Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-19 / 33. szám
1913. augusztus 19. NAGYBANYAI HÍRLAP 3 Igazán itt a legfőbb ideje, hogy észre térjünk, hogy ne csak politikává! bajlódjunk, hanem, hogy végre föleszméljünk és törődni kezdjünk azokkal a bajokkal, amelyek halálos kórként emésztik az országot. A politikusoknak is gondolniok kell végre arra, amit uton-utfélen hangoztatnak : Az ország érdeke, hogy intézkedéseket tegyenek, üdvös törvényeket hozzanak, a melyek lehetővé tegyék a drágaság szabályozását, csökkentését. HÍREK. Augusztus 18. Vásáron. — Irta: Nagy Margit. — Vásárra megy Illia Pável, — Kalapja mellett szép virág, — És oda tart, hol pipi kendőt Vásári zsidó kikiált. Vásáron járt Illia Pável, Piros kendőt vett egy néhányt; Hogy lásson majd az űrnapon Piros kendőbe sok leányt. Vásárról jött Illia Pável Útban találta Helénát S odadta neki mind a kendőt S piros csókot is egy nehányt. Uj királyi kamarás. Őfelsége járdánházi és berencei Kováts Miklós nagybirtokosnak a kama- rási méltóságot díjmentesen adományozta. Múlt hét szerdáján volt hatvan negyedik évfordulója a világosi katasztrófának. A tűnő idők sorján, — amint mindig csak távolabbra jutunk az 1849-ik évi augusztus hó 13-ától — higgadtabb felfogás üt. tanyát elménkben és szivünket sem hozza lázasaim izgalomba a haza elvesztésén érzett fájdalom, mert az elvesztett hazát bölcs elődeink s a király jósága együttesen ismét életre keltették. De azért évről-évre áldozzunk a nagy napok emlékezetének pár pillanatot s tegyünk szent fogadást, hogy mindnyájan: kicsinyek nagyok, hazánk boldogságáért föláldozzuk ha kell, — életünket. A világosi nagy nemzeti katasztrófa örök tanulságul marad meg nemzetünknek, hogy csak az egyetértés teheti nagygyá a népeket s a nemzeteket. Augusztus 13. Hubay Zsigniond. Hiteles forrásból vett értesülés szerint Hubay föerdőtanácsos a teljes javulás utján van s Iniegsőge nem is volt oly veszélyes, mint a/, első hírek jelentették. Örülünk hogy nevezett erdöigazgató érdeklődő jóbarátjait és tisztelőit megnyugtathatjuk. A 83 éves király. Tegnap töltötte be a király életének 83-ik évét. Az országban mindenütt nagy ünnepségek és isteni tiszteletek voltak; különösen ahol katonai helyőrség is van, ott nagyobb szabású ünnepélyes felvonulásokat rendeztek. Városunkban az állami és városi hivatalnokok vettek részt a róm. kath. főtemplomban tartott hálaadó isteni tiszteleten s a bányamunkások zeneszó mellett, zászlók alatt vonultak föl. Autójárat a felsőbányái búcsúra. Nagyboldogasszony napján reggeli 5 órától késő estig autó közlekedés volt a felsőbányái búcsúra. A teherautó két kocsiját padsorokkal látta el a vállalat igazgatója s 7Ü fillér árért Felsőbányára és vissza szállította a bucsusokat. A mint értesültünk egész napon rendkívül sok utas volt, habár a kedvezőtlen idő sokakat visszatartott a bucsujárástól. úgy halljuk, hogy a lacfalusi búcsú alkalmával a teherautót ismét személyszállításra fogják berendezni. Az orrvérzés. Az orrvérzés hirtelen áll be sérülés, ütés kapcsán, megerőltetés, orrfuvás után, vagy egyéb megerőltető fáradozás alkalmával és leggyakrabban előtünk teljesen ismeretlen okból. Az orrvérzés mielőbb való csillapítása, megszüntetése bármilyen alkalmas, kezünk ügyében álló eszközzel és fogással, sem késlekedni, sem fejvesztetten kapkodni nem szabad. Az orrvérzés úgy jön létre, hogy az orrban lévő vércsövecskék lefutásuk közben valahol valamely ok, behatás következtében kisebb-nagyobb sérülést szenvednek, ezáltal a csövecskék falai a vérnek átjárhatokká válnak, azaz nyílások támadnak, melyeken a vér áttör és a merre utat talál, kibuggyan, a test föl- szinére jut, a levegővel érintkezésbe kerül. Tudjuk hogy az emberi vér, a mikor a levegővel érintkezésbe kerül, megalvad, azon a helyen, ahol föl- ' színre jutott, véralvadék, vérrög képződik, A természetnek eme jelensége ránk nézve áldásos megnyilatkozás, mert ha a vér meg nem alvadna, mikor a levegőre kerül, kicsiny, jelentékeny sérülések következtében is könnyen elpusztulnánk, mig a véralvadék, a vérrög azokat a kisebb-nagyobb nyílásokat, a melyekből a vér kiserkedt bedugaszolják, úgy hogy onnan másként vér újra ki nem jöhet, hacsak ezt a vérdugaszolót el nem távolitjuk. j gének az ellenőrzéssel megbízott tisztjei előtt megjelent két fakir s a vár egyik udvarán felszedték az óriás márványtábla-kövezet két kövét és 3 méter mélységű sírt ástak. A sir alja és oldalai deszkával borittattak, hogy a föld nyomása ne hasson az eltemetendő fakir testére s készen lévén a sir, a fakir a sir mellett egy lepedőre guggolt. Társa egy dobozból port vett elő s azt egy ital vizbe vegyítve, a gugguló fakirnak adta. Ez lehajtott fejjel, lassú hangon imát mormolt, majd az italért nyúlva, felhajtotta azt. Rövid percek múltán hányás vett erőt a fa- kiron s gyomrából még a gyomorsavat is kiadta. Ekkor hanyattfeküdt, karjait összekulcsolta mellén és társa mellé térdepelt, kezében egy tégellyel, mi lágy, barna viaszkkal volt tele. Gyors tempóban gyúrta tenyérnyi ragadós palacsintákká a barna viaszkot és a fekvő fakir orrát, száját, szemeit egymásután ragasztotta le, ! füleibe vattát dugott s végre a lepedőbe becsavarva tetőtől-talpig, jelentette a tiszteknek, hogy a sirba tehető. Két sipog (katona) eresztette le kötélen a , sirba a fakirt, majd maguk is leszállva a készen volt nehéz tető deszkákat elhelyezték a fakir teste fölött, nem magasabban 5—10 centiméternél s a | többi sipog gyorsan szórta a sirba a kiásott földet. Betömve és betaposva a földet, reáillesztették, illetve helyére visszatették a két darab két-két quadrátméteres nagy márványkövet, milyennel az egész udvar kövezve volt s mindent pontosan kiegyengetve, végre két kocsirakomány termőföldet halmoztak fel a síron és mellette s elegyengetve azt, finom fűmagot hintettek, ültettek a sirágyra. A tisztek kijelentették, hogy a sir éjjel és nappal rendes őrszemmel lesz őrizve, hogy még a füvetést se lehessen megsérteni és 190 nap múlva újra összejön a bizottság és hivatalosan felfogják bontani a sirt. Hat hó múltán, konstantálva előbb, hogy az őrzés soha félbe nem szakadt és a füágy teljesen sértetlen maradt — felszedték a földet, sirboritó követ, kiásták a teljesen beülepedett sirt, mig végre, a deszka fenekéhez jutottak. Mindenki várakozázteljesen leste a fedődeszkák felemelését — a legtöbbje hittel — s végre az alábocsátott kötélbe helyezték a testet és négy sipog felhúzta azt a napvilágra. Mikor a földre fektették a testet, előlépett az eltemetéskor segédkezett fakir, kigöngyölte a testet és ime ott feküdt a fakir miként hat hó előtt. A jelenvolt katonaorvosok megállapították, hogy a fakir teste merev és hideg és a szívverés semmiképen meg nem állapítható. Ekkor langyos vízzel vigyázva olvasztotta, mosta le a tapaszokat a testről a fakir s megmosva arcát a még mindig Épp azért soha se engedjük meg orrvérzésnél,- hogy valaki fejét előre lehajtsa, ezáltal a vérnek odafolyását megkönnyítse, orrát mosogassa, vizet szívjon föl, ezáltal képződő véralvadékot újra meg újra kimossa és tulajdonképpen igy az orrvérzést csak elősegítse vagy orrát fújja, ez mind helytelen eljárás; épp úgy nem ajánlatos a különböző úgynevezett vérzéscsilapitó anyagok használata melyeknek legtöbbje veszedelmes, mivel ott, a hol vérzés van, sebzésnek is kell lennie, a vérzéscsilla- pitóanyagok tehát könnyen fertőzésnek lehetnek okozói. A kiknél az orrvérzés gyakori, vagy fájdalommal jár, jól teszik, ha szakorvoshoz fordulnak tanácsért. Mielőtt bárkinek orrvérzését csillapítani, illetve megszüntetni akarják, azt kell szem előtt tartanunk, hogy az illetőnek feje nyugodt helyzetben és a test többi része is nyugalomban legyen. Tehát legcélszerűbb leültetni azt, a kinek az orra vérzik, úgy hogy a fejét hátul fötlámasztjuk a szék támlájára, vagy a szekrénynek, falnak, a hová a széket közvetlenül állítottuk ; majd a mikor igy kellő nyugalmát biztosítottuk, fölszólítjuk, hogy maradjon csöndben, ne is beszélgessen: minden szorító ruhadarabot megoldunk, hogy a vérkeringés útja és a légzés szabad legyen, ugyanekkor két ujjunkkal összeszoritjuk a két orrnyilást és befogva tartjuk, mig tiszta vattát nem kerítünk elő, a melyből szükség szerint csucsosan összesodort vattadugaszolót alkotunk, melyet a vérző orrnyi- lásba bedugunk, hogy a vatta teljesen betöltse az orrnyilást. Ez egyszerű eljárásra megszűnhet az orrvérzés, ha azonban kísérletünk sikertelen marad, akkor orvoshoz kell fordulni. Quo vadis a mozivásznán. Még csak ez kellett a Quo vadisnaK, Sienkievicz örökszép regényének ahhoz, hogy meghódítsa az egész mai kulfuráju vüágot. Csak ez, hogy amit olvasva magunk elé csak nehezen képzelhetünk, abban szemünkkel és egész lelkűnkkel gyönyörködhessünk. Hogy a teljes hatást, amit a regény és opera nem tudott elérni egészen, megszerezze a drámai és legkorszerűbb előadás. — A felvétel olasz. A darabot pedig a legilletékesebb színészek játszották le, az igazi Petroniusok, Viniciusok, Tigellinusok és Ursusok ivadékai. Így semmi sem veszett el a hatalmas és értékes műből. — A darab csütörtöki előadásain szinte beleéltük magunkat a messze szép és szent múltba. — Így már aztán kul- turmissziót teljesít a mozi! hullának tetsző alaknak, magnetikus delejező kézvonásokat alkalmazott a mellén és fején és a halott alvó fakir 6 perc múlva kinyitotta szemeit. Most társa jlangyos tejet öntött szájába, lassan lassan visszatért a mozgás, az élet az egész testbe és újabb 8 perc múltán az orvosok megállapították, hogy a szív működik szabályosan s a test j melege teljesen normális. „Látjátok, — rnondá a feltámadott fakir — hogy mi beállítjuk, felfüggesztjük az életszervek működését és ha ezt megtudjuk tenni 6 percre, 6 napra, 6 hóra, megtudjuk tenni 6 évre és 60 évre is. A test él, mert az életprincipium nem lett ki- i vonva belőle, de a szervek működése van felfüggesztve s a lélek, a szellemprincipium eltávozik a testből s csak egy vékony fluidáris szalaggal van a testhez kötve, mert ez a test tartozéka a léleknek s ez mind igy történik, mert akarom“. A lélek ez állapotban magasabb világok boldog látogatója. Eltávozott a két fakir, hátrahagyva a tudós és nem tudós publikumot, kik szerették volna mélyebb magyarázatát a dolognak, de tudva a fa- kir-mondást: te magad is megteheted, ha tiszta anyagi és szellemi cselekvésed,“ s egy pozitív tapasztalattal gazdagabban s egy általuk meg nem oldott relytélylyel szemben tehetetlenül bámultak egymásra a tudomány és sajtó képviselői. Tavaszy S.
