Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-14 / 41. szám
1913. október 14. Mi a római sasoknak Unokái voltunk régen ! . . . Fényes múlt, mint nap az égen ! Századoknak hosszú sorján, Küzdöttünk a várak ormán ; Együtt éltünk, együtt haltunk, A világnak példát adtunk. Egy volt a mi szent eszményünk, Egy királyunk, egy törvényünk! Ma ebben a szép országban Fent hordozzuk fejünk bátran; S amiképen szivünk érez, Úgy esdekel istenéhez ; Mert mik gyűlöltek valának, — Vége lett a szláv imáknak! Hogy megvédjem szabadságom : Magyar leány lesz a párom : Együtt védjük kedvesemmel, Okossággal, szeretettel, Az égtől nyert jó tanácsot: A legtisztább szabadságot. Keserű az olyan élet S átka a haza földjének, Ha testvérek összevesznek S egymás ellenségi lesznek. Kik ádázul igy harcolnak, Útját járják a pokolnak Románságom : büszkeségem, De holtig tart a hűségem. Kezet nyújtok a jó társnak, Megvetésem adom másnak. Egyébképen olyan vagyok : Macskát zsákban nem árulok. Ha a nemzet minden fia, így érezne mindannyia És testvérré válna rendre : Magyarország naggyá lenne. Építs bármily apró kővel, Nagy palota lesz idővel! . . . Románból fordította: Révai Károly. Műkedvelői előadások. E hóban és november hó folyamán három műkedvelői előadásban is lesz részünk. Mint értesülünk, e hó 25-én az Iparos Ifjak Önképző Köre adja elő a „Betyár kendője11 cimü örökszép népszínművet. November 8-án a lakói együttes felségfolyamodványban kérték Teleki száműzetésének végleges megszüntetését. A kérésnek sikere lett és a gróf elkobzott javait is visz- szakapta. Hogy minő állapotban ? arról elég any- nyit mondani, hogy több esztendei áldozatteljes munkába került ismét olyan karba helyezni azokat, hogy jövedelmet hajtsanak. * Itthon Teleki gróf gazdálkodással foglalkozott, majd pedig — kivált Jókai, Sámi László, K. Papp Miklós szünetlen biztatására — 1873-ban megkezdte irói működését, országos sikert aratva me- moárszerü irataival és elbeszéléseivel. Nagybánya és Kohó volt állandó lakása, de gyakran és hosszabb időre ellátogatott Kolozsvárra, Budapestre, Debrecenbe. Kedvét lelte a mulatozásban, szerette a vidám társaságot és szikrázó ötletek, pompás tréfák egész sokaságának emléke fűződik az ő nevéhez. De emellett komolyan, lelkiismeretesen teljesítette a kötelességeit és egyike volt a legjobb, leggondosabb családapáknak. Valóságos imádattal rajongta körül édesanyját, a filigrán termetű, légies megjelenésű kis Teleki Jánosné grófnét, aki született Mikes grófnő volt. Mikor a világosi katasztrófa után Sándor grófot sikerült kiszőktetni az aradi várból, a grófné — aki igen vallásos asszony volt — fogadalmat tűzoltótestület tart kabarét és szinielőadást. A prolog megírására és annak felolvasására Révai Károlyt nyerte meg az elnökség. Ugyancsak november hó folyamán a Jótékony Nőegyesület is rendez egy hangversenyt, napja azonban még nincs megállapítva November hó folyamán mutatja be az István-szálló igazgatósága „Pompéji végnapjait“ és egy csodaszép Ásta Nielsen képet. Van tehát kilátás szórakozásra addig is, inig Dr. Márffy december 2-én bevonul. Csak pénz is legyen hozzá! Mert bizony az a legkevesebb ! Egyházi adomány, fíoromisza Tibor dr. szatmári megyés püspök az egyházmegyei papok nyugdíjalapja javára 25.000 koronát adományozott. Szomorú statisztika. Az erdélyi földbirtokpolitika kongresszus eredményeit Tokaji László „Eladó ország“ cim alatt adta ki. Ebből a munkából való az alábbi szomorú statisztika, amely szerint az utolsó tiz esztendő alatt mintegy kétszázezer katasztrális holdat veszített el a magyarság: legtöbbet Ssolnok-Dobokában, Szilágy-, Alsó-Fehér-, Nagy-Küküllő-, Kolozs-, Kis-Küküllő és Hunyadmegyében. A magyar birtokok túlnyomó részben a románok kezére kerültek, kisebb részben a szászokéra. Az alábbi számok azt mutatják (korona értékben), hogy a vármegyékben a románok földbirtokállománya mennyivel gyarapodott az utolsó tiz esztendő alatt: Maros-Torda "2,676.000, Háromszék 2,03.056, Szilágy 9,694,353, Szolnok- Doboka 8,426.951, Alsó fehér 6,496.000, Hunyad 5,564,942, Kolozs 5,315.8 i 3, Torda-Aranyos 4,898.486, Nagy-Küküllő 2,785.348, Kis-Küküllő 2,767.323, Besztercze-Naszód 860.000, Udvarhely 510.000, Fogaras 237.543, Szeben 140.000. Nemzeti szempontból különös fontosságú, hogy az ötven holdnál többel rendelkező magyar birtoko- | sok közül hány vált meg birtokától az utolsó tiz év alatt. E szomorú statisztika számadatai a következők : Maros-Torda.35, Háromszék 30, Szol- nok-Doboka 123, Szilágy 103, Kolozs 102, Alsó- Fehér 74, Hunyad 70, Kis-Küküllő 60, Torda- Aranyos 55, Nagy-Küküllő 37. Ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a magyarság birtok-értékének hány százalékát veszítette el az utolsó tiz év alatt, a következő számadatokat kapjuk: Nagy-Küküllő 26.6o/o, Alsó-Fehér 13.4<>/o, Kis-Küküllő 11.7%, Szolnok-Doboka 11.1%, Beszterce-Naszód 10.2%, Szilágy 7.7%. Nem szenved kétséget, hogy e magánosok utján szerzett adatok sok tekintetben megigazitásra szorulnak, nagyjában és egészben mégis megdönthetetlen igazság, hogy Erdélyben tett, hogy lemond addigi legkedveltebb ételéről : a kávéról, csakhogy Isten megengedje, hogy szeretett fiát viszontláthassa. Tizennyolc évig imádkozott naponta Sándor gróf szerencsés visszatéréséért. Kolozsvári palotájának termei tele voltak mindenütt fia mindenkora arcképeivel, sőt a kegyesrendiek templomának egyik oltárához is odatétette kis ezüst szobrát, hogy imáiban ott is maga előtt láthassa. Soha a kétségbeesésnek és vigasztalanságnak olyan megrázó képét néni láttam, amilyennel az akkor több, mint hatvanéves Teleki gróf döbbentette meg tisztelőit, mikor édesanyja — késő aggkorában — csöndesen elhunyt. Ehhez fogható fájdalom csak a nagy Wesselényié lehetett, aki édesanyja koporsóját a zsibói kastélyból egymaga vitte föl a dombon levő sírboltba és a nyitott kripta előtt, télviz idején, napokon át éhen-szom- jan siratta elvesztett szülőjét. Sándor gróf valósággal megroskadt a csapás súlya alatt és hosszú idő kellett ahhoz, hogy gyásza enyhüljön és régi jókedve visszatérjen. Aztán kezdett öregedni. Abban a korban kezdett öregedni, amikor más ember már aggastyánná vált. Ritkábban jött Kolozsvárra, irói tollához is ritkábban nyúlt. Évek múltán betegség támadta meg erős 3. gyors tempóban siklik ki a föld a magyarság lába alól, aminek oka az, hogy az elurasodás a maga valamennyi átkával hatalmába kerítette az erdélyi magyarságot. Mértéktelenül fokozódó igények visz- szaeső jövedelem mellett, munkátlan urhatnámság, léha erkölcsök s a tanulatlanság — ime — eladóvá tették az országot. Két kormányrendelet. A „BelügyiKözlöny“ 44-ik számában két igen fontos és kardinális jogosítványok szabályozását célzó rendelet jelent meg. Az egyik 7430—913. B. M. ein. szám alatt és a gyülekezési jog gyakorlásáról, a másik 7431—913. B. M. ein. szám alatt a választói jog szabad gyakorlásának biztosításáról szól s kibocsátásának alapját a választói jog büntetőjogi védelmét tartalmazó 1913: XXIII. s. c. szolgálja. A Ganz-cég subvenciója. A kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterre! egyefértőleg állami kedvezményt adott a Ganz-féle villamossági r.-t. nagybányai villamosáramfejlesztő telepének ipari és mezőgazdasági célokra áromot szolgáltató üzemága részére, és pedig visszamenőleg 1911. január 1-től számított tiz évre. Kirendelés. A m, kir. igazságügyi miniszter a szatmári kir. törvényszék területére vizsgálóbíróvá Leitner Emil kir. törvényszéki bírót rendelte ki. Vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön tartott rendes őszi közgyűlésében a nagybányai festőiskola részére 600 kor. segélyt szavazott meg, mely ösz- szeg az iskolavezetőség előteijesztése alapján fog egy festőnövendéknek kiadatni. — A városi takarékpénztár az iránti kérését, hogy a gyámpénzíári ! tőkék elhelyezésére kijelöltessék, — érthetetlenül elutasította. Pótadó a szomszédban. Szatmárnémeti sz. kir. város jövő évi költségelőirányzata szerint a mutatkozó hiány fedezetére 69o/o pótadó kivetése igényeltetik. Szilágyi Imre dr. hangversenye. Szatmár- Németiből írja tudósitónk, hogy ott a magyar klasszikus zene egyik kitűnősége: Szilágyi Imre dr., Tarnay Alajos, az országosan ösmert zongoraművész közreműködésével, nagyszabású hangversenyt rendez. A koncert ideje még végleg nincs meghatározva, valószínű, hogy a programmon a magyar zeneköltészet klassikus remekeit fogja Szilágyi Imre csodahegedüje és violája megszólaltatni. A hangverseny előtt Havas Miklós dr. konferanszot tart. Jegyeket Huszár Aladár szatmári könyvkereskedésében lehet előjegyezni. szervezetét, mely addig pusztithatatlannak látszott. Vajmi kevés öreg ember ad olyan súlyos munkát a halálnak, amig hatalmába ejti, mint amilyent az egykori hős ezredes adott. 1892. május 18-án halt meg Nagybányán, 71 éves korában, hónapokon át tartott szenvedés után. Halálos ágya körül ott voltak családja tagjai. Egyszer felriad a beteg és kérdezte: „El van rendezve minden ? ... . Akkor hát jó éjszakát!“ Egy-két perccel hat óra e- lőtt ismét megszólalt; „Álmos vagyok . . , aludni fogok .... jó éjszakát mindnyájuknak .... Én már alszom .... Ez volt utolsó szava. Honvédezredesei egyenruhájában ott alusza örök álmát a költői kastély parkjában, azon a helyen, ahol Petőfi életének legboldogabb napjait töltötte, elérve, amit ember érhet el .... Ott ásták meg sírját a „Petőfi-fa“ alatt melynek lombjai bizonyára még most is susogják az „Erdélyben“ viharzó intelmét, a „Szeptember végén“ édes- bus jóslatát, — szerelemnek, honfiaggodalomnak annyi örökszép dalát, melyek mind itt keltek életre. Ott porladozik Teleki Sándor, várva feltámadását — müveinek uj kiadásában.
