Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-07 / 40. szám
Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. október 7. 40 szám. TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 koronái negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. ÄJTAI NAGY GÁBOR. Kőmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Httnyady János-u. 14. sz., hová a lapkőzlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Híd-utca (Bay-ház) ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------ ■ Cs elekednünk kell! Erdélyből folyton halljuk a vészkiáltást, hogy veszendőben a magyar földbirtok! Idegenek kezére kerül az ősi föld. Nincs ez másképen Nagybányán sem. Itt is részint könnyelműen elfecsérelik sokan az apáiktól öröklött földet élhetetlenség, dologtalanság, iszákosság miatt, részint az idők mostoha- sága, a rossz pénzügyi viszonyok és rossz termések miatt elveszítik. Ennek nem szabad továbbra igy történni ! Nagybánya magyar birtokosságának meg kell mutatnia, hogy megállja a helyét és meg akarja tartani, sőt vissza tudja hódítani az ősöktől örökölt magyarföldet. Ha nincs már magyar kisbirtokos elem Nagybányán, hozni kell messzibb vidékről, az Alföldről, a Dunántúl tulsürü lakosságú vidékéről, vagy olyan községekből, ahol a hitbizományok és papi birtokok miatt a szorgalmas nép még akkor se vehet szülőfaluja határában földet, ha van arravaló pénze. Azt az eszmét, hogy Nagybányára magyar földműveseket kell telepíteni, többször felvetették a nagybányai sajtóban. Néhai dr. Harácsek Imre ügyvéd s e sorok írója is irt róla. Székely munkásokat akartak betelepíteni. De a veszélyeztetett Erdélyből egy magyart se szabad kitelepíteni, inkább növelni kell ott a magyarság erejét betelepítéssel. Azért kár volt Nagybánya városának millió adóságokba vernie magát, hogy 2-3 évtized múlva idegen elem élvezze annak minden előnyét! A város magyarságának megerősítéséről is gondoskodni kell és ez iránt való érzéknek lennie kell a városi hatóságban és képviselőtestületben. Egy néhány átiratába kerülne a városnak, hogy megtudja, hol vannak szorgalmas és megfelelő kis tőkével rendelkező gyümölcsész és földműves magyar emberek, akiknek kifizetődik' a nagybányai földön való gazdálkodás, akik maguk is megfogják családjuk tagjaival együtt az ásó- és kapanyelét. Eladó föld mindig akad Nagybányán, mert az ősi kisbirtokos- iparos polgárság napról-napra megy össze és eladja az ősöktől öröklött birtokát. De közömbösen tűrni az eddigi romlást sem szabad ! Akikben még van egy csepp magyar vér, azok nem tűrhetik, hogy a magyarság lába alól, még olyan erős magyar városban is, mint Nagybánya, kicsússzék a talaj! Az eddigi állapot, a semmitevés, a magyar kisbirtokosok pusztulásának eltűrése, btin a magyar nemzet ellen, bűn saját utódaink ellen, akik majd nem lesznek otthon az idegen elemek és faj miatt. Szűnjék meg tehát a közömbösség és cselekedjetek! Kövessétek a halasi takarékpénztár példáját, mely évente tiszta nyeresége két százalékát jótékony célra fordítja. 1912-ben a tiszta nyeresége 2°/o-ából 40 hold legelőt vett meg és 5 holdas parcellákra osztva, 8 szegény vagyontalan, szorgalmas munkáscsaládnak adta ajándékba azzal a kikötéssel, hogy néhány év a- latt a földet szőlővel vagy gyümölcsfákkal kell beültetnie és ebben az esetben a parcellák tulajdonjogát nevükre telekkönyvezik. A „NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Heine sonettjeiből. Anyámhoz. I. Fejemet mindig jó magasan hordom, Merev és szívós keblem érzete; Ha a király reám tekintene, Előtte se’ remegnék semmi módon, Anyám ! Hallgasd meg őszinte szavam : A büszke érzés bármiként dagasszon, Előtted, te szép, drága, édes asszony, — Alázatosnak érezem magam. A te lelked ez, mely ölébe kap, Nagy lelked, mely sugárzik minden tetten S villámot szórva ég felé ragad. Kínoz az emlék, hogy sok rosszat tettem, Ami szivedre bánatot hozott, Mely úgy szeretett s értem áldozott. . II. Világgá mentem örült gőgöm mellett A nagy világot jártam kereken; Tudni akartam : van-e szerelem ? S hogy égő szivem talál-e szerelmet ? Kerestem minden utca szögleten, Minden ajtónál karomat kinyujtám, Koldultam, hátha lesz, aki majd nyújt tán ? De nem jutott, csak gyűlölet nekem! Csalódtam mindig; akármerre jártam, Igaz szerelmet sehol se’ találtam És visszatértem busán, betegen. S te elém jöttél édes, drága asszony! Kigyult szemedben — hogy híven virasszon, — A rég keresett, tiszta szerelem! fordította : Révai Károly. A bányarém. — Irta: Dr. Schulz Józsefné. — A szénfestette piszkos kerekek lötyögve rá- zódtak erre-arra. A kicsiszolt kenetlen kerékagy csikordulva panaszkodott a szegénységről. A lovak izzadva lépkedtek a mély cuppogó sárban s nehezen húzták a hegyi utón felfelé a lőcstelen, rozoga kis alkotmányt, melyen az uj tanitókisasszony szép barna feje ugyancsak forgott erre, arra, mintha azt vizsgálná, hogy merre volna jobb kiesni, mikor alatta az a csikorgó, zörgő, mállott szekér összeomlik. Mert hogy öszeomlik, azt bizonyosra vette. A sáros út egyet kanyarodott s nagy Ívben fordult az erdő felé. A kanyarodótól messze oldalt már apró, felszálló füstók s terjengő szénszag jelezték a bányatelepet, ahova az uj tanitókisasszonyt, Bán Magdát vitte a zörgő szekér. A kócos lábú lovak elfáradtak s még egy utolsó pihenőre megállották. A szótalan kocsis hátrafordult, végignézte az utasát s megmozdult. — Azt hittem, hogy sir. A leány elcsodálkozott. A B I K S Z Á D I Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve • kitűnő italt szolgáltat. # A A AA AA Kapható mindenhol.
