Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-15 / 28. szám

1913. julius 15.

NAGYBANYAI HÍRLAP

5.

Mig Kreutz elmondta Rabutinnak Az asszonyok üzenetét:

Szeme úgy égett, mint a gyiknak,

Mert tüzelte a bús beszéd.

Azután ajkai kinyíltak S káromlást szórtak szerteszét,

S mint ahogyan vitéznél járja:

Csapott a kard markolatára:

Zörrent a kard, de fent is csendült A levegőben valami;

Egy selymes asszony úgy lelendült,

Hogy föl se’ tudták tartani.

Rabutinnak ölébe pendült,

De nem szerelmet vallani,

Mert szalmabáb volt az az édes,

Ki oda repült a szivéhez.

Csak szalma volt és ki se’ rázták,

Mert mint a felhő szállt a por.

A koponyáját ott halászták Egy birka hulladékiból.

Valami ronggyal fölruházták Az ijesztőt fölül-alól.

Nyakán egy táblát tele írtak:

„Talán ez lesz jó Rabutinnak!“

— No Kreutz fiam ! Elő az ágyút!

A bombavetőt, törni rést.

Ne legyen egyse’ agyalágyult,

Hogy nőktől szenvedjen verést! —

És mialatt Kreutz reábámult S csodálta benne a nagy észt:

Az asszonyhad — élén Elizzel, —

Végig forrázta forró vízzel.

Omlott a tűz s a viz is egyre;

A labanchad ordítva fut;

De nyomukba is száll a perje,

S a forró vízből is kijut.

S hogy Rabutint a láz kiverje,

Orrára kap egy koszorút.

Van menekülés jobbra-balra,

Nehogy fejüket csóva marja.

A várfalán nagy kacagás van,

Miközben öntik a vizet;

A morva hősök nagy futásban Egy helyett lépnek vagy tizet;

Rabutin nagy fehér palástban Repül s felsóhajt: — Ó Lizett!

Od’ adnám minden diadalmam,

Csak győzne rajtad most hatalmam ! —

— Magyar asszony kell hős leventék? — Komjáthy Lizi hangja kélt.

— Kiporoljuk a plundra-mentét,

Csak jöjjetek hát közelébb !

Szívesen látott minden vendég,

Ki engedelmet kér elébb ;

De ki fegyverrel tör a csókra:

Biz, annak véres lesz az orra! —

S kő, kő után repül utánuk,

A hányszor Lizi egyet int;

S bár más se’ Dtszik, csak a hátuk,

Még szólitgatja Rabutint.

Kínálja csókját s újra rágyújt,

S e közben egy csóvát lehint,

Rabutin rohan a világba,

A nyúlnak sincsen gyorsabb lába,

Mi lett a sorsuk ? A labancok Égő szerelme befagyott;

Nem állta ki az asszonyharcot,

Vagy kétszáz kócost ott hagyott.

Szegény Kreutz fizette a sarcot, Megkopaszták az asszonyok;

Olyan zöld lett a feje színe,

Akárcsak egy szép görögdinnye.

De nincs itt krónikámnak vége!

A hir Rákóczihoz jutott S a szép asszonyok dicsősége Felhevité a kurucot.

Maga Rákóczi oda térve,

Hatalmas dáridót csapott.

Körül örömtüzek ragyogtak Tükrén az egész Balatonnak.

S Rákóczi igy szólt: — szép vitézek! — S kezet fogott mindenkivel.

— Lelkemre szállt egy szent igézet - Szemetekből, mely rám lövel.

Nem mondhatom ki, amit érzek,

Hogy tettetek, mit érdemel?

Csak azt tudom, hogy jobb mi sem lesz, Mint ide dőlni a szivemhez! —

S a kétszáz asszony csókos ajkkal Eléje állt Rákóczinak ;

S beszámolván a diadallal —

A férfinak hódoltanak.

Köszöntik őt bűbájos dallal,

Ki eszménye mindannyinak.

Majd egyedül csak Lizi szólott S kezdte dalolni ezt a szólót:

Drága fejedelmünk,

Virágok virága!

Nem kívánunk semmit Jutalom dijába.

Amit eddig tettünk,

Tettük csakis érted,

Fénye, koronája,

A szép magyar névnek.

Az asszonyok tőled Csak ez egyet várják:

Mézesitcd meg csókkal Mindegyiknek száját!

. . . Egy öreg lantos följegyezte A verőfényes krónikát:

Mint nyújtogatta egész este Rákóczi tüzes ajakát.

S a kétszáz asszony csak azt leste,

Hogy hosszabb csókot kinek ád ?

Hej, mert a csóknak édessége Csak abban áll az üdvössége,

Hogy soha sincsen hossza — vége! . . .

Révai Károly.

KÖRTET veszek

minden fajtát úgy korait mint későit nagy menyiségben a legmagasabb árak mellett.

takács lAszió

gyümölcs kereskedő. (Hid-utca 4)

Kérem az eladó közönséget érés előtt egy pár nappal értesítsen, mert túl érettet nem használhatok.

Schunda V. József

cs. és kin udvari hangszergyáros

BUDAPEST,

IV. Magyar-utca 16-18. sz.

Alapitíatctt " +■"*****> 1847-ben.

Mielőtt cimbalmot, tárogatót vagy másnemű hangszert vásárolna, okvetlen kérje nagy képes árjegyzékemet, amelyet bárkinek tehesen intvén s diitaíanui szívesen megküldök.