Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-19 / 3. szám
kirándulásokat, borravalókat, vezetőket, belépődíjakat is beszámítva 320 korona. Elsőrangú szállodák és ellátás. Indulás Kassáról március 14-én. Jelentkezni lehet Makfalvi Ferenc tanárnál (Kassa Mikes-utca 10.) és László Bélánál, a Kassai Hírlap szerkesztőjénél, akik szívesen küldenek programmot s adnak bővebb felvilágosítást úgy a jelen, mint a julius hónapra Norvégiába tervezett társasutazásról. Petróleumforrás Csapon. Csap községben — mint nekünk jelentik — petróleumforrásra a- kadtak. A környéken, amely völgyben fekszik, so- 1 hasé találtak még petróleumot s igy annál nagyobb feltűnést kelt a mostani felfedezés. A református papiak közelében van egy kút, amelynek a vize a napokban petróleumos lett. Eleinte azt hitték, hogy valaki petróleumot öntött a kútba, de azután kiderült, hogy a petróleum a földből szivárog és hogy ott petróleum forrás van. A kutat 1868-ban építették, de azóta sohasem volt petróleumos a viz. J Tintairón használata a postaküldemények czimzésénél. A posta- és távirdaigazgatóság közlése szerint a folyó évtől kezdve a belföldi, valamint az Ausztriával és a Bosznia-Hercegovinával való forgalomban meg van engedve, hogy a feladók az ajánlott levélpostai küldeményeket, továbbá — alábbi kivétellel — a csomagokat és ezek szállítóleveleit tintairónnal is czimezhessék, Ajánlott levélpostai küldemények czimzésénél a tinta- irónt akár a czimoldalnak előzetes megnedvesité- sével, akár száras alapon szabad használni. Csomagok és ezek szállítóleveleinek tintairónnal való czimzésénél azonban az alap előzetes megnedve- sitése kötelező. Aranyat, ezüstöt, bankjegyet, értékpapírt, vagy drágaságot tartalmazó, úgyszintén 600 koronánál nagyobb értéknyilvánitással ellátott csomagok és szállitólevéleik czimzésénél a tintairón használata tilos. Penzeslevelek és postautalványok czimzésénél a tintairón használata ezután sincs I megengedve. A „Vasárnapi Újság“ januér 19-iki szániának képei közt országos feltűnést fog kelteni Blaha Lujza képe legújabb szerepében. A többi képek a most megindult szán- kázó szezont, az Iparművészeti Múzenni kehely kiállítását, a francia metszetek kiállítását, stb. mutatják be. Szépirodalmi olvasmányok: Krúdy Gyula új regénye. Szőllősi Zsig- mond novellája, Fejes István verse, egy új .francia regény, Szép Ernő cikke. Egyéb közlemények: aktuális arcképek, cikk a hóról s a rendes heti rovatok: Irodalom és művé- szét, sakkjáték, stb — A„ Vasárnapi Újság etöfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világkroniká„val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság,, kiadóhiatalában (Budapest, IV., Egyetem utcza 4. szám). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap,,, a' legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Szatmár Kereskedelmi és Iparkamarát kér. Szatmar város közgyűlése hétfőn magáévá^ tette az ottani kereskedelmi társulat és ipartestük emlékiratát, melyben a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara decentralizálása esetén Szatmárnémeti városát jelölik ki az uj kamara székhelyéül és kérik feliratban a minisztert, hogy az uj kamarát ott állítsa fel. A kivándorlók pénze. Általános, régi tapasztalat, hogy a karácsonyi ünnepeket megelőző hetekben a kivándorlók nagy összegeket szoktak küldeni európai hozzátartozóiknak. Ettől a szokástól ebben az esztendőben sem tértek el s mint a most - megjelent postai hivatalos kimutatások igazolják, már december első két hetében 6,526.117 dollár értékű pénzes utalványt adtak fel Európába az amerikai postahivatalokban. Magyarország 409.123 dollárral szerepel a kimutatásban. Anyakönyvi közlemények. A nagybányai állami anyakönyvi hivatalnál e hó 12-Jől a következő bejegyzések tétettek: Születtek; Jan. 12 Árgyelán Rozália szakács- nénak „Sándor“ Jan. 9. Balkó Sándor hentesnek, „Sándor Károly“ Jan. 12. Páska Demeter bányai munkásnak „Ilona“ Jan. 13. Zukerman Mózes 1913. január 19. ___________ na pszámosnak „Adolf Salamon“ Jan. 11. Csilik János bányamunkásnak, „Mária“ Jan. 7. Schlé- zinger Jenő kereskedőnek, „Lajos“ Jan- 12- Hotye Demeter erdőmunkásnak, „Erzsébet“ Jan. 10. Bob Péter bányaaltisztnek, „Ernő“ Jan. 17. Marosán Tódor napszámosnak, „László“ nevű gyermeke, j Elhaltak: Jan, 12. Pásztor István 4éves gimn. tanár gyermeke, agyhártyalobban. Jani 12. Konyár- di József ref. 12 hónapos, kőműves segéd gyér- ; meke, tüdőlobban. Jan. 14, özv. Szász Sámuelné Henter Mária, ref. 73 éves, kisbirtokos, végelgyengülésben. Jan. 14. Zelinger József, 60 éves, tődő- vészben. Jan. 14 Rogozsán János 86 éves, szék- készitő végelgyengülésben. Jan- 16- Six Kálmán róni. kát. 50 éves, Írnok, szervi szívbajban. Jan. 15. Svartz Fuderikó izr. fuvaros gyermeke, agyhártyalobban, Jan- 14. Weisz György róm. kath. 64 éves főbányabiztos, ütőérelmeszesedésben. Kihirdetés alatt állanak: Suhányi Antal pincér nagybányai és Budoki Eszter cseléd hosszú- mezői lakosok. Táncztanfotyam! A főgimnáziumi igazgató úr beleegyezésével a tanuló ifjúságnak tánctanórái folyó hó 22=től kezdve délután 5—7-ig tartatnak a Polgári Olvasókör nagytermében. A polgári leányiskolái igazgatónő engedelmével a vidéki tanuló leánynövendékek ezen tanórákon — hozzátartozóik kíséretében — résztvehetnek. Nagybánya, 1913. január 15. Tisztelettel Rád Bűben oki. táncmester. NAGYBANYAI HÍRLAP Egyről-másról. Egy álló esztendeig mindennap keresztezte utamat. Reggel, mikor hazulról kiindultam, mintha csak reám várt volna, — nagy lomha lépésekkel vágott keresztül az aszfaltjárón és épen az orrom előtt tért be a mellékutcába. Délben, — harangszóra — ugyanazon utcából loholt kifelé s úgy ment el mellettem, hogy kissé hozzám is ütődött. Este — mikor a gőzmalom sípja búgni kezdett, — bizonyos voltam, hogy az utca keresztezésnél találkozom vele. Soha nem ismertem, nem beszéltem vele, a nevét sem tudtam, s nem is igyekeztem megtudakolni, mert nem érdekelt. Pedig valahányszor megláttuk egymást, mindig rám mosolygott s bizalmasan közeledett, mintha régi ismerősök lettünk volna. Középkorú, magas, széles vállu, szőke ember volt, két hosszú karja majd térdéig ért s amint menet közben lóbálta, mindig a laj- hár jutott eszembe, melyet a természetrajz ábrái közt láttam. Mosolygó arcából semmi szellemet nem tudtam kimagyarázni; közönséges, tucatembernek véltem, minő száz közül kilencvenkilenc van. Mondom’ egy esztendeig folyt ez a távoli ismerettség. Egyszer aztán köszöntött: „ Jó reggelt!“ Hasonlóval viszonoztam. Akkorát mosolygott, hogy a szája a két füléig szaladt. Tovább ment s az utca szegletnél visszafordult. Szörnyű. ostoba arcot vágott. Még akkor se’ lettem kiváncsi arra, hogy tulajdonképen kicsoda? Az első köszöntés után harmadnapra már megszólított. Borongós, esős idő volt. Hetek óta szitált a hideg eső s valósággal buskomorrá tette az embert. Az én ismeretlenem arcán is szomorúságot vettem eszre. Amint előttem keresztül vágott az utón, igy szólt: „Kétségbeejtő időjárás! Azt olvastam, hogy vége lesz a világnak!“ Ránéztem. Tétova nézéséből szörnyű ostobaságra következtettem. Negyednap, ötödnap mindig ugyanazzal a szóval fogadott: Még mindig esik ! Meglátja uram, vége lesz a világnak! Bosszankodtam s untam már a hülye beszédet s kissé élesen feleltem vissza: „Nem baj! Legalább elpusztul a világról a sok ostoba ember!“ Megint elmosolyodott s szája a füléig szaladt. „Igaz! Úgy van!“ kiáltotta vissza, — legalább vizbe fulad a sok ostoba ember!“ Nem folytatom. Lezárom véleményemet, mely igy szól: Vannak emberek, kikét az első találkozás alkalmával ostobáknak vélünk, akik azonban közelebbi ismerettség után, — föltétlenül ostobák! * * * Múlt évben elveszett a kis leányom fekete macskája : a Kormos. Nagy sirás-rivás volt miatta. Napokig kerestem és rendőrökkel kerestettem ; hirdettem a hírlapokban s még jutalmakat is Ígértem annak, ki visszahozza, csakhogy ne lássam kis leányom szomorú könnyeinek omlását. A hírlapi közleménynek volt is foganatja. Az, aki kegyetlenül megfosztotta gyermekemet szeretett, becézett macskájától, egy este szépen visszahozta s észre- vétlenüb betette udvarunkba. A gyermek öröme kimondhatatlan volt. De a macskáé i$. Mert amint meglátta a gyermeket, ölébe ngrott s kitörő hangos nyávogással adott örömének kifejezést. Most is van egy macska históriám, csakhogy- a tavalyi esetnek épen a megforditottja. A napokban egy hófehér, finom, hosszú szőrű fiatal ango- ra faj macska-kisasszony állott meg ajtónk előtt és keservesen sirt. Bebocsátottuk a jól táplált, el- kényesztetett gyönyörű állatot, ki azonnal kis leányomhoz szegődött, ágyába bujt és semmiképen többé el menni nem akar. Elgondoltam; hátha ezt a kis állatot is siratja valahol egy gyermek? Hátha kedvenc pajtása volt egy kis leánynak, vagy talán egy idős kis asszonynak, kinek az élet örömeiből egyéb nem jutott, mint ez a hófehér kis állat. Azért hirdetem most mindenfelé ; akinek elveszett kedvence, s úgy véli, hogy azonos a nálunk levő cicával: forduljon hozzám, mert visszaadom. Addig is, mig esetleges régi gazdája jelentkezik, megnyugtatom, hogy nálunk a kis cica úri módon él: puha párnán alszik meleg szobában, háromszor kap napjában jó sokat ennis van része játékban, szórakozásban is, mert a kis leányom Kormos és Csilla nevű macskái szórakoztatják ő 1 lófehérségét. Ha azonban gazdája nem jelentkezik: kinyilatkoztatom, hogy örökbe fogadom az árvát, ki egy januári estén zokogva kopogtatott be hozzánk. CSARNOK. _______ __5^ A kikeresztelt. Gyakran előfordul a mai világba, Hogy némelyik ember a nevét utálja ; De minthogy bajjal jár változtatni másra, S a sok irka-firkát fizetni rakásra, — Végül mert nevének nem oka az ember: Viseli holtáig birka türelmeméi. Másképen alakul a dolog azonban, Ha hitet is váltunk azzal egyhuzomban: Hogyha a keresztvíz a fejünkre heppen, Uj névhez juthatunk legislegkönnyebben, S nevezheti magát akárminek bárki, Mit a lekszikonból magának talál ki. Ilyenformán történt Kóhnnal is az eset Fölütc a szótárt és nevet keresett: S mivelhogy hitét is szörnyükép megunta, Egy róm. kath. páterhez nézett be naponta. Majd oda ment, hol a neveket foldozzák, S kérte, hogy Kóhn helyett Kontnak lajstromozzák! Személyesen kérte, hogy az ügy ne késsen, Mindenféle okmány rendbe’ volt egészen; Kopogtatott büszkén, — de a mint belépe, A pennás úr vitte egy tükör elébe S igy szólt! „ Tisztelt Kóhn úr! Hogy tud ilyet kérni ? Hisz’ ily orral nevet nem lehet cserélni!“ Németből fordította: Révai Károly.
