férfit, s miért nem a nőt? Én máskép csináltam volna azt a vadásztörvényt. Föloszlunk az állás-vonalon 80—100 lépésnyire egymástól egy körbe. Ebben a körben van a halál ! A melyik szarvastehén ide betéved, annak halálos ítélete alá van írva! Szegények! Pedig most épen szivök alatt hordják a jövendő nemzedék csiráját. Elhelyezkedünk egy-egy bokor mögött vadász-székünkön, kettyen a fegyver závárja s magába veszi a halált osztó töltényt. Golyó mind a két csőben. Halálos csöndben ülünk; egy-egy felriadt Mátyás vagy fekete rigó suhan el mellettünk s megremegteti szivünket. Bele nézünk a hómezőbe. A gyémánt tűk csillognak a szivárvány minden színében. Legtöbb a violaszinü. A hegyoldalon egy kis egér szalad le s ijedten bújik el a bokrok sűrűjében. Egyszerre valami távoli zümmögés hali- szik. Mintha karban énekelnének s csak a versnek refrainjét hallanánk : „hahó, hahó !“ Megindult a hajtás. Ha élesen figyelünk, a koppanásokat is ki lehet venni, amint a baltával ütögetik a fatörzseket. Itt a döntő pillanat. A hajtás megkezdése után pár percre már meg kell jelennie az erdőit királyának. Fölállunk vadászszékünkről s „készen“ tartjuk a fegyvert. E pillanatban oda tűzi a nap minden sugarát a szemben levő oldalra. S a nagy fényözönben megjelenik hét szarvas- A távolság nem több, mint 30—40 lépés. Elől jön egy vezértehén, utána egy tizenkettős bika, nyomukban még két tehén és három bika ; az utolsó, a hetedik egy remek példány, egy óriás, nagyobb mindegyiknél. Egy pillanatra megállnak, szétnéznek, aztán lassú ügetéssel közelednek, Az első lövés eldördül, utána a második harmadik, tizedik, huszadik. Valóságos csataldzsai bolgár-török harc! Egy hosszú piros szallag fut végig a szűz tiszta havon : a vér. Aztán egy zuhanás s mozA BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Eihszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve # kitűnő italt szolgáltat. 0 A A Kapható mindenhol.
