Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-10 / 45. szám

Nagybányai Hírlap zatos rosszak. Nem is 'veszi senki rossz néven, ha valaki nem csinál dáridót nevenapján. A jó­kívánság eszem-iszom nélkül is alkalmazható. Kiknek azonban az egek fölöslegest is adtak, — jól teszik, ha terített asztallal várják jóbarátaikat. Nem árt egy kis kommunizmus. Csak ne lenne egy-egy ilyen névnap után torbágy. (Katzenjammer.) Mert a torbágy a lelkiismeret hóhéra! 1912. november 10. * * * Mióta a debreceni kálvinista püspök itt járt, sok szó esik róla. Mert hát csak kiváló embe­rekről lehet heteken át beszélni. A nők azt mondják: gyönyörű ember; a férfiak: hogy csodás szónok; a hivők arról tárgyalnak, hogy valóságos apostol; a külömböző vallásfelekezetek összehasonlításokat tesznek a saját püspökük és a debreceni között. „Második Proliászka“, — mondják a katholikusok; a görögök meg Hossza Vazullal hasonlitgatják; az evangélikusok pedig azt mondják: majd két hét múlva mi is be­mutatjuk a mi főpapunkat, akkor beszéljenek aztán a kálvinisták. Mi azt hisszük, mindegyik felekezetnek van mivel — kivel dicsekednie. A kálvinista püspöknek az az előnye van a többi fölött, hogy ő most már bányász és kohász is. Nemcsak Fernezelyen járt ő a kohókat meg­tekinteni, de Borpatakon is volt aranybányát látni. Hogy aranyat látott-e, nem tudjuk, de házigazdái sziveslátást bizonnyal tapasztalt, mert a borpataki kastély és a vendégszeretet állandó frigyre léptek egymással. Iszogató Pál ilyen formán szerzett Szomjával egy királyi koronát ■ Ez állapotban élt sok boldog percet, Mig néki is kámpecz lett a vilig. Pali barátunk rég el van felejtve, A mese is lassan elhangozék; De maga a tény máig sincs elfelejtve, A „kefekötöt“ zengi föld s az ég. Mert, a mig árpát termel a barázda S szőlőt és komlót művel a paraszt; Mig a kocsmáros csapjait vigyázza, Nehogy valaki nyitva hagyja azt; Mig bor csillog a kristályos pohárba És fiainkban inni van erő, Örökre ez a szálló ige járja : „Iszik, akárcsak a kefe kötő!“ BÁNYÁSZATI Németből: Révai Károly HÍREK. Ének a kefekötőről. — Selmeczi diáknóta. — Hej, üssétek ki a hordó dugóját És enyhítsétek égő torkomat! Az uj mesét — úgy, amint azt dalolják, — Elzengem én is néhány korty alatt, De mielőtt mesémet énekelném, Nyújtsátok ide a tele kupát, Hogy a forrásnak habjait lenyelvén, — Szökeljek vidám hangulatba át! . . . Volt, volt, hol nem volt egyszer a világon Egy kefekötő: Iszogató Pál; Világot látni ment az én barátom Remélvén, hogy majd kincseket talál. Útközben minden kocsmába berontott, A megpihenés cégére alatt És ott elitta az utolsó rongyot, Cipőt, harisnyát s mezítláb maradt. De egyszer aztán utazása közben Egy mélységes. nagy tóhoz érkezeti, (Élhihetitek, nem magamba főztem,) Tokaji bor képezte a vizet. A tó partján egy asszony ült mogorván, Egy- vézna testű, alacsony, öreg, Ki meg se’ nézte a fiút jóformán, Csak nagy sietve igy szólitá meg: „Hogy honnan jöttél és ki vagy ? nem bánom ! De jókor jöttél, — ez a fődolog ; A tó fenekén — tudd meg azt barátom, — Arany koronát takar a homok. Ám a ki azt a napvilágra hozza E bortenger sötétes mélyibül; A varázslatot rögtön kibogozza S egy szép királylány karjaiba dűl!“ A kefekötö vidám arcot öltött S igy szólt: „E tó nem is rossz, mondhatom! Légy bár valódi, vagy talán csak költött, — Egy kis türelmet kérek angyalom!“ S ezzel a fiú térdre roskadt nyomban, Hogy támaszt nyerjen a kéz és a láb: És úgy ivott mind sebesebben, jobban S apadt a tó, mind-mind alább, alább. Addig szürcsölte, mig lent a homokban Fölcsillogott az aranykorona : Egy rettenetes menydörgésre nyomban Kettészakadt a varázslat sora. Aranyzsinoros, paszomántos ködment Öltött magára a kefekötő, — És bár egyébként rangban csak egy jöttment, - Eléje állt egy szép királyi nő. Kiküldetés. A m. kir. pénzügyminiszter Joós Lajos bányatanácsost és Ágh János főmérnököt Erdélybe küldötte ki szakvék ményadás céljából. A vegyes kohászati tjizottság Ferneze­lyen. Múlt hétfőn tartotta meg a vegyes kohászati bizottság ülését Fernezelyen, mely alkalommal min­dent a legszebb rendben ta ált s a kohóhivatal vezetőségének jegyzőkönyvi köszönetét mondott. Uj tanár a selmeci főiskolán. A m. kir. pénzügyminiszter Tomasovszky Lajos rendkívüli tanári címmel felruházott főiskolai adjunktust a Sel­mecbányái m. kir. bányászati és erdészeti főiskola bányavegytani tanszékéhez, a Vili. fizetési osztályba, rendkívüli tanárrá nevezte ki. A kinevezés minden­képen érdemes férfiút ért, ki £ bányavegytan terén kiváló érdemeket szerzett s tudományos működése szakkörökben is általános elismerésben részesült. Mint tanár egyike a legkivé lóbbaknak, ki ritka ügyességgel és kiváló előadóképességgel tudja az elméleti tudást a gyakorlati tudíssal összekapcsolni. Magyar geológusnő Afrikában. Balogh Margit dr., az ismert hölgygeológus a közoktatás- ügyi miniszter megbízásából tanulmányúton van Afrikában, hogy az Atlasz-hegység geológiai viszonyait tanulmányozza. A tudós kisasszony e hó tizedikén indult útnak, í Görögországon át, Szicília érintésével huszonkettedikén Algírba ér­kezett. Innét Constantine francia tartomány déli határára utazik, oda, ahol az Atlasz-hegység a Szahara-sivatag peremét érinti, amely érintkezés geológiai szempontból fölöttébb érdekes. Balogh kisasszony a Földtani Inténet ajánló levelével indul útnak és az algíri francia geológusok támogatásával végzi kutatásait és gyűjtéseit. Vállal­kozása azért fontos hazánkra, mert a Földtani In­tézet muzeomában van eddigelé Európa legtelje­sebb őslénytani gyűjteménye az afrikai Constanie tartományból. Ezt a gyűjteményt még 1880-ban N Semsei Andor a hírneves Coguand marseillei tu­dós hagyatékából vásárolta. A gyűjteményt most Balogh kisasszony kiegészíti a Földtani Intézet számára. Afrikai tanulmányútja valószínűleg de­cember közepéig fog tartani. Hazaérkezése után a Földtani Társulatban számol be utazása eredmé­nyeiről. — Harc az aranyért. A föld felett fo­lyó örökös harc, amelynek végcélja mindig a sárga arany, nem szünetel a föld alatt sem és ott a leg­szenvedélyesebb a harc, ahonnét közvetlen előkerül minden jónak, minden rosznak a kutforrása: a sápadt, sárga arany. A Rudai 12 Apóstól Bánya­társulat muszári bányatelepe örökké az aranytol­vajok vágyainak netovábbja volt, aminek az oka abban kereshető, hogy ez a bánya rendkívül gaz­dag volt mindig aranyban. Ezidő szerint is gazdag szabadarany termelés van, azért az igazgatóság mindent elkövetett, hogy az esetleges betöréseket meghiúsítsa, de az aranytolvajok rendkívül elszánt emberek, akik nem ismernek akadályt utjokban. Múlt hét csütörtökének éjjelén az aranykamra őrei zajt halottak a tárnában. Mikor a zaj irányában indultak, egyszerre csak 15 fegyveres rablóval ál­lottak szemben, akik megragadták őket, kezüket, lábukat megkötözték, azután bedugták egy tárnába és az ajtót reájuk zárták. Ezek hatották, amikor az aranykamara vasajtaját csákányokkal feszítették, majd amikor behatoltak az aranykamrába. Az őrök­nek sikerült nagykésőre kiszabadulni kötelékeikből, tármát csaptak, de akkorra már a betörök elmene­kültek és amint a tett színhelyén megjelent Olasz üzemmérnök megállapította, mintegy 8—10,000 korona értékű szabadaranyat magukkal vittek. O- lasz azonnal jelentést tett az igazgatóságnak, azon­nal értesítették a brádi, kristyóri és gurabárzai csendörörsöket, amelyek járőröket küldöttek ki minden irányban, mig a nyomozást Albert János járásőrmester vezette, kinek nagy segítségére volt Popper Ignátz bányatitkár, az aranytolvajok fur- fangjának jeles ismerője és kérlelhetetlen üldözője. — A csendőrség erélyes munkájának néhány napi szakadatlan nyomozás után meg is lett az ered­ménye és mainár az egész díszes társaság együtt ül, sőt a lopott arany is megkerült 10,300 kor. értékben. Egyedül az utón elfolyatott 700 korona értékű érc a vesztesség. A bányarablók tizen vol­tak, gurabárzai, kristyóri és veleaarszului lakosok, kik közül kilenc volt bányász, egy jelenleg is szol­gálatban állott. A volt bányászokat egytől-egyig aranylopásért csapták el annak idején. A nyomo­zás még egyre tart, hogy előző aranylopások is kiderüljenek, azután a rablókat átadják az ügyész­ségnek. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete. SZTOJKAI természetes gyógyhatású ásványvíz, mely gyógyhatásánál fogva ajánltatik a leg= hírnevesebb egyetemi tanárok és főorvosok által, kapható minden fűszer=, csemege= és ásvány viz=kereskedésben. Kizárólagos egyedáruda Nagybánya, Felsőbánya és vidéke részére: QLAV1TZKY KÁROLY fűszer*, cfcemege* és ásványvizkereskedésében Nagybányán.

Next

/
Thumbnails
Contents