Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-28 / 43. szám

felhasználnak minden rendelkezésre álló eszközt, hogy a főváros közélelmezésén javítsanak.

A napról-napra tapasztalható élelmiszer drágulás jelenségével szemben az egyedüli védelem a fogyasztók szervezkedése. Ezt a szervezkedést ki fogják terjeszteni a vidéki városokra is !

Ez az, ami minket nagybányaiakat is érdekéi! Mert ne higyje a székesfőváros, hogy esak ott van drágaság! Ki tudjuk mutatni, hogy egyes cikkek nálunk sokkal drágábbak, mint a fővárosban. Az, ( aki a keddi és pénteki rendes hetivásárukat látogatja, — csak az tudhatja teljes bizonysággal, hogy minő hallatlan zsarolást visznek véghez a.falusi eladók, mondhatni minden élelmi cikkel. Hogy aztán a helybeli ismét eladók mennyivel drágítják meg az árukat, arról valóságos legendákat lehetne Írni. A szegény bányásznép, az elszegényedett iparos családok, a szegényen díjazott hivatalbeli alkalmazottak utolsó fillérjét is kizsarolják az élelmiszer uzsorások.

Lehetetlen állapot ez! Segíteni kell minden áron, ha azt nem akarjuk, hogy mindnyájan tönkre menjünk. Le kell törni mindazokat, kik lelkiismeretlen eszközökkel dolgoznak a közönség kizsákmányolásán. Az élelmiszerek folyton emelkedő drágulása még abban a tekintetben is fontos és figyelemre méltó, hogy a nép rossz táplálkozása a nemzet jövőjét is veszélyezteti. Van Nagybányának egy önfeláldozással, nagy jóakarattal működő „Nőegylete“, mely célul tűzte ki, hogy az éhezőknek kenyeret adjon, a zokogok szemeiről letörölje a könyet.

Ez a nemes célú Nőegylet vegye kezébe a j gazdasszonyok szervezését, vagyis a fogyasztók küzdelmének álljon élére s a közélelmezés kérdésében és irányításában vezessen !

Külföldön minden vidéki városban a háziasszonyok szövetségre léptek s a hatóság támogatása mellett nagy eredményeket értek el: az árakat leszorították a normális színvonalra! Hangsúlyozzuk, hogy a hatóság] támogatásával, mert csak igy lennének képesek az élelmiszer uzsorásokkal sikeresen megküzdeni.

Várjuk ! Nem teszik-e magukévá a főváros gazdasszonyainak határozatát ?

Hirdetéseket elfogad a

„Nagybányai Hirlap.“

HÍREK.

Október 27.

Az én Madonnám.

Akit a lelkem ezer fényéből,

Hajnali hárfák muzsikájából,

Csillagrezgésbő! álmodtam össze;

Akit hószinü tüzekkel várok,

Kiért ledőlnek régi bálványok.

Mondd! . . . Eljösz-e?

Mondd ? Mikor siró-bugó viharban,

Fekete ködben, fényes villámok Zenélve, zúgva jönnek az égből;

Nem álmodsz-e Te, fehér királyom,

Rózsák szivéről ajkadra szálló Sejtelmes, forró legény, mesékről ?

Amikor éjjel, remegve, félve,

Sápadt holdsugár lopódzik melléd S végigcsókolja oltáros ágyad ;

Égi virágok tömjén füstjéből Bíbor hajadba koszorút fonva,

Érzed-e ? . . . Akkor én vagyok Nálad !

Amikor forró, csókterhes álmok —

Virágot várva, reád vigyázva,

Lecsukott szemmel alszanak véled,

— Ablakod alatt megáll egy vándor,

Busán megszólal siró gitárja , . .

Hallod a nótát? ... Én jöttem érted!

Úgy jövök hozzád, mint egy zarándok,

Akit nregvérzett forró homokban Pogányok mérges, égető ijja,

De a sebekkel mit sem törődve,

Zsolozsmás ajkkal vonszolja testét Fénylő szemekkel, mindég előre —

... És egyszer mégis meglátja, hol az

Ur sírja !

Te ! Akiért Madonnát öltem,

Hogy uj Madonnám Te légy örökre — Mondd! . . . Vársz-e? . . . Eljösz-e?!

Martyr.

Személyi hírek. Dr. Hurácsek László miniszteri tanácsos és Ember Elek a héten városunkban időztek.

A budapesti kertészeti kiállításon Rényi József ilobai birtokos állami ezüst és bronzérmet nyert.

Uj ügyvédek. Dr. Bertalan István, Bertalan Miklós kir. főbányafnérnők fia és Dr. Papp Dezső, Papp Zsiginotr'd körjegyző fia Marosvásárhelyen ügyvédi vizsgát tettek.

November 8. A helybeli önkéntes tűzoltó testület jelentős napjára nagyban folynak az előkészületek. Az újból szervezkedő testület nagy agilitással törekszik maga iránt a társadalom széles rétegeiben teljes szimpátiát kelteni, a minek nyomán anyagi ereje megizmosodását is reméli, hogy igy meggyarapodva hivatását szélesebb körben munkálhassa. A kabarét iránt már is nagy az érdeklődés s a testület teljes erővel arra törekszik,* htígy a nemes vállalkozásához fűzött reményeket valóra váltsa. Az estély műsora a következő: 1.

Prolog. Irta és felolvassa Révai Károly; 2. Tűzoltó jelentés. Rendezi; Jakab Zoltán festőművész, előadják az önkéntes tűzoltók. Dalokat énekel: Jancsovits Joláuka, Jancsovits Margitka zongora- kísérete mellett: 4. Bálkirálynő. Vígjáték. Irta Bérezik Árpád. Előadják: Liptay Sándor: Fiileki

Bolizár; Papp Gizella: Natália neje; Vass Jolánka : Jozefia; Kupás Gyula': Szabó Elemér; Magyar Géza: Fodor Tasziló; Berényi Ernő: Temesi Józsi; Baucsek Károly: Gyarmathy Pista; ifjú Csiszér Miklós: Kereszthy Ábris; Jean pincér ifj. Kovács János. Rendezi Vajai Imre, 5. Tréger Lajos szavalata; 6. Monolog. Előadja Vass Jolán; 7. Dalokat énekel és monologot ad elő: Kaletcky Zoltán. 8. Váradi Izsó táncoskomikus vendégfellépte. Ezenkívül számos műsoron kívüli szám is van.

Emlékeztető. A november 6-iki mozi előadásra, a midőn a. „Pompeji utolsó napjai“ cimü világhírű film lesz bemutatva, — ismételten felhívjuk a közönség figyelmét. Három előadás lesz; délután 2-től 4-ig, 5—7-ig és este 8—-10-ig. Délutáni előadásra a tanulóifjúságot fogják meghiv- ni. Jegyek már most válthatók Glavitzky Károly üzletében.

Műkedvelői előadás. Szombaton az iparos ifjak műkedvelői előadása és táncmulatsága vonzott nagy közönséget a Lendvay színházba. Nemes célt tűztek maguk elé: az evang. egyháznak kívántak segélyére lenni, mely még mindig rászorul a jótékony lelkek támogatására, Abonyi Lajos régi jeles írónk „Betyár kendő11-jét hozták színre, mely kissé nagy vállalkozás volt, mert drámai jelenetek előadása rendesen túlhaladja a műkedvelők erejét. De — mondhatjuk, — derekasan megfeleltek föladatuknak, mit leginkább Benedek és Lak- ner tanítóknak lehet betudni, kik rövid idő alatt

— Gyere egyél belőlem, hiszen neked teremtett az Isten. Ez igaz. De a társadalmi törvények és viszonyok nem konveniálnak a cseresznyefák tudásaival, bölcselkedésével. A gyümölcs a tulajdonosé s hozzá csak az nyúlhat, akinek a gazda megengedi. Mint valami mókus, hamar fen voltam a fán s habzsoltam a finom, ropogós cseresznyét s tömtem a zsebeimet. Egyszer csak sípolnak ám. Fülelek, hát hailom ám, hogy a szőlőcsősz sípja szól. Meglapulok, nézek, hát látom j ám, hogy a csősz lövésre készen tartott fegyverrel az én cseresznyefámnak tart.

— Uccu, gondoltam magamban, itt csak i jutással menekülhetek ki; kezdtem ereszkedni lefelé. j Akkor látván, hogy a csősz egészen közel van, leakartam ugrani, de a nadrágom hátul egy régi levágott száraz ágban megakadt és fejjel, kézzel, , lábbal ott lógtam a cseresznyefán. A csősz, aki 1 különben ismert, röhögve nézett egy darabig, aztán puskájával lepiszkált. Négykéz-lábra estem, de ! rögtön talpon s úgy elfutottam, hogy nines az a í nyúl, melyik jobban szaladt volna már életében.

így értem az apám és bátyám elé.

— No mi baj? Miért futsz ilyen lélekszakadva ?

— Félek a farkasoktól.

— A farkasoktól ? Hiszen hire-hamva sincs a farkasnak.

Elpirultam a jó akaró hazugságom miatt és viszamentem velük. A pincze előszobájában apám egy darab kenyeret adott, megrakta a zsebeimet dióval.

— Eredj ki a diófa alá, egyél. Nekünk sok dolgunk lesz a hordók tisztogatásával.

Sokáig morzsoltam a diót, megettem, azután elaludtam.

A jó hűvös árnyékban végre elaludtam s vagy egy jó órát alhattam. Nagyot ásítva ébiedtem föl. Egy ideig még hallgattam a hordók kongását, döngetését, aztán fölébredt bennem a vágy játszó társaim után s minden szó nélkül hazamentem. Otthon az ajtók csak be voltak téve, de nem voltak bezárva. Ebben az időben nagyon szép erkölcsi élet volt a falunkban, semmiféle gaztettről nem lehetett hallani. Anyámék kin voltak a kenderföldön, a virágosat szedték ki a magos közül, hogy az jobban érjen.

Alig egy negyec/ óra múlva már négy-öt szomszédgyerek is volt nálam. Eleinte játszottunk, hancuroztunk, különösen az egymás átugrálásában : találtunk nagy kedvet s a vége az lett, hogy meg i éheztünk.

— De jó lenne valamit enni, mondja Balló

Pista.

— Úgy ám, de mit? Tűnődött Fejes Ádám.

— Együnk kenyeret, az talán van, okosko- dott Harcsa Mátyás.

— A kenyér magában véve száraz lesz, kellene mást is szerezni hozzá.

— De mit? Nem tudok más ennivalót.

— Tudod mit? A zsidó korcsmáros most öli le a birkákat holnapra a nép számára. Jó enne egy kis birka májat sütni.

— A biz’ jó lenne, de hol a pénz? Sok kell ?

— Nem ; tiz krajcár árából valamennyien jól lakunk.

Ilyen volt ez a gyerekcsapat. Az éhség mohó vágya ült szemeikben. Némelyiknek már a nyála is folyt a birkamájra.

Gondolkodtam, tűnődtem s töprengtem magamban, hogyan szerezzek én ezeknek pecsenyét. Azt tudtam, hogy az apró pénz a sifon tetején egy csészében állt. De lopjak? Mit mondanak a szüleim, ha észreveszik. Ok mindig jóra tanítottak. Aztán megvernek, a szomszédok is megtudj k és elveszik a becsületem.

A gyerekek észrevették mi fölött tűnődöm.

— Te ne aggódjál, tiz krajcár nem a világ, azért talán megse vernek. •

— Úgy van, úgy van, eiősitette a többi is

Én meg álltam tehetetlenül.

— No siess már. Hozz pénzt hamar, mert elmúlik az idő s vége lesz a libamájevésnek,

Ez hatott. Bementem a szobába, széket tettem a sifon elé, felálltam rá, kivettem a csészéből