Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-09 / 6. szám

1913. február 9.

NAGYBANYAI HÍRLAP

5.

kásnák „Erzsébet“ fébr. 1. Szilvási József bányamunkásnak „László. György“ jan. 2q. Kert Márton gépkezelőnek „Mária, Ilona“ febr. 1. Soltész Elemér lelkésznek „Eva“ febr. 1. Kovács Ambrus vasúti málházónak „István“ febr. 3. Fiiipán János bányamunkásnak „József“ nevű .gyermeke.

Elhallak: febr 1 Perl Mózes, izr, 63 éves végelgyengülésben, febr 3. Nucsik Dániel, gkat 19 hónapos, gyermek menhelvi gondozni hurutban, febr. 3. Nenhainber László, izr. 16 hónapos lakatos mester gyermeke tüdőlobban, febr. 5. Soltész Éva 4 napos lelkész gyermeke, veleszületett gyengeségben.

Házasságot kötöttek: Szűcs József szabómester szinérváralyaí és Román Mária nagybányai. Lakányi János gőzmalmi főgépész törökszentmiklósi .'és Török Rozália nagybányai, Szirti Ernő Lajos m. kir. posta és távírda tiszt és Szilágyi Erzsébet nagybányai. lakosok.

Kihirdetés alatt állanak: Máriás András kincstári pénztárőr és Csolopán Rozália nagybányai, jönás Ferencz bányamunkás nagybányai és Szi- , gyártó Mária alsófernezelyí lakosok.

Eg'yről-másról.

Rákóczi-estély volt Felsőbányán. A képviselő- testület valamelyik évben határozatilag kimondotta, hogy Rákóczi Ferencz, nagy fejedelmünk emlékét minden esztendőben megünnepeli; s azóta évről- évre meleg szeretettel sorakozik öreg és ifjú, kicsiny és nagy a kibontott Rákóczi zászló alá, melyet a város agilis polgármestere Farkas Jenő lobogtat, ki mellesleg mint történetiró és Rákóczi- emlék kutató is kiveszi részét a hazafias munkából. Az ünnepély lefolyásáról s az utána következeit táncvigalomról lapunk más helyén számol be a riporter, itt csak egyes megfigyeléseket és benyomásokat igyekszem megírni. Mindenek előtt feltűnt, hogy e hazafias (régen igy mondták: rebellis) ünnepélyen az egész város, résztvett. Az egész Felsőbánya. Nagy szó ez a mai viszpnyok közt, amikor társadalmi széttago- í

zódások vannak és a nyomasztó pénzügyi állapotok miatt sokan kénytelenek vissza húzódni. Föltűnt továbbá, hogy Felsőbányának sok-sok vi- j ruló szép asszonya és leánya van. Még az én bágyadó szentem is úgy röpködött, mint á szitakötő a csendes tó vize fölött. Meglepett a sok tehetséges műkedvelő : asszony, leány, pap és hivatalnok, kereskedő és iparos, tudnak szépségesen zongorázni, hegedülni, énekelni, szavalni. Nekik ugyan nem kell idegenből felkérni művészeket a közre- I működésre; kitelik minden fajta művész saját körükből. És végül i— sok más város vegyen példát belőle! — a legnagyságosabb urak és hölgyek vállvetve együtt működnek a legtekintetesebb urakkal és hölgyekkel, de még — horrendum dictu, — a majszter urammal is. íme, a hazafias eszme mint hozza össze a társadalom különböző rétegeit, anélkül, hogy homályt vetnének egymásra. A fehér asztal mellett is békésen megfért a' „méltósá- gos“ ur és asszony a „teins“ úrral és asszonysággal. Egyszóval : Felsőbánya demokratikus város a szó legnemesebb értelmében.

Gazdag benyomások rajzolódtak lelkem sima lapjára; de nem tehetek róla, ha kimondom, hogy különösen a hölgyvilág megfigyelése rajzolta lelkimbe a legszebb képeket. Gyönyörködtem a barckvirágos babaarcu szép aszzon'yba, kiről a férj egy pillanatra sem vette le szemét. Nem csodálom ! van mibe,gyönyörködnie. Hát a másik szépséges asszony, ki viszont folytonosan a férjén legeltette szemét. Azt se’ csodálom ! Ha két tekintet egyszer egybeolvad : azután mindig egymást keresi. Fiatal, karcsú leányokban gyönyörködtem, kik a tánc mámoritó izgalmai közepeit kipirult arccal keringőztek előttem s meg-meg villantanák piros nyelvecskéjüket. És a többi, kik között van egy asszony, kinek csodaszép válla van.

De nagyon elragadott a poézis! Azzal végzem, hogy: Csitt! csitt! csitt!

*

* *

Megyek az iTtcán s az ismerősök ezzel szólítanak meg:

— Hallotta ? —

— Mit? —

— A legnagyobb szenzációt. —

— Nem! —

— Az a cime: „Az állat az emberben.“ — A Zola regénye. —

— Még annál is külömb. —

— Nos és miért kérdi? —

— Szeretném tudni, megirja-e a lapban. —

— Nem. —

— Miért ? —

— Mert aki sárral dobálózik, maga is sáros lesz.

— Deltát az igazság? —

— Az igazság néha a legnagyobb igazságtalanság. —

— S a közerkölcsiség ?

— Mese. Mig ember van, addig erkölcstelenség is van ! Hallgassunk! A kilőtt nyilat s a kiejtett szót visszavonni többé nem lehet.

— Nem is szükséges!

— Nem irok semmit a Zola regényéről, mert durva zsákot nem lehet finom selyemmel megvarrni. —

A bányák keletkezése és művelése.

A múlt évtizedben városunkban is, környékén is az embereket az arany iránti vágy és a hirtelen való meggazdagodás iránti törekvés láza fogta el. Felbuzdulva egy pár bánya felvirágzásán úgy, egyesek, mint mások társaságba verődve minden szakértelem és szakértő nélkül saját anyagi károsodásuk mellett, uj és régi bányák műveléséhez fogtak; de sajnos vállalkozásukat siker nem koronázta. A vállalkozást siker nem is kisérhette, mert vállalkozók a kellő töke hiányában nem számoltak azzal, hogy a bányák akkor hagyattak fel, midőn művelésre érdemes terményt már nem szolgáltattak és hogy újabb megnyitásukhoz tetemes anyagi áldozatja és a telepek fészkes természete folytán kellő, szakértelemre és megfelelő gépberendezésre van szükség. Ezek alapján, hogy valaki bányászkodást eredménynyel folytathasson a véletlenre nem számítva, eltekintve a műszaki ismeretektől, — legalább a következő földtani és bányászati alapismeretekkel kell bírnia.

Ismernünk kell, hogy földünk alakját az őskorban a gyakori vulkanikus kitörésekből nyerte, melyek a földkéreg kis vastagságát áttörve, mint homogén termények a föld területére rakódva hegységeket alkottak, melyek a viz romboló és átalakító hatása által a jelenlegi alakjukat vették fel. A viz vegytani és phizikai tulajdonságánál fogva a vulkánikus termény anyagát megtámadva azok nagy részét a völgyekbe sodorta és lerakta s ezzel a jelenlegi sediment lerakódásokat idézte elő, melyek később az ártézi kutak, különféle földgáz és szénképződés alapját vetették meg. Tehát földünket vulkánikus és sediment anyagkőzetek képezik.

A vulkánikus erő működése azonban a nap és hold vonzó ereje folytán később sem szűnt meg, hanem újabb és újabb kitörések az előző vulkanikus kitörés anyagát elborították és a különböző korú terményeket azaz kőzeteket alkották.

Ezen vulkanikus kitörések kráterjei az újabb, korszakban nagyrészt megszűntek működni és

csak ott működnek, hol a föld kérge azt ma nem akadályozza.

A vulkanikus erők később a folytonos kitörések által megvastagodott föld kérgét már áttörni, vagy a régi hegység kráterét megnyitni nem tudták, a föld kérgének megrázkódtatása, vagy a föld megrenditése által süllyedéseket, hasadékokat és repedéseket idéztek elő, melyeknek kitörése a hegységekben rejlő érez vonulatokat és teléreket képezte.

A vulkánikus erő által létrejött repedések kitöltésénél, azaz a télérek képződésénél és a sediment kőzetek lerakodásánál a viz nem szűnt meg működni, hanem ismét a viz képezi azon alkotó elemet, mely a nyílásokat és repedéseket kitöltötte mert a telértöltelékek réteges szövete és különböző anyag összetétele azaz minősége folytán nem tételezhető fel, hogy azok felülről, vagy újabb kitörések folytán a föld mélyéből töltötték volna ki, mert akkor tölteményeiknek egyöntetűeknek kellene lenniük, már pedig látjuk, ha másodlagos képződményt is tételezünk fel, az a feltevésnek nem felel meg.

A légköri lecsapódásokból eredő viz, mint tudjuk, körülbelül 1 n-ad részben elszáll, elpárolog,

1 3-ad része a völgyekben lefolyást nyer, 1 i-ad része pedig a föld mélyébe szivárog.

A bányászkodásra csak a föld mélyébe le- szivárgó vizek bírnak érdekkel A vízről különböző tulajdonságai mellett tudjuk ugyan, hogy rendes körülmények között nagy tömegénél fogva romboló és alakitó hatással bir, de a szilárd kőzetet vegyileg nem támadja meg. Ám a főidbe szivárgó viz, vagy mint üde kristály viz, mint forrás a föld színére kerül, vagy a kőzet hajszálcső repedésein tovább átszivárogva hosszú útjában oly anyagokat vesz föl, melyek a magas nyomás és hőmérsek mellett a legnehezebben, oldékony anyagokat is feloldja és magával ragadja.

Ha ily magas nyomás, hőmérsék és különféle anyagokkal telitett viz, mint gőz és gáz alakban a vulkanikus erő által előidézett hegység- repedéseibe jön, az említett tényezőktől felszabadulván, a magával ragadott anyagot lerakja és a telereket képezi. Ezen alkotást a föld mélyébe feltárt telereink réteges szöveténél vagy a másodlagos képződmény fészkes eljövetelénél láthatjuk.

Ezen telér rétegezés úgy áll elő, hogy egy régebbi rakodás az újat elszórja és a lerakodásban szünetelés áll be. A lerakódás szünetelése nemcsak a telér képződés folytonosságát szakítja meg, hanem a telér nemességére is befolyással van és ehhez járul még, hogy a viz magán a feieren azaz a vulkánikus nyíláson is áthatolhat annak töltelékét megtámadva a másodlagos telér- képződést és a telér tömegének fészkes nemes előjövetelét idézi elő. Ezen telér képződési meg. szakítás és a viz másodlagos befolyása folytán a telér fészkes természete mellett a nemes fém nem részarányosságban van a telér tömegben elosztva hanem fészkekben és göbökben, mint azt leginkább a termés arany és egyéb nemes fém elő- jövetelénél látjuk.

A bányászkodásnál továbbá figyelemmel kell lenni a vulkánikus erők kitörésénél azok által előidézett hajszál és kisebb repedéseire és a másodlagos kitörések által előidézett földrepedésekre is, melyek a létező telerek álhatólását emelkedés és esuszamlását, illetve elvetését idézik elő és a létező telereknek a víz alkotó hatásának elvonása által a telér töltelék minőségének megváltoztatására is befolyással vannak.

Tehát látható, hogy hegységeink nyílásai és repedéseinek kitöltése sem felülről, sem a föld mélyéből eredő újabb kitörések által jött létre, hanem a földbe szivárgó vizet oldó, romboló és ai- ' kotó képessége által. — Ha ezen feltevés áll, mit a tapasztalat is igazol, nemes terményü teleret csak ott keressünk, hol a teiér nemes anyagot tar-