Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-17 / 46. szám
2 Nagybányai Hírlap 1912. november 17. A templom ugyan ma sincs egészen készen, mert a márványlábfalazat jelentékeny része hiányzik róla, ámde az öszbenyomás, amelyet ez a csinos templom tesz a szemlélőre, igy is felemelő. A 'templom stilja sokak előtt a maga művésziességében is szokatlan lehet, de mindenesetre meggyőző bizonyságát adja annak, hogy magyar ; stílben is lehet szép templomot építeni. A helybeli evangélikus egyháznak és régi templomnak Apafy, Rákóczi nagy patronusa volt; az egyház 1720-ig Erdélyhez tartozott s igy históriailag is indokolt és megmagyarázható e végvidéki városban a széke- lyes stil alkalmazása. Ami a templom egyes részleteit illeti, gyönyörű az oltár, úgy a szószék is; mindkettő 7a- torján pompás rajzai szerint Szklenarik szatmári szobrász műhelyében készült: az ablakokat Kopp Ferenc budapesti cég szállította. A meglepően csinos ablakok az azokat adakozás utján elősegítő egyének neveit is feltünteti. Ezek között ott látjuk Nagybánya városán kivül Felsőbánya városáét is, ékes bizonyságául annak, hogy a testvérváros ami nemes törekvéseinkből mindenkor részt kíván magának és haladásunk utaiban mindenkor könnyít a vállunkra nehezedett terhek viselésén. A művészies motívumokban felette gazdag oltáron nagyszerűen érvényesül Iványi-Grünvald \ Béla festőművész fehér keretbe foglalt oltárképe „Jézus a Getsemane kertben.“ A nagyhírű mesternek oltárképe a régi templomban is érvényesült, a mai keretben azonban hatása megsokszorozódik. A templom 21 méterhosszuk méter széles; belső magassága 9 méter, a külső 14 méter. A torony 26 méter magas. Az orgona a régi, körülbelül 25 éves, Or- szágh Sándor budapesti orgonagyáros készítménye. A mai összeállításban Országh Sándor fia végzett derekas munkát. Az uj templom mintegy 70.000 K.-ba került; ezen szükségletből 12.000 K. még fedezetlen, bár az egyház érdemes presbtyeriuma s különösen Révész János lelkész bámulatos leleményességgel és fáradtságot nem ismerő kitartással és buzgalommal törekedett a teljes fedezetet összehozni. A város az építés ötletéből 100 öl területet j utcaszélesités céljából 20.000 K.-ért az egyháztól átvett, hogy igy elősegítse a templom megépítését. Ám ha meggondoljuk, hogy az egyháznak a kisajátított területről egy nagyobb épületet is le- kellett bontania, úgy ezt a 20.000 K.-át csak megfelelő ellenértéknek kell tekintenünk ... És mégis a város nyert legtöbbet, mert szinte ingyen egy pompás, stilszerü és csinos középülethez jutott, amely egyik főutcáját a maga egyhangúságából előnyösen kiemeli. * A felszentelésre Geduly Henrik nyíregyházai püspök tegnap délután 5 órakor érkezett meg. Kíséretében ott láttuk Meskó László dr. nyug. államtitkárt, a tiszavidéki ev. egyházmegye felügyelőjét, Materny Lajos főesperest, Bortnyik György alesperest, Rédei Károly nagykárolyi és Duszik Lajos szatmári lelkészeket s még a szatmáriak és nyiregyházaiak közül sokakat. Geduly Henrik püspök fogadására a polgár- mester vezetése mellett városunk előkelőségéből számosán jelentek meg a vasútnál, honnan rövid fogadtatás után a diszes társaság Szabó Adolf egyházi felügyelő lakására kisérte a püspököt, aki Szabó Adolfhoz szállott. Este, az egyházi életben sikeres tevékenységet tanúsított s maradandó érdemeket szerzett felügyelőnél szükebb körű vacsora volt. * Ma vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a templomszentelés következő programmal: 1. Gyülekezés a lelkészlakon, onnan indulás a templomba pont d. e. 10 órakor 2. „Nyissátok meg a kapukat“ megnyitó zsoltár; a templom kapujában Geduly Henrik püspök intonálására énekli a lelkészi kar. 3. Szabó Adolf felügyelő a püspöknek átadja a templom kulcsát, mire Öméltósága a templom főajtóját megnyitja s a menet bevonul; a lelkészek a szent edényeket és a bibliát beviszik a templomba. 4. „Óh, vajha ezer nyelvem volna“ közének, 12. sz. 1. 2. vers. Orgonaszó nélkül énekli az ünneplő közönség. 5. „Isten, kinek egy szavadra.“ Énekli a nagybányai dalegyesület férfikara. 6. Geduly Henrik püspök fölszentelő beszédje és imája. 7. „Erős vár a mi Istenünk.“ 256-ik ének, 1. 2. vers. Énekli az ünneplő közönség orgonaszó mellett, 8. „Gyötrődik az én lelkem.“ Közének: 320-ik szám, 1 vers. 9. Materny Lajos főesperes úrvacsorát oszt a híveknek, Révész János lelkész a kiosztásban segédkezik. 10. Közének: 320-ik szám, 5. vers. 11. tRédey Károly nagykárolyi lelkész keresztel. 12. „Isten, ki fent uralkodói!“ Énekli a nagybányai dalegyesület férfikara. 13. Ünnepet befejező ima. Tartja: Bortnyik György alesperes. 14. „Maradj meg kegyelmeddel.“ 290-ik ének 1. 2. 3. vers. A templomszentelés után déli 12 órakor a különféle hivatalok és testületek küldöttségei fognak a városházán a püspök elé járulni. Gyülekezés a városháza tanácstermében; a küldöttségek sorrendje ugyanott fog nyilvánosságra hozatni. A tisztelgések után d. u. 2 órakor közebéd az István szálló éttermében. Egy teríték ára 6 korona. Este 8 órakor hagverseny lesz a Lendvay szinházban. Ennek műsora a következő: 1.) Prolog: Neubauer Margit. Előadja a rivaldán. 2.) Gyermekek alkotta élőkép. 3.) Hegedűszóló: dr. Homola László. Zongorán Zsembery Ilona kiséri. 5. Zongora szóló: Dr. Lakatos Mihályné. 6. Dalok zongora kísérettel : Németh Gyula. 7. Gordonka szóló: dr. Kaczvinszky Emil (Budapest). 8.) Bibliai élőképek. Hangverseny után összejövetel az István szálló éttermében. A magyarság ereje. Múlt számunkban részletesen közöltük Szolnok-Doboka vármegye jajkiáltását, mely a nemzeti erő fundamentumát alkotó földnek a magyarság lába alól kisiklását harsogja fülünkbe, most pedig olvassuk Vargha Gyula kiváló tudósunknak a Magyar Tudományos Akadémia Il-ik osztályában előadott, „Adatok nemzeti erőnk megméréséhez“ cimü értekezését, melyben az 1910 évi népszámlálás eddig még közzé nem tett adatai alapján ismertette azt a fejlődést, melyet a magyarság 1880 óta tett: Hol hát az igazság ? A gyakorlati életből meritett rettenetes tapasztalatokban, avagy a ke- vésbbé megbízható statisztika adataiban, mely utóbbiak erőnk nagy arányú gyarapodásáról tesznek tanúságot! Az értekezés fontosabb adatai ezek: Az 1910. deczember 31-iki állapot szerint végrehajtott népszámlálás az egész magyar birodalomban 10,050.000 magyar anyanyelvűt talált, mig 1880-ban a magyar anyanyelvűek száma 6,445.000 volt. Harminc év alatt három millió hatszázezerrel szaporodott a magyarság száma, a mi 55.9%-nak felel meg, mig a nem magyar ajkúak szaporodása ugyanezen idő alatt csak 17.8°/o-ot tett. 1880-ban a magyar birodalom összes népességének még csak 41.2%-a volt magyar, 1910-ben pedig már 49.1%-a. Magában a magyar anyaországban a magyarság számaránya 46.6-ról 54.5 százalékra emelkedett. Érdekes, hogy a- magyarbirodalomban mennyivel erőteljesebben fejlődött a magyarság, mint Ausztriában a német elem; ma már százezerrel meghaladjuk az osztrák németek abszolút számát, mig 30 évvel ezelőtt több mint mástél millióval kisebb volt a magyarság száma. Ausztriában a németek aránya visszaesett 36.8-ról 35.6%-ra, a magyar birodalomban ellenben a magyarság diadalmas előnyomulásával szemben a nem rriagyar ajkúak aránya többé-kevésbé hanyatlott. A németeké 12.5-ről 9.8%-ra, a tót ajkuaké 11.9-ről 10.3-ra, az oláhoké 15.4-ről 14.1%-ra, a horvát-szerbeké 15-ről ugyancsak 14.1%-ra. A felolvasó részletesen ismertette a magyarság helyzetét a nyugoti határmegyék német nyelv- területén, a nyugoti és keleti tótság zárt nyelv- területén, a magyarságnak a nyugoti és keleti tót- sággal érintkező nyelvhatárán, a délvidéken, de különösen az oláhsággal érintkező vidékeken. A magyarság mindenütt tért hódit, kivéve keleti hatarainkat. Csikmegyében csak éppen hogy fenn tudjuk tartani számarányunkat, Háromszékben pedig évtizedről évtizedre visszaesünk, az utóbbi megyében a magyarság számaránya 1880-ban még 86.6% volt, 1890-ben 85.2, 1900-ban 85, 1910- ben- pedig csak 83.4%. Rámutat a felolvasó, hogy a Királyhágón innen mennyivel erőteljesebben fejlődik a magyarság, mint a Királyhágón túl. A legutóbb lefolyt három évtized alatt a magyarság számaránya a Királyhágón innen 49.5%-ról 57.9%-ra emelkedett. Erdélyben ellenben 30.3%- ról csak 34.3%-ra Ezzel kapcsolatban nagy határozottsággal hangsúlyozza az erdélyi magyarság és szászság érdekeinek közösségét, s hogy mily nagy szükség van a teljes megértésre s szoros fegyverbarátságra. Azután áttért a városok magyarosodásának ismertetésére. A nagy nyelvi átalakulásnak az ország fővárosa egyik tipikus példája. A magyar anyanyelvűek aránya itt 1880 óta 56.8%-ról 86.3%-ra emelkedett. Érdekes, hogy a városokban a magyarság nemcsak a magyar nyelvhatárokon nyomult erősen előre, hanem még teljesen idegen nyelvterületeken is, igy pl. a magyarság számaránya a szerb-oláh nyelvterületen 4.6-ról 13.1-re, a német-tót nyelvterületen 5.1-ról 21.7%-ra, a tiszta tót nyelv területen 9.5-ről 32.3-ra, a német nyelvterületen pedig 18.9-ről 40.5%-ra emelkedett. Egy-két fontosabb várost külön is kiemelve, Pozsonyban a magyar anyanyelvűek harminc év alatt 15.7-ről 40.6%-ra emelkedtek, a németek pedig ugyanazon idő alatt 65.6-ról 41.9%-ra szálltak le, ma tehát már a magyarok és németek számaránya csaknem egyenlő s ez a nagy nyelvi átalakulás a magyarság előnyére az osztrák németség és Bécs közvetlen szomszédságában történt. Nem egészen ily nagy, de szintén meglepő Temesvárod is a magyarság előnyomulása 20.4- ről 39.4%-ra. Szerző a magyarul tudást is kimerítően tárgyalja. 1910-ben az egész magyar birodalomban már 12 millió lélek beszélt magyarul, a népességnek 57.4%-a, mely arányszám a magyar anyaországban 64.7%-ra emelkedik. A magyarságnak nemcsak a nyers szám biztosit túlsúlyt, hanem a magasabb kultúra is. Az összes népességnek 54.5%-át teszi a magyarság; a mindennapi elemi iskolai tanulóknak 55.5%-át, a középiskolai tanulóknak 80.7, az egyetemi hallgatóknak 88.3%-át. Beszél az intelligencziának a magyarságba olvadásáról, s tiltakozik az ellen, hogy ezek renegátoknak neveztessenek. Beszél a birtokviszonyoknak a magyarságra nézve kedvezőtlen megosztásáról, a magyar ajkú kisbirtokosok aránylag csekély számáról. A bajnak orvoslását sürgeti s rámutat, hogy ezen élethevágó kérdés iránt a kormányok és politikai pártok mily kevés érzéket tanúsítottak. Felolvasása a következő szavakkal zárul. Az egységes magyar nemzeti állam kialakulásának kristályosodási folyamata a legjobb utón halad; de ismerjük a fizikai törvényt, hogy a kristályosodási folyamat csak addig tart, mig az ehhez szükséges nyugalom meg nem zavartatik. A társadalmi életben is ugyanez a törvény uralkodik. Óvakodjunk, hogy magunk ne rontsuk meg az összhangra s magasabb egységre törekvő erők és parányok fenséges munkáját:
