Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-05 / 31. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP még az elvont mennyiségtan is sikerült kísérleteket tett a kinematografus oktatással. Münch titkos tanácsos, a dannstadti gimnázum igazgatója, egy előadásban részletesen ismertette azokat a módokat, a melyek segítségével a mozit számtani képletek és bizonyítások szemléltetésére föl lehet használni. Különösen alkalmas a mozi a hadseregben való oktatás céljára. Eddig olyan rajzokon tanították a taktikát, a melyeken az egyes hadmozdulatokat mozgó figurákkal érzékeltették. Most azonban mindent kinematografikus utón fognak megörökíteni, földolgozni és igy az ismeretek közlésében sokkal közelebb férkőzhetnek az egyszerű katona leikéhez. Egy-egy jó filmmel pontosan meg lehet ismertetni a katonákkal az ellenségnek, az idegen hadseregnek a fegyverzetét, ruháját, beosztását. Repülőgépről egyes taktikai mozdulatokról és a terepről kitűnő fölvételt lehet készíteni. Franciaország már föl is használja ezt a módszert és az egyes csapatok, csapattestek már mindennapos kinematográf-oktatásban részesülnek. Azt a fekete sereget, a melyet afrikai négerekből állítottak össze azért, hogy szükség esetén Európában is fölhasználják, mozgófényképpel tanítják meg az európai viszonyokra, földrajzra. A rendőrség is nagyon érdeklődik a kinematográfia iránt. Sok helyen az ujjlenyomat tanát, a betörések és nyomozások módját mozival ismertetik. Kézműipari oktatásban is nagy szerep jut már a mozinak. Nagy jelentősége van tudományos szempontból a mikrokinematográfiának, a mely alatt uj tudományágon apró állatoknak, bacillusoknak filmen való fölvételét értik. A mi kroki nematográfia ma már annyira tökéletes, hogy a párisi fénykép-élettani intézet ötezred miliméter nagyságú bacillusról tudott mozifölvételeket készíteni: ugyané fényképen az állatok 20.000-szeres nagyságban jelentek meg. Az ultramikroszkopikus mozgófénykép még ennek is tökéletesítése: segítségével még a vérsejtek mozgását is meg tudják örökíteni. Ág ybavizelés! meg“:ése! A kor és nemi adatok közlése ellenében felvilágosítást ingyen nyújt: Pfaller Georg Nürnberg « 174 (Bajoiorv/áe Sommásan. — Felelet a „Nagybánya“ cikklavinájára. — Kedves Uram! Ki a szerkesztésért felelős! A „Nagybánya,, legutolsó számában a „lapnak igen kedves és szeretetre méltó szerkesztője“ ki gondosan ügyel annak „tartalmára“, a tartalmasság nívóját akként véli megoldani, hogy a N. H. felelős szerkesztőjével pont 3 hosszabb cikk keretében foglalkozik. Annak megállapításával, hogy a lapban, a kivágottakon kívül összesen hat cikkely van, amiből három e lap szerkesztőjéről, — s egy a leghosszabb a „Nagybánya“ felelősszerkesztőjéről szól, — most már az olvasónak megállapítására bízom azt, hogy mit tart a lapról „amit nem magáért a lapért, hanem annak belső tartalmáért“ szerez meg. Három cikk egy ember ellen, — aki távol van, feljogosít bárkit is, hogy a távollevőért kipa- rirozza a vágásokat, aki úgyis a törvény különös oltalma alatt áll mint távollevő, addig amig haza érkezése után hitem szerint maga is megadja a szabályszerű választ. Gábor, Gábor vigyázz Nagybányára ez az első cikk, ami viszonválasz kíván lenni egy már megadott feleletre. Ebben a humor kíván ur lenni, hogy milyen szerencsével, arról jobb nem irni. Úgy vélem a humor itt össze jött, a legmodernebb lyrával, aminek egyik sajátossága a szóismétlés. Borzasztó, borzasztó, borzasztó mondja a cikkíró ! s ha ez humor, akkor erre azzal lehet felelni, amit a modern lyra ellen használt egyik kitűnő kritikusa: „Megbolondult maga, megbolondult maga, megbolondult maga, hogy mindent háromszor mond, hogy mindent háromszor mond, hogy mindent háromszor mond. Egyébként a cikknek azon titkos tendenciája, mely a felelős szerkesztő, kincstári ügyészi mivoltának megszüntetésére irányul, annyira nem tartalmas, hogy amint az illetékes faktorok nem tartják szükségesnek azzal foglalkozni, én sem tartom a tartalmassággal össze- egyeztetőnek. 2X2=5 és 2X5=3. Ez a második cikk s ebben én több futurizmust látok, mint amelyről a cikk beszél, ha a futurizmus érthetetlenséget jelent. — Egyébként ebben a cikkoen pompásan van megoldva a modern újságírás reklámirozó ügyessége az aktuális cikkel. Pompásan lanci- rozza a szerző a szállóbérlet ügye mellett Radó Andor cipőit, kinek hirdetését a hetedik oldalon találhatja a szives olvasó. Érdemi részében any- nyira futurista e cikk, hogy annak, illetőleg értelmének megállapítását, azokra bízom, kik rejtvények fejtésével szívesen foglalkoznak. Carmen lugubre, ez a harmadik cikk, ami után a „Barackban“ jön a szerkesztő apotheozisa. Ez a lap tartalmasságának megállapításával foglalkozik. — Ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Előbb adj tartalmasságot, s csak azután nézd más tartalmasságát, ne hogy megvilágítsák saját ürességedet. E sorok írója tudja, hogy ő dilletáns, s nem is kíván egyébnek látszani, s hogy mégis kirándult arra a mezőre, ami neki idegen, mentségéül szolgáljon az a kötelesség, hogy távollevő érdekében, emelt szót, s a mikor az itt megfelelt cikkeket olvasta folyton előtte lebegett a klassikus mondás: Difficile est satiram non scribere. Séta a városban. Ebzárlat van . . . Múlt heti nedves csütörtöki estén — nem tehetek róla, kérem szépen, hogy éppen a veres- vizi tájon — egyik mozgó oszlopunk agyonszépi- tett háza közelében is, hozzájuk méltó nemzetgyűlésbe gyűltek a kutyák. Szájas, vinnyogó ifjoncok és rekedt torkú, komoly vének fülbemászó nótáikkal hivták össze társaikat aktuális tárgyalásra, meg egy kis szabad szerelemre. Gyönyör, — óh!, isteni gyönyör — volt hallgatni és szép volt nézni, amint szemtelen szentimentálizmussal csókolták — ki fülön, ki nyakon — egymást. Uram bocsá’!, de igazán — tanúm van rá — Tisza, az a szalonszőrü, fekete Tisza ült a fahid kiemelkedő pontján, szóval az elnöki emelvényen. A többiek illő körben, ülve vagy állva. Az ülés megkezdődik. Elnök-. Hrrr! Üdvözletem az egybegyűlteknek ! Az ülést megnyitom, Felkérem Sajó jegyző urat a kiküldött bizottság által megszerkesztett informáló és indítványozó irat felolvasására. A ..NAgYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Mimi beteg. A doktor egy szép reggelen Kapott egy sürgős levelet: „Jöjjön el, édes doktor ur, Mimi nagyon beteg. Az éjszakája nyugtalan, Gyötri a láz, szeme tüzel, Meghűlt talán vagy más baja ? Jöjjön hamar és űzze el.“ A lányszobába félhomály, A bábuhad kétségbeesve: Kisasszonyuk oda se néz, Nem fektető le őket este; Cirmos cica ijedten kurrog Az ágy előtti angorán; Vízért eseng a primula Megkapta mindig jókorán. Kanárija kis gyöngyszemével A rács között oldalt kinéz, Olyan szokatlan itt a táj, A levegő olyan nehéz, Ágyban Mimi, vaj’ mije fáj? . . . Az ágy előtt a doktor ül, A kis beteg fejét tapintva ; Kék selymen át szemébe fut Finom vonalú teste titka: Szebb, mint az ébredő sugár, Szebb, mint a hajnal csillaga, Szebb, mint virág bimbóba rejtve, Szebb, mint a sejtő vágy maga ; Szebb, mint a szűzi gondolat Szikrázó május este; Teremtés álma, koronája Ifjú leány szép, tiszta teste. Az édes anyja megszólal: — Üde, milyen a nyári reggel. — „ Tánciskolába elmenénk Zsibongó nagy leánysereggel, Köztük Mimi a legzajosb, Hisz ismeri őt doktor ur: A lába táncos, ajka vig, Rajt’ tréfa tréfára tolul. Körötte zsong a sok fiú . . . Megártott tán a tánc neki? Mert visszatérve szótalan, Szemét a földre leszegi, A kérdezésre nem felel, Párnája könytől ázott, Ágyában egyre forgolódik, Talán az utón összefázott“ ? . . . A kis beteg tüzes szeme Anyja szemébe ütközött; „Mindenki ott volt tegnap is, Csak Béla nem a sok között. Vártam reá a négyesig, Csárdásom is neki ígértem, És hogy valami baja van, Most már titokban attól féltem. Arthúr szólott az öltözőben, Hogy Béla bátyja nagy beteg, Édes anyám, ha meghal ő: Ne sírj, de véle elmegyek!“ . . . Fölkel a doktor komolyan, Szemébe tiszta gondolat; Ember szerető nagy szive Messze jövőbe tett utat. Éles agya boncolva fejti Teremtés örök titkait, Az igazságot, melyre most E gyermek ajka megtanít. Kondul a hangja: „Asszonyom, Lánykája többé nem gyerek, Kicsiny szivében rettegés, Nagy szerelem : azért beteg. Tizenöt éve szent tavaszát Ifjú párjának adta át, Most már a sorsa: asszonyi, Járja ő is a Golgotát. Megtartom őt, nem veszhet e/ Sugáros, édes hajnalon, Övé az élet dús vetése S dicső asszonyi fájdalom.“ A fodrozó patyolat ágyon Két asszony fő összeszorul: Lánya megél tő ajakára Az anya csókja, könyje hull. Nagy Margit.
