Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-16 / 37. szám

2.

NAGYBANYAI HÍRLAP

1913. szeptember 16.

gyobb a legleküzdhetetienebbnek látszó akadályokat. Tehát a társadalom megszabadítja magát korlátáitól, mikor a különféle ranguak házassága, szivbeli vonzódása úgyszólván napirenden van. A társadalmi osztályok közelednek egymáshoz, a mi biztosítékul szolgálhat arra nézve, hogy nem messze az az idő, amikor a születés egymaga nem lesz elegendő jogcím a tekintélyre.

A jövőt a munka embere fogja meghódítani, amikor a magas születés nem fog akadályozni senkit abban, hogy szorgalmasan dolgozzék; sőt ellenkezőleg, kötelességévé teszi, hogy közreműködjék embertársainak dolgos versengésében.

Ha majd nemcsak a politika himes mezején fognak találkozni az aristokráciá- ával és nemcsak szerelmes szivekkel fognak közeledni egymáshoz a különféle társadalmi rétegek, hanem a tudomány, a kereskedelem, ipar, szóval: az emberi munkálkodás minden terén vállvetett igyekezettel fogunk együtt működni, akkor remélhetjük, hogy társadalmi életünk meg fog edzeni s a nemzetet jóléthez, boldogsághoz vezérelni.

Közigazgatási szociálizmus.

A társadalmi élet irányítására nézve mindent lehetőleg változatlanul tartani törekvő merev kon- zervátivok és a gyökeres változásokat erőszakos eszközökkel egy csapásra keresztülvinni akaró forradalmárok között állanak azok, akik az emberi társaság fokozatos, békés haladásában, fejlődésében biznak és e fejlődés elősegítése, irányítása útján igyekeznek a társadalom helyzetén javítani E manapság napról-napra szaporodó gyakorlati evolucionisták tevékenységében ismét két egymással nem ellenkező, de egymástól mégis különböző i- rányt lehet felismerni. Az egyik rész bizonyos eszmék felállítása, megismertetése és megkedveltetése utján igyekszik a talajt előkészíteni oly reformok számára, melyek megvalósítása, emberi számítás szerint, csak egy távolabbi jövőben válhat lehetsé— Ugyan kinek járt el megint a szája? Ma holnapod leszünk, hogy az embernek, ha kicsit jó kedve támad, még tréfálkozni se szabad.

— Az már igaz, koma. Nem jó világot élünk. Az embernek nagyon kell vigyázni, nehogy pletykába keveredjék.

— Az egész hir onnan származik, hogy tegnap a korcsma udvarán iddogáltunk s jó kedvemben ezt találtam mondani, nem ér így özvegy állapotban az élet semmit, megnősülök.

— Nem is tenne vele rosszat, koma. Ahhoz a két szép gyerekhez gondos, jóravaló másodanya szükséges, mert női szív és kezek nélkül helyes nevelés alig képzelhető.

— Ezt én is sokszor meghánytam, vetettem, de mindig féltem ; mert özvegy embernek nősülni valóságos életkérdés. Mert ha jól sikerül, nincs baj, de ha nem sikerül, akkor egész élete fogytáig szapulja a világ.-• Ez is igaz. De hát mi lenne belőlünk, ha mindezt a világ szája-ize szerint tennénk. Higyje el koma, hogy sokszor a komoly özvegyek házassága sikerül legjobban.

— Szóval nem fiatal leányt ajánl nekem koma ?

— Az attól függ kit s milyen házból akar feleséget venni ?

'gessé. A másik rész ellenben, a mai köz- és magánélet eszközeivel, saját vagyonának, politikai befolyásának rábeszélő képességének és energiájának felhasználásával törekszik a legközelebb elérhető célokra. Ezek az úgynevezett municipal szocializmus, — vagyis a forradalmi szocializmussal szemben, helyesebben annak terjeszkedésével párhuzamosan — a közigazgatási szocializmusnak megalapozói. A közigazgatási szocializmus nyíltan bevallott célja, hogy községek és városok szűnjenek meg az állami élet többékevésbbé öntudatlan és automatikus, tehát tökéletlen közegei lenni, hanem ehelyett valódi, saját élettel biró szervezetekké fejlődjenek, melyek minden egyes tagjuknak a lehető legteljesebb mértékben nyújtják a boldogulás feltételeit,

A közigazgatási szocializmus legégetőbb kérdése mindenütt a telkek árának emelkedéséből és ennek folytán a lakások megdrágulásából származott lakásuzsora megszüntetése. Mindennemű gazdasági fellendülésnek — származott legyen ez győzelmes háborúból, közlekedési eszközök építéséből, a termelés emelkedéséből — legérezhetőbb következménye bizonyos földtelkek értékének gyakran több ezer százalékkal való felszökése volt. Ez gazdaggá tette az illető telkek eredeti tulajdonosait, vagy azokat az üzérkedőket, akik idejekorán reájöttek arra, hogy hol lesz legcélszerűbb, jövő eladás végett telkeket vásárolni Ellenben súlyos csapás volt a lakosság nagy többségére nézve, mely kereset végett a gazdasági fellendülés székhelyén a megdrágult telkeken felépült bérházakban, annyival több bért volt kénytelen szerény lakásáért fizetni, hogy ha munkakeresménye a gazdasági fellendülésben talán szintén emelkedett volna, a többletet azonnal el kellett lakására költenie. Emellett a lakások bérével együtt az üzlethelyiségeké és műhelyeké is emelkedett, — ennek következménye megint a kis ember mindennapi fogyasztási cikkeinek drágulása. A telkek drágulásának hatását különben megérezték a nagyiparosok és kereskedők is, részben a lakások drágulása folytán más cikkekben beálló fogyasztási hiány miatt is, — hasznuk tehát a nagy gazdasági fellendülésekből légióként csak azoknak volt, akik benne legkevesebb érdemet szereztek: bizonyos telkek szerencsés tulajdonosa'nak.

Az ellen, hogy a telektulajdonosok munka nélkül magukhoz ragadhassák a fejlődés folytán a nemzeti vagyonban és jövedelemben előálló többletet, hogy tovább menve még meg is sarcolhassák

— Nekem mindegy. Lehet hajadon, özvegy, szegény vagy gazdag, csak tiszta és a lelke szép legyen, szeresse az Istent, mert ennélkül nincsen igazi béke, megelégedés és boldogság.

— Gyönyörű szépen beszél komám, akár csak a papunk : Hol tanulta koma ?

— Nem kell azt tanulni, csak a vallást kell jól megérteni és a vallási kötelességeket híven és lelkiismeretesen teljesíteni. A többi magától jön, kiforr az emberből a jó gondolat, mint a mézga a fák ágaiból.

A korsó bor elfogyott, Dömötör hozta tele másodszor.

— Most a legjobb boromból hoztam, koma, ettől jön meg a kedve igazán a nősüléshez. Okos ember is volt ám, aki először mondta: borban az igazság . . . Kóstolja csak!

— Aunye, ez már bor, talán a Rózsika lakodalmára tartogatja ?

— Akkurátosan eltalálta komám, mert azt akarom, hogy azt a lakodalmon aki ott lesz, el ne felejtse.

Kocintottak, ittak, arcaik kipirultak s a szivek őszintén megszólaltak.

— Már régen akartam kigyelmednek valamit mondani.

— Ugyan mit ?

a nemzet termelő elemeit, — ez ellen küzdeni e- gyik sarkalatos alapelve a közigazgatási szocializmusnak. Hadat üzen a római jogi felfogásnak, mely a földterület fölött épp oly korlátlan uralmat ad az egyesnek, mint akármely fogyasztási jószág felett. A községi földtulajdon fenntartása és kiterjesztése, a házhelyek időre korlátolt bérbeadása volna tehát a jövő feladata, miáltal a községek és városok annak idején az esetleg beálló értékemelkedésnek élvezetébe lépnének. Ezenkívül a telkek megállapított értékemelkedése után minél súlyosabb adó kivetése és a teleküzérkedés megnehezítése végett az üres házhelyek forgalmi értékének megadózása.

Ennek a rendszabálynak az volna az eredménye, hogy az üzérkedők nem fogják soká benne hagyni tőkéjüket a súlyosan megakadóztatott, de jövedelmet nem hozó telkekben, hanem mihamarább eladják olyanoknak, akik házakat építenek reájuk és ezzel ellene működnek a lakások drágaságának.

Ezek a javaslatok azonban távolról sem merítik ki a közigazgatási szocializmus kritériumát. Ide tartoznak: az ískolaügy, ingyenes oktatás és tanszerek, községi munkaközveíités, családi kertek kijelölése, a közszükségletek kielégítésére szolgáló üzemek köztulajdonná tétele, községi fogyasztási adók eltörlése, a gyógyszertári engedélyeknek a községek részére való kiadása, a községi választási rendszer megjavítása stb.

Kétségtelen, hogy szükséges egy tervszerű, céltudatos reformtevékenység a községi élet kialakítására. A szociális haladás első sorban kívánatossá teszi, hogy a földtelek, a nemzeti lét ez a- lapja, egy jog uralma alá helyeztessék, használata munkahely és lakás céljaira, minden visszaélés megakadályozásával, előmozdittassék és az érték- többlet, melyet az egyes ember munkája nélkül elér, lehetőleg a nép egészének hasznára fordittassék Követelni kell tehát:

I. A dologi hitel átvitelét a közkézre.

II. A természeterők, valamint inonopolszerü iparok és üzemek a közjóval ellenkező üzleti kihasználásának megakadályozását.

III. A községi földtulajdon fenntartását és tervszerű kibővítését.

IV. Lakástörvény megalkotását, mely a kelet üzérkedő és túlságos kihasználását megakadályozná és kizárja az oly lakóhelyiségeket, melyek egészségi és erkölcsi szempontból nem felelnek meg a jogos kivánalmaknak.

— Hogy a Rozikát még tanítvány korából kedvelem. Ez az egy volna hozzám való, azok közül, akiket ismerek. Mit szól hozzá koma?

— Mit, hát azt, hogy egyeznek a gondolataink. Rozi körül ugyan ketten is settenkednek, de nekem nincsenek ínyemre, nemes, de tékozló s büszke famíliából valók. Hanem maga Ferke koma kipróbált ember. Okos, jóravaló, szorgalmas igazi ember. Nincsen párja. Mert hát ki látott még olyan kántort, aki a kis jövedelmét nem a torkán eregette le, hanem húsz év alatt negyven ezer forint értékű vagyont szerzett.

— Köszönöm a dícséretét, de még inkább a hozzám való jóakaratát. Most csak az a kérdés, hogyan tudhatnám ki Rózika szive hajlamát ?

Könnyen komám. Holnap hivatalos ügyben be kell mennem a városba . . . Kiküldőm Rozikát a munkásokhoz. Keresse föl. Aztán egy szóból, — egy nézésből hamar meglehet ismerni, merre hajlik a Rózika szive. Tehát bátorság! Maga koma mindig győzedelmes kántor volt életében, talán itt sem hagyja cserben szerencséje. Erre felkészülődtek és lassan, hallgatva érkeztek haza.

Másnap dél után Ferke ünnepiesen felkészült s elindult Dömötör tagja felé. Egész utón azon tépelődött, milyen sikere lesz, mai életbevágó kirándulásának, győzelem-e vagy vereség ? Ám a jó