Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-07 / 40. szám

1913. októerb 7. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. A sivatag képzelete teremt: Várost emel tengerfenéken, Gyöngypaloták tündökölő sora, Amilyen volt Palmyra régen. Égbe szökő, ragyogó kupolák, Allaht dicsérő ünnepi csodák. S amig a légben tarka változatban Csalóka képek ezre száll tova: Számum oson vereslő szemfedélen Sakált neszei a beduin lova. Sfinksz Őrködik Lybia fekhelyén Mert álmodni jó, álmodni édes Lásd, én is csak álmodom. ... „ A magyar nemzet történel­mi múltjában eleven erővel, lelkesítő, de^fájó emlékezettel uralkodnak az 1848- 49-iki szabadságharc eseményei. Ez az idő, amely­ben a nemzet egyik legragyogóbb, legdicsőségesebb küzdelmét vívta, s ez az az idő, a melyben a legkeservesebb, legszivettépőbb fájdalmak érték. A nemzet kegyelete hódoló tisztelettel és áhitatos gyásszal veszi körül a vértanuk emlékét és szivé­ben őrzi az elmúlt, fájdalmasan dicső korszak e- seményeit. Ennek a korszaknak legfájdalmasabb mozzanata a tizenhárom aradi vértanú halála, kiknek emlékéhez a nemzetet a soha meg nem' szűnő tisztelet csatolja. Emlékezzünk reájok, a nagy hazafiakra, kik életüket áldozták a Hazáért s kiknek kihullott véréből fakadtak a szabadság ró­zsái. Legyen emlékük áldott időtlen időkig. Vármegyei közgyűlés. Nagykárolyban, a vármegyei székház gyüléstermében vármegyénk törvényhatósági bizottsága október hó 9-én déle­lőtt 10 órakor őszi rendes közgyűlést tart. A tárgy- sorozat főbb pontjai: Alispáni féléves jelentés. A törvényhatóság 1914. évi költségelőirányzata. A közigazgatási bizottság kiegészítése. A központi választmány újjáalakítása. Az állandó választmány újjáalakítása. Az igazoló választmány megalakítása Az állandó bíráló választmány megalakítása. Az 1914 évre kivetendő vármegyei pótadók. Áthelyezések, llosvay Aladár alispán Kó- ródi Katona János tb szolgabirót Csengerbe, Thur- man Zoltán közigazgatási gyakornokot Szinérvá- raljára helyezte át. bemázolt deszkákon s a vízben kacagó, apró gyer­mekek henteregtek. S hogy meglátták a jövevényt, ujjal muto­gattak reá s úgy visitozták: „Né! Az uj kisasz- szony ! De szép !“ Ö pedig leült a parton s várt csendesen. Azt hitte, hogy ha a gyermekek kijönnek a vízből, összebarátkozhat velük. De rosszul számított. A gyermekek már megszokták, hogy ott a tanitókisasszonyok úgy sem maradnak egy-két hét­nél tovább s hangos kacagással kiugráltak a se­kély vízből, felkapkodták a ruhácskákat s mint egy pajkos angyalsereg, meztelenül, lobogó hajjal, kőröl-kőre szökellve, szaladtak végig a patakme­derben s eltűntek a tanitókisasszony szeme elöl. A kutya kérdőleg nézett Magdára. Vinyogott, hivta magával. De a leány nem mozdult. A gyen­ge füttyentést sem hallotta, amely Bobbit a gyer­mekek után küldte. A kutya felfigyelt s lihegve a gyermekek után futott. Bobbi vigyázott a mérnök kis fiára. Magda nem látta, nem vette észre a közelben álló alakot. Lelkére reánehezedett a szomorúság s lassan, le­csukó fejjel, hangtalan fájó sírással elindult haza­felé. A főmérnöknek felcsillant a szeme. Egy pil­lanatra elkapta a gyönyörűség. Vágyó szemekkel meredt a lassan haladó kívánatos leányalak után. De ezt az érzést hamar elfojtotta egy másik, egy örökbosszus, vad, kaján ősindulat. A bosszú édes, Egyházi szónoklatok. Bangha Béla Jézus társasági atya a r. k. plébánia templomban ma kedden d. u. 3 órakor és 5 órakor, szerdán d. u. szintén 3 órakor és 5 órakor fog prédikálni. „Tartsd meg, Isten !“ Ami egykor, gyászos borús napokra emlékezve, — nfrázis, vagy túlsá­gos loyalitás“ volt, az ma igazán, a legőszintébb, a legáhitatosabb ima, amelynek őszinteségében és áhítatában senki sem kételkedik, hisz szívből sza­kadó imája nemcsak a magyar nemzetnek, hanem velünk együtt mindama népeknek is, amelyeknek egész állami élete és gyarapodása, boldog nyu­galma függ annak a pátriárkakoru Uralkodónak lététől, akinek békeszándékai előtt a legnagyobb harci készültségben, állig fegyverzett népek feje­delmei is fiúi hódolattal hajolnak meg. — A leg­nagyobb dicsőséggel és a béke fönntartásával ki­érdemelt, általános hálával övezetten uralkodó ki­rályunk névnapján városunk templomaiban ünnepi megemlékezések történtek a hívők és hivatalok képviselői jelenlétében, mig az iskolákban minde­nütt szünetelt a tanítás. Előléptetés A vallás és közoktatásügyi mi­niszter Demeterné Balázs Vilma polgári iskolai tanítónőt a IX ik fizetési osztályba léptette elő. Köszönetnyilvánítás. Megboldogult, feled­hetetlen férjem elhunyta és temetése alkalmából jóismerőseim részéről megnyilatkozott mély rész­vétért, melylyel nagy fájdalmamat enyhíteni töre­kedtek, ezúton mondok hálás köszönetét. Özv. Vi- rágh Lajosné. A „Darvin“ Éppen egy éve, hogy e kitűnő, igazán hézagpótló folyóirat Dr. Fülöp Zsigmond szerkesztésében és kiadásában megindult. A ter­mészettudományos kultúrára szomjazó olvasók nagy száma bizonyítja, hogy szükség van rá és hogy megfelel föladatának. A most megjelent október 1-ei szám a következő czikkeket tartal­mazza : Du-Bois Raimond : Az érzékelések kuta­tásának uj módszere. Vekeredi Béla; Laknak-e a Marson? F. A halak és a szárazság. Dr. Molnár Elek: A hipnózis és szerepe az orvostudomány­ban. Szondi györgy: A munkamegosztás fokoza­tai a sejtben. Dr, M. S.: Az élveboncolás az ó- kori orvostudományban stb. — A kéthetenként megjelenő illusztrált folyóirat előfizetési ára a Darwin-könyvtár ingyen mellékletül adott négy fájó gyönyörűség! Mit bánja ő, hogy nem ez volt, aki az életét tönkretette. Hisz ez is csak nő! Megcsalna mást! Bűnhődjék mindenik! S mielőtt elindult volna, hogy a fia után nézzen, gyilkos, kárörvendő arccal nézett hosszan a lány után. S mialatt terveket szőtt, nem tudta, hogy a saját lelkét morzsolja szét kegyetlenül, amikor nem en­gedi oda be a feledést s a megnyugvást. Másnak csak rövid kellemetlenségeket szerez a bosszú, de aki azt folyton életre hívja, a saját vérét adja oda neki. Kárhozattal, örök fájdalmu nyugtalan­sággal fizetteti meg a jelenlétét ez az érzés. Aki a bosszút a lelkében táplálja, az vakon botorkál éles kések között s ha másokat bánthat is, aki legjob­ban szenved, az ő csupán. Magdát egymás után érték a kellemetlensé­gek. Mind, mind a mérnök szerezte neki, de so­hasem mutatkozott. Félt attól, hogy egy könny, vagy egy mosoly eltérítheti az esküvel fogadott bosszú útjáról. Titokban, mint a rabló pók, látat­lanul intézte a támadásait s boldog volt, ha mi­nél kegyetlenebb megaláztatást mérhetett a szegény leányra. Magda szótlanul tűrt, de a lelke félve zo­kogta : „Mi lesz veled ? A rokonokhoz nem me­hetsz ! Éhen halsz, ha innen elbocsátnak!“ S már tiz nap múlva az is bekövetkezett. Ott találta az asztalán a fizetését és egy kurta felmondást. Fásultan, halálos dermedt szomorúságban in­dult el, hogy megkeresse a szekerest. füzetével együtt fél évre 5 korona. Mutatványszá­mot küld a kiadóhivatal: Budapest, VI. And- rássy-ut 60 A szüret. A városi tanács e hó 4-én tartott ülésében a szüret kezdetét október hó 20-ára tűz­te ki. Ez alkalommal meghatározta a korcsolyások diját is, következően: 1—300 literes hordónak a szekérről való levétele és a pincébe lebocsátása 60 fillér, 300 literen felül 400 literig 80 fillér, 400 literen felül 1000 literig 1 K. A korcsolyások el­len fölmerülhető panaszokban a bíráskodó és ren­delkező hatóság a városi rendörkapitányi hivatal. Virágh Lajosról. A „Szilágysomlyói Újság,“ melyet Hegedűs Sándor városi főjegyző, érdemes irótársunk szerkeszt, melegen emlékszik meg el­hunyt barátunkról. Lapja legutóbbi számában Hamvai Sándor apróságokat közöl Virág Lajos életéből, amikor még soinlyóí főjegyző volt. Íme két kedves história : A 90-es évek elején történt, hogy József királyi herceg, a magyar tűzoltóság büszkesége Sarmaságon át Zilahra utazott, hogy az ottani honvédzászlóalj felett szemlét tartson. Virág Lajos főparancsnok is vonatra pakolta a maga tűzoltó csapatját. Vagy hatvan ember volt ott a zászlóval, zenekarral, csupa díszben s ő maga csillogó ezüstös sisakjával, melyről fehér ló­szőr bokréta hajlott alá. Mikor a vicinális vonat bevonult a sarmasági állomásra, József királyi her­ceg és kísérete a perronra jött, ahol különböző küldöttségek vártak már reá, A királyi herceg lát­tára azonban lámpalázt kaptak a rendezők s csak nem akadt senki, aki az üdvözlésére siessen. Vi­rág Lajos egyszerre a helyzet ura lett. Harsányan oda kiáltott a daliás tűzoltó csapatnak : — Vigyázz! Tisztelegj! A kürt megharsant, a zászlót meghaj­tották, s a főparancsnok odaállőtt az érdeklődéssel felé tekintő királyi herceg elé és katonás hangon tette meg jelentését: — Királyi fenség ! Mély tisz­telettel üdvözlöm fenségedet a szilágysomlyói ön­kéntes tűzoltó egylet nevében, mint az országos tűzoltó-szövetségnek fenséges diszelnökét- 60 em­ber és a zenekar itten, otthon tizenöt maródi. Pa­rancsára készen állunk!“ József királyi herceg el­mosolyodott, barátságosan kezet fogott a főparancs­nokkal, megköszönte a szives fogadtatást és kí­séretével elvonult a diszszázad előtt. — Mikor a magyarok annak idején Kosuth Lajost Turinban A malom mellett önkénytelenül megállt. Ott volt Bobbi s a gyermeksereg. Ereje elhagyta s egy fa mellett lerogyott és sirt észvesztő nagy, nagy szomorúsággal. És tőle nem messze a fiára vigyázó apa állott s gyönyörködve ujjongott a le­ány nagy szomorúságán. A fákon egy levél sem rebbent, nyomasztó melegség feküdte meg a tájat s a dermedt csend­ben dübörögve, zúgva közeledett valami. Valahol fenn a hegyekben felhőszakadás volt s a hömpöly­gő víz egyszerre esett alá s mikor a leány fele­melte könnyes szemét s figyelve várta, hogy mi az, ami olyan zúgva erre közeledik, tébolyitó ijed­séggel látta, hogy a patak mély medre egyszerre megtelt s a rohanó viz, mint a lavina, hirtelen elön­tötte az araszos vizű gátat s kegyetlenül zugva-bög- ve elsodorta a gyermekcsoportot. Felugrott. Gondolkozás nélkül átrohant a ka­nyarodon, hogy megelőzze a vizet, beleugrott az életrabló, piszkos fergetegbe s két kis gyermeket megragadva, irtózatos erőfeszítéssel a partra ver­gődött s ott a két kicsit a fűre fektette s aztán a kiállt izgalmaktól ő is végigesett a gyepen. Később egy pillanatra magához tért. Harang­zúgás, sirás, dübörgés, suttogás zagyva öntudat­lansággal jutottak hozzá. Zugó habok, kattogó malomkerék, messzi­ről jött gyászos sirás, harangzúgás össsevegyültek s mellette suttogva mondta ki valaki: „Megmene­kült!“ Hál Istennek, felelt rá a másik hang. Felnyitotta a szemét. Előtte állt a kocsis,

Next

/
Thumbnails
Contents