Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-27 / 43. szám
4 Nagybányai Hírlap Étvágytalanságban szenvedők sokszor mindenféle csodaszerrel próbálkoznak, melyek a gyomrot megtörlik és ingerük, de a kívánt hatást legföljebb csak egy-egy alkalomra képesek előidézni. A ki étvágyát állandóan helyreakarja állítani, célját úgy fogja elérni, ha nehány napon át a reggelizés előtt 1—2 deciliter Ferencz József-keserüvizet iszik. A Ferencz József-keserüviz az egész orvosi világ osztatlan elismerésében részesült. így dr. Antonio Maggiorani, az olasz királyi ház főorvosa, azt irta róla, hogy „ez a legjobb hashajtó ásványvíz, melyet ismerek“. A füszerüzletekben és gyógytárakban kifejezetten „valódi Ferencz JŐzsef“-vizet kell kérni! A Ferencz József- keserüviz-források igazgatósága Budapesten van. JÁNOS törvényszékileg bejegyzett czég Vízvezeték, csatornázási és központi vízmelegítő vállalata készít: fürdő- és mindenféle egészségügyi berendezéseket, szakszerű és ízléses kivitelben.'- Részletfizetéseket elfogad. Horgany fürdő-kádak raktáron vannak! Lakás és iroda : Felsőbányai-utca 48. fRobelly-ház) I magyarázata folytán. Pedig párbajnak tulajdonképen csakis ott lehet helye, — ha egyáltalában a párbajozásnak létjogot adunk, — hol két ember közül az egyiknek okvetlenül pusztulnia kell. Apró semmiségekért vérontásnak nincs helye. Németországban épen most fordult elő egy kis városkában két úri ember összetűzése. A segédek igen okosan határoztak: kimondták, hogy a két úr ott egymásra nem lövöldözhet, hanem X. köteles beállani önkéntesképen a bulgár — Y. pedig a török hadseregbe. Ha a harcvonalban összetalálkoznak, lőjjék le egymást, ha addig más le nem puffintja őket. * • Az eszme megfontolandó nálunk is. A pár- bajozókat le kell küldeni a harctérre, ott kielégíthetik vérszomjukat. Üzenet. * Nem illatos levél, szürke újságpapír, Amin elröpitem a telkemet feléd. És reszket a kezem, mikor egy szót leír, Minő érzésekkel teríted ki eléd: Fölragyog-e szemed diadalmas tűzbe ? Szived megdobban-e szilaj vértől űzve ? A hétről. / Megkezdődött a szomorú szüret csörgő esőben. Nagy társzekerek »döcögnek végig a városon üres hordókkal, hogy beszállítsák a hegyről a savanyú vinkót, melyet még jórészben megszaporit a folyton szitáló eső. Elsavanyodott életünk kiegészítéséül még csak az kellett, hogy savanyu mustot is kapjunk, amelytől kinyílik a bicsok a zsebünkben. De még az a savanyu lőre is drága lesz. Feljön a sörnek s csillaga! Ha csak a komlóba is nem ütött az istennyila. Addig is azonban melegen ajánlom minden ital kedvelőnek a savanyu mustot Luna vízzel. A Luna víznek az a különleges jó tulajdonsága van, hogy a legroszszabb bort is élvezhetővé teszi. Probatum est! * * * Nemcsak nálunk, de szomszédunkban is mindenféle püspökjárás van, Mintha összebeszéltek volna a külömböző vallásfelekezetek püspökei, egyszerre megindultak minden oldalon. Szolnok- Dobokában, Szilágyban, Szatmárban nagy püspökjárás van. Vájjon mire magyarázzuk ezt ? Annyira veszélyeztetve van már a hit, hogy a főpapoknak kell elindulniok a megerősítésre ? Nem kifogásképen említjük föl, sőt ellenkezőleg dicséretet zengünk a jó főpásztoroknak. Most, a napokban járt Szilágysomlyón, az erdélyi reformátusok arany- szájú főpapja: Kenessey Béla dr. Hogy micsoda hódítást vitt véghez sziveken és elméken, kitűnik abból is, hogy egy hírlap vezércikkben üdvözli a főpásztort, s a vezércikk Írója szive legbensőbb érzésével köszönti őt apostoli utján. Ebben ugyan még nem volna semmi különös, ha azt a vezércikket nem a szilágysomlyói róm. kath. plébános irta volna! Ha az a katholikus pap soha életében egyetlen sort sem irt is, az az egy cikk az elismerés koszorúját szerzi meg neki azért, mert a református püspökben nem a protestáns embert nézte, hanem a Megváltó úr Jézus imádását hirdető apostolt. Úgy rémlik, mintha a XX-ik század nagy eszményei föltartózhatatlanul haladnának a diadalmas cél felé ! * • * • '* ‘ Egy társaságban a párbajokról folyt a szóbeszéd. A társaság legtöbb tagja elítélően nyilatkozott mindennemű párbajról, mely ma már kezd teljesen kimenni a divatból. Hiszen be is látjuk mindnyájan, hogy a párbajozás esztelen dolog s mégis beleugrunk a becsület fogalmának hamis | Lásd, úgy, leánymódra álmodoztam én is, Rajzolgatot elmém tenger csodaképet; De most elsötétül mellette a fény is, Amikor szivembe beleragyog képed. Egy égő világgal versenyre mi kelhet ? Napnál magasb fáklyát vájjon ki emelhet ? Szilaj voltam eddig s könnyű, mint a lepke, Tüzes képzeletem a világot járta, Bohó rigókedvem a nótás, a hetyke; Bánatház kapuját uj örömre tárta. Szelíd vagyok mostan s gyáva, mint a gyermek. Akit az igéző két szemével ver meg. Csókod nem ismerem, nem tudom, szeretsz-e? Csak úgy ajándékba odaadom lelkem. Viszhangja szavamnak nem kérdezem lesz-e ? Hiszen, hogy adhatok: én azzal is nyertem. Minél többet adok: annál dúsabb vagyok; Minél nagyobb a láng: annál szebben ragyog. Halkan jő az este, kékselyem palástja Ráborult a völgyre, zöldhátu hegyekre; Messze vagy te tőlem, búgó szellő szárnya Csókom helyett repül ittasan, remegve. Úrrá lett az éjjel, csillagos, fönséges, Terólad álmodom. Isten veled, édes. Nagy Margit. A nagybányai bánpMIet monográfiája. A „Bánya“ cimii szaklapból. Áz Országos Bányászati és Kohászati Egyesület, mint jól tudjuk, az erdélyi kies fekvésű és természeti szépségekkel bőven megáldott városkában, Nagybányán tartotta meg ezidei szokásos kongresszusát. Ezen alkalomból kifolyólag adta ki az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki osztálya Nagybánya „Monografiá“-ját, mely kettős célt szolgál. Egyrészt bepillantást enged a szakembereknek e vidék bánya és kohóhivatalainak üzemeredményeibe, másrészt pedig meggyőzi az egyesek által félrevezetett közönséget j ama téves híresztelés valótlanságáról, mely szerint a kincstári fémbányászat és kohászat hanyatlófélben lenne é$: hogy dacára a kincstár nagy befektetésének, nem tudna semmi pozitív eredményt felmutatni, sőt évről-'évre deficittel dolgozik. Már pedig, ha valaki figyelmesen átnézegeti az egyes bánya- és kohóűzemek üzemtáblázatait, kimutatásait, úgy tiszta képet alkothat magának a jelen kincstári fémbányászat és kohászat életrevalóságáról. De itt elég ebből ennyi 1 Nekem nem az a célom, hogy a m. kir. fémbányászat és kohászat létjogosultságáról dicshimnuszokat zengjek és hogy életrevalóságát bizonyítgassam, mert ez utóbbit megteszi e monográfia, habár országunk csak egy csekély részének, de mondhatjuk e tekintetben leggazdagabb részének ismerteti fémbányászatát és kohászatát. Maga a mü tuiajdonképen folytatása az 1896. millenáris kiállítás alkalmából kiadott monográfiának. Csakhogy, mig az általános ismertetése (történelmi, geológiai) e vidék bányászatának, addig ez részletesen tárgyalja e bányakerület kronologikusan fejlődő legújabb és legmodernebb berendezéseit és üzeme módjait. E tekintetben elég lesz, ha idézem a tisztelt szerkesztő uraknak az előszóban tett megjegyzéseiket : „Aki e két monográfiát figyelemmel elolvassa és a termelési adatokat, valamint a múltban fennállott, azóta megalkotott és a jelenben fennálló üzemi berendezéseket, az üzemek akkori és jelenlegi terjedelmét és forgalmát összehasonlítja, meggyőződést szerezhet arról, hogy a bányakerület általában a föllendülés jegyében áll s bárha az egyes müvek termelése és üzeme — a mély- műveletek okozta természetszerű és okszerű nehézségek folytán — megfogyatkozott is, az átlagos és általános haladás úgy technikai, mint fémforgalmi, sőt jövedelmezőségi tekintetekben is megállapítható.“ í/t röviden ismerteti az alsófernezelyi kohó üzemét. A kohó munkásjöléti intézményeiről ezt írja: Tudvalevő dolog, hogy az ólomkohóban a munkások legnagyobb százaléka a belehelt ólom- gőz és különféle mérges gázoktól ólommérgezésben hal meg. Ezt, hogy a kincstár megakadályozza, vagy legalább is a százalékot csökkentse, nagy gondot fordít ezen betegségnek még csirájában való elfojtására. Legveszedelmesebbek az olvasztónál keletkező ólomgőzök és egyéb ártalmas kohógázok, melyeket a munkás munkaközben lehel be. Hogy mégis redukálják az ólommérgezések számát, úgy a Bode-féle, valamint a tovalapátoló pörkölök célszerű füstfogókkal vannak ellátva. Az ólomolvasztónál és leüzésnél levő munkások ezenkívül minden délben és este 35 gramm szalonnát kapnak. Minthogy az ólompór elleni védekezésnek legfőbb orvossága a száj és kéz tisztántartása, azért a munkahelyiségek nagyszerűen berendezett mosdókkal vannak ellátva. A munkások részére ezen.. kívül külön ételmelegítők és étkező helyiségek vannak rendelkezésre bocsátva, hol kényelmesen elfogyaszthatják az ebédjüket. Nemkülönben a munkások részére fürdőhelyiség is van. A közoktatást tekintve, két iskolája van a kohónak. A munkásjóléti intézmények közül kiemelendő még a bányatárspénztár és az ehhez tartozó társládai kórház. A munkáslétszám 250— 300 között ingadozik. Végül, ha végignézzük a kohóüzem kimutatásait, rögtön látjuk, hogy a 901 és 908 évet kivéve, 895-től a mérleg mindig jelentékeny jövedelemmel záródott, ami természetesen nagyban hozzájárult e vidék kincstári és magánbányászatának fellendítéséhez. Rövidesen efz lett volna ismertetése a monográfiában előforduló 15 üzem egyikének, mely ismertetések mindegyike jól ismert nevű szakember
