Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-10 / 23. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. junius 10. A cselédkérdés. Jó cselédről, rossz cselédről beszélt Prohászka Ottokár püspök, a székesfehérvári katholikus háziasszonyok egyesületében. Prohászka szereti az aktuális problémákat, ha merészek és nehezen megoldhatók, — annál jobban. A cseléd-kérdés igazán aktuális. A mi pedig a megoldást illeti, majdnem olyan könnyű mint, mondjuk, a kör négyszögesítése. Mindenképpen érthető tehát, hogy ezt a témát is bele tudja illeszteni abba a mélyhatásu rendszerbe, amely az apostolian progresziv világnézeteinek az összefoglaló keretje. Azonban olvasván erről való nézeteit, az az impressziónk, hogy Prohászka Ottokár doktor túlságosan püspök ahhoz, hogy ezt a kérdést igazán minden vonatkozásában ismerje. Először: a püspöki cselédek rendszerint jó cselédek. Másodszor: könnyű jó gazdának lenni Prohászka Ottokárnak, a kit egy gyönyörűen harmonizált élet a kicsinyek és alacsonyak megértőjévé szentelt. A cseléd kérdést —Prohászka szerint — meg lehet oldani. Megoldása kettőn múlik: a jó cseléden és a jó háziasszonyon. Jó cselédet az egyesület föladata nevelni, a háziasszony feladata pedig méltányos, igazságos álláspontra helyezkedni a cselédekkel szemben. A cselédség épp úgy, mint a társadalom bármely más munkásosztálya, nem elégszik meg többé azokkal a keretekkel, a melyeket a régmúlt idők állítottak föl. Ezt be kell lát- niok a háziasszonyoknak és csak ennek belátása melleit várhatják el, hogy az emberséges bérek és a jó bánásmód fejében lelkiismeretes, jó cselédet kapjanak. Bocsánatot kérünk, de azt gondoljuk, ebben a beállításban a kérdés inkább a háziasszonyokkal való vonatkozásban problémádkus, mint a cselédekre való vonatkozásában. És ha van benne megoldás, hát a cselédekre nézve van, hogy hogyan tudnák ők a háziasszonymizériát enyhíteni vagy megszüntetni. A kérdés súlya azonban nem a gazdasszonyra esik. Azaz : emberi szempontból igen kívánatos, hogy a cselédtartó asszony legyen emberséges, elnéző, méltányos és igazságos és ne súlyosítsa szeszélyekkel és türelmetlenséggel a cselédnek amúgy is elég súlyos helyzetét. De ez még nem oldja meg a kérdést. Mert ezeket az asszonyi erényeket csak a jó cseléd méltányolja, aki szintén türelmes és elnéző. Az ilyen azonban kívül áll a kérdésen. A jó cseléd rossz helyen is jó. Azt az úgynevezett mizériát azonban nem a jó cselédek, hanem a rosszak okozzák. És — sajnos — van arról tapasztalat, hogy többségben ezek vannak. Emberséges béreket is említ a püspök ur. Hát ha ezzel lehetne megoldani ezt a kérdést, akkor már meg volna oldva, mert a bér miatt nem lehet panasza a mai cselédnek. Csak valamire való is kap minimális havi 16—20 koronát, de főzést nem vállal, mert nem akar. Hogy a gyermekgondozásból csak egy kis terhet is magára vállaljon, arról szó sincsen. Az úgynevezett nehezebb munkákhoz : nagytakarításhoz, mosáshoz, vasaláshoz, ablaktisztításhoz, szőnyegveréshez segítséget követel. Ellenben az ellátás (hiszen ebben igaza van) bőséges legyen. A cselédtartás költsége — még a kevésbbé jómódú családokban is, — manap havi sok—sok koronára tehető. Sokszorosan jobb az ellátása, mint a napszámosnak, aki talán többet keres, de többet is dolgozik, anélkül, hogy élelme, lakása és ruházkodása olyan lenne, mint a cselédé. Nem a bérben, nem a bánásmódban van ennek a kérdésnek a gyökere. Valamiben másban rejlik : a cselédszerzőkben ! A cselédszerző nem ismeri, azt sem tudja milyen ágról szakadt, de azért mindjárt elhelyezi. A helyet sem ismeri, de ez a cselédszerző lelkiismeretét nem bántja. Ha a cseléd és gazdasszony meg nem fér, annál jobb, mert neki úgy jó, ha a cseléd sűrűn cseréli a gazdáit. Sűrűbben kapja akkor a províziót, ami annál nagyobb, mennél nagyobb a fizetség. Ennélfogva maga a cselédszerző igyekszik a cselédbért fölsrófolni. A cselédkérdés megoldását tehát itt kellene kezdeni: a cselédszerzést kell tisztességesebbé tenni. Ennél is biztosabban vezetne célhoz az a mód, amit Prohászka püspök javasol, hogy erre való egyesületek vegyék kezükbe a cselédköz- vetitést, de ezt megelőzve a cselédnevelést. Öntudatos és önérzetes munkásokká kell nevelni a c'e- lédeket, olyanokká, akik ismerjék a maguk jogait és érdekeit, de ismerjék el a gazdáét is. Végül pedig és ez a legfontosabb : törvénynyel kellene szabályozni a gazdának és cselédnek egymáshoz való viszonyát. Mert most nincs szabályozva. A cselédtartó még ma is a patriarkalis korból átvett szokásjogok birtokában véli magát; holott igaz, amit Prohászka püspök mondott, hogy a cseléd már nem elégszik meg azokkal a keretekkel, amelyeket e rég múlt idők állítottak föl. Mimóza levele. Ne jöjjön el, úgy félek Öntől: A szeme gyújt, a hangja oly merész, A karja kárhozat, az ajka vész, Én félek Öntől ......................... Ki s kék szobám oly csöndes eddig, Mint fűz tövén lágy nefelejts bokor Kék égi hab, halk, tiszta, szűzies, Puha, marasztó, még kéken is fehér. Ágyam fölött könyöklő angyalok, Ablakomon napisten beragyog, Arany uszálya ágyamig elér; Lila lepelben hogyha jő az est, Örvény felé az álom nem sodor: A csillagok fölé emelkedik. Mióta itt járt, minden változott: Meleg keze megfogta székemet S izzó zsarátnok most puha öle ; A függönyöm ravasz, hunyorgó, Mint hogyha titkot rejtegetne; Tüzes az ágyam párnahalmaza Fehéres lánggal égő csipkedomb; A zongorám nyitott szájjal nevet, Mellé ülök .... megszólal .... Istenem, A maga hangja búg fel mélyiben................ .... Minden sarokból kék szeme nevet . . . Magára gondolok, Úgy lángolok, a szivem úgy dobog, Elszédülök, sodornak kék habok............ .........................Úgy várlak édes............... Na gy Margit. Lendvay színház. (Kapuzárás után.) A múlt vasárnapi ligeti népmulctságról más helyen emlékezünk meg; e rovatban a hétfői bu- csuelőadásról referálunk s egyúttal elmondunk pár megjegyzést a színházról és színtársulatról. Hétfőn Szalóki jutalomjátékául Bokor József „Gyerekasz- szony“ cimü népszínműve került színre. Elmondtuk több ízben véleményünket a népszínművekről ; most is csak azt ismételhetjük : kár, hogy ez az irodalmi faj kiveszőben van! Az operett megölte. Még pedig a malackodó operett. A népszínművek becsületes, tiszta lelkű gatyás alakjai: a részeges kántorok, a Nyakigláb zsidó korcsmárosok, a vályogvető cigánybandák ma már alig érdekelnek valakit. Pedig sok jóizü, egészséges néphumor kelt nyomukban. A gyerekasszonyban is minő pompás alak a póttartalékos, a falusi plébános és az őrmester. De hát még a molnármester talpra esett, tűzről pattant felesége! Mégis sok embertől hallottam, hogy unalmas alakok. Hogy unalmas, annak nem az iró az oka, hanem a közönség romlott ízlése. Sok káviárt ettünk pár év óta, most már a madártej nem izük. Nem jól van ez igy, de hát nem tehetünk róla ! Várunk egy újabb lelki átalakulást. A jóizü darabban egyesek kiváló alakításokat mutattak be. Első helyen áll Ealla Mariska, kit ez estén is állandóan ünnepelt a közönség s ki ennivalóan bájos volt. Csak azon csodálkozunk, hogy még eddig nem vitték föl a fővárosba vagy el nem csalták külföldre. Bizony több dicsőség s különösen több csengő arany nézne reá, mint a vidéken. Mellette kimagaslott Bársony Aladár, kit bizonyosra veszünk, hogy pár év múlva a fővárosba kerül. Szalóki pompás figura, volt bár meg kell jegyeznünk, hogy a Gül- baba cigányját mesteriebben alakította. Kitűnő volt Barics és Pálma Tusi. Ellenben sajnáltuk hogy a plébános szerepét nem Borbély játszta; mert Rovó teljesen elejtette. Nagy baj az a színésznél, ha rossz az orgánuma. Visszapillantást vetve a 4 heti szezonra, teljes megelégedésünknek adhatunk kifejezést, mert a társulat tagjainak játékában nagy gyönyörűségünk telt. Sajnáltuk, hogy Uahnel Arankát oly ritkán láttuk, pedig megmutatta a Cárnőben és Juditban, hogy minő drámai erő. Bársonyt is nélkülöztük, ami nem csoda, mert a hülye operetteknek van most a világa. Endreyről nem is beszélünk. Őt elvesztettük. Pedig ott állott az első sorban ! Értékes tagjai voltak a társaságnak első helyen Dénes Ella, ki pazar hanggal van megáldva, de-mert nap-nap után kelle játszania — bizony sokszor elfátyolozódott a hangja. Kedvesek voltak Pintér Irma, Pálma Tusi, sok szép alakítást láttunk Sze- pessi Szidi és Torday Ételtől. Gyönyörködtünk Barics és Nagy Gyula hangjában, szerettük Zoldos és Ross Jenő burleszk komikumát, de kereken ki kell mondanunk, hogy a segéd színészek kicserélése feltétlenül szükségesnek mutatkozik. Különösen a férfi személyzetet kell kigyomlálni, mert a kardalos nők ellen nincs kifogásunk. Ami a város közönségének pártolását illeti, az ellen nem lehet panasz. A mai nyomasztó pénzviszonyok dacára eléggé látogatta a színházat. Volt sokszor zsúfolt és teleház; gyakran félház, de volt üres ház is. A délutáni előadások egyáltalában nem sikerültek. A színház épülete ellen száz és egy kifogásunk van, de az már csak kiAS ^m^ f természetes ásványvíz gyógyrM AL V I hatása hurotos bántalmaknál ÉL^S Xm. JLmJ JL páratlan; a legutóbbi termésű ~i—:-----------—7------------------------------------------------— savanyU uj borral vegyítve Knnhatn ki vlnftía Müíd a Bifcszádi gyógyfürdő igazgatósága. • kitűnő italt szolgáltat, j mindenhol. |
