Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
6. Nagybányai Hírlap 1912. december 22 A város szép kikötőjét az ókor egyik remek alkotása, a hires világitó torony tette biztossá s a kir. palota és a Museion díszítették. A parthoz közel állottak pedig a Kleopátra tűiRemek obeliszkek voltak ezek, köztilök az egyik most Londonban van, a másik pedig NewyorkbanEgyiptom történetében Alexandria alapítása már az utóvirágzás korára esik. A keresztény időszámítás első évszázadaiban hajtotta ott a görög tudomány az ő utolsó pompás virágait. Már egy évezreddel Alexandria fényes napjai előtt hanyatlott le Egyiptom fáraóinak fényes csillaga. II- Rámzesz, kinek összeaszott, még most is meglevő múmiája előtt borzongva állunk meg, Mózes kortársa volt. Ez a hatalmas, testileg és szellemileg is óriás alak, volt a legkimagaslóbb a faraók között Utódjai, igy 111- Rámzesz, már a betörő ellenséges törzsek ellen védik az országot eleinte sikerrel, később a mindinkább összehüzódó vészfellegekkel szemben lankadó erővel. III. Rámzesz még a támadások visszaverésével békét biztosíthatott birodalmának, sőt jelentőségteljes alkotások is fűződnek neveihez. A nubiai és az arábiai aranybányákat müveltette, a sinai hegy bányászatát fellendítette, de halálával, 1150-ben Krisztus előtt, lezárul az ország fejlődésének felfelé menő ága s beáll a sülyedés. Megálltunk ennél az érdekes uralkodónál s élettörténetét pár szóval vázoltuk. Előbbi fejtegetéseinkkel látszólag minden összefüggést nélkülöznek e sorok, de csak látszólag. A Kleopátra tűi közül az egyiken ugyanis érdekes mondatokat találunk. A londonin hosszú felirat van bevésve, mely arról tanúskodik, hogy III- Rámzesz Akabánél, a Vöröstenger mellett rézbányákat müveltetett: „Én (III.) Rámzesz megbizottaimat Akaba földjére küldöm, az ott levő rézbányákba - . .“ Tehát a bányászat történetének egyik okmánya a londoni Themse-parton álló Kleopátra tűje. A Victória Embankment, hol ez az obeliszk áll, a mi pesti Duna-partunkra emlékeztető, de annál impozánsabb alkotásA Blackfriars hidtől nyugatra a Themse folyó északi oldalán épült ki egészen a hires Westminsterig és két millió font sterlingbe került. Itt a hid mellett van a De Kaysers Hotel, melyet mindenkinek melegen lehet ajánlani pompás, kényelmes helyiségeivel, melyhez fogható fővárosunkban nem létezik; azután ott láthatunk nehány iskolát, a zsurnaliszták egyesületét, a kikötő felügyelőség épületét, a nevezetes Templet, a hazánk történetében is szerepet játszó templárius lovagok, régi gótikus épületét, mely most jogi iskola. A rengeteg hosszú Somerset House ragadja itt meg figyelmünket, mely a Waterloo hídtól jobbra terül el. Ezt Somerset prokurator 1549-ben kezdte meg építeni, de mielőtt befejezhette volna, lefejezték s a korona birtokába került; most állami hivatalokat helyeztek el benne. Pompás hotelek: a Hotel Savoy és a legelegánsabb szállója Londonnak: a Cecil Hotel, mind e tájon vannak. Szép szobrok állnak kis parkok közepette a Victoria Embankmenten, melynek egyik dísze: a Kleopátra tűjeAz obeliszket az angol kormánynak Mohamed Ali ajándékozta; 1877-ben dr- Wilson Erasmus 10000.font sterlinget adományozott arra a célra, hogy Egyiptomból Londonba hozzák. Hosszú ideig felfordulva hevert Alexandriában egy másik obeliszk mellett, a mely a tulaj- donképeni Kleopátra tűje. Ez utóbbit Newyorkba szállították. A két obeliszket nem Alexandriában állították fel először. Hiszen tudjuk, hogy Nagy Sándor alapította csak ezt a nevéről elnevezett várost, sok sok száz évvel III. Rámzesz uralkodása után. Az obeliszkeket az egyiptomi Heliopolisban emelte ez uralkodó s mint ezt a római fiamini obeliszk feliratából tudjuk, ez az afrikai város tele volt hasonló, gyönyörű obeliszkekkel. A remek mű magassága huszonegy, szélessége az alapnál két méter, súlya pedig 182 ezer kilogramm. Rózsa gránitból faragták! A bázisa szürke gránit és hatodfél méter magas. Most két bronz szfinksz díszíti, Vulliamy angol szobrász alkotásaiHeliopolisban, a „főniksz házában“ állott tehát először. A hamvaiból uj életre kelő föniksz madár városa most már csak rom . . . Örök nyár van e tájon, bár minden csak a múlandóságról beszél. Romok a forrón letűző napsugaraktól bearanyozva. Kék, mosolygó felhőtlen ég felettünk. Ha a khamzin, a-sivatag forró szele arcunkba fújja a sivatag porát, eszünkbe jut Madách „Ember tragédiája“ ... Nagy város virult itt ezer és ezer évvel ezelőtt, de Kambyzes elpusztította. Most csak egy kő maradt épen állva. „Kő- kövön“ több nincs. A meglevő ép kő egy obeliszk, melyből, mint már említettem, úgylátszik egy egész erdő volt- Fölirata igy szól: „Usertesen, a nap fia (fáraó), Horus, ki az embereknek életet ad, a napkirály, ki a világnak adatott, Felső- és Alsó-Egyiptom ura, kit a tiszta vidék szellemei szeretnek, ki mindig él és az embereknek életet ad, ki az emberek élete, Istennek állította, ki életadóvá tette.“ Néma csönd honol most az egykor hatalmas város helyén. Baksisért, borravalóért könyörgő gyerkőcök zaján kívül más nem hallatszik- A közelben levő s a régi város romjain épült Mata- rieh falu felől vasúti állomásról kirobogó lokomotív füttye hallatszik. Heiiopolis, vagy mint a Szentirás nevezi, On, a napisten tiszteletére épült templomok papi városa volt. Az egyiptomi Józset felesége, Azeneth is innen való volt: Putifárnak, egy zeliopolisi papnak volt a lánya. Itt tanult Mózes, hiszen ő is heliopolisi pap volt s az egyiptomiak Osarsiphnak nevezték. Itt kesergett Jeremiás s irta meg hires „siralmait“. Zsidó gyarmat is volt itt, mely már templomot mert emelni Jehovájának. A szines szálú mondák szerint itt az egyiptomiak napisten oltárán égette el magát minden ötszáz évben a főniksz madár és támadt fel hamvaiból harmadnapra . . . Innen Helíopolisból ered tehát a bányászat történelmének hires kőbe vésett okmánya, a Kleopátra tűinek egyike, mely III. Rámzesz korát hirdette s előbb e szent város, majd a tudósok em- poriumát, Alexandriát s végre a modern világ hétmilliós lakosú házrengetegét, Londont lett hivatva díszíteni. Egy ff aki kezének, arcának üdeségét elérni, vagy megtartani, ráncoktól és szeplőjétől menekülni O akar, az használjon kizárólag „Szeplö-Crémet“ II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. : Nagy tégely K 1-50 próba tégely 80 fillér. : : * 1 Rövid bőrgyógyászati útmutatót midnneki kaphat, ha azt a Kolozsvári (Heinrich) gyógy- szappangyár részvénytársaságtól (Monostori-ut 45.) 1 levelez'ő-lapon kér. Megtörtént mese. (Laci kiadandó naplójából.) — Irta: Krizsán Péter. — November 21. . . . Messze valahol megzörgette a Halál Úr csont-ujjait és összeszoritotta velük egy sápadt isten-leány finom, fehér nyakát . . . És fejem lehanyatlott és odaütődött tompán, erősen sárga garzon-asztalom kemény széléhez Nem éreztem. Égett a szivem. Hiúzkarmokat éreztem benne. És mintha csepegett volna a szivem vére. Csend • • • És vállamra kaptam a fegyvert és kevés perc múltán sirt lábom alatt az erdő megfagyott avarja. A fák szomorúak voltak, de azért vigasztalni akartak., Zúgtak; — a múltról beszéltek. Értettem. A jelenről hallgattak. A fenyők vig madarai előttem ugráltak, nem féltek tőlem- Tőlem, ki önönmagamat féltettem magamtól. Megjöttek a vadásztársak. Emberek és_ kutyák. Tréfálóztak, nevetgéltek, mint mindig. És én is nevettem olyanformán, mint egy haldokló őrült. Majd felállottunk. A kutyák befutották birodalmukat és csend lett. De mégse! — mert egyszerre a „Vigyázz“ erősen," dühösen ugatni kezdettÉs tudjátok-e, kinek ugatott? Nekem! . • . és az volt a hangjában, hogy boszútkell állanom, hogy gyilkolnom kell, hogy nem szabad kegyelmeznem, hogy valamiképp meg kell nyugtatnom szivemet, el kell űznöm belőle azt az ezercsápu polypot, mely szívja a szivemet . ... Engedelmeskedtem- A lelkemet körülfeküdte egy vad, nagy gyűlöletSzarvas-tehenet hajtott-a „Vigyázz.“ És az jött felém- Már csak huszonöt-harminc lépésnyire volt- Megállóit, reszketett és rám néz«tt- A szemei mintha sírtak volna és mintha anyaságára látszott volna velük hivatkozni. Mindegy! Lőttem. Először, másodszor, — és az erdő büszke anyja összerogyottMeleg vérének párája még vadabbá tett. . . És ismét kutyacsaholást adott vissza az erdő. — Jöjjetek csak! — beszélt bennem egy érzés, hadd lássalak kihűlni benneteket, mint ahogy messze valahol kihűlt valaki • , • És megmozdultak a bokrok és előttem szaladt az erdő egyik tiszta, érintetlen, félénk gyermeke : — egy őz-gida. Olyan volt, mint egy átvarázsolt tündér, kit játszadozó társai kergetnek. Vadul emeltem föl mégis a fegyvert és céloztam A másik pillanatban szemeim homályosak lettek és meginogva kiáltottam föl: — Ni! — ki rohan ott előtte ? Az a sápadt, fehérnvaku isten — leány ... és védőleg van fölemelve a karja. . . . Leeresztettem a puskát és belenéztem hosszan fekete csövébe . . . Megszólalt a kürt, a hajtásnak vége lett. Összejöttünk- Az öreg Bálint erdész megszólított: — Te fiú ! Feléd egy őz-gidát is hajtott az egyik kutya, miért nem lőttél reá? — Messze volt — Bálint bátyám, nagyon messze, — hazudtam és mert sárga garzon-asztalomnak kemény széle nagyon nyomta a fejemet, — felébredtem. Versek. — Irta: Fejes-Boldisár Ferenc. — 1. Valamikor . . . Valamikor régen napfény ringott A káprázatos levegő égen . . . Azóta semmi ■ ■ ■ Valami elmúlt . . . És én sírok régen, nagyon régen. Azóta szörnyű viharok dúlnak. Azóta bánatos, büszke éjfél Kopogtat jégleples ablakomon, Mikor virrasztók bús lámpa fénynél. Valamikor ■ ■ ■ Ó, tán iguz se’ volt! A nap sütött rám ragyogón, szépen. Aztán ez is, aztán elmúlt minden, És én sírok régen, nagyon régen.
