Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-02 / 35. szám

2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. szeptember 2. hogy szükség esetén a legszerényebb összeget is megszerezhessék. Hazánkban kétféle hitelszervezet van. Az e- j gyik a nagybankoké, amelyeknek van pénzük és J nem adnak a kisembereknek, a inásik szei vezet a j kisbankoké, azok adnának, de nincs pénzük. Szomorú tehát, hogy az iparos és kereskedő nincs abban a helyzetben, hogy a hiteligényeit kielégíthesse; szomorú ez az állapot, melynek pe­dig egy kis jóakarattal a mértékadó tényezők ré- j széről, nem kellene jgy lennie. ljjesztö képét látjuk annak, hogy miként megy tönkre a kiskereskedőknek és kisiparosoknak jó- része, önhibáján kívül jutva abba a helyzetbe, hogy neveli a proletáriátusnak a tömegét. Az elmúlt napokban a Budapesti Közlönyben a budapesti ingóságokra kitűzött árveréseknek a száma akárhányszor felülmúlta a Százat is. Ha ez a helyzet tovább is ilyen marad, úgy ! rettenetes még csak gondolni is a kisember sorsára nálunk. A szövetkezetek és kisbankok sok bűnt kö­vettek el a múltban. Akárhány szövetkezet volt, amely egyes ficsuroknak könnyelmű költekezés céljára adott kölcsönt s akadt akárhány kisbank, amely nagyzási hóbortjában nagy tőkéket fektetett be iparvállalatok finanszálásába. A legtöbb szövetkezet és kisbank tőkéjének 4—10-szeresét fektette be üzletekbe, a végsőkig véve igénybe maga is a hitelt. Ez a könnyelmű hitelezési rendszer, ez a hazárd üzletviteli mód megbosszulta magát s a szövetkezetek és kisbankok kártyavára a legelső fuvallatra megingott s amire gazdasági életünk vi­harja kitört, a szövetkezetek és kisbankok sorra romba dőltek — egy-kettő kivételével. Amelyik fenmaradt, az se tud üzleteket csi­nálni, újabb hiteleket nyújtani, mert visszleszámo- lási hitelét elvesztette, a betéteket megvonták tőlük. Ennek a gazdasági katasztrófának pedig most a kisember látja a kárát legkinosabban. A szövetkezetek és kisbankok, ha nem is valami nagy mértékben, ha nem a legrendszere­sebben, ha nem is a legolcsóbban, de úgy ahogy, mégis csak ellátták a kisember hitelét és akárhány kisember, kisiparos, kereskedő van, aki annak a száz, vagy néhány ezer korona, nem ritkán uzso­rakamatra felvett kölcsönnek köszönheti a fel­a hegytetőn a napsugárral és az ő játékukból ke­rült egy kép, egy álom a földre . . . Körülötte a bútorok, a zongora, a virágok, | a levegő, minden olyan volt, mintha beszélni, é- rezni tudnának és egyszerre mind azt suttognák a csendben, hogy „Te vagy a legszebb királyleá­nyunk !“ Egészen közel repültem hozzá. Amerre moz­gott, mindenütt utána suhantam, csókoltam a ha­ját és azt hittem, hogy Najádok csókját szívom a lelkembe. A járása olyan volt, mintha apró táncoló szellő-leánykák libegnének végig hajnalban a ten­ger rózsaszínű arcán. Levél volt a kezében, még fel sem bontotta, várta hogy egyedül legyen. Körülnézett a szobá­ban, behúzta a függönyt és a többi kiváncsi su­gártestvéreimet sem bocsájtotta be a szobába. Én a szoba egyik sarkában elbújtam és onnan hal­lottam, amint halkan, suttogva olvasni kezdett. Még a suttogása is olyan volt, mint a szirének hangja. Én is megszédültem tőle. Haliga csak, ez volt a levélben „ An­nak irom, akinek a lelkében magamat találtam, — aki eddig halott voltam a sok hazugul élő között! Nem tudtam eddig gyönyörködni abban, amit az élettől kaptam. Az emberek ellenségeim voltak, a nótáimat nem énekeltem senkinek, a vágya­kozásom nem talált virágokat. Bolyongó vándor vergődését, a melyet egyik vagy másik szövetkezettől vagy kisb nktól kapott. A szövetkezetek és kisbankok elmúlásával megszűnt a kisember hitele is ; a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is. Az a kisember, akit nem szánnak meg jobb sorsban levő barátai, rokonai, — még egy fillér hitelhez sem tud most jutni. Hová fog ez vezetni ? Lehet-e ölbe tett kezekkel nézni azt, hogy mint pusztulnak el rajokban a gyengébb existen- ciák? Lejiet-e szánakozás nélkül nézni az illetékes tényezőknek azt a kegyetlen pusztulást, mely a legdolgosabb, a legtörekvőbb polgárok soraiban dúl ? A kormány évekkel előbb létesítette állami támogatással az Országos Központi Hitelszövetke­zetet, azóta létesítettek más földhitelszövetkezeteket is, létesítették legújabban az úgynevezett Altruista bankot is, amelyek hivatva vannak az agrárius földműves polgártársak hiteligényeit kielégíteni. Az államnak gondoskodnia kell egy közép­bank létesítéséről akisiparosok és kiskereskedők hitelének rendszeres és olcsó kielégítése érdekében. Az állam jegyezhetné egy ilyen bank részvényei­nek többségét, s betéttel, kölcsönnel és sok minden más eszközzel növelhetné egy ilyen intézet tőke­erejét és tekintélyét. A főváros törvényhatósága és annak polgár- mestere évek óta elkövetnek mindent, hogy a fő­város polgárságának ügyeit minden tekintetben előmozdítsák. Csináltak kenyérgyárat, árulnak élei- : mi szereket olcsó árakon, csináltak olcsó lakásokat stb. stb. — Nagyon jó, hogy a főváros törvény- hatósága és különösen a polgármester ennyi min­dent tettek a főváros polgárságának érdekében, de a vidéken nem történt semmi. Azok a kiskereskedők és kisiparosok, akik a mai gazdasági válságot szerencsésen átuszták, levonhatnak abból egy tanulságot: Igyekezzenek üzletüket lehetőleg csak abban a keretben vezetni, amely keretben az idegen tőke segítsége nélkül is lehetséges; a maguk erejéből igyekezzenek bol­dogulni és üzletüket fejleszteni, mások segítségé­ben ne igen bizakodjanak, legkevésbé pedig a bankok segítségében. voltam : feldíszítve rongyos ruhák mártyromságá- val, tövistelen virágok hideg simogatásával. Fekete paripán vágtattam az éjszakába pusz- táról-pusztára. — Haramiák üldöztek; odaadtam nekik cifra rongyaimat, megostoroztak érte. Ledorongolták a fekete paripámat. Futottam tovább az éjszakában — egyedül — vérző testtel. Csillagot láttam a messzeségben : vörös tűz­zel ragyogott, mint egy nap az égen, amely csak nékem világit. És ha elém kerültek a kisértetek, — ha égigérő hegyeken kellett keresztül hágnom, a vörös tüzü csillag csak hivott, biztatott . . . Most már tudtam, miért bántanak a haramiák, tudtam miért rohanok az éjszakában, tudtam mi­ért ijesztgetnek a kisértetek, tudtam miért nem fé­lek tőlük, — most már tudtam-tudom, kihez me­gyek. Tudtam, hogy a vörös tüzü csillag engem vár, — nékem világit! És egyszer, amikor már nagyon-nagyon so­káig vándoroltam, elérkeztem hozzá. Az utolsó fa­luban cifra ruhát öltöttem fel és eldobtam a sarumat, hogy ne törjön meg rajtam a vörös : csillag fénye. Amikor már csak egy kis aranyhalas tó vá­lasztott el tőle, láttam, hogy a vörös csillag nen. az égen lakik, hanem leányszemekből világit felém. Őt kerestem. Eldaloltam minden dalt, amit a hosszú utón tanultam. Neki adtam minden vi­rágot, amit a hegytetőkön sziklák faláról letéptem. HÍREK. Szeptember 1. Személyi hir. Kovács Pál pécsi kir. főerdőmérnök és családja rokoni látogatás végett a múlt héten két napig városunkban időzött. Eljegyzés Abaházy József kir. járásbiró je­gyet váltott Mórágy' István nyug. szőlészeti és borászati főfelügyelő leányával: Rózsikával. Esküvő. ’Dr, Gál Gyula gyakorló orvos, a ki városunkban telepszik meg, holnap lép házas­ságra Farkas Herminnel Nagysomkuton. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye őszi rendes közgyűlése szep­tember hó 12-én lesz Bikszádon A virág estély. A jótékony Nőegyletnek múlt kedden az István szálló éttermében rendezeti virágestéiye sokkal nagyobb közönség részvételét érdemelte volna, mint amennyi tényleg megjelent. A gyönyörűen diszitett terem pompás látványosság volt s nagy Ízlésre vallott. A látogatottság csekély volta miatt a tiszta jövedelem még 100 koronát sem tesz ki. Jegyeiket megváltották, illetve felülfi­zettek: Dr. Lovrich Gusztáv 10 kor. Dr. Lovrich István, Lakos ímréné, Dr Nagy Gábor és Ma­gyar Zsigmond 5—5 k. Bittsánszki Edéné és Tur- mann Olivérné 4—4 K. Stoll Gáborné 3 K. Do- sitó Tivadarné és Waigandt Anna 2—2 K. — Vi­rágeladásból 5 K. Apróságokból 9 K. 10 f és sze­rencsekerékből 10 K. folyt be s igy a tisztajöve­delem 89 K. 10 fillért tesz ki. Mozi. A múlt heti mozi előadások ismét nagy közönséget vonzottak a Lendvay-szinházba. A kitűnő Pathé-képek bemutatásáról fővárosi nya­ralóink úgy nyilatkoztak, hogy páratlanul magasabb nivón áll, mint a bármelyik budapesti mozi elő­adása. Az István-szálló bérlő részvénytársaság meg lehet elégedve e .kritikával. Térzene. A helybeli bányászzenekar vezető­ségének értesítése szerint mától kezdve egész szeptember hónapban a Széchenyi-ligeti térzene délután 5 órakor veszi kezdetét. Takáts Mihály — sufficiens. Takáts Mi­hály, a napokban elhunyt nagy énekes, középis­kolai tanulmányainak elvégzése után 1880—81 évben a nagyváradi papnövelde növendéke volt. Az iskolai esztendő végeztével innen küldte fel Bubics Zsigmond püspök a pesti Zeneakadé­miába, lelkére kötvén, hogy a muzsika tanulásában És Ő egyetlen-egyszer sem mondta, hogy nem volt hideg a tűz, amit az éjszakában láttam. Néha-néha rám nézett és a tekintetében ben­ne volt a leikéből egy kis rózsa színű tűz, de amikor észrevette, hogy én is látom, elfordította a fejét és talán még mosolygott is rajtam. Egyszer azután megkérdeztem Tőle, hogy akarja-e, hogy daloljak neki, akarja-e, hogy elhoz­zam neki a sok kincset, amit visszalopok a hara­miáktól, akarja-e, hogy örökkon-örökké Róla me­séljek az egész világnak !! Hallgatott egy percig azután rám nézett. . . Ezt mondta : „ ...........Akarom ! . . . . Akarom ! . . . . Ör ülök, ha hallom a hangját, — de ne várja, hogy viszhangja legyen a hegyek felől!!! Nem szabad felelnem rája — nem szabad éreznem, nem sza­bad énekelnem — pedig úgy szeretnék erős lenni és akarni tudni! 1! Nem merem feláldozni a régi kertemet, amelyet ingyen kaptam, fáradtság nélkül és amelynek az illata már nem részegít — más illat után vágyó­dom ! !! Nem merek neki vágni egy uj világnak, a- melyet maga szegény, daloló vándorom nekem akar teremteni, mert nincs erőm elbúcsúzni egy időre a régi világból! 1 Értsen meg — akarom magát — de csak úgy, mint egy forró égövi vi­rágot a kerti pipacs mellett — csak úgy mint va­lami szenvedésre teremtett valakit — aki boldogan szenved értem !!

Next

/
Thumbnails
Contents