Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-22 / 29. szám

4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. julius 22. Nits János neje gyógysz. Szamosujvár. Osztermann Vilmosné u. int. neje Aradmácsa. Wribicsky Lípót fővadász és családja főhercegi uradalom Ágya. Al­bin Gyula mérnök Budapest. Ilosvay Sándor cs. és kir. alezredes Nagykároly. Weisz József birt. Pankota. Hainis Jenő róm. katli. plébános Ujkecske. Rózsa László és családja Ujkecske. Bener Ida ta­nítónő Budapest. Trür Kálmán doh. bev. tiszt és neje Temesvár. Markovics Antal főldbirt. Inéma. Deutsch Mayerné keresk. Sárospatak. Fuchs Mór magánzó Kolozsvár. Dániel Mihály magánzó Ko­lozsvár. Bernát János és neje vállalkozó Dés, Pál Damonkos szálló túl. Marosvásárhely. Északi Alajos és neje tanár Szabadka. Özv. Papp Antalné és leánya Ungvár. Papp Gyula tanár Debreczen, Székács Ele­mér és családja jószágfelügyelő Kéthalom. G-ilácsy László földbirtokos Fehérgyarmat. Csorba Gyula ren­dőrkapitány Nagykároly. Zetes Ágoston és neje ref. esperes Táp. Felasmeun Sándor mérnök és neje B. pest. Dr. Rudmánn János és neje ügyvéd Debreczen. Jukobovics Jenő hiv. Bpest. Dr. Mihály Szalvator ügyv. Vaskoh. Borbély Gábor földb. és leánya Hi­degkút. Végvéri István tanár és neje Debreczen. Dr. Orbán Lajos és neje ügyv. Füzesgyarmat. Koty- man János ref. isk. tanár és neje Nagyvárad. Le- ütücia Mihály gör. kath. esperes Világos. Dr. Abar- kovics Jakabné orvos neje, leánya és nővére Sz. Somlyó. Toóth Sándor urad főtiszt Aradmécse. Özv Héthly Lajosné háztulajdonos Kassa. Gerhlach Mihály és családja, gyáros Abangitta. Atapény La­jos gyógysz. Endrőd. Budai Imréné szab. isk. tu- lajd. Bpest. Kovács Sándor postatiszt Szombathely. Özv. Török Józsefné gyógysz. neje Máramaros- szíget. Az István király szálló bérlete. Hozunk egy cikket, mert Rumpoldnak is szabad a sajtó utján a maga igazáért síkra szállani. Sokan vitat­ják, hogy a múlt szerdai közgyűlésen szavazhattak volna a részvényesek is, elfogulatlan, tekintélyes emberek, köztük Kosutány Ignác, városunk dísz­polgára is; nekünk azonban szomorú kötelessé­günk a törvényt arra az oldalra magyarázni, a hol taktikai fogással tartanak elintézhetőnek egy nagy ügyet s mit sem törődnek azzal, hogy maga a város ihatja meg a levét ennek a taktikázásnak. Szomorú feladatunk pedig azért, mert látszólagos törvénytiszteletüket mindanyiszor rájuk kívánjuk olvasni, valahányszor azért nem fognak a szabá­lyokhoz alkalmazkodni, mert érdekeik azok tue'- lőzését parancsolják. Ez pedig a múltban is, a jö­vőben is gyakrabban forduland elő, hogy sem mint most a törvényes szabály vagy ennek betü- szerinti magyarázata is segíti őket partikuralis céljaik és elfogult álláspontjuk érvényesítésében. Az újból megtartandó árverés eredményének el- birátásánál azonban hadjuk csak a múltat, mert a kötelesség teljesítése — még ha áldozattal jár is — sohase alkalmas hivalkodásra, legfeljebb jogos önérzet ápolására, ez pedig külső elisme­résért sohasem vergődik; lám Rumpold is menten kijött a piacra gyermekével szánolmat kelteni, ez pedig erősebb fegyver! Az uj árverés eredmé­nyét egyedül abból a szempontból kell tehát elbí­rálnunk, hogy melyik ajánlat előnyösebb — de nemcsak anyagilag, de virtúaliter is — a város és a városi polgárság, valamint a szálló — láto­gató közönság érdekében s igy látrunk kell az ajánlatot, mert aki ezen újabb ajánlatok beérke- zete előtt az István társaság, avagy Rumpold mellett most pálcát tör, már ha nem is érdekelt, de mindenesetre elfogult — elfogultan pedig ne­héz az igazságot megtalálni 1 A katonák aratási szabadsága. Ország­szerte örvendetes fogadtatásra számíthat a közös hadügyminiszter azon rendelete, mellyel a balkáni események folytán létszámkiegészités végett behí­vott és az aratás céljaira rövid ideig szabadságolt tartalékosoknak ezen aratási szabadságolást saját kezdeményezéséből nyolc, esetleg tiz, sőt tizen­négy nappal meghosszabbította. A hadügyminiszter ezt a rendelkezését azzal indokolja, hogy Magyar- ország számos vidékén a kedvezőtlen időjárás és az elemi csapások folytán az aratás sok helyen megkésett úgy, hogy a szabadságolt tartalékosok a munkából nem vehették ki a részüket, ezért a hadvezetőség, mint a rendelet mondja, szükséges­nek tartotta az illető vidéken a földművelő lakos­ságnak érdekeire való tekintettel ezen szabadság- hosszabbitást engedélyezni. A hadtestparanc-nok- ságok utasították az illető csapattesteket, hogy az ilyen meghosszabbított szabadságolás iránti kérel­meket, melyek levélben vagy táviratilag az illető eziedparancsnoksághoz intézendők, megfelelően közvetítse. Kisgazdák figyelmébe. A földművelésügyi miniszter 50.000 korona hitelt engedélyezett ez évre oly célból, hogy a járási m. kir. állatorvosok bármely időszakban a szegénysorsu kisgazdák állatait lépfene, serceg-üszök és sertésorbánc ellen beoltsák. Ahol e betegségek bármelyike évről-évre elő szokott fordulni — a baj orvoslása végett bizalommal keressék fel a járási, illetve városi állatorvost, kik a beoltást ingyenesen eszközük. Miniszteri biztosok a népiskolában. A jövő évre a népiskoláknál érdekes újítás fog élet­belépni. A hatodik osztályt végző fiútanulókat kü­lön vizsgáztatják egy miniszteri biztos jelenlétében, kit a minisztérium küld ki. A bizonyítványokat is ki kell adni minden hatodik osztályt végzett tanu­lónak és ezt is a miniszteri biztos irja alá, mert egyébként a bizonyítvány nem érvényes. Ezen újí­tásra — melyet törvényjavaslat formájában most terjesztették a parlament elé — azért van szükség, mert az uj képviselőválasztási törvény értelmében a végbizonyítvány felmutatásával nyernek jogot a hat osztályt végzettek a választásra. Dr. Czaich Gilbert. A minorita rendnek Dr. Lakatos Ottó elnöklete alatt Szegeden megtar­tott nagy gyűlése Dr. Czaich Gilbert eddigi nagy­bányai házfőnököt ismét házfőnökké választotta. Lugosí házfönökké és pléoánossá Brogyáni Káz- mér választatott meg. Halestély Az istván király szállóban holnap, szerdán este halestély lesz. Halleves, rántott har­csa, turóscsusza ára 2 korona személyenként A Darwin. Dr. Fülöp Zsigmond népszerű természettudományi folyóiratának most megjelent kettős, jul. 15. — aug. 1-í száma egész sorát hozza a rendkívül érdekes, tartalmas és amellett gondosan, könnyed hangon megirt cikkeknek. Schä­fer angol természetbúvár „Az élet eredetéről, ter­mészetéről és megmaradásáról“ írott rendkívül gondolatgazdag cikkében szinte az egész élettudo­mány mai állásáról tájékoztat. „Mi semmisítette meg az ösvilág állatait ?“ c. cikk valószínűvé te­szi, hogy a megsemmisülés főoka a járványos be­tegségek voltak. Dr. Révész Béla „Az exotikus népek elme és idegbajairól“ ir. Dr. Szilúdy Zoltán „Egy veszedelmes házi állat“ címen a légyről cse­veg. A többi cikkek : „Növényi élet a tengerben“, „Nyári aktualitások“ „A gőz és villamosság har­ca.“ „A könyvmoly“ „Egy tudomány történetéből“ stb. stb. A kéthetenként megjelenő illusztrált fo­lyóirat előfizetési ára félévre 5 kor. Mutatványszá­mot küld a kiavóhivatal, Budapest, Andrássy-ut 60. csők közt első: az alkoholtól való tartózkodás áll; azután következnek a dohány, kávé és zsíros éte­lek. Azt hisszük, hogy a statisztika utján lehetne csak megközelítőleg megállapítani, hogy minő éghajlat alatt élő emberek hosszú életűek ? Most újabban a hosszú életet attól teszik függővé a tudós urak, hogy páros életet él-e az illető, vagy magánosai? Egy newyorki orvos megállapította, hogy a nős férfiak hosszabb életűek, mint a nőte- lenek. A férjes nők is hosszabbra nyújtják életüket, mint a szolid özvegyek: ellenben akik kikapósok, rövid életűek. Más elbírálás alá jönnek a leányok, A hajaddn leányod a leghoszabb életnek. De az is igaz, hogy az ő életűk nem élet, csak létezés! * * * Egyik laptársunk felemlítette a napokban, hogy gróf Majláth püspök kifogásokat tesz a gyászjelentések megszövegezése dolgában. A nagy püspöknek alighanem igaza van, mert mai nap a gyászjelentéseket már gyárilag készítik a temet­kezési intézetek; azok pedig nem sokat törődnek a stílus kifogástalanságával. Hogy megkönnyitsem a temetkezési intézetek fogalmazó személyzetének dolgát s hogy e szépirodalmi muukába némi vál­tozatosságot hozhassanak bele: az elhalálozás kifejezéseit összegyűjtöttem egy bokrétába. Válo­gassanak ezekből tetszés szerint, íme: Az Úr íté­lőszéke elé hivatott. Elhunyt az Urban. Elhagyta e siralom völgyét. Örök nyugalomra tért. Vissza­adta lelkét Teremtőjének. Magához vette az Isten Elragadta a halál. Betöltötte végzetét. Bevégezte napjait. Elköltözőt/. Megtért őseihez, szeretteihez Órája megérkezett. Ideje letelt. Kilehelte lelkét. Őrök álomra hajtotta fejét. Lehunyta szemét, ö- rőkre. Halálos setétség ült pilláira. Szive megszűnt dobogni. Végsőt sóhajtott. Sat. . . . Aztán mondja még valaki hogy a magyar nyelv nem gazdag a kifejezésekben, amikor a halál szót csak úgy hirtelen 20-féIeképen lehet kifejezni. És ha nem lenne drága az időm, bizonyára még 20-féle ki­fejezést tudnék összeszedni a kegyetlen halából. * * * Megint volt kabaré Nagybányán. S a mi fő, jó telt ház mellett folyt le a sok éretlen szóbeszéd. Nem akarjuk Pintér Imrét és müvésztársait bán­tani, de ki kell mondanunk kereken, hogy: elég volt 1 Pintér és társai évről-évre ellátogatnak hoz­zánk; művész emberek — tagadhatatlanul. De 1 — Sajnos, hogy „de“ is van. Azt a Budapesten az unalomig elkoptatott helyi érdekű és aktuális sok viccet tartsák meg maguknak. Mi nem vesszük be 1 Százszor hallottuk őket, sőt jobb előadásban is. Nagybányát igazán nem érdekli Pap Zoltán „Muzsikaszó“ cimü kötete, sem Tisza Pista bal­keze, de meg a sópanamák sem. Leőrölt, ledarált régi dolgok ezek, amiknek csak akkor volt némi kétes értékük, amikor aktuálisok voltak. Pintér j elénekelte az „Édes anyám“ cimü verkli nótát, de azt is már hallottuk Barics Gyulától sokkal szeb­ben. És még valamit! Az idő eljár. Megőszülünk, sőt meg is kopaszodunk idővel. Olyankor a mű­vész már megérett a nyugalomra. A teret át kell engedni az ifjúságnak. Mi öregek éljünk csak az emlékekből. Miénk volt a múlt, az ifjúságé a jelen és jövő. Pintéréket mint egykoii művészeket meg­őrizzük jó emlékezetünkben. Kár azt a jó emléket lerombolni 1 Egyről-másról. Az emberiség nagy részét az a kérdés iz­gatja : hogyan lehetne az életet meghosszabbítani ? Egész irodalom keletkezett már e kérdés körül; orvosok, tudósok, (no meg sarlatánok) minduntalan tárgyalják e fontos kérdést s jó tanácsokkal látják el az emberiséget, hogy életüket valamimódon meghosszabbíthassák. Feltűnő azonban, hogy épen a tanácsot osztogató tudós doktorok nem tudják S meghosszabbítani saját életüket. Az adott jó taná­A marosujvári sóbánya katasztrófája. Az erdélyi árvíz pusztitásaujés borzalmas fe­jezethez jutott el a múlt szombatra virradó éjszaka. Nem elégedett meg virágzó erdélyi községek tönk­

Next

/
Thumbnails
Contents