Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-06 / 18. szám
4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. május 6. dig az egyike a legmulatságosabbaknak. Bállá Mariska Kati szerepében kitűnő cseléd alakot mutatott be, bár azt hisszük kissé túlzásokba esett. A csütörtök délutáni előadás részvétlenség miatt elmaradt amit legfőképen annak lehet tulajdonítani hogy május 1-eje lévén a közönség nagy része a ligeti térzenét ment hallgatni. A pénteki piros szinlap az „Elnökné“ czimü francia bohózatot hirdette. Előadás leányok kizárásával ! Ez a finom ötletes valódi francia vígjáték állandó harsogó kacagásban tartotta a közönséget. Mit mondjunk a pikantériákról ? Tagadhatatlanul pikáns jelenetekkel van tarkítva, de azok is oly diskrét, finom nüanszirozással, hogy majdnem azt mondhatnék, kár volt a fiatalságot kizárni belőle. De mégis jobb igy ! Ne legyen botránykő senki szemében az a pár vetkőztetési jelenet. Az előadó művészeket kiváló dicséret illeti meg. Kivétel nélkül pompásan játszották meg szerepüket s ha mégis valakit különösen ki kell emelnünk az Ga- ray Ilus és Szőke Sándor. Szombaton este a „Cárnő“ került szilire nem nagy közönség előtt. Biró Lajos és Lengyel Menyhért a két jeles szinmü iró ezen színmüve nem tartozik ugyan a jelentősebb alkotások közé, de érdemes arra, hogy a közönség megismerje. Színes — bár sok helyt sablonos helyzetek rajzára ad alkalmat a két illusztris szerzőnek a mindenható cárnő perversus szerelme, de azért mindvégig érdekes és ébren tartja az érdeklődést. Nagy része van ebben Hahnel Arankának a cárnő sze- mélyesitőjének. Szép alakja, pompás öltözékei, művészi játéka nem tévesztették el a hatást. A kozák- hadnagy-szerető szerepében jó volt Szőke Sándor ki nehéz szerepét helyes felfogással játszta. Különösen ki kell emelnünk Bársony Aladárt, kit most láttunk igazán neki való szerepben. Ács József a hülye kamarás szerepében túlzott, sőt mikor életéért könyörög a cárnő előtt, fülsértőén sokáig orditózott. Vasárnap d. u. Limonádé ezredesi kellett volna adniok, de nem volt közönség, este a Cigányprímást adták, hétfőn a Cigányprímást másodszor, melyekről majd jövő számunkban emlékezünk meg. hatott volna fölvilágositást. Az mindenesetre föltűnt nekem, hogy a szép asszony az egész dologban nagyon könnyedén, mosolyogva viselte magát. Mi lehetett ennek az oka? Rövid megfontolás után feleltem csak Bélának. — Különös eset! De én nem mernék ebben az ügyben azonnal lesújtó ítéletet mondani! — Hogyan ? — pattant föl izgatottan, — te még mentséget keresel a bukott nő számára? — Hohó, barátom! csak ne dobálózzál a súlyos szavakkal! Mivel indokolhatod, hogy nőd elbukott? Talán azzal, hogy neked légyottot adott? Tudtommal ez nem váló ok? — De nem nekem volt szánva! — Mivel bizonyíthatod ? Az ügyvéded ki fog nevetni. — De hát mond, mi volt a célja? — Nem tudom, csak tapogatózom, mert van egy momentum, ami aggályossá teszi a bizonyosságot. — És mi az ? — Nem tűnt föl neked, hogy nőd folytonosan mosolygott? úgy szólva ki kacagott téged. Miért nem rettent meg a Püspök-Ladányi találkozón ? Radványi Béla szörnyű ostoba arcot vágott ezen kérdésemre; tágra nyílt szemekkel bambán nézett reám. — Nos! — szóltam hozzá ismételten, — igaz-e amit kérdeztem ? Margit a szemedbe kacagott-e ? — Igen, határozottan emlékszem erre! — No, tehát akkor csak két eset lehetséges: Margit vagy ártatlan, vagy pedig elsőrangú színművésznő ! A jövő hét műsora a következő: Kedden — újdonság — „Tengerész Kató“ operette. Jarnónak az Erdészleány és Muzsikus leány ismert zeneszerzőjének legújabb operettéje a címszerepben ; H. Balki Mariskával. Szerdán — újdonság „Erős láncok“ Salten Félix szellemes szatirikus vigjátéka kerül bemutatóra : Z. Hahnel Aranka, Sz. Garay llus, Szőke Sándor, Bársony Aladár, Szalóki Dezsővel. Csütörtök — „Hoffmann Meséi“ Offenbach Mester classikus operetteje lesz a müso/on : Dénes Ella, H. Bállá Mariska, Nagy Gyula, Barics Gyula, Borbély Sándor és Szalóki Dezsővel. Péntek — újdonság itt először „A farkas“ Molnár Ferene diadalmas világhírű vigjátéka — mely eddig a continens minden városában óriási sikert aratott — kerül bemutatóra Hahnel Aranka, Bársony Aladár, Szőke Sándor, Endrey Jenő, Zsol- I dós Andor és Szendrö Gyulával. Szombaton — újdonság „A kedves Augusz- tin“ Fali Leó uj operettje. Vasárnap délután „Czigányszerelem“ Lehár F. operettje, este újdonság „A csókszanatorium“ operette. Akik a szinlapra igényt tartanak — vagy a szinlapok napi kézbesítését óhajtják — a színházi irodában bejelenteni szíveskedjenek; valamint az esetleges panaszokat is a szinlapkihordás körül. HÍREK. Május 5. Eljegyzések. Felsőbányán Árus Jenő postatiszt eljegyezte Csausz Etelkát, özv. csausz Tiva- darné leányát. — Präger Kálmán eljegyezte Fejes Iduskát Nagybányán. Hivatal vizsgálat. Dr. Rótli Ferencz a szatmári törvényszék elnöke és Dr. Fabó Zoltán a szatmári kir. ügyészség vezetője szombaton városunkba érkeztek, hogy a helybeli kir. járásbíróságnál az időszaki hivatal vizsgálatot megtartsák. Ügyvédi iroda áthelyezés. Dr. Erdős Vilmos ügyvédi irodáját Nagysom kútról, városunkba (Takács Lajos hid-utcai házába) helyezte át. Izgatottan ugrott föl, s nagy léptekkel járt föl és alá az üveges folyosón; kezeivel hadonászott, mintha láthatatlan alakokkal küzdött volna. Én csak néztem a szegény dúlt lelkű embert, s azon törtem a fejemet, miként tudnám elvesztett boldogságát ismét visszaadni. De úgy látszik ez a szerep nem nekem, hanem az apósnak volt föntartva. Nagy zajjal nyitott be az üveges folyosóra. Akkor érkezett a vasúttól. — Szervusztok! — kiáltott az öreg Kóródi kemény recsegő hangján, aztán hozzám fordult jó hogy téged is itt talállak! Ezt a nagy szamarat együttesen kell kigyógyitanunk. Hiszen ez tökéletesen bolond! S azzal rámutatott Bélára, ki sötéten nézett belépő apósa felé. — Én nem vagyok bolond! — kiáltott remegő hangon, — de a te lányod akart engem bolondá tenni! — Ha nem vagy bolond, — felelt nyugodtan Kóródi, — akkor szamár vagy. Két hétig tűrtem ostobaságaidat, de miután már a lapok is meghurcolták leányom nevét, eljöttem, hogy végét szakítsam szamárságaidnak. Azzal belenyúlt kabátja zsebébe, s egy rózsaszínű itatós papírlapot vett elő, s oda tartotta Béla elé. — Isrnered-e ezt a papirost ? Radványi csodálkozva nézett a kis itatós lapra. — Ismerem ; az én íróasztalomról való. — No ha ismered, annál jobb ! Jöjjetek a tükör elé, mely ott áll a te íróasztalodon. Látod, ha ez a papír itt van kiterítve, akkor minden fölGéressy János ünneplése. A 40 évi szolgálat után nyugalomba vonult Géressyt szombaton este búcsúztatták a helybeli bíróság tisztviselői és az ügyvédi kar. Az István szálló külön éttermében gyűltek össze a távozó telekkönyvvezető tisztviselőtársai, barátjai, tisztelői, hogy kifejezést adjanak őszinte tiszteletüknek és rokonszenvüknek oly férfiú iránt, ki 40 évi szolgálata alatt a szorgalom, a pontosság, a becsületesség mintaképe volt. Az első fel köszöntőt Szentmiklóssy József vezető- járásbiró mondta az ünnepedre ; utána Km. Pap Sándor nyug. táblabiró köszöntötte egykori tisztviselő társát; majd Stoll Béla ügyvéd emelt poharat az ünnepedre. Pohár köszöntőket mondtak még : Torday Imre, Abaházy József, Barna Samu Dr. Brebán Sándor, Hitter Vilmos, Katz Izsó dr. Feuerstein Mór, Barazsu Endre, Szőke Albert és Dr, Horváth József. Az estélyen mindvégig lelkes hangulat uralkodott. A társaság Dula Jancsi kitűnő zenéje mellett az éjfél utáni órákig szórakozott. Gyászhir. Glavitzky Károly helybeli kereskedőnek, ipar- és keresk. kamarai tanácsosnak neje: Takács Etel f. hó3-án hosszas befegeske- dés után elhalt 37 éves korában. A boldogultat vasárnap délután 4 órakor temették ref. szertartás szerint. A család gyászlapja következő: Glavitzky Károly férje, László, Margit, Károly, Sándor gyermekei, özv. Takács Józsefné édes anyja, Takács Sándor és családja testvérei, özv. Thurzó Ferencné és gyermekei, Vigh Dezső és családja, Takács Károly és családja, Takács Lajos és családja, Takács Róza férj. Bányai József és családja nagynénje! és nagybátyjai, Nagy Sándor és neje mint sógora és sógornője, valamint az összes kiterjedt rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatjuk hogy a felejthetetlen hitves, szeretett jó édes anya, jó gyermek és rokon Glavitzky Károlyné szül. Takács Etel f. hó 3-án hajnal i 2 órakor, életének 37-ik, házasságának 17-ik évében, hosszas szenvedés után csendesen jobblétre szenderült. Kedves halottunkat f. hó 4-én, délután 5 órakor fogjuk a református valDs szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni, a Kosuth Lajos-utca 19. számú gyászos háztól. Nagybánya, 1913. május 3. Áldás és béke emlékezetén. itatott szó pompásan meglátszik a tükörben, el lehet olvasni. így járt Margit is. A te hamis hirdetésedet szószerint leolvasta a tükörből, s felelt is a lapban neked. Te holmi kalandok után akartál indulni, de az éles szemű asszony útját vágta. S most még te állsz az erdő felöl! Illik az ? Ha nem szereted leányomat, válj el tőle tiszteségesen, de ne fogd rá, hogy légyottokra jár! — De hát a vasúti kocsi ablakára ki irta föl azt a léha felhívást ? — Ki irta? Járj utánna ! Talán valami öreg dáma, kinek a szive fájt egy olyan haszontalan ember után, mint a milyen te vagy! De már tovább nem tudtam viszzatartani kacagásomat; kitört belőlem óriási hahotával. Radványi Béla megszégyenülve rogyott egy székbe s eltakarta égő arcát kezeivel. Még aznap este elutaztunk mindhárman. Az após vitte a oünbánó férjet, a szeplőtlen hirü szép asszonyhoz; én pedig igaz lelki megnyugvással indultam haza Erdély felé . . . A sors pajzán szeszélye nekem nyújtotta a pálmát mégis! Abban a kocsiban utaztam hazafelé, hol az a végzetes felírás volt az ablakon. De nem voltam egyedül. Egy tűz :s szemű barna asszonyka ült a kocsiban. Arad felé az ablakhoz lépett az én bájos utitársnőm, s fönhangon olvasta a felírást: „Nagyon fáj a szivem, ki gyógyítja meg! M.“ Én reá néztem s egy mély sóhajjal feleltem szavaira: — Én!
