Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-05 / 31. szám
.6 NAGYBANYAI HÍRLAP a többi. Házi szükségleteit elégíti ki a havasi nép mindazonáltal érdekes az ma is, nem a rendes színezetű, valami különös, — havasi jellegű az! Múltjáról sem tud többet az öregebbje, mint annyit, hogy egykor itt keltek egybe az emberek. Ha pedig azt kérdezzük, miért hívják mégis „le- ányvásár“-nak? azt felelik, mert sok a fehérnép benne, ami tény és való, mert a környék férfinépe folyton utón van, apró, hegyi lovaikkal csebreiket, abroncsaikat hordják szét a szélrózsa minden irányába. Kevesen vannak otthon, hát kevesen is lehetnek a vásáron. A gainai leányvásár, mint emlitém júliusban van. Napja az ó-naptár szerinti Péter és Páltól, julius 12-étől tétetik függővé. Ha ez ünnep a hét első felében, legkésőbb szerdáia esik, úgy a vásárt a Péter és Pált követő legközelebbi vasárnap tartják. Ha Péter és Pál a hét második felében van, úgy az ünnepet követő vasárnaphoz egy hét a vásár napja. Az ut Brád, Körösbánya-Bulzesden át vezet. Kőrösbányát elhagyva Cebét érintjük. Történelmi nevezetességű hely. Itt az u. n. cebei nagy fa, vagy Hóra fája alatt tartá az 1784. évi véres pórlázadás vezetője, a hírhedt Niculae Urs, a zalatnai kincstári uradalom nagymarosi jobbágya gyűléseit — kit szabadsághősként ünnepeltek s nevét a hajnalhasadás órájával, a latin Hórával cserélték föl. — Ide van eltemetve az 1848—49-iki szabadságharc alatt ellenünk harcolt oláhság vezetője az egykori „havasok királya“, a később megőrült és mindenkitől elhagyatottan kimúlt Janku Ábrahám. A ut hova-tovább érdekesebb, a háttérben már a bihari havasok tűnnek fel, megpillantjuk a Gainát is s megkapóbb útrészetekben van alkalmunk gyönyörködni. Riskulicát elérve, eddigi parasztszekeriinktől megválunk, hogy azt az apró, hihetetlen biztonsággal kapaszkodó, kitartó, apró hegyilovakkal cseréljük föl, azaz csak lóval, mert mig a hozzánk csatlakozó brádi társaság nyeregbe pattan, addig mi csomagjainkat egy közős lóra pakolva, „per equos apostolorum“ indulunk az útnak, mely hova-tovább fáradságosabb, meredekebb, de a természet pompája bőven kárpótol. Hatalmas bükkerdők, mélységes szakadékok, tágas havasi legelők, virágszönyeggel borított kaszálók s elragadó kilátás köt le minduntalan. Hirtelen száll le az est a havasi tájra; öreg este kerekedik, mire Bulzesd szélső házait elérjük. Beköszöntünk: adjon Isten! Seara bűne báde ! adj szállást az éjjelre, mert fáradtak vagyunk. Szives vendéglátóra találunk. Vezetőink lerakják a sok cók-mókot, illatos szénát kerítenek elő s mig a csűrben számunkra ágyat vetnek, addig a ház népével ismerkedünk meg. Az öreg asszony fejés- sel foglalatoskodik, a fiatalabb nyári konyhájában a szabad tűzhely fölé akasztott üstben puliszkát főz, — jó is az a frissen fejt tejhez, mondogatja s közbe-közbe a gerendához erősített függő bölcsőben alvó gyermekét ringatja, rengeti. A tűzhely lobogó lángja, a távolból hangzó tulnica, — havasi kürt kedves hangja, tütülése, — egy-egy ku- tyavakkantás kellemes harmóniába olvad, szinte jói esik az est siri csendjében. Majd előkerülnek a tarisznyák, holmi liba- s pulykacombok, szárnyak s még az öntelt boros fiaskók is kikivánkoznak. Aztán nyugodni térünk. Már ha erről ugyan szó lehet, mert hiába való még egy patikára való zacherlin is ! Hajnalban nekiindulunk a Gaínának, a reggeli ködből kevélyen bontakozik ki kopár teteje. Jó magas! Aztán lassan tisztul a láthatár, élénkbe tárul az egész vidék, szétszórt, apró különálló házaival, csürjeível. Az első település nyomai, az ősi gazdálkodási rendszer ötlenek szemeinkbe s megértjük a Gainán való összejövetel szükségességét. Három órai tovább kapaszkodás után már kitűzött célunk felé közeledünk, a vásárra menők éjjeli füzeinek maradványával, izzó parázszsal, hatalmas szálfák füstölgő üszkeivel gyakran találkozunk, — az erdőkből előtűnő vásárosok sűrűn kerülnek utunkba s a völgybe tekintve mindenütt iparkodó embercsoportokat pillantunk meg. Itt-ott asszonyok, lányok húzódnak meg az erdőszélen, lerakják a magukkal hozott ünneplő ruhát, előkerül a batyuból a kockás, szürke riki-piros szoknya, széles pántlika, kaláris, igazgatják, rendezgetik, hogy minél csinosabbak legyenek, mert hát csak a gáinai leányvásárra mennek ám ! A hétköznapi ruha bekerül az átalvetőbe s azzal tovább ! A vásári zaj megüti a fülünket, a folytonosan hangzó havasi kürtölések erősebb és erősebbek, a borókás terület után egy kis kaptató s nemsokára előttünk a vásár. Érdekes valami! Érdekessé teszi a sok apró kipányvázott vagy szabadon eresztett, legelésző lovak sokasága, a sok asszonynépség, a vásári tömkelegből kiváló havasi kürtök, villák, gereblyék s a szakadatlan kürtölés a vásár teljes havasi jellegét adják meg. Hozzájárul ehhez a felséges kilátás ! A Fehérkőrös völgye, Brád, Kőrösbánya látképe, a kopasz Vulkán, a gyalui és bihari havasok és a Nagy-alföld körvonalai olvadnak egybe az éggel. Érdeklődésünk először a havasi kürtöt árulók iránt támad s azokat keressük föl. Jóképű lányok árulják a földre rakott árut. Igazítanak egyet a hátrakötött fejkendőn, egymás után veszik fel a portékát, fújják, hadd hallja a vevő, hogy jó az. Nem is olyan drága, 50—60 kr.-ért árulják. A kürt maga fa s nem kéreg, mint más havason. Körülbelől 2—2 és fél méter hosszú, két kivájt dongából rakják össze s kis faabronccsal szorítják meg. Legnagyobb mennyiségben Nyágra s a távolabbi Szkerisora községből kerül ide. Kellemes harsonaszerü hangja igen messze elhallik s a visszhang érdekesen veri vissza. Rendszerint a marhák s juhok őrzésénél használják s rendeltetésük az éjjeli nagyobb vadak elriasztása, s távoltartása. Állandóan nők, leányok járnak a kürttel, mert mint emlitém, a férfiak faedényekkel kereskednek s igy gyakran nincsenek honn. De mert fuvása kissé nehezebb, a fehérnéppel ellentétben könnyebben kapnak sérvést. A havasi kürt fuvása különben egyik vásári mulatozását képezi a nőknek. Összeállanak csoportokba, tréfálkoznak, próbálgatják, hogy ki mesteribb a fuvásban. No de nézzünk szét még a vásárban. Amott vannak a kasza, kaszanyél fenkőtok, fagereblye s villát árusitók. Szükség van e szerszámokra a havasi gazdálkodásban, mert hisz ezekkel kaszálják, forgatják s gyűjtik össze a selyemszénát, amire ugyancsak szükség van a hosszan tartó kemény télben. Amott a földön ülve faedényt, sajtárt, kár- tyust kínál a vidrai móc. Várja a vevőt, sokat kér, de enged belőle, mert nagy a konkurencia. Hátamögött földbe vert gereblyére, keresztbe fektetett villanyélre a szűcs rakja ki mejjesbundáit s ugyan meggondolja a menyecske, mennyit adjon érte ebben a pénzszük világban. Oldaltabb liauci és obersai fazekasok kinál- gatják mázatian csupraikat, tovább a gyolcsos tót is szemünkbe tűnik földre rakott vásznaival. A vásári tömegbe vegyülve ott látjuk a pecsenyesütő asszonyt is, háromlábú vaskandéra fölött zsírban sercegő sertés húst árul, mig a tőle nem messze levő fazekaiban levesnemüt főz ; a pásztorfiu áfonyát kínál s kosarakban apró zsemlyefélét árul a falusi pék. Bizony elkél minden, mert ugyancsak mege- hül a vásáros nép s körben letelepedve hozzálátnak a fogyasztani valóhoz. Nem sokat cécóznak kell is oda asztal, abrosz, villa! Minek ? Ha pedig a vásár jól ütött be s ha az ebéd is jólesett, hát ki tiltja meg az itókát ? Ott a sátor, készséggel kiszolgálják az áldomástűlőket jóféle rozsohssal, cseresznye és szilvapálinkával, de a bor sem marad el. A főidbe vert cölöpre helyezett deszkaszál ugyan nem valami fényes asztal, de azért elférnek körülötte. Ha pedig valakinek úgy tetszik, ott a cigány is, belevegyülhet a hórát, batutát s szirbát táncoló fiatalság közé. Egy-két kurjongatással több vagy kevesebb — nem sokat határoz. A nap már lemenőben van, a muzsika, tánc gyöngébb, oszlik a vásáros nép, ki-ki megvette a maga holmiját, kürtjét, bocskorát, vásznát, készül mindenki hazafelé. Felpakolják a Murgu lovat, lekötik a zsákokat a nyeregkápához, vállukra veszik az átalvetőt, fazekakat, — körülnéznek még- egyszer, hogy nem hagytak-e ott valamit s azzal indulnak lefelé. Sok ugyan a pityós, dülingező, de hát ki látott vásárt lészeg ember nélkül ? Isznak is egy kicsit, verekednek is egy kicsit, egypár kötekedőnek beütik a fejét, de hosszú az ut hazáig, újra kibékülnek s még nagyobb a kedvök. íme ilyen a gainai leányvásár ma. Szabó Imre. BÁNYÁSZATI HÍREK. Személyi hírek. Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos kerületi bányaigazgató Rézbányára utazott — Távolléte alatt Oblatek Béla föbányatanácsos helyettesíti. Martíny István főbányatanácsos 6 heti szabadságra távozott. Dr. Kádár Antal kerületi főorvos és 1 Berksz Leó pénzügyi főtanácsos a rézbányái nyugbéresek szemléjét f hó 5-én tartják meg. A sziciliai kénbányák égése, A sziciliai Casteltermini kerületben lévő kénbányák égnek. A bányahatóság a rendőrség hozzájárulásával a bánya összes nyílásait eltömette, hogy igy a tűz levegőhiány folytán elaludjék. Ez az intézkedés sok helyen kifogásra adott alkalmat, mert még mindig nem tudják, vájjon nincs-e még bent a bányában valaki a munkások közül. A Lo Bue bányában, ahol a tűz kiütött, állandóan 700 bányász dolgozik. Ezeknek egy része éppen akkor készült leszállani a bányába amikor az egyik oldaltárnából előtóduló fojtó füst elárulta a veszedelmet. Nyomban vad futásban igyekeztek vissza az egyetlen felvonógéphez, amelynél rettenetes dulakodás keletkezett. Mindenki az elsők között akart lenni a felszállásnál s az erősebbek irgalom nélkül visszarángatták a gyengébbeket. A fojtó füstben többen elájultak. Egy csoport bányász, akiket az égő tárna elzárt a feljárattól, egy régebbi, elhanyagolt tárnán a négy kilométer távolságra fekvő másik kénbányába futott és igy megmenekült a pusztulástól. Az áldozatok száma ötven. A rettenetes pánik közepette is néhány bányász bámulatraméltó hősiességet tanúsított. Ismét és ismét behatoltak az égő tárnába, ahonnan égő ruhákkal tértek vissza, karjukon ájult vagy halott társaikat hozva A borzasztó katasztrófa következtében elpusztult áldozatok hozzátartozói részére egész Olaszországban megindították a segélyakciót. Az aranytermés fokozása. A Brádon működő Rudai bányatársulat, mely a legnagyobb magyarországi aranybánya-társaság, azzal a tervvel foglalkozik, hogy üzemét cyanidlugzásra rendezi be, miáltal az évi termelést 300 kilogramm arany nyal fokozza. A társaság e célból nagyszbásu berendezést létesít. A kövárvidéki köszénbánya felszámolása. A Kövárvidéki Kőszénbánya r. t. néhány év előtt alakult, de rövid fenállása alatt nagy veszteségeket szenvedett és a csalódott részvényesek kimondották a felszámolását. A felszámolás most véget ért és a felszámolók jelentése szerint az e- gész 600.000 koronás részvénytőke elveszett, sőt még a hitelezők követelésének egy része sem volt kielégíthető. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda.
