Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-11 / 45. szám

1913. november 11. NAGYBANYAI HÍRLAP szág egét borították, sugározva, aranykévéket ont­va tört volna elő a nap. Azóta sok minden megváltozott. Változtak a?- idők, változtak az emberek — és a sajtó nagyszej rii hatalma olyanok kezébe is jutott, akik ezze_ visszaéltek. Szükségessé vált a sajtótörvény revi _ ziója. De az 1848 ieggrandiózusabb alkotásához! a XVlIl-ik törvénycikkhez csak óvatosan, ihlette] nyúlhat a mai kor embere. Ez éppen ezért az u sajtótörvény beterjesztésénél keresve kutatjuk : Váj­jon tiszteletben tartották-e azokat a szent hagyó mányokat’, amelyek régi sajtótörvényünk köré a sérthetetlenség bűvös falát emelték. És ezen a ponton fájó szívvel kell megálla­pítanunk, hogy az uj törvény leglényegesebb ren­delkezésében szembe kerül a szabadsajtó tradici­onális rendelkezéseivel. Ezúttal csak egy, de nagyon fontos és nagyon szembeötlő dologra utalunk Az uj sajtótörvény ugyanis az anyagi felelősség kérdését olyannyira súlyosítja, a hirlapkiadást oly tetemes és jelentős anyagi garanciáktól teszi füg­gővé, hogy a hirlapirást és a hirlapkiadást egye­nesen és kizárólag a plutokrácia, a nagytőke ke­zébe adja. Csak gazdag emberek adhatnak ki ezen­túl lapot. Jól tudjuk, hogy a rendelkezés intenzi- ója az, hogy a sajtóparaziták tenyésztése megaka- dályoztassék, de viszont nem szabad elfeledni, hogy a plutokrácia, a nagytőke, a nagyvállalkozók ke­zében a sajtó még sokkal súlyosabb veszedelmet jelent, mint az aranyban nem dúskáló, de függet­len és tisztességes sajtó. Az uj törvényjavaslatnak különösen két in­tézkedése támaszthat e tekintetben jogos aggodal­mat. Az egyik a politikai újságok eddig is jelen­tékeny kauciójának megduplázása, a másik pedig nem vagyoni kárért is „megfelelő“ pénzbeli elég­tétel követelhetése s megitélhetősége. A mi tőke­szegény országunkban ilyen anyagi terhek szinte lehetetlenné fogják tenni nagy vagyon hijján szű­kölködő embereknek a lapaiapitást és főleg azon a tradicionális elven fog rést ütni, hogy az újság­írás legyen az újságíróké. Mert ha ezt a szerepet a nem hivatott tőke veszi át és igája alá hajtja a toll munkásait, az olyan állapotokat teremthet ná­lunk, mint Amerikában, ahol az újságok nagy ré­sze a trösztök szolgálatába szegődött és egyálta­lában nem képviseli a polgárság, á kisiparos ál­talában a kisemberek érdekeit, Szó sincs róla, hathatós védelemben kell ré­szesíteni a magánbecsületet és jogos magánérde­ket, de elsősorban Hírói utón, nem pedig mél­tánytalan preventív anyagi intézkedésekkel útját vágni a tisztességes, de nem nagytőkés sajtó sza­bad fejlődésének. A tisztességes sajtó most sem követ el olyan bűnöket, amiket ezek a súlyos pénzbeli büntetések megelőzni akarnak ; a nagy­tőkés sajtót pedig pár ezer korona birság nem fogja visszariasztani ezután sem az efféle bűnöktől. A mi intelligens közönségünk jól tud disz- tingválni a hirlapiró, kiadó és az álhirlapiró és ál hírlapkiadók között. De egy kalap alá tenni ezt a két különböző elemet és a vagyontalan, de tisz­tességes sajtótól elvonni a lélekzetet, a gazdag, de e etleg nem tiszta irányzatú zsurnalisztika egyeduralmát pedig ezzel megállapítani, — ezt tartjuk az uj sajtóreform-javaslai légiikitóbb hibá­jának. 1848-ban egy nemzet riadó éljenzéssel a felhőkig csapó örömkiáltással fogadta a szabadsajtó törvényét, inig most nehéz, elfogult kebellel nézzük : mint vernek a sajtó kezére aranybilincseket. HÍREK. November 11. ■ Közgyűlési meghívó. A „Nagybányai Ke­reskedők és Keresk. Ifjak Köre“ a „Polgári Olva­sókör,, termében november 16-án délután 2‘A órökor rendkívüli közgyűlést tart, melyre az egylet alapitó, rendes és pártoló tagjai tisztelettel meg­hivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. A bérelt helyi­ség bútorzatának beszerzése. 2. Tagsági dijak felemelése. Kivonat az alapszabályokból: 10. ez. Szavazási joggal csak azon tag bir, ki dijakkal hátralékban nincs. Szavazat csak személyesen gya­korolható. Gondnoksági ülés. Az állami elemi iskolák és óvodák újonnan kinevezett, illetőleg megvá­lasztott gondnoksága és felügyelőbizottsága no­vember hó 3-án d. e. tél 12 órakor a városháza tanácstermében Stoll Béla elnöklete alatt alakuló ülést tartott. A gondnokságnak tagjai: Elnök: Stoll Béla ügyvéd: alelnök: dr. Makray Mihály polgár- mester ; jegyző: Rozsos István áll. elemi iskolai igazgató-tanitó ; gondnok: Székely Árpád áll. el, iskolai igazgató tanító; ellenőrök: dr. Stoll Tibor városi tiszti ügyész, Bernhardt Adolf kir. bírósági végrehajtó, Doroghy Ignácz nyug. el.iskola igaz­gató-tanitó. Tagok : Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bányaigazgató, Szabó Adolf nyug. erdő­átlapozza olvasmányait, hanem ki is jegyzi belőle azt, ami lelkét megragadja. íme a kivonatokból egy néhány: „Nincs a tengernek annyi hulláma, mint a mennyi fájdalmat a szerelem okoz.“ „A jó asszonyt elszokták felejteni, — a rosszat soha.“ „A szem a lélek legnagyobb árulója.“ „A boldog emberek unalmasak.“ „Alattomos sorvasztó vágyak marcangolják néha a nő keblét.“ „A szerelmes, forró leheletnek édes illata van.“ „A nő, mikor az első csókot kapja, egy pillanatra megremeg, mint amikor hirtelen szélroham felborzolja a tó vizét; de azután gyorsan megnyugszik, ajka körül mosoly támad és lehunyja szemét.“ Volt még ezeken kívül egy nehány merészebb gondolat is, de azokat már nem irom le! Meg­tartom magamnak. E mutatványok is eléggé bizo­nyítják, hogy okos leány irta ki azokat olvasmá­nyaiból. És nemcsak okos, de szenvedélyes is lehet; vagyis olyan, ki az első csókon már túl esett . . . Eh ! ez az egy kis kavics nem elég nekem ! Szedjünk még nehányat, hadd zörögjenek zse­bemben. Nem is kell sokáig várakoznom, már ta­lálok egy párat. Két urat, kik karonfogva sétálnak a legbizalmasabb beszélgetésben, de kikről tudva van, hogy ki nem állhatják egymást. Micsoda lélekemelő jelenet! Bensejükben forr a gyűlölet egymás ellen, — arcukon cicázik a mosoly: ugyszólva orgiát ül a baráti szeretet. De ez csak addig tart, mig elválnak. Bohém módon kezet ráznak, elfordulnak egymástól s abban a pillanatban oda ül szemükbe a sziszegő kigyó. Az egyik azt gondolja a másikról: „Ez sem tisztessé­ges utón jutott vagyonához! Mert munka és taka­rékosság révén nem lehet nagy vagyonra szert tenni!“ A másiknak pedig ajkáról leolvasom, hogy mit mormog magában: „Kinek három ellensége van, az szövetkezzék kettővel a harmadik ellen !“ Mélységes filozófia! . . . No még egyet, aztán elég lesz mára a ka­vicsszedésből. Súlyos lesz zsebemnek, kiszakítja s ismét elgurul az utcán. Itt a tudós, kinek folyton tanulnia kellene, mégis örökösön tanit; kit nem óhajtunk hallani s mégis örökké beszél. Minden tudása rendszer­telen. A rendszertelen tudás pedig hasonlít egy olyan könyvtárhoz, melynek elveszett a katalógu­sa. A félmüveit embert és a sületlen tésztát nehéz megemészteni. ... A kavicsot fölveszem és elhelyezem gyűjteményemben a következő felírással: „Kevesen tudják, mily sokat kell tudni, hogy megtudhassa az ember azt, hogy mily keveset tud!“ 3. igazgató, Szabó József kir. főerdőtanácsos, Szent- pétery Ferencz kir. járásbiró, dr. Rencz János áli. főgimnáziumi igazgató, dr. Weisz Ignácz ügyvéd, Égly Mihály városi főjegyző, Kupás Mihály ipar- : testületi elnök, Torday Imre városi tanácsos, Bá­lint Imre erdőtanácsos, dr. Kádár Antal bányafő­orvos, Szőke Béla róm. kath, helyettes plébános, Brebán Sándor gör. kath. plébános, Soltész Ele­mér ref. lelkész, Révész János ág. ev. lelkész, Fuchsz Benjámin izr. főrabbi, Bay Lajos orsz. kép- iselő, dr. Herczinger Ferencz városi tiszti-főorvos, dr. Vass Gyula ügyvéd, dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, Alexy Kornél áll. elemi iskolai igazgató tanító, Várady József gazdasági iskolai igazgató- tanitó, Bozán Péter áll iskolai igazgató-tanitó, Sza- ucsek Dániel áll. iskolai igazgató és Imre Károly áll. isk. tanító. Az óvodai felügyelőbizottságnak nőtagjai : özv. Bittsánszky Edéné, Neubauer Fe- rencné, Dr. Makray Mihályné, Bertalan Miklósné, Dr. Ajtai Nagy Gáborné, Stoll Gáborné, Szent- miklósy Józsefné, özv. Thurmann Olivérné és Kan- j dó Katalin óvónő. Kitüntetés. Ő felsége, a király Weisz Lajos iglói bányakapitánynak a VI fizetési osztály jelle­gét adományozta. Mozi. „Pompeji végnapjai“ Ez a csodás film került bemutatásra múlt csütörtökön a Lend- vay színházban. Pompa, fény, ragyogás, amit csak elképzelni lehet: azt mind ott láttuk ezen a filmen, melyhez hason’ó szépségben talán csak a „Quo vadis“ lehet. Mikor — nem régen a Quo vadist láttuk, azt hittük, hogy a teknika művészete ab­ban teljesen ki van merítve, hogy annál tökélete­sebbet, szebbet emberi elme elő nem állíthat. Csa­lódtunk ! A Pompéji jóval fölülmúlja azt, s annak bámulatos szépségeit ez többszörösen túlhaladja. Amit film csak nyújthat: szépséget, érdekességet, tökéletességet, azt mind föltaláljuk a Pompéji vég­napjaiban. A Vezúv tűzhányó kitörése pedig egye­nesen csodás, páratlan. Az István-szállót köszönet illeti, amiért Nagybányának ezt az élvezetet sze­rezte. De volt is közönség. Délután és este is szorongásig megtelt a nagy színházi terem s a közönség egy el nem múló szép emlékkel lett gazdagabb. A polgármerter figyelmébe. Panaszos le­velet kaptunk egy mozi látogatótól, ki állandóan a 14-ik sorban ül s ki megelégelte már azt, hogy az állóhelyen levők folytonosan a nyakába dőljenek. Azt kéri, hogy találjanak módott arra nézve, hogy a 14-ik sor mögött valami korlátot állítsanak föl. A panasz nem alaptalan. Az álló közönség kímé­letlenül támaszkodik az ülőkre, sőt megköveteli, hogy a szék háta az ő számára legyen fentartva. Hölgyek is gyakran panaszkodtak, hogy sokszor nem tudják a bűzt kiállani, mit egy néhány álló közvetlenül közelből reájuk lehel. Kérjük a polgár- mester szives intézkedését. Országos állatvásárok November 13-án Királydarócon, 14-én Erdőszádán, 17-én Mátészal­kán, és Nagybányán 18-án Szatmáron, 21-én Csengerben, 26-án Misztótfaluban, December 1-én Sárközön és Csengerben, dec. 1-én Nagyecseden. A harmad osztályú gyors vonati kocsi. A kereskedelemügyi miniszter körülbelül egy évvel ezelőtt elrendelte, hogy néhány fővonalon közleke­dő gyorsvonathoz harmadik osztályú személyszál­lító kocsikat állítsanak be. A kereskedelemügyi miniszter leiratában értesítette a főváros közönsé­gét, hogy az államvasutak eddig szerzett tapasz­talatai szerint a kocsikat nem használják oly mér­tékben, hogy megokolt volna a kocsik járatását a további gyorsvonatokra is kiterjeszteni. Ennélfog­va az államvasutak igazgatósága gazdasági szem­pontból nem rendszeresítheti a harmadik osztályú személyszállító kocsik járatását más gyorsvonatok­nál, min* a melyeknél ilyenek már közlekednek. Állitáskötelesek figyelmébe. Azok az ifjak, kik 1891. 1892. és 1893. évben születtek, tartoz­nak e hó végéig jelentkezni a tartózkodási hely

Next

/
Thumbnails
Contents