Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-09 / 49. szám

4. 1913. december 9. NAGYBANYAI HÍRLAP BÁNYÁSZAT. ss ___. _____ ... -------------■ ...----------------------___ J Em lékbeszéd néhai Gróf Teleki Géza, az országos magyar bányászati és kohászati egye­sület elnöke fölött. Tartotta: Dr. Kádár Antal. Szomorú kötelességet kell teljesítenem, ami­kor az országos magyar bányászati és kohászati egyesület nagybányai osztálya elnökének egyenes megbízása folytán, a mi boldog emlékű országos elnökünk: néhai római szt. birodalmi széki Gróf Teleki Géza v. b. t. t.-ról megemlékezem. Feladatom nem könnyű, mert hiszen azon szeretet, tisztelet és ragaszkodás, melylyel őt kö­rülvettük, érezteti velem gyöngeségemet, hogy mindazt szóval visszaadhassam, amit az 0 fenkölt egyéniségéről elmondani óhajtanék ; korlátoz ebben még az a körülmény is, hogy úgy családi, mint politikai, nemkülönben társadalmi téren, hagyomány szerűen teljes bizalmát volt szerencsém bírni, mert nem fordulhatott elő a családban, politikában, vagy a társadalomban olyan momentum, mit a boldog emlékű gróf velőm ne közölt volna. Hogy ez igy volt, csak egyet vagyok bátor fölemlíteni. A Teleki család híres marosvásárhelyi Teleki le­véltára Teleki Mihály levelezési részének feldolgo­zását és a történelmi társulattal együtt való kia­dását 12 kötetre határozta ; boldog emlékű elnö­künk az eddig megjelent kötetek mindegyikéből egy példányt ajándékozott nekem, az első kötetére pedig a következőket irta : Dr, Kádái Antal bará­tomnak — mint a Teleki nemzetség igaz barát­jának emlékül a csulád öregje 1905. Teleki Géza. E nagy történelmi fontossággal biró és 1656- tól kezdődő levelezések ki adása, mely az utókor­nak sok olyan dologról ad felvilágosítást, miről senkinek soha tudomása sem lett volna, — szintén j boldog emlékű elnökünknek köszönhető, mert Teleki Géza gróf, mint ő maga is történet tudós, — a család seniora és a történelmi társulat elnöke, fejtette ki eme levelezések történelmi értékét s igy sikerült immár ma a VII. kötet megjelenése. Ezen levelez sekből tudjuk meg azt, hogy a nagybányai veresvizi kincstári bányákból kifolyó veresvizi viz már a XVII század közepén is mint hathatós gyógyerejü viz használtatott, ugyanis Vér Judith — Teleki Mihályhoz intézett egyik levelében azt mondja: „és most megyek Nagybányára, mert reumám annyira gyötör, hogy ennek meggyógyi- tását csakis a híres veresvizi viz — mint máso­kat engem is meg fog gyógyítani. Ezeknek előre bocsátásával, igyekszem bár röviden, Gróf Teleki Gézáról megőrzött emlékeimet úgy elmondani, mint azt nemcsak legjobb tudo­másom, de érzelmeim is diktálják. Boldog emlékű Gróf Teleki Géza, a Teleki családnak seniorja nemcsak közöttünk állott általános nagy tisztelet­ben, hanem kiterjedt rokonsága /tőrében is, kik valósággal rajongó szeretettel vették körül, mond­hatni dédelgették családjuk választott fejét, mert tulajdonképen Teleki Samu a legidősebb; ezen körülmény is b’zonyitja, hogy a bár teljes aristok- rata főur érzelmei és cselekedeteiben mindig és minden irányban democraticus volt. Ezek után tekintettel, hogy igen sokan a Teleki családnak eredetéről tudomással nem bír­nak, szükségesnek tartom erről pár szóval emlí­tést tenni. A Teleki családnak eredete illetőleg közsze­replése a XIII. század elején már oklevelekkel van megerősítve és bizonyítva ; a XIV században pedig Antal akkor még Erdélyi néven, Zsigmond király mellett mint hősvitéz szerepel az 1396-iki nikápolyi csatába::, a mikor is Zsigmond király az általa többed magával készen tartott hajón ö is menekül a Dunán keresztül ; még inkább kitűnik Luin megvédelmezésében 1401 ben a Zsigmond király fogsága idején,a paíarénok és Kervoja boszniai vajda ellen vívott harcban. Hűségéért Zsigmond kiváltságokkal és adományokkal hal­mozta el, a melyeket 1415 ben cimeradománnyal tetézett; ezen időre esik 1409 körül az a tény is amikor Zsigmond király alatt László Boszniában alapította Gorázd;; községet; innen ered az, hogy sokan egy garázda Teleki ágról is tesznek emlí­tést, pedig a Telekiek garázdák egyáltalán soha nem voltak. A boszniai okkupáció idejében, a fi­atal Miklós gróf már hadnagy volt a mikor Go- razdát is elfoglalták és a fegyvereket elszedték : ott talált egy török formájú díszes kardot, melyen már a Teleki címer fenyő és kecskével rajta van. Antal volt tehát az, aki a Teleki családot mint ilyent alapította és Országos hírűvé tette. A Teleki családból később igen sokan mint főispánok szerepeltek : ezek közül leginkább kitű­nik Teleki Mihály szereplése mint Erdély fő kan­cellárja, ki is nemcsak mint nagynevű kancellár, de mint híres politikai éles látású bölcsész is ne­vezetes és ki törhetetlen akaraterején és kitartásán kívül kortársainak, főképen fejedelmének I. Apafii Mihálynak gyarlóságai révén emelkedett a hatalom magas polcára; minderről Teleki Mihálynak leve­lezései tanúskodnak, mely főként Erdély ezen kor­beli történetére vonatkozólag olyan kincset rejt magában, mely a m. kir. Országos és bécsi titkos levéltár kincseivel nemcsak vetekedik, hanem azo­kat fölül is múlja. A Teleki család 1687-ben, még pedig Teleki Mihálynak bölcs és a jövőbe kiható cselekedeteiért kapta Lipót császártól a grófságot, még pedig római szent birodalmi cimmel azért, mert Lipót császár akkor a római császári címet is használta. E Teleki családból ered a mi boldog emlékű országos elnökünk is, ki született Gróf Teleki Ede és Gróf Haller Matild házasságából 1843 szeptem­ber 28-án Désen; közép iskoláit Nagybányán, Nagyvaradon, és Marosvásárhelyt végezte; elvé­gezvén ;ogi tanulmányait, a hohenheimi gazdasági akedémiárament sott történt azon följegyzésre méltó eset, hogy a magyarságában, nyelv és nemzet szereteté- ben kiváló ember a mikor német kollégáival kedé.yes társaságban afölött vitatkozott, hogy a magyar vagy a német népdal tud-e több érzést és cselekményt kifejezésre juttatni, Géza gróf fogadást ajánlott, hogy tisztán népdalokból álsiitanak össze egy színdara­bot. A fogadást Teleki Géza nyerte meg. A hohenheimi gazdasági akadémia befejezte után haza jött és Kővár vidéknek tiszteleti főjegy- zőjeként kezdte meg a közigazgatási és politikai szerepléséi. Kövárvidéknek, mint külön törvényha­tóságnak föloszlatása után pedig Szatmár várme­gye közügyeiben vett részt. 1875-ben választották meg első ízben országgyűlési képviselővé a kis nyiresi kerületben; ezen időtől fogva hét cikluson át képviselte a jelenlegi nagysomkuti kerületet. A szabadelvű Deákpárt hive volt mindvégig. Néhai V. Horváth László volt országgyűlési háznagy ha­lála után, a képviselőház háznagyává választották meg, de csakhamar, midőn Tisza Kálmán a mi­niszterelnöki széket elfoglalta és a belügyi tárcá­tól megvált, ő lett 1889 junius 18-án a Tisza ka­binet belügyministere, és Tibád Antal államtitká­rával együtt, ő dolgozta ki a közigazgatási reform- javaslatot. Tisza Kálmánnal együtt ő is kilépett 1890 március 15-én a kabinetből s ekkor Ö fel­sége v. b. t. lanácsossá nevezte ki. Ezen időn túl, áldásdus társadalmi és tudo­mányos munkásságra szentelte minden idejét és az őt rajongó szeretettel körül övező családjá­nak élt. Hogy mily sokat dolgozott irodalmilag is azt majd az lesz hivatva fölsorolni és méltatni, aki életrajzát fog,- megírni, itt csak munkásságának bizonyságául sorolom föl azon tudományos és tár­sadalmi iniézményeket, melyekben mindenkoron vezető szerepet vitt és agilitásával hathatósan köz­reműködött. Tagja és elnöke volt a történelmi társuiatnak, a tud. Akadámia igazgatósági tagja, az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek el­nöke A szünidei gyermektelep. A gyógyult emebelegeket segítő egyesület. A Klotild szeretetház. A gyermekvédő liga. A rabsegélyző egyesület Az Országos kertész egyesület. A Szatmár vármegyei gazdasági egylet. Az Országos Casinó igazgatója és a híres Hunnia egyesület elnöke. Ezeknek a legtöbbjét haláláig nemcsak vi­selte, de vezette is. Mindezen sok és fontos elfoglaltsága mel­lett, voltak oly dolgok is, melyekkel nemcsak be­hatóan, de szakszerűen is foglalkozott, s érvényt szerzett mindazon dolgoknak melyek országunk­nak vallás és nemzetiségi külömbség nélkül ma már dúsan hozzák termését. Ezen főbb dolgok pedig voltak : I. A közegészség. II. A gyermekvédelem. III. A bányászat. Bár belügyministersége hosszú időre nem terjedt, de azért a közegészségnek különösen azt a részét, mely a kórházi ápolást és e szegény sor- suak ingyen gyógyszerrel való ellátását illeti hat­hatósan előmozdította; mint belügyminister meglá­togatta az ország — még akkor kevesebb számú állami és közkórházait; látogatásait mindig meg­lepetésszerűen eszközölte, s váratlan megjelenése által sok olyan rendetlenséget és visszaélést fede­zett föl, mely betegek kárára volt, ezeket meg- rendszabályozta s teremtett olyan kórházi admi- nistratiót, mely a még ma isáldásos hatással van a kórházi ápolásra szoruló szegény sorsuakra. A közegészség iránt nagy érdeklődéssel viseltetett és a 7 éven aluli gyermekek gyógyítását oly szi­gorúan vette, hogy igen sok szülő s gyeimek ne­velő kellő büntetésben részesült, ha a csecsemők gyógykezelésének elhanyagolása rábizonyult. Ezen utóbbiakon szerzett tapasztalatai érlelték meg a megboldogultban, a gyermekvédelem általa történt kezdeményezését és hathatósabb teijesztését: nem szűnt meg tettel, hanem irodalmilag és fölolvasá- soklcal is közreműködni. 1893-ban itta meg „Az elhagyott kisdedeket, lelenceket falusi telepen csa­ládban nevelni“ cimü tervezetét, mely nemcsak uj irányt ad az elhagyott kisdedek ügyének, hanem a kivitelre megjelöli a kormány feladatát és felso­rolja a társadalom részéről a már eddig elért si­kereket ; ezzel fölhívta a lelenc ügy barátait és minden nemes ember barátot az addig elhanyagolt ügy felkarolására, s mint a mai állapot is mutatja, e siker oly nagy, hogy a külföldi államok hazánk­ban történt eme célszerű és üdvös intézkedéseket magukévá téve, hasonló alapon szervezték az u- tobbi években az elhagyott és lelenc kisdedek megmentését, — fölnevelését. Ezen valóban nemzetünk érdekében a jövőre messze kiható üdvös működésének folytatásában fáradhatatlanul tovább működött és az 1896-ik milleniumi évben, a közegészség és orvosügyi kongressuson felolvasta, az általa megirt „A lelenc ügy rendezése“ cirr.ü munkáját ; a kongressus egyhangúan és nagy aplauzummal nemcsak elfo­gadta javaslatait, de azt 5 pontban egyesítve, el­határozta a kormányhoz való fölterjesztését is. Úgy ezekkel, mint a szünidei gyermektelepek létesítésével maradandó nevet szerzett magának, mert ezek hivatva vannak, a szegény sorsú beteg gyermekeket, a szünidőre oly helyekre telepíteni és fizikaliter oly körülmények közé hozni, a mi

Next

/
Thumbnails
Contents