Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-08 / 49. szám
5 í 12. december 8. Nagybányai Hírlap bá yai; Aleksza Péter erdőmunkás és Búkor Irén napszámos nagybánya-szilastelepi lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Drozdovszki Géza ke í'i-kedő és Vidi Katalin Rozália nagybányai; Lh.iczki Lajos mészáros-segéd és Szoher Emma na ybányai; Zlatye Mihály napszámos és Marosán Jul bina napszámos nagybányai lakosok. A kövérség modern gyógykezelése most már nem a múltban alkalmazott, sokszor kegyetlen koplaló kúrákból áll, hanem inkább arra helyezik a súlyt, hogy az anyagcsere gyorsítása által a felesleges zsirtöme- gek eltűnjenek. Ezt első sorban a világhírű Ferencz József-keserüviz használata által lehet elérni, melynek hatása nagy kövérség esetén felülmúlhatatlan. E célból évendnt 2—3-szor egy-egy 4 hétig tartó ivókúrát kell tartani, mely abból áll, hogy naponkint a reggeli előtt, éhgyomorra 1 borospohárnyi valódi Ferencz József-keserüvizet kell meginni. A hatás bámulatos és sokszor már az első hét után észrevehető. Kapható fü- szerkereskedésekben és gyógytárakban. Immaculata. — Irta: Bujdos Balázs. — — Te szép vagy, szemeid mint a galambszemek, S én szeretlek téged, rajongón szeretlek. Kristályos szépséged leköti a lelkem; Mezők vadvirága Szeress te is engem! — Ajkad bíbor szalag, édes a beszéded Sugárzó két szemed, hogyha reám veted Megigézi lelkem szépséged varázsa, S feléd száll szerelmem Forró vallomása: Hogy szeretlek nagyon, híven, önfeledten, Te vagy ideálom, te vagy az eszményem, Ajkam neved súgja, szivem érted hevill Győzelmes Madonna, Csak érted egyedül! Mély tenger a szivem, régen viharos volt; Hulláma elpihent, kiderült az égbolt . . . Vágy már nem zavarja, elvonult a felleg; Sejtelmes mélységén . . . Isten lelke lebeg. ÍG2 B Vízvezeték, csatornázási és központi vízmelegítő ■ vállalata készít: fürdő- és mindenféle egész 1 ségügyi berendezéseket, szakszerű és I ízléses kivitelben. - Részletfizetéseket elfogad. H Horgany fürdő-kádak raktáron vannak I Lakás és iroda: Felsőbányai-utca 48. fRobelly-ház.) LYA JÁNOS törvényszékileg bejegyzett czég Nagybányán. j A hétről. Zajos hét volt- Hasonlított egy kis balkáni összeütközéshez. Három névnapot kellett tele poharakkal ünnepelni- Megkezdődött Andrással az t lőcsatározás; folytatódott Ferenccel a nagy ütközet és bevégződött a döntő csata Miklóssal, amikor is egy évre fegyverszünet köttetett- A támadók és a megtámadottak egyaránt győztek; vagyis nincs se’ győző, se’ legyőzött- Csakis a hadi sarc dolgában érzik kissé magukat legyőzőiteknek az Andrások, Ferencek és Miklósok- Dehát ez már igy van és igy volt a világ kezdete óta vagyis mióta a névnapokat megülni szokták- Be szép is az a névnap tartás! A férjuramék ilyenkor szabad kimenőt kapnak s „engedély-okirat“ alapján korhelykedhetnek: minek azonban van egy kis keserű utóize, mert mire a nagy csatákból hazatérnek, otthon palotaforradalom várja őket. Okos ember azonban még csirájában elfojtja a bel- forradalmat egy-két gyöngéd szóval és öleléssel, ügy se kerül pénzbe! Ahol azonban a szép szó és ölelés nem használ, — ott legjobb a békés visszavonulás a sáncok mögé, hová a kézi bombák (értsd : tányérok és poharak) el nem érnek. * * * Déva város polgársága gondolt merészet és nagyot és kimondotta, hogy lefúj az idénre minden bálát, mulatságot, zsurt, társas összejövetelt, mert ránk szabadul a háború nyomorúsága és rosszak a közgazdasági viszonyok. Kinek is legyen kedve mulatni ily nyomorúságos állapotok között? A dévaiak nem igen fontolták meg, hogy e határozatukkal mit cselekesznek ? Hiszen mi fog erőt adni ezek elviselésére, ha előre beállunk a szomorkodók, a búsulók, a gyászolók közé ? Bizony bizony egy kis jó kedv meg nem árt, ha csak besavanyodni nem akarunk. A közgazdasági viszonyokon pedig nem csak a teljes lemondással és busulással lehet segíteni, hanem — ha egyáltalán lehet, — azzal is, ha a délelőtti sörözést nem nyújtjuk bele a délutánba, a délutáni kvaterkázást a késői éjszakába, a barátságos vacsorát a derengő hajnalba. Vagyis másszóval: tartsunk mértéket! Azért nem kell lemondanunk a vigasságról. Mi, nagybányaiak reméljük, hogy a dévaiak határozata nálunk utánzásra nem talál * * * A háborús hírek sok városban annyira megijesztették — alaptalanul. — a tőkepénzeseket, hogy nyakra-főre szedik ki betétjeiket a takarék- pénztárakból s ezáltal a pénzintézeteket válságba döntik. Azok, — kiknek betétje nincs, — kárörömmel kiáltanak fel: „No csakhogy egyszer a pénzes emberek is aggodalomban vannak!“ A „Nagybányai Hírlap“ szerkesztősége e tekintetben kivételt képez : nagy tőkéjét nyugodt lelkiismerettel hagyja továbbra is a bankokban, mert az el nem veszhet- Régen megírta a költő, hogy a „szellem örökké él !„ BÁNYÁSZAT. Az ókor aranykincseiről. Irta : kápolnai Pauer Vidor. Már volt szerencsém egyizben Brugsch basa könyve nyomán Egyiptom régi népeinek aranybányáiról Írhatni, most bátor leszek az ókor többi népeinek hihetetlen aranygazdagságáról nehány adatot Neumann „Die Metalle“ c- müvéből ismertetni. Vegyük először sorra a zsidókat. Mózes könyveiben említi, hogyAbrahám igen gazdag ember volt. Házi állata, ezüstje és aranya bőven volt. Ismeretes Továbbá, hogy a zsidók később Dávid király alatt a templom építéshez nagy aranymennyiséget gyűjtöttek össze. Állítólag 495000 kgrot, ami egyeneseu mesés kincs. Nagy érdeklődéssel olvashatjuk a „királyok könyvében“ a jeruzsálemi templom építésének történetét. Salamon király (1020—980 K. e.) ugyanis az arabs királynétól különféle fűszereken kívül drága köveket és százhúsz mázsa aranyat kapott. Hiram hajói pedig Ophirból hoztak aranyat. A király tengeri hajói három éves útjaikról temérdek kincset, aranyat szállítottak Jeruzsálembe Ophirból, minden egyes útról — a hagyomány szerint — 4000 kgrot. Akármennyit is gyűjtöttek azonban, annyi bizonyos, hogy Salamon király házában minden edény aranyból volt s még más egyéb tárgyakat is aranyból készítettek- így a „királyok könyve“ szerint kétszáz pajzsot és harminc tárcsát, mely utóbbiak mindegyike három fontot nyomott. Volt a bölcs Salamonnak egy nagy elefántcsont széke, melyet a legfinomabb arannyal vontak be parancsára. Annyi arany volt ott, hogy a biblia szerint az ezüstre nem is hederitettek Salamon király idejében. Hol volt ez az Ophir ? A kérdés még most sincs tisztázva. Mauch, Petermann és Peters Dél- keletafrikában sejtik, mások a Zambesi és a Limpopo között elterülő Masona földön kutatnak utána. — Mezopotámiában, a Tigris és as Eufrates vidékein az arany és ezüst régóta ismert volt, hiszen a babiloni pénzrendszer már Krisztus előtt 1800-ban mindenfelé elterjedtNagy arany kincseket halmoztak fel Babilonban a fővárosban. Herodotos a babiloni templomról az írja, hogy ott látható Zeus arany ülő szobra s e mellett egy nagy arany asztal- A nagy arany asztal mellett aranyszék, arany zsámoly volt s i mindez nyolczszáz font arany értékkel birt- A templomon kívül volt egy arany oltár is- Abban az időben a szentélyben is egy nagy tömör arany szobor állott. Ábrahám, mint tudjuk, Úr városában élt-Ennek a városnak romjait most felásatták. K. e. 2300-ban épitették falait s kőszerszámokon kívül arany ékszereket is találtak törmelékük közöttEz az arany Áthiopiából (Egyiptomtól délre fekvő tartomány, most Sudán) és Indiából származott. Az asszír királyok kincse mesékbe illő volt. Ktesias szerint Ninivének a babiloniaik és médek által való bevételénél 50 millió kg arany és 500 millió kgr. ezüst esett zsákmányul. A rengeteg kincs egy részéből Nabukodono- zor (605—561 K. e.) templomot emelt, melyben tömör arany istenszobrokat állíttatott felA Bál vágy Bél isten szobra 50000 kgrot nyomott, épen ily súlyú volt a Rhea szobra, Bel- tisé már csak 40000 kgr súlyú voltVolt ott még egy nagy aranyból készült me- dencze 60000 kgr súlylyal és két kisebb, melyek egyenként 30000 kgrot nyomtak. Mikor 538-ban K- e- Cyrus bevette Babilont, Beltis templomából 36 millió korona értékű arany tárgyakat vittetett el. Cyrus Krösus lydiai királyt legyőzve ennek kincseit is elvette (546 K. e.) és pedig 12000 kgr- aranyat, az arany edényeket nem is számítva, amint Plinius mondjaEzt az aranyat Troasban és a Paktolusból termeltékUtódja Kambyses még gyarapította ezt az ezeregyészakai mesékbe illő kincset azzal, hogy Egyiptomot meghódította és a fáraók aranyát magkaparitotta. A kincs azonban még mindig növekedett, mert Kambyses utóda Darius Hystaspes az indiai határszéli népektől adót szedett és pedig évente állítólag 25 millió koronát aranyban ! Semmi sem tart azonban örökké. A nagy kincs egy részét Nagy Sándor 331-ben K-e. Perse- polis meghódításánál zsákmányul ejtette. A királyi várban 576 millió korona aranyat talált. Plutarchos szerint tízezer összvér fogatra és ötszáz tevére volt szükség, hogy a kincset Susába szállítsák. Egbatanában is töméntelen kincset halmozott fel Nagy Sándor. Ha igaz 907 millió korona értékű arany és ezüst hevert ott.
