Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
JWagytoányal Htrlap 1912. január 14. A ipái közgyűlés végül ismét egy formai botlást jóváteendő elrendelte, hogy az iparvasutnak házi kezelése vagy bérleti kezelésbe adása tárgyában a már most e végből február 12-ére kitűzött közgyűlésen fog határozni. IPARÜGYEK. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! B. lapja jan. 7-én megjelent ez évi első számában egy névtelen az iparostanonc-iskolai tanulók vallási oktatását kívánja nálunk megvalósítani, melyre a következőket látom szükségesnek elmondani, hogy a névtelen felszólaló is, meg esetleg más érdeklődők is tudjanak a dolog valódi állásáról. A múlt év aug. 29-én, a beírásokat megelőzőleg a helybeli vallásfelekezetek lelkészeihez a következő tartalmú levelet irtani: „Az iparostanonc-iskola szervezetének 9. §. szerint „amennyiben a hitfelekezetek a tanoncok vallástanitásáról gondoskodnak“ a hétköznapon tartott 4 közismereti s a vasárnap délelőtt tartott 3 rajzórán „felül vasárnaponként heti egy óra a vallástanitásra fordítható.“ (1884: XVIII. t.-c. 83. §.) Azonban mivel a tanoncokat vasárnap délután a múltban szerzett tapasztalat alapján összehozni nem tudjuk s másfelől pedig a vallástanitó lelkészeknek is éppen a vasárnapi elfoglaltság miatt terhes lenne ekkor a tanítás, a ref. ág. h. ev. és izr. vallásu tanulók részére szerda délután 5-6 vagy 6 — 7 óra közötti idejét s helyéül a gazdasági népiskolát, a róm. és gör. kath. vallásuak részére szombat este 5-6 illetőleg 6-7 óra közötti idejét s helyéül Felsőbányai-utcában lévő állami elemi iskolát hozom javaslatba, kérem, hogy erre vonatkozó elhatározásáról engemet mielőbb értesíteni legyen jó.“ E megkeresés eredménye az, hogy a ref. és izr. vallásuak vallási oktatása már a múlt hóban megtartatott, a róm. kath. vallásuak vallási tanítása is kezdetét vette. És bár elégedetlenkednek miatta, de beletörődnek, mert vallás oktatás az ip. tan. iskolában másutt is van. Névtelennek e tudakozódó megszólalása azonban egyben alkalom arra is, hogy az ipaHej, ha tudnám, merre kell keresni? Napkelet, vagy napnyugat felé ? Addig járnék, mig ölelő karját Az enyémbe bele öltené. Akkor aztán: mit nekem a színe! Csak a lelke, — az legyen fehér! Nincsen ennél nagyobb kincs a földön, Sem az égben mi ezzel felér! (1872.) Szerelemre vágyik lelkem. Szerelemre vágyik lelkem, Mint esőre szomju föld; Miről annyit énekeltem, Úgy érzem, most testet ölt. Egy pár csillagfényü kék szem Mosolyogva néz reám ; De ezzel meg nem elégszem, Csókot adjon a leány. Én Isteuem! milyen édes, Milyen forró az a csók, Ha lányajkról az enyémhez Aranytiszta méz csurog. S mikor szemünk összevillan, S tüze-lángja egybe forr : A mi lelkünk tova illan Fönn az'égen valahol. Szerelemre vágyik lelkem, Leányajkra szomjazom! Azt az oltárt, mit emeltem Szerelmemnek áldozom. S nem is küzdők én azért se’, , Hogy legyen a lányka szép; Csak, hogy igazán megértse Lelkem szent költészetét. (1872.) Ezekkel a zöngeményekkel indultam neki a 40 éves irói pályának. E mutatványok csak rostanoncűskola tanítótestületének egy tervéről szóljak s bármilyen kedvezőtlen lenne is a város anyagi helyzete, annak pártolására és keresztül vitelére úgy a Szerkesztő urat, mint azokat, akik az iparosok ügye iránt érdeklődnek, felkérjem. Ez a terv pedig az, hogy az iparostanonc-iskolának legyen külön önnálló otthona, ahol a tanítás történhessék, ahol esetleg az iskolának mindennemű felszerelése állami adományból meglegyen s ahol éppen a jövő iparos nemzedék művelésére a tanoncok tanítói felügyelet mellett olvasnivalót vasárnap s más ünnepek délutánján megfelelő erkölcsi irányítást s tanulságos szórakozást találjanak. Éz a tanoncok erkölcsi nevelésére legalább is eléggé értékes lenne s a a köznek is használna. Ez lenne az az iparos ifjúsági otthon, amit nem is nagy áldozattal abban az esetben, ha az ip. tanonc iskola külön saját helyiségében volna, ügybuzgalommal meg' lehetne teremteni. Megjegyzem, hogy olyan internátus jellegű otthon, amilyent az országos gyermekvédő liga Pozsonyban, Kolozsvárt stb. fenntart s amilyent Szűcs Izsó, a nagyváradi ip. tanulók iskolájának derék igazgatója létesíteni tervez, amelyben szállást és elhelyezést nyernének a különböző ipari nagyobb műhelyekben mesterséget tanuló iparosítják, nem felel meg a mi viszonyainknak, mert ilyen értelemben nálunk ipar nincsen. Ilyenről tehát Nagybányán nem beszélhetünk úgy, hogy a gyakorlatban megvalósítsuk. Azt azonban meg kell tennünk, hogy az eddig mostohán kezelt s a város által mostohának tekintett ip. tanonc-iskola olyanná legyen, amilyennek az iskola tanítótestülete tenni szeretné ! Nagybánya, 1912. jan. 7-én. Székely Árpád igazgató. Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tí*éges* Lajos elsőrendű borbély» és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi»(Fő)-tér, Minorita-rendház alatt. - Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyúkszem vágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. Kuyler Henrik (Gerbeaud) cs. és kir. udvari cukrászda sütemény és cukorka lerakató TÓTH DÁNIEL csemege-, déligyümölcs- és cukor ka-üzletében Nagybányán, > Fő-tér (Minorita rendház.) azt-bizonyítják, hogy „haza és szerelem“, e kettő kellett nekem! A humor iránt is volt egy kevés érzékem, mit leginkább kifejlesztett bennem Arany és Jókai tanulmányozása. Itt van például egy 40 év előtti kis versem: Szeretem a zene hangját, Szeretem a dalt nagyon; A torony öreg harangját Áhítattal hallgatom. Szeretem a pásztor sípját, S a vadászkürt szózatát, S ha a levegőt hasítják Harci kürtös katonák. Szeretem minden alakban, Szeretem a dalt, zenét, Csak soha sehol se’ halljam Vén kisasszony énekét! (1872.) Ez időtájt - természetesen - még csak az asztalfiókom számára Írtam, eszembe tartván Horatius mondását: „Nonumque prematur in annum.“ De rövid időn belül megismerkedtem Indaly Gyulával, Jakab Ödönnel, Jancsó Benedekkel, kikkel aztán az egyetemen is együtt hallgattuk Imre Sándort és dr. Meltzl Hugót. Indaly már akkor ismert nevű iró volt, Jakab Ödön az időtájt kezdett a „Fővárosi Lapok“-ba írni. Jancsó Benedek pedig akkor kezdte oroszlán körmeit mutogatni. Dr. Meltzl Hugó — áldott ; emlékű professzorom, - sarkalt erősen az írásra; emlékszem, egyszer ebédre hivott. Ebéd után levitt a dolgozó szobájába, elém tette Scheffel költeményeit s kényszeritett, hogy egy ! óra leforgása alatt fordítsam le neki azt a verset, rnely igy kezdődik: Es iszt im Leben häszlich eingerichtet, das bei die Rozen gleich die Dornen Í stehn. HÍREK. Január 13. Kirendelés. Az igazságügyminister dr. Ilykovits Endre ilosvai kir. jarásbirósági betét- szerkesztő bírót az itteni kir. járásbírósághoz, Búzás Árpád itteni kir. járásbirósági önnáló működési körrel felruházott betétszerkesztő Írnokot a szerencsi kir. járásbírósághoz rendelte ki. Vizsgatétel. Óváry Sándor zilahi kir. pénzügyigazgatósági gyakornok a fogalmazói vizsgát sikeresen kiállotta. A ref. egyház batyubálja. Mint múlt számunkban már közöltük, a ref. egyház tanácsa múlt szombaton a febr. 3-án, a Lendvay-szin- házban lezajló batyubál előkészületeit megbeszélte. Vonatkozó hírünket most még azzal egészítjük ki, hogy az egyháztanács egy szükebb bizottságot küldött ki a rendezés eszközlésére, mely Torday Imre, Fülep Imre, Virág István, Sólyom Ferenc és dr. Nagy Gábor presbyterekből áll. Az egyháztanács ezúton is felkéri városunk közönségét, hogy aki az asztalteritésben részt akar venni, ebbeli készségét szíveskedjék minél előbb Soltész Elemér réf. lelkész, tanácselnök urnái bejelenteni; ily bejelentéseket eddig Fülep Imre, dr. Nagy Gábor, Virág István tettek, a kik maguk is csatlakozásra kérik fel az egyház jóltevőit, kik között eleddig is városunk egész társadalma egymással vetélkedve működött közre. Uj hadnagy. A király Angermájer Bélát, Nagybánya és Felsőbánya ^városok elektromos műve, GanzTéle villanyossági r. t. kerületi ügyvezetőjét tartalékos hadnagygyá nevezte ki. Társasvacsora. A nagybányai Polgári Olvasókör évente szokásos vizkereszt-napi társasvacsoráján ezidén mintegy 70-en vettek részt. A társasvacsora pompásan sikerült és mindvégig, a kora hajnali órákig a legvidámabb hangulatban zajlott le. Pohárköszöntőt Torday Imre, Ketney Mihály, Bálint Imre, Szerencsi) József, Stoll Béla és Révész János mondottak. Pénzintézeti közgyűlések. A nagybányai részvénytakarékpénztár jan. 21-én d. e. 11 órakor tartja rendes évzáró közgyűlését az intézet helyiségében. - A felsőbányái takarék- pénztár r. t. közgyűlése február hó 4-én lesz. Dr. Almer Sándor kinevezése. Almer Károly bankigazgató fiát, Almer Sándor drt, a budapesti irgalmas kórház sebészeti osztályához, Dr. Lovrich Sándor,igazgató mellé, alorvossá nevezték ki. Lefordítottam. Másnap már kiadta a K. Pap Miklós lapjának tárcájában, a „Magyar Polgárban. Pár napra reá inár Freiligrath szép versét, „Oh lieb so lang du heben kannszt“ cimüt fordítottam le s beküldtem Vadnay Károlynak, ki azonnal le is adta s 5 frtot utalványozott ki érette. Időközben a „Magyarország és Nagyvilágiban közöltem pár verset, melyekre Ágai Adolf nagyon hízelgő megjegyzéseket tett. Akkor volt virágjában Király János „Hölgyek Lapja.“ | No ebbe aztán csak úgy öntöttem a sok zönge- ményt. Mai nap is mosolygok rajtuk. De hát én - mint mondám, - nem életrajzot : akarok Írni, hanem csak egy kis vissza emlékezést a 40 év előtti időkről. Ki lenne kiváncsi az én életemre ? Lefolyt ez a 40 év, mint a lassú patak a völgy ölén: tisztán, szenny nélkül. Nem vert nagy hullámokat, viharok se’ száguldottak rajta végig, csak néha-néha ha egy kis szél megborzolta a patak tükrét. Volt részem gáncsolásban, lekicsinylésben, volt dicsőítésben, magasztalásban; de sem az előbbi el nem csüggesztett. sem az utóbbi el nem ragadott. Szerencsés temperamentumot adott az Isten. Beválasztottak az Erdélyi Irodalmi Társaságba, egyhangúlag; megbuktattak a Petőfiben, 8 szavazattal 12 ellen, s másodszor 2 szavazattal 9 ellen; megválasztottak a Teleki Társaság elnökének, mely kitüntetés a legnagyobb mindazok közt, ami ért, vagy a mi még talán érni fog: zajos ünnepeltetésben volt részem többször Kolozsvárt az Irodalmi Társaságban s egyszer Budapesten a Petőfi Társaságban. S én mégis azt mondom: 0, ha még egyszer ott kezdhetném, ahol ezelőtt negyven évvel kezdtem! Mert mindarra, ami az életben fáj és éget, — balzsamot csak a költészet ad.
