Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-08 / 27. szám
Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes" könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház), ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------------És zleletek. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldí I terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fömunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Közvetlen tapasztalatból, megbízható egyénektől nyert adatokból és köztudomásból észleljük, hogy legtökéletesebb intézményünk se egészen sebezhetetlen, csak tudni kell az időt, a mikor tökéletlensége a maga meztelenségében mutatkozik. A mi kifogástalan postahivatalunkról van u- gyanis szó, a hol minden hónap első harmadában órák hosszán át kell ácsorogni az embernek, mig kölcsönösen az utalvány és csekkutalványnál elvégezheti — rendszerint sürgős — dolgát. Hangsúlyoznunk kell, hogy a hivatal vezetése és működése egyébként teljesen mintaszerű; ám megkerülésével kell megjegyeznünk, hogy emberfeletti munkát állandóan követelni nem lehet! Szükség van azért a személyzet szaporítására, ami csak látszólag eredményez az államnak uj terhet, mert értékelni kell az államérdek szempontjából azt az elpocsékolt tenger munkaidőt és energiát is, a mely a hivatalban kénytelen kelletlen elácsorgó közönség tétlen várakozásában pusztul el! A munkaerővel való pazarlás pedig sokkal nagyobb értéknek elkallódását jelenti, hogy sem mint ezzel egy-két uj alkalmazott fizetése csak megközelítőleg is felérne, eltekintve attól, hogy minálunk sok, nagyon sok áldozatot kellene meghozni már csak azért is, hogy e- gyik-másik közintézményünk kifogástalan jó hirneve csorbítatlan és megközelíthetetlen maradjon. * * * A sok rossz hir közepette hall néha az ember jót is. A kultuszkormány a festő kolónia részére Ferenczy Károly elnök kezéhez segélyképen hatezer koronát kiutalványozott. Az ezévi költségvetésünkbe a kolónia részére belállitott 5000 korona tehát reális tétellé vált s egyben bizonyossá az is, hogy a város által előző években festők részére kiutalványozott subvenciónak az állampénztárból való megtérítésére semmi kilátás ! Bajnak ez is baj, de sokkal nagyobb volna akkor, ha a most utalványozott segélynek állandó jelleget csakis a város kölcsönözne azzal, hogy a maga részéről évenként rendszeresen elkönyveli a subvenció kiadását, de a bevételezését egyedül arra az eshetőségre alapítaná, hogy vájjon a kolónia működése eredményeinél fogva, tehát tárgyi vonatkozásban, avagy csak személyi tekintetekből szolgál rá a mindenkori kultuszkormány rendszeres támogatására ! A legőszíntébb meggyőződéssel hisz- szük és valljuk az első lehetőséget, a tárgyi alap fennforgását; ám a második feltevésre az utalványozás mikéntje nyújt legalább is annyi alapot, a melyen eltűnődve arra kell következtetnünk, hogy a kolónia rendszeres állami subvenciójának biztosítása annyira nem befejezett dolog, hogy e miatt az érdekeltek nyugodtan alhatnának, akarom irni: munkálkodhatnának! Pedig az eredményes nagy munkához minden emócióktól ment lelki nyugalom szükséges, a hogy ezt egykor egyik laptársunk művészeti kritikusa leszegezte volt! Az utalványozás szülte örömöt ezen emóciók közé bizonnyal nem sorolhatjuk! * i * * Essék végre nehány őszinte szó a szomorú pénzügyi helyzetről is! A Teremtő ontja az áldást az égből, tehát nyomorúságos betakarításra kell elkészülnünk. Bizony, kétségbeejtően nehéz lesz a 10, esetA „NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA amikor majd lelkem elsóhajtom . . . *) Irta : Révai Károly. Amikor majd lelkem elsóhajtom: Ne hullasson könyiit a világ! Hol fejemet nyugalomra hajtom: Ne teremjen illatos virág. Soha senki ne beszéljen rólam! Ne említse senki nevemet; Legyen hírem csöndes elmulóban, Mint a légben szálló lehelet. Nyugodalmat hintsen altatóan Szivemre a temető pora; Aki engem szeretett valóban, Elfeledni ott sem fog soha. Ne tegyenek emlékjeli a sírra, Súlyos lenne szivemen nagyon; Úgy sem fog más odajönni sava, Csak a csöndes esti fuvalóm. De megálljunk! Lesz majd e világon, Aki mégis oda látogat: Oda hozza fájó elmúlásom Az én drága kis leányomat. Eljön apa hamvadó szivéhez, Bánatában egy kis vigaszér, . . . Leégett ház puszta ereszéhez, Fecske madár vissza-vissza tér! *) Megzenésítette Németh Béla, kinek szép dalai most jelentek meg. Kapható Kovács Gyula könyvkereskedésében. Régi világ. Irta: Farkas Ernőd. A régi nemesi világban alispáni engedély nélkül nemes embernél házkutatást nem lehetett tartani, még akkor sem, ha csak az asszony volt nemes. Mire aztán megszerezték az alispáni engedélyt, akkorra már a betyárok mindent elhordták onnan. Osváth Pál, Biharvármegye egykori csendbiztosa irja, hogy a harmincas években egy b.-n.mártoni nemes házánál lopott marhát vágtak le. A csendbiztos házkutatást akart tartani, de a nemes asszony a házba való belépést megtiltotta, ő két pandúrt állított a ház elé s bement Váradra az alispánhoz. Másnap visszatért az alispáni engedéllyel, de a betyárok éjszaka a ház túlsó részén létrát támasztottak a falhoz, a kéményen kötelet eresztettek le s azon az asszony kiadogatta nekik a húst. A földesurak, ha a betyárok kopogtattak náluk, ellátták őket mindennel, csakhogy a termésüket fel ne gyújtsák. A betyárok többnyire szép száll legények voltak, sőt akadtak köztük olyanok is, akik igaz mintaképei voltak a tökéletes férfiszépségnek. Nem csoda aztán, ha sok asszonyembernek elcsavarták a fejét. A múlt század közepén megtörtént, hogy a főszolgabiró elé kisértek egy csinos betyárt, akit aztán az egyik szobába zártak el éjszakára. De reggel hült helye volt a betyárnak, meg a szolgabirónénak. A szép assz- szony éveken át bujdosott a betyárral s mikor A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Eikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bánfalviaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve # kitűnő italt szolgáltat. # ▲ ▲ ▲ ▲ ÁÁ Kapható mindenhol.
